Egy nem egészséges állapot!

 Elgondolkodtató ez a nagy számítógépesítés, nos nem a terminátor film víziójára gondolok, hanem arra, hogy elveszítjük hagyományainkat a szakmák tekintetében és arra, hogy ily módon kiiktatják a szakmunkásképzést.
 Mondják ez az élet rendje, már mint a fejlődés. De ne feledjük a történelem során, nem egy zsákutca adódott.
 Persze értem a profitéhes kontár rablóvezéreket, akik a szakmáról fogalmuk sem nagyon akad, Ám kiábrándítom őket, az ő választásuk az evolúció egy tévútja.
 Nálunk még nem, de sok helyen a világban ébred az emberiség, hogy a tömegszemét amit a nagyipari élelmiszergyártás a közértek polcaira helyez MÉREG!!!
 Ráadást, a malomiparra visszatérve egy hagyományos malom semmivel nem fogyaszt több energiát, SŐT, mint a lisztgyárak akik silány lisztjeiket a csodának titulálják. De elárulom, csoda nincs 89% lisztkihozatalnál, csak tömegárú, mennyiség.
 Látok realitást a külföldi példákból, hogy a hagyományos malmoknak van jövőjük, vagy szemetet eszegetünk és 10-20 évvel előbb a temetőbe kerülünk.
 Lehet reális áron minőségi lisztet előállítani, úgy hogy nem veszteséges az üzem, és nem robotok dolgoznak hanem emberek. S ami még fontos, a fizikai részre nem kell értségi, tudna munkát adni azon rétegnek akik csak az erejükre támaszkodhatnak.
 Persze ez egy szélmalom harc, az ország szinte összes malomipari vállalatának elküldtem egy full nyereséges üzemeltetési tervet, de választ azt nem szolgáltattak.
 Vélem, egyrészt konkurencia lenne a Svájcból becipelt portgyártó automata malmoknak, másrészt nem is akarják, hogy létezhessen az egészséges és szakmunkást igénylő ipar. Még a végén elesnének jövedelmüktől azon emberek akik a Svájci vackok becipeléséből töltik a zsebeiket, illetve a rablólovagok akiknek a minőség tabu, a mennyiség a lényeg.

A MÚLT és a Jelen

József Hengermalom.
Az első Magyarországi gőzmalom amely 1841-ben már üzemelt.
A malomhoz Gróf Széchenyi István neve fűződik, ő alapítván a malom mögött lévő részvénytársaságot.
A nullás lisztje oly tökéletes volt, hogy 1862-ben a Londoni kiáltáson a világ legjobb lisztjének titulálták, persze az árai is kimagasló volt.
Most viszont a Magyar malomipar tömeglisztjeit mindenhová lehet vinni, csak éppen kiállításra nem.
S szégyen, hogy a világ vezető malomipari nemzetéből, pénzéhes rablólovagok által a béka feneke

GANZ ÁBRAHÁM

alá kerültünk minőségileg. Természetesen a molnártársadalom gyengeségét is bizonyítja és a kormányok pusztító tevékenységét. Csak egy példa Budapest elpusztította összes üzemelő malmát!
A József Hengermalom a lipótvárosi Duna parton épült fel, ellátva műhellyel és saját vasöntödével.
Azután jött GANZ ÁBRAHÁM aki saját szabadalma, megalkotta a kéregöntést amit a malomipar rögvest át is vett, felváltva a malomkövet.
 Ám érdekes, a vidéki malmok továbbra is megmaradtak az olcsóbb megoldásnál, viszont a nagy üzemek külhonra is ontva a minőségi lisztet, még Amerikába is szállítottak, ehhez szükség volt a gőz erejére és a gépek fejlesztésére.
 Ehhez a zseniális eredményhez természetesen hozzájárult a hengerszék korszerűsítése. Ez Mechwart András nagyszerűségének köszönhető, ő tökéletesítette a hengerszéket. Illetve az ő találmánya volt az őrlés és az osztályozás gépesítése.
 Aranykor, ez volt az ipar aranykora, úgy hogy minőséget a mennyiséggel tudták elődeink tökéletesen párosítani és nem volt szükség külföldi gépekre, sőt külföld jött hozzánk tanulni.
 Ma annyira dicsérik a Bühler malmokat amik nem tesznek egyebet, mint porrá őrlik a lisztet és tömegáruikkal nem a minőségre hanem a mennyiségre törekednek. E malmok automatikus szörnyek, és bár pusztítsa ez a technológia a hagyományost, nincs mire dicsekedniük. Persze szinte az összes nagy malom ezt a Svájci rendszert alkalmazza, mert a hazai jó és azt el kell tüntetni.
  Itt persze egyesek annyira megtagadták a szakmát, hogy a minőséget feladva a mennyiségre hajtanak, miközben természetesen jó pénzt kap e rendszer beszerzője. Minek a Magyar, ha van külhoni(?)

 S itt végezetül a József Hengermalom példája az ami aktuális lenne a hazai malmok számára, mert  akkor ugye az volt a csúcs, és a mennyiséget is árasztotta, ám még is világhírű lisztet adtak a világnak.
A mai "hazai" malomcégek ezt viszont nem tudják biztosítani, és ez nem csak a Svájci technika hibája, hanem egy olyan irányzaté amely elsöpör minden érvet, csak, hogy egyre több lisztet gyártsanak egyre rosszabb minőségben, mert sajnos mi olyanok vagyunk, hogy ha egy forinttal olcsóbb akkor az kell.

 S még egy apropó, ugye erőlködnek, hogy hazait vegyünk, de legyünk őszinték sok területen mi is csak szemetet adunk a vásárlóknak.    

Átívelve egészségtől-igazságig.

Ez még igazi hengerszék!

 Hatalmas üzlet a korszerűnek titulált táplálkozás. Először is a nagy kedvencem a Teljes kiőrlésű liszt. A magam részéről, mikor az említett terméket gyártottunk az annyit jelentett, hogy a Koptatóból ( itt tisztítjuk, nedvesítjük a gabonát, tulajdonkép őrlésre előkészítjük ) átérkező gabonát átengedjük az első hengerpáron, majd még a szitálás előtt kiválasztjuk. Tulajdonképpen akár egy darálóval is csinálhatnánk.
 Nos igazából kevesebb a ráfordított energia és még a liszt színére sem kell ügyelni, hiszen a teljes kiőrlésű azt takarja, hogy cakk-pakk megroppantjuk a gabonát és kész.
 Tehát a furcsaság az, hogy az ilyen árú 300ft is eléri kilogrammonként. Persze nem kellene a szakmám ellen beszélni és nem is beszélek. Inkább azon kufárok ellen szólok akik meglovagolják az egészségesnek titulált táplálkozás nevű üzletágat.
 Az tény, hogy amíg a malom a teljes kiőrlésűvel foglalkozik a valódi liszt vonal áll és némi emelt ár elfogadható. Ám szerintem nem a duplája.
 Meg aztán a teljes kiőrlésű, nos ezzel vagy a tönkölybúzával ölték meg a Cerbona malomipari céget. Egy bizonyos malom gombafertőzött gabonát szállított be. Ám a színt nem haladta meg az egészségre ártalmast, de mert bizonyos érdekkör úgy kívánta kirobbantották a botrányt és mire a cég tisztázódott, tönkre is tették.
 Rágalmazás-e vagy sem, úgy tudom, hogy az Ócsai malom volt a beszállító. E malom pedig külföldi érdekeltségű részben.
 Tehát így csinálj piacot magadnak leckét a Cerbona megtanulta, bele is pusztult.    

Lokális a Globális

Globalitás a malomiparban, nos szinte csak a nagy automatamalmok ontják a rossz és rosszabb liszteket. Egyeduralkodók, konkurencia a külhoni liszt amit a multi hozatnak be, illetve a vegyes tulajdonú vállalatok, melyek szintén a behozatallal kompenzálják a nálunk bezárandó üzemeik kapacitását.
 Persze ez egy lokális probléma, globális érdekek mentén. A jó lisztet előállító malmok sorra csukják kapuik. Ők nem tudják a versenyt tartani a 100ft/kg alatti lisztárral. Már csak azért sem, mert a felvásárlási ár 50-60ft körül mozgott. S ebből képtelenség kitermelni a nyereséget. Ez most megint egy túlélési játék, a nagyok a szemetükkel együtt fennmaradnak, mert kellő tartalékkal rendelkeznek.
 Sajnos hazánkba nem a minőség a lényeg, és mert tudatos kormánypolitikával megszüntették a szakképzést, nincs valódi molnár utánpótlás. CUKORGYÁR TÖRTÉNET!
 Teszem hozzá a Gabonaipar általánosságban nyereséges volt, és még is privatizálták kapcsolati alapon, és bizony nem a reális árakon.
 Egy hagyományos malommal bármikor verem a nagy malomipari cégek lisztminőségét, ám erre nincs igény. De ha van is, nincs ki bele merjen vágni. Megjegyzem nem egy befektetőt próbáltam megnyerni, mert hiszek az egészséges és minőségi lisztben és abban, hogy ez megilleti a vásárlót.
 Ám sajnos nem vagyunk Ausztria ahol inkább a minőség, mint a mennyiség az úr. S ahol a városka saját malma a saját pékségének szállít és a lakosok nem Pipacspirosról hozott adalékokkal teli kenyeret falatoznak, hanem a saját, hazait.

Jó dolgok és egyebek.

 Elmesélem mi volt szép a molnár életemben. Először is szerettem és szeretem a szakmát, és igen olykor a hideg vert ki, mikor tűzveszélyes szituáció adódott.
 Szerencsém volt, mindig megoldódott a gond, és ráadást nem egy eset a karbantartás hiánya végett adódott.
 De vissza a szépséghez, én élveztem például, mikor nyugodtan kiültem a malom elé vagy bementem az irodába kávézni. Persze közben zakatolt az üzem és én tudtam, hogy nem lesz gond, mert szerettem amit csináltam és szeretett az üzem is engem.
 Persze nem minden pillanat idilli, van mikor medve ront ránk ( lisztkifolyás, egy dugulás vagy egyéb probléma végett. ) De mikor végigsétálsz a hengerpadon és hallod a gépek beszédét egy furcsa érzés tölt el, kicsit boldogság, kicsit elégedettség és ezt nem pótolja semmi. Igaz a tartás is ott van benned, a szíjak tekintélyt és tiszteletet követelnek, ám ezért mondhatod magad molnárnak.
 Ez persze nem történik meg egy lisztgyárba, számítógép vezérel port előállító üzemekben. De ott a molnár is ritka és a mennyiségen kívül semmiben nem körözi le a transzmissziós malmokat.
 Ám a szép pillanatok amúgy sem jönnek össze egy robotmalomba ahol kamerák bámulnak és hajcsárok okoskodnak. Nekem megadatott, hogy mikor úgy láttam szitát kell bontani, a legtöbbször meg is tehettem. Mert voltak oly értelmesek a vezetők, hogy ésszerűen látva a dolgokat, tudták, ha szemetet gyártok az senkinek sem jó. Bár most a szemét a divat, meg a lisztfehérítés, teljes elmebetegség.
 S hogy, lesz-e szép malomélet(?) én hiszem, mert miközben pusztul a malomipar és a trend a szemét, elég nyilvánvaló, hogy a vége az ő bukásuk a pénzéhségükkel és butaságaikkal. Bukásuk és a bevált jó diadalmas visszatérése, már ha a többség egészséges és természeteset kíván fogyasztani. 

Fárasztó a szélmalomharc!

 Mikor kezdtem a Malmi iskolát akkor még három nagyvárosban folyt a molnárképzés. Itt vannak a nagy rendszer ( rabló ) váltó pártok és már nincs sehol.
 Anno Budapest, Székesfehérvár és Nyíregyháza volt a malmi oktatás fellegvárai, ma a nagy semmi! Persze minek is molnár, mikor a kéregöntést ugyan kitalálták, de manapság a kéreg őrlés a divat. Gondolom úgy vannak a pénzéhes tulajok, kell a vastartalom a jó népnek.
 Nekem Budapest volt a város ahol tanultam, s az iskola a Pesti Barnabás Élelmiszer ipari suli volt. Akkor inkább az iskolára voltam büszke, mert egy jó nevű intézet volt és most is az.
 A mondás szerint Székesfehérvár volt a legerősebb, bár aki Nyíregyházán tanult az arra esküdött. Rég volt, ma már ilyen gond nincs, mivel nem kell molnár csak betanított koma aki acélt őrölve vita nélkül teljesíti a 89% lisztkihozatalt.
 De ne szidjam e beteg irányzatot kikövetelő tulajokat, hiszen ők csak a vásárlókat és az egészségüket károsítják, mint a legtöbb élelmiszer ipari vállalkozás.
 A szomorú az, hogy akik igazán szeretik a szakmát, azok belerokkannak látva ezt az ÖKÖR irányzatot.

Hát körülbelül lassan ennyi marad az iparból.

 A még szomorúbb pedig az, hogy akik még benne vannak a szakmába és valóba molnárok, az állásuk miatt vagy mert jól meg vannak fizetve, szemet hunynak e hanyatlás fölött, sőt ők maguk is cinkosaik!

Talán a korszerű táplálkozás címszavai helyet a borzalmas árairól híres teljes kiőrlésű, zab meg a csoda tudja milyen magvak lisztjei helyet, megkövetelnék a normális BL-55 (finom ) és BL-80 (kenyér ) lisztet. S akkor nem kellene adalékos kenyereket csámcsogni. De amíg a tudatos vásárlás addig tart míg megveszi a drága, bionak kikiáltott terméket, aminek igazából olcsóbb az előállítása ( legalábbis a teljes kiőrlésű liszt esetében biztos ) szóval míg  veszik a drága és olykor messze nem is oly bio cuccot, jobban járnának, ha minőségi, valódi búzalisztet vennének, ami nincs púder finomságúvá alakítva, s így megmarad a rosttartalma.
 Anno a púder liszt a filterliszt volt, "hógolyózni lehetett vele annyira finom és annyira tapadós. Nos azt az én időmbe hulladéknak számított! Ki volt zsákolva! Most hasonlót vásárolunk szépen becsomagolva.    

Rövid Gondolatok.

Mi még ebből tanultunk! Nem ártana a mai malomvezetőknek is átolvasni, mert lehet mindent tudnak, ám még is rossz lisztet gyártanak! Talán a hengerbeállítást nem ártana gyakorolni, mert nem az a hengerbeállítás, hogy addig szorítom a hengerpárt amíg a villanymotor mozdítani tudja. Ha mi ezt csináltuk volna, nem hiszem, hogy vizsgázhattunk volna.

A LEGNAGYOBB TISZTELETTEL GONDOLOK FARKAS JÓZSI BÁCSI IRÁNT, AKI A SZAKMA LEGNAGYOBBIKA VOLT ÉS AKI MEGTUDTA SZERETTETNI AZ IGAZI SZAKMAISÁGOT ÉS NEM A PROFITÉHSÉGET!

S miért fontos ez az átlag embernek(?) talán azért mert amit vásárol lisztet, nagy százalékban rossz. A másik a rossz lisztből rossz kenyér születik, ami azért tűnik mégis jónak, mert tele van adalékanyagokkal.

S mi van a szakmával? -Úgy a pék mint a molnár szakma éltűnőbe van. A szakembereket helyettesítik kicsiny tudással rendelkező betanított munkással, aki mivel nincs tisztába sok dologgal, természetesnek veszi, hogy porrá őröli a gabonát és jó van. A pék meg ugye mert nem nagyon van, szintén betanított emberekkel helyettesítik, aki végzik napi szinten a monoton munkát és messze nem azon töprengenek, hogy miért rossz a liszt. Már csak azért sem, mert alapból öntik az adalékot és ezzel letudták a tevékenységet.

Ez van, meg az, hogy aki egészséges lisztet és pékterméket keres, tripla árakon vásárolhatja. Mert ugye most hajtunk a rosttartalomra, a teljes kiőrlésű lisztekre, amik felettébb drágák és ami pedig valójába fele annyiba kerül mint a hagyományos lisztek előállítása. S itt a hagyományos csak idézőjelbe értendő, hisz por és por semmi több. Tulajdonkép ezért lett népszerű a teljes kiőrlésű és egyéb egészséges portékák.

De legyünk buták és vásároljuk a szemetet vagy a drága "egészségest" mint sem, hogy megkövetelnénk a minőséget és vennénk a fáradságot, hogy hagyományos malom, hagyományosan jó minőségű lisztjét vegyük. S elárulom az agyon futtatott óriásmalmok lisztgyárak és nem a minőség hanem a mennyiség a profiljuk.  
 

 

Haldokló Malomipar

Ez a malomipar!!!

 Mindig azt mondják az igazság fáj a legjobban és ez az amit nem kívánunk meghallani. Strucc politika, ám attól még a valóság nem lesz szebb vagy tökéletesebb.
 S a malomiparra vetítve a valóság az, hogy haldoklik! Haldoklik, és ebben jelentős szerepet játszott az összes eddig hatalmon lévő politikai erő. Nem kívánom a Budai Malom történetét felvázolni, ami durván politikai játéktér volt. Sőt maga a malom új keletű tulajdonosi körei is politikához szorosan kapcsolódtak.
 De ott az agyontaglalt Ferencvárosi malom tragédiája, ahol nem számított a műemlékjelege, az ingatlan kellett és kész. Most ugye a fővárosban nincs egyetlen működő malom, de lassan az országba sem marad, mert az átkozott kormányok először is engedik a külhoni lisztek behozatalát, másodszor olyan nyomot lisztárak vannak, hogy kigazdálkodhatatlan a talpon maradás.
 Nem kétlem ez a cél! Tönkrezúzták a cukorgyárakat, hantázták, hogy nem lesz drasztikus cukor ár emelés, és most van drága cukor a polcokon és nincs egyetlen egy teljesen hazai cukorgyár.
 Nos itt tart a malomipar, a minőségi lisztet gyártó malmok sorra zárnak, egyedül a kétes minőségű automata lisztgyárak tartsák a lépést a külföldi rossz lisztel, a saját szintén rossz ( agyonőrölt ) lisztjükkel.
 De ez nem malomipar, hanem tömegszemét előállítása, mely annyira kérdéses minőséggel rendelkezik, hogy a pékségek egyrészt ezért is nyomják tele szintén szeméttel a kenyeret.
 Tetszik vagy nem ez az igazság! csak be kell vizsgáltatni a kenyeret, mennyi nem belevaló adalékot tartalmaz.
 Nem a sertéságazat van rászorulva megmentésre, hanem a malomipar! A hús nem lesz olcsóbb a virsli és a többi készítményt úgy is mócsingból, húspépből állítják elő. S a disznókat is ugyanúgy penicillin és növekedésgyorsító mérgekkel puffasztják fel, hogy mielőbb levághassák. De van egy olyan szabály, hogy vágás előtt 3 hónappal már nem szabadna szteroidozni az állatokat, hogy kitisztuljon a szervezetük. Elárulom ritka aki ezt betartsa.
 Szóval, a 99ft/kg bolti áron terjesztett liszt negatív a malmoknak. Még a rossz minőségű lisztgyáraknak sem hiszem, hogy plusz a dolog. El kellene azon tűnődni, mikor nem lesz malom, mint a cukorgyárak esetében, vajon lesz-e 99ft/kg a liszt.
 Már most megmondom, NEM!!! Majd lesz triplája és akkor csak ráadást külhoni és a hazai szemét lesz a polcokon.   

Jól Teljesítünk!

 Mivé is lettek malmain(?) a kérdés csak költői, hiszen nyilvánvaló. Jöttek a plázák, fogadók, kiáltótermek, irodaházak, bálnák és a Jóisten tudja mi minden.
 Ez szép és jó, már mint gondolom a malompusztító befektetők számára, akiknek cinkos kezet nyújt a mindenkori kormányzatok, kezdve a parlamenttől egész az önkormányzatokig.
 Jó, én nem vitatom,

hogy egynéhány politikus ebből rendesen meggazdagodott és azt sem, hogy az ingatlanosok áron alul megszerezve a malmokat rendesen kaszáltak és kaszálnak. Viszont egy dolgon el kellene gondolkodni, a mozi a pláza az irodaház mind-mind csak szolgáltatást nyújt! A szolgáltatás meg nem valódi termelőérték!
 A liszt termelőérték lenne, ha lenne, ám mivel a műemlékjellegű malmoktól kezdve mindent leromboltak, tönkretettek és egyedül szinte csak a lisztgyárak léteznek, melyek szintén .zart gyártanak a behozott külföldi liszt minőségével egyetembe.
 Nem véletlen kellet az unió, a Magyar szabvány ugyanis szigorúbb volt, és minőséghez ragaszkodó lisztjéről volt híres a hazai malomipar. De jött az unió és lehet a szemetet gyártani, aki meg ragaszkodik a szakmaisághoz a minőséghez az, mint a fuldokló pillanatról pillanatra él!
 Megmondom, én börtönbe záratnám akik szétverték a malomipart! Mert odavaló a sok senkiházi csencselő, akik megkaparintva a nagy múltú üzemeket milliárdossá dagadtak az ingatlan spekulációknak köszönhetőn. Mert ugye kedves rendszerváltó pártok eladtátok az országot és így természetesen Magyarország kurvára jól teljesít.   

Még nem nőttünk fel a tudatossághoz!

 Ebben az országban mindenki tudja a tutit, s ha legbelül el is ismeri, hogy ami itt zajlik mocskosság, senki nem meri felemelni a szavát, mert félti a munkáját.
 Jogos érv! De vajon az nem jogos, hogy az emberek egészséges táplálékokhoz jussanak???
 Természetesen a hazai vállalkozók zömétől ilyesmit nem is lehet elvárni, náluk csak a profit számít. S hiába az állam locsogása a minőségi hazai árukról, a valóság az, hogy jórészt a hazai nagy élelmiszer előállítok, nem minőséget gyártanak.
 A tudatosnak tartott vásárló is tudatlan, mert megveszi a hazait mert írják a portékára Magyar. Láttam olyan Magyarnak nevezett árut, amiből még a csomagolóanyag sem hazai, és ez a lisztnél is divat, úgy hívják átcímkézés, átcsomagolás és bizony a származási hely messze nincs feltüntetve. Mint olyan is akad, lisztbe, hogy a forgalmazó van csak kiírva, de az, hogy melyik malom vagy melyik ország terméke az nuku.
 Pedig van egy olyan törvény, amit nyomon követésnek neveznek, de csak neveznek, mert valójába gőze sem nagyon van az embernek, hogy az a fránya liszt Kínából vagy Grönlandról érkezik...

 Ez van, ez az ország jól teljesít a hazai Malomipar elpusztításában is! Csak a benyalt nagy malmok maradnak fent, akik java minősíthetetlent súroló minőséggel debütál, vagy egyszerűen külhoni szeméttel. A valódi érték nem a porliszt ami miatt emésztési problémák lépnek fel és ami miatt megvásároltassák a különböző magasabb rosttartalmú termékeket triplaáron!
 De ha ez a tudatos vásárlói trend, megérdemlik, sok pénzük van ennyi! Pedig csak el kellene utasítani az agyonőrölt liszteket és elvárni a normálist. Igaz, ez sok vállalkozó fájlalná, de nem ő fogyasztja a szemetet, hanem a lakossággal eteti.      

MIT MONDHATNÁK???

 Egy ilyen blognak talán az lenne a célja, hogy megmutassa, mily szép is e szakma. Tehetném, de kiknek(?) a molnár szakmunkásképzés megszűnt! Az élelmiszeripar fő akárkik képzése során, csak a lisztgyárakról esik szó, vélem a fejükbe tuszkolván a vállalkozók igényét: profit, profit és profit.
 Írhatnák a tanulóéveimről, mesélhetnék a szíjgyártó műhelyről a Ferencvárosi malomba, de minek, nincs Ferencvárosi malom és lassan nincs aki tudna szíjat varrni.
 Mit kellene mondanom akik molnárok szeretnének lenni(?) azt, hogy a hengereket úgy fogasd, hogy tüzesen pörögve ne törődjön semmivel csak a felhasznált energia kordába tartásával? Azt, hogy pimaszul adja ki a kezei közül a rossz minőségű lisztet? Vagy hazudjak és mondjam azt, hogy a mostani folyamat, nem a szaporodó bélrákokhoz vezet, hanem ez a normál trend?!
 Nem szerettem hazudni, voltam egykor lisztgyárban felvételizni és meg is fogalmaztam kritikáim, igaz nem voltam képben a számítógép vezérelt üzembe, de azt tudtam, ha tüzes egy csapágy az nem túl kedvező jel! Az meg ha egy tucat, kimondottan veszélyes. Letelt a próbamunkám és a főmolnár akivel szemben megmertem fogalmazni véleményem,attól még felvett volna.
 Talán maradnom kellet volna, talán hathattam volna az üzem életére, ám a kevés szabadidő és más gond miatt lemondtam. Ám visszatérve a forró csapágyakra, lehet nem publikus, de tűz ütött ki az üzem egy részében. Úgy tudom szerencsésen úrrá lettek a dolgon, de egy dolgon el kellet volna gondolkodni, ha nem vállalnak extra mennyiséget és az ottani molnárok merték volna a szavukat emelni, a tűz elkerülhető lett volna.
 Magam is dolgoztam tűzveszélyes állapotban lévő üzemben, és bizony földszint emelet rohangáltam, mert bár jeleztem, a tulaj nem adott egy rohad forintot sem a javításra. Vélem a luxus életvitel látszatának a fenntartása előbőrevaló volt.
 De nem történt baj, persze óránként másztam a szita előtéttengelyéhez, hogy érezzem, itt a hús is megsülne...
 Szóval mit meséljek, a jelen két-három uralkodó vonala van, a lisztgyárak akik a silányság hazai képviselői és a kis malmok ahol vagy addig pörgetik az üzemet amíg szét nem esik vagy minimális  ráfordítással döngetik a malmukat, kihagyva a fertőtlenítést, ami pedig molyossá, bogarassá varázsolhatja a lisztet, természetesen időnap előtt. A harmadik kör a tisztességes malmok, ezek vannak a legkevesebben és őket ítélték az első körben halálra.  

Kiabálnák!

 Fáradt vagyok egy ilyen országba értelmes dolgokért küzdeni. Fáradt, mert szavaim üresen konganak a nagy semmiben, akik pedig értik, inkább úgy tesznek, mint ha nem értenék.
 Ez az ipar már nem csoda, egy haldokló, mely az utolsókat rúgja.

Nap mint nap mennek az emberek és veszik a silány árukat. Veszik a külföldi lisztet, veszik a külföldi minőségéhez hasonlatos hazai rossz, nagy lisztgyárak lisztjeit és közben a vásárlók magukba panaszkodnak mikor nem sikerül a palacsinta. De azért még is megveszik mert olcsó.
 Olcsó! na és attól még minősíthetetlen. Persze egyből ott a kérdés, hogy akkor mit vegyenek?
 A válasz, minőségi Magyar lisztet azon kevés malmoktól, melyek még tudják mi az, hogy minőség.
 De ne panaszkodja, én tudom mit veszek meg és tudom, hogy a szart csak egyszer teszem a kosaramba, mert a első eredménytelenséget követőn a helyére, a szemetesbe dobom. Ám még is panaszkodom, mert azt szeretném, hogy ne legyen szégyen a szakmán, és azt, hogy elégedett legyen minden vásárló. Igaz, ez a legkevésbé érdekli a legtöbb gyártót és forgalmazót, hiszen a bevételeken kívül semmivel nem törődnek. Erkölcstelen és ostoba vállalkozók, akik a pillanatért élnek és több száz és ezer embernek okoznak hosszútávon betegségeket. Na és ezért már az őket kiszolgáló molnárok is felelősek.
 Teszem azt is hozzá, hogy lassan nincs molnár a malmokba! Betanított szaki, illetve számítógép figyelők, akik már a hengerfogatásról sem tudnak semmit, ha meg mégis tudnak annyira gyávák, hogy nem mernek a saját szakmájukért a tanultakért kiállni.
 Na ja, kirúg a vállalkozó bácsi, s mikor mindenkit kirúg aki ért is a malomiparhoz, kivel, feleségével, családjával fogják beállítani az őrlőrést? - Hát nem! csak egy kis összefogás és a szakma szeretete kellene, és az, hogy tiszteljék a vásárlókat mert furcsa, de a vállalkozó is belőlük vette meg a luxus kocsit meg a pazar nyaralóját.

MALOMIPAR HALDOKLIK!

 Magyarország jól teljesít!
 Igaz, a hazai malmok sorra omlanak össze és egyrészt azért mert olyan emberek birtokolnak üzemeket akik hülyék a szakmához! Profit, luxus kocsi és évente többszöri külföldi nyaralás. Ez az elvárás a malmaikkal szemben és ez általában azt eredményezi, hogy SZAR MINŐSÉG kerül ki a pékségekbe, közértekbe.
 Persze ez senkit nem zavar, sőt ez a trend! Van ki malomtulajdonos és mesél mindenről, de az, hogy mi a BL-55 jelentése elakad és mellébeszél. Csodás, bár az is igaz, hogy a hamutartalmat már nem nagyon tartják be, hisz ezért tud megjelenni BL-65-ös liszt. S ezért nyereséges a korszerűnek mondott táplálkozás és vele a kiegészítők, mert ugye pótolni kell a rosttartalmat.
 De ha normális lisztek lennének, nem kellene rosttartalommal foglalkozni. Ám egyenlőre nincs kilátás ere, jön a külhoni szemét és a haza konkurencia, ami tisztelet a kivételeknek szintén tartsák a szemét szintet.
 Azt meg, hogy azt mondja a tulaj, el is lehet menni! ha mert a molnár szólni, az nem egy normális ember. Semmit nem tud és semmihez nem ért. Analfabéta és ugye az ilyen féltékeny a "tudására" így aztán egy molnár véleménye nulla, az ő luxus élete számít, minden más le van szarva! Ez az igazság és ez a szégyen!
 A megalkuvás az újgazdagokkal, kivéve akik korrektek és inkább a szakemberre bízzák az üzemük működtetését, mert akad hébe-hóba ilyen is ez természetes és konstruktív kapcsolatot eredményez. De a többség ezen gazdag, rablóváltáskor felbukkanó rablólovagok pöffeszkedő és arrogáns hozzáállása idővel saját bukásukhoz vezet. Persze ezt a kormányzat, már mint a ipar hanyatlását FIDESZ vagy MSZP tökmindegy támogatja, mert inkább jöjjön a kinti liszt illetve a haverok malmai maradjanak talpon, mint minőség és valódi malmok gyártotta liszt kerüljön a polcokra.

 Adalék világ! A mai kenyérbe 1 nap múltával megindul a penészesedés folyamata! Anno nagyapáink óriás kenyerei hetekig fogyaszthatók voltak.
-Miért? mert akkor még lisztből készült a kenyér és nem adalékokból. S a pék is megvárta a 24 órás kelési időt, amit most vélem nulla óra sok helyen, hisz ezért vannak a vacak rákkeltő adalékok, amit mi buta emberek élvezettel fogyasztunk, mert nem vagyunk hajlandók szembeszállni a multik és a profitéhes péktulajdonosok szemeteivel.

 Sírni tudnék ami az iparba ma van! A nagy öregek szintén azt csinálnák. Szakmai istenünk FARKAS JÓZSI BÁCSI VOLT ÉS LÉLEKBEN MA IS AZ! Neki köszönhetem a szakma szeretetét és az ő elveit követve ítélem el a acéltőrölő lisztgyárak, kihozatalhajszoló elmebetegségét. SZÉGYEN!!! SZÉGYEN!!! SZÉGYEN a hengerek oly szintű fogatása. Puder liszt és pehelykorpa! Jól teljesít akik ezt művelik!
 Én konzervatív vagyok és a minőség híve, nem átvágni a vevőket szemétel. Igaz, a pékségekbe is jó lenne, ha pékek lenének, mert másként marad az adalék és a betegségek! S ez nem vicc! Valóban az életünkkel játszunk/játszanak!

 Egyszer egy emberke mondta, a kenyérben 30% a liszt, a többi nagyrészt az amitől a szervezetünk undorodik, csak még mi nem ébredtünk fel!

 BÁR CSAK ÉLNE FARKAS JÓZSI BÁCSI, sok embernek lehetne a föld alá bújnia, mert a mostani trendet nem lehet megmagyarázni!  

Ipar és Én

Komplett malom eladó, szerintem döbbenet,
nincs veszteséges, csak rosszul vezetett malomüzem.

 Havi hengerpár csere őrültség, egy olyan őrültség része, mely a maximális lisztkihozatalra törekszik, nem érdekelve az illetékeseket, hogy egy hasznavehetetlen lisztet gyártanak le.
 Persze mit is érdekelné, ha a vásárlók úgy is megveszik. Ám el kellene gondolkodni, hogy akik most leőrölik az acélköpenyt a hengerről csak, hogy megfeleljenek egy buta vagy pénzéhes tulajdonosnak, vajon mikor tanulták a szakmát, át e mentek volna a vizsgán ha úgy fogatták volna meg a hengereket, ahogy most sok helyen a trend.
 Természetesen nem! - s a huszonvalahány esztendő a rablóváltástól számítva teljesen szétzihálta úgy a molnár társadalmat, mint magát az egész szakmát.

 A nevetséges az, hogy az ipar egy szegmense profitot tudna termelni és ezzel meg is környékeztem, jelentős hazai malomipari cégeket. A válaszuk természetesen elmaradt, egyrészt mert érintettek a külföldről behozott lisztüzletben, másrészt nyilván nem látják át a piac ezen részét, na és harmadrészt, nem fognak egy egyszerű molnár ötletét támogatni, mert bár nyereséges lenne a dolog, de hová jutna a hazai rablóvilág, ha egy becsületes és korrekt ötletet támogatnának. Az öregek azt mondták nem jó egy tálból cseresznyézni a gazdagokkal, anno legalább volt mód és volt mikor szerencsésen végződött a dolog. Ma viszont mert az uraknak nevezett valakik, nem valódi urak, hiszen a rendszerváltáskor "szerezték" meg az állam vagyonát, amihez a legtöbbször semmi közük nem volt, mert ritka eseteben került üzem a jogos tulajdonosához, hiába pályázta egykor, a pénz beszélt a kutya ugatott. Ez ügyben biztosan tudom, hogy így volt. Tudtam malmokról melyeket a jogos tulajdonos szerette volna visszakapni, de jent kapott. A malom a rablóké lett!

Szégyen!

Daragép, lapátos szikszita és tömlőspórszűrő.

 A malmok többsége profitorientált ROSSZ minőséget előállító üzem! A mennyiség teljesen hátraszorította a minőséget, melynek végtermékét a vásárlók fogyasztják el.
 Anno, megkövetelték a minőséget, mert azt mondták, mi van ha TE kapod azt a kifogásolható terméket(?) természetesen nem tetszene. Ám ma az iparba dolgozok nagy százaléka megalkudott a mennyiségelvűséggel. Ez szomorú, és bizony forognak sírjaikban a szakmát egykor igazi képviselő molnármesterek.
 Igaz ez a malomtulajdonosokat nem zavarja, csak vegye a sok buta ember a tömegcikket és utána vonuljon kórházba bél és gyomorbántalmak következtében, amit az eszelős kiőrlés eredményez, nincs a lisztnek rosttartalma. De egykor volt, és a korpát is fel lehetett használni, amit ma nem igen lehet elmondani. Viszik az erőművekbe tüzelőanyagnak.
 Ez van MOST!!! Félnek a molnárok kiállni a szakma becsületéért és a vásárlók nem gondolkodnak csak megveszik a lisztet, nem, természetesen nem a minőséget, hanem sajnos a legolcsóbbakat. Furcsa az ember, a feje megvan de vagy nem használja vagy nem meri, ám egy biztos, ha normális liszteket állítanának elő a malmok zöme, több mint valószínű nem kellene étrend kiegészítőkkel vagy drága teljes kiőrlésű vagy korpás, rozsos kenyerekkel pótolni a rosttartalmat.

 Egy biztos, én nem a most uralkodó ( de idővel halálraítélt ) trendbe szerettem bele, ahol nem molnár kell hanem bábuk akik nyomkodják a gombokat és gőzük sem nagyon van mi az hogy hengerbeállítás. Mert az nem hengerbeállítás amit a nagy malmokba művelnek, hogy tüzesre szorítják a hengerpárt és csak a KW/h   szab határt a hengerek összeszorításának. Ezért van az, hogy havonta rovátkoltatnak hengerpárokat, pedig régen, illetve a normális, hagyományos malmokba elég évente, max. félévente.

 Szigetszentmiklóson állítottam először hengert, mondhatni sikeresen, természetesen tanulókoromba. Hát ott nem azt tanította FARKAS JÓZSI BÁCSI a szakmai technológia oktatója és a malmi gyakorlatokat irányító osztályfőnökünk BISTEY PÉTER, hogy ledaráljuk az acélt a hengerekről.
 Szerencsére akkor még a transzmisszió volt a divat és én ma is azt favorizálom, mert ott mikor ökörmód összefogatja a hengert a lángész, a hajtószíjat ledobja a hengerszék, és lehet kínlódni.

Akik most képviselik  kiszolgálva az új mennyiségelvűséget, meg merem kockáztatni, hogy az igazán a szakmát szerető nagy öregektől nem igazán a dicséretbe részesülnének. Szégyen a pénzért való megalkuvás. A régi molnár társadalom öntörvényű volt, és IGENIS a MINŐSÉG érdekelte és nem a pénzéhes vállalkozók. Persze még régebben maga a molnár volt a vállalkozó, és bizony majd minden nagyobb település rendelkezett malommal. S BIZONY MEGÉLTEK!!! Hiszem ez lesz újra a tendencia, nyugaton van rá példa, Német nyelvterületeken. S a városka el tudja tartani malmát pékségét és a polgárok nem a multiknál veszik a lisztet és kenyeret. Ez egy egészséges jövőkép, és ezért érdemes harcolni. Csak nálunk is az kellene, hogy a fogyasztok felfogják mi is az ami igazán egészséges és  közösségének, falujának is hasznos egyben. Mert a kis malom ha szemetet gyárt nem veszik meg, tehát a molnár érdekelt a jó termék előállításában. Persze ezzel nem lesz országos cégláncolata, de megél és büszke lehet, hogy ő valóban MOLNÁR!     

Összefoglaló

ITT MÉG NEM LEHETETT 89% LISZTKIHOZATALT PRODUKÁLNI!
JÓ IS VOLT AZ AKKORI LISZTEK MINŐSÉGE.

 Az hogy a malomipar vergődik ma már tény! 45ft/kg áron vásárolták a gabonát, és most 100ft/kg alatti áron kénytelenek eladni a lisztet. Egyrészt a beáramló idegen liszt miatt, másrészt mert a multik lenyomják az árakat a pékségekkel karöltve.
  Szóval a malmok száz forint alatt adják a lisztet, egyes multik ennyiért adják üzleteikben, azaz száz forintért. Itt el kellene gondolkodni, vajon a szerencsétlen malmoknak mennyiért kell adni a lisztet(?) 80ft/kg???

Persze vannak olyan boltok ahol egy kiló liszt 190ft. Nos én ezt nem értem, némely kereskedőnek lehet lazán 100%-os haszonnal dolgozni(?) Természetesen e csodás országban IGEN!!!
 Miközben a kenyeret "természetesen" nem  veszem olcsóban, pedig a pékség bizony OLCSÓN szerzi meg a lisztet. Egy biztos, ez a tendencia a hazai Malomipar halálához vezet! Ahogy már megtettem, most is úgy vélem tökéletes a párhuzam a Cukorgyártás megszüntetése és a hazai malmok elleni már évekkel ezelőtt megkezdődött támadáshullámnak. AZ IPAR HALÁLA!!!

A műemlékjelegű Ferencvárosi malom lakó-irodaházért cserébe lebontották. Mit számít a munkahelyek, ha az ingatlanspekulánsoknak megtetszik egy terület. S ebben biztos nem ingyen, szépen kezet nyújtott a főváros akkori vezetése.

Védem az ipart, ez természetes, hiszen ezt tanultam ezt szeretem. Védem, de éppen úgy támadom is a szakma  szakmaiatlanná  tévő lisztgyárakkal ellen. Most is azt mondom, jó lisztet hagyományos malom tud előállítani ahol megmarad a rosttartalom. Persze ez a trend nem új, de a rablóváltás gyorsította fel. S bizony mi még a tanmalomba nem a KW/H kijelzőjét figyeltük hengerbeállításakor, hanem a kezünket az érintés által döntöttük, hogy jó e van beállítva egy hengerpár.
 Ma mivel a mennyiségre törekszenek pláne a nagy malmok, a beállítás úgy zajlik, hogy már az acélt is megolvasztják úgy összeszorítják a hengereket. Egy örült-dilis-profitéhség következtében. Na és részben ezért szar a hazai lisztek egy jelentős hányada és ezért jöhet a külföldi szemét. 

 

Gondolataim Lisztről, Korrektségről, és az Álmomról

 Azon töprengek, hogy csak a forgalmazót feltüntető lisztes zacskó tartalma-e a rossz vagy a Lengyelországból érkező olcsó tejben keressem a hibát mikor a süteménykészítés közben a csomócskák nem tűnnek igazán el.
 Persze lehet, hogy én vagyok a béna és tökjó a műtej és a csoda tudja valójában milyen hamutartalmú liszt ( BL-55-ös lisztben az 55 jelenti a hamutartalmat. Ez annyit tesz, hogy egy adott mennyiségében 0,55 a hamutartalom. ) Lehet, de az is, hogy kifogásolhatóak ezen termékek. Bár az igazat megvallva, mint itt ahol a blog bővül, rá lehet mutatni általánosságban a hazai nagyipar mennyiségelvű, minőségellenességére. Majmoljuk a külföldről idehozott vacak áruk színvonalát.
 Ennek két oka van, az egyik a versenyképesség megtartása ( szemét a szemét ellen! ) A másik a pofit hajszolás! Mert sajnos Magyar vállalkozók zöme igenis az EXTRA PROFITRA HAJT! Azaz nem ő hanem a munkásait hajtja! S ebben sok kis üzem is benne van, sőt jobban, mint a nagyok. A nagy több ellenőrzést kap és valóban könnyebb is megkennie az ellenőröket, de aljasabbul ki is használják a munkásaikat.

 Nem értem arról miért nem beszél egyik kormány sem, hogy felszámolja az olyan vállalkozókat akik csak papíron adják ki a szabit, vagy a betegálomlányt nem fizeti ki. Mindegy, mert leírom attól az olyan gazemberek nyugodtan híznak. S elmondhatom nekem szerencsém volt mind a két malomnál ahol dolgoztam.
 Pilisen nem extra fizetésünk volt, de negyed vagy félévente biztos, hogy volt egy teljes havi jutalom! Ja és nem rokkant bele az üzem, és még a piac sem ölte volna meg. Ehhez egy tökéletesen alkalmatlan a régi üzemvezető asszonyt leváltva, egy minden téren, kivált malom és üzemgazdaságtan analfabéta fazonnak volt köszönhető.

 Pánd, nos az egy más területen jelentős cég tulajdona volt, és csak a szerintem tulajdonosi érdektelenség miatt bezárt üzem. A malom tisztán bármikor 3-5 milliót megtermelt/megtermelne és mindezt egy műszakban, de ez egy másik történet. Tény mindenesetre, hogy nagy cég és voltak/vannak és akad kik rossz véleményt éreznek ha eszükbe jut. Az én részemről teljes szabadságot élveztem a malomban mint molnár és mind szabi mind betegállomány terén teljesen korrektek voltak.
Szerettem és szeretem azt a malmot, s mivel áll már jó pár éve, nem egy befektetőnek írtam abban a reménybe megfelelhet neki a 3-5 milliós havi profit. Hát csak annyit hazánk nagy cégeinek vezető beosztású alkalmazottjairól, hogy még egy NEM válaszra sem méltatták magukat. Igaz ez az én bajom, meg az is, hogy egy kiaknázatlan lehetőséget feltöltenek külföldi lisztel vagy ócska hazaival. Csak így tovább Magyarország!         

" SZÉP " Malomiparunk

 Kezdhetném ott, hogy vannak jó molnárjaink és akadnak minőséget gyártó malmaink (még) ám azt is meg kell jegyezni, hogy molnárjaink legyenek bár melyen okosak, a pénzért cserében hallgatási fogadalmat tettek és zokszó nélkül kiszolgálják a mennyiségelvű HALDOKLÓ ipart.
 Ma már egyes malmok éppen olyan lisztet dobnak piacra amilyen az alapanyag(?) BL-65 ez számomra egy kényszer eredménye. Van véleményem miért is, de attól függetlenül a 65 liszt úgy csomósodott, hogy szinte hasznavehetetlennek minősítve, én kidobtam úgy ahogy volt!
 Persze a mi drága kormányaink nem megmentik az ipart, hanem engedik hogy jöjjenek be a külhoni lisztek és nem lép fel a minőséghiányos lisztekkel szemben. A országnak nincs szüksége külföldi lisztre, és a igénytelen hazai szemétre sem, a kettő egyforma.
 Mint megoldást mindenki tudja, csak ki kellene állni a kormánynak a hazai mellet, de úgy, hogy a minőséget részesíti előnybe, nem a mennyiséget.
 Én úgy gondolom minden modernizálás, idegen országok drága berendezései csak is a silányságot erősítik, s akik felléphetnének, nem teszik. Silányságot, mert agyon említve kiőrölik a gabonaszemet, hogy az rosttartalom nélküli liszt maradva rákényszerüljenek az emberek rosttartalmú kenyerek fogyasztására, a fehér kenyérrel szemben. Pedig az egész csak a profithajhász malomtulajdonosok ostobaságának az eredménye, semmi több!

Tápiószele
Szigetszentmiklós, mint hagyományos malmok inkább a minőséget írnám az oldalukra, mint a mennyiséget. Tehát ha liszt akkor például ezen üzemek! Persze az országban több is akad, de ez személyes megjegyzés, ami akár hasznos is lehet akik veszik a fáradságot és kipróbálják ezen malmok lisztjeit.   

PILLANAT!

 Furcsa dolgokat él meg az ipar, a liszt minden irányból árad az országba. A hazai malmok viszont nem ébredve fel, még mindig a mennyiség, mint sem a minőség mellet adták le szavazatuk.
 Természetesen szívük jóga, de a mennyiséget a mennyiséggel nem lehet legyőzni. A hazai és a behozott lisztek közöse, hogy nem jó a minősége! S mivel ez az alap, a gyógymód még ha nem oly profitálónak tűnik is a MINŐSÉGBE rejlik. Persze tudjuk ezt a malomtulajdonosok zöme nem vállalja be.

1, Mert messze nem lát bele az eljövendő tendenciákba, hiába a modern technika, ha ez nem a minőséget, hanem a mennyiséget szolgálja.

2, A pillanatnyi haszon többet jelent számukra, mint a hosszútávú megélhetés.

3, A lényeg, a molnárok lehet, hogy mindent tudnak a modern gépek üzemeltetéséről ( ami egyik kulcsa a kW/h kilengésének figyelése ) de már arra képtelenek, hogy kiálljanak a szakmáért és a MOLNÁR lét valódiságáért, inkább megalkudnak.

4, A vásárlótársadalom igénytelensége!

 De mivel a nyugati világban létezik a kis malmok/minőség kombináció amelyek távolról szem az országméretű terítés a lényege, hanem a falu/ kisváros, itt is megvalósítható lenne, ha nem lennének a pék és malomtulajdonosok jelentős része mohó és kapzsi, s persze túl látnának a napi bevétel kötegein. Mert egészséges késztermékek és tisztességes viselkedés ma nem nagyon létezik ezen két szakmába. Tisztelet a kevés kivételnek!

S ez lenne az a helyzet ahol valóban megmérettetve lenne a malom is és a pékség is. Mert ha szemetet adnak falubeliknek, hosszú müködése nem igen lenne.
 Ma ezért szállítanak mindenfelé, ha itt nem, hát ott igen, és ez szégyenteljes és szomorú!   

A JÖVŐ!

Hát malmot kapott a malomipar!

 Nem oly rég az állam és az unió közösen elpusztították a Cukoriparunkat. Egyetlen cukorgyár marad, az is csak részben hazai tulajdonú. S mindennek mi köze a Malomiparhoz(?)
 Bár mondhatnám, hogy semmi, ám ahogy most áll az ipar, egyértelmű tendencia mutatja, hogy végeredmény a malomipar halála.
 Az árak csak egy dolog, de már két országból áramlik be a búzaliszt! A búzaliszt, miközben a malmaink zöme 50%-os kapacitással működik. S ez ugye egyértelműen közép vagy rövid távon sok malom végét jelenti.
 Igaz itt megjegyezhetem, hogy a sok csak idézőjelben értendő, mivel túl kevés a sok. De hogy még ez is csökkenjen, tudomásul kell venni, hogy jó pár üzem külhoni tulajdonú, ami annyit tesz, hogy a nyereség nem marad hazánkban.

 Van-e lehetőség? azt hiszem mivel ez kormányzatokon átívelő, és nincs különbség a Fidesz és az Mszp politikája között, tehát tönkretenni a valódi malomipart és egy két óriást meghagyni, nyilván a kenőpénzek rendesen bejátszanak. Szóval a jövő a jelen pillanatban sötét!
 A külföldi lisztminősége kifogásolható, a hazai megmaradásukat kifizető nagy malmok lisztminősége szintén kifogásolható, amiből az jön ki, hogy külső-belső szemetek lesznek a polcokon. S mert a molnártársadalom ma már csak bólogatók és gerincességük, ami legendás volt, a múlt homályába veszett.

Az én elképzelésem a kis malmok és a közepesek talpon tartásában rejlik, és nem hiszek az automatamalmok púderliszt áradatában. Viszont hiszek a kis malmok minőségi lisztjeibe, melyek a környéküket látják el, és így még a szállítási költségek is töredékre csökkennének. S erre a nyugaton bizony van példa!!! Nem csak az óriásokért a világ! Nekem ez az álmom, és így nem csak a szakmaiság maradna meg, hanem a tisztességes megélhetés is megszületne a malmok számára.
 Ám míg egyesek inkább az árak alá diktálna, hogy megöljék vetélytársaikat, csoda nem várható. Sőt míg a pékségeket sem érdekli a minőség, addig a szemétgyárak is működhetnek és legázolhatnak nem egy kicsi, de jó minőséget előállító üzemet.
 S ugyanakkor ami egy molnárnak fájdalomnak kellene lennie, a VÁSÁRLÓKAT IS BECSAPJÁK A ROSSZ LISZTJEIKKEL. Tehát az igazi változásokat TE VÁSÁRLÓ indíthatod el, azzal, hogy megválogatod milyen lisztet vásárolsz.

   

HARAGBÓL

  Már száz forint egy kiló liszt, nos ez mind szép és jó a vásárló szemszögéből, de egy malom ilyen árak mellet kötéltáncot jár. Persze lehet ez is a cél, hogy még több malom bedőljön és még több külföldi szemét bekerüljön.
 Rohadtul jó járunk az unióval, az összes ipar elpusztítja és ezek a pénzéhes politikusok vigyorogva statisztálnak.
 Tény, ez az ország lisztből el tudná látni magát, és még is jön a szemét, amihez azért rendesen hozzájárul a magyar malom egy jelentős része, melyek szintén szemetet gyártanak.
 De vissza a liszthez, a malmok rákényszerültek az árcsökkentésre, de valahogy a kenyér nem lett olcsóbb. Szóval hol is élünk(?) egy hülye ország hülye vezetőkkel és a szavazok sem különbek.
 De hogyan is lennének, mikor amit a média vagy a reklámújság a fejükbe diktál, az meg is vásárolják. Mindegy hogy hazai vagy külhoni, nem gondolkodik a többség csak cselekszik ahogy manipulálják.
 Itt azért azt is meg kell jegyezni, hogy a malomtulajok, kinek zöme hülye az iparhoz, rendesen lefölözi a hasznot és vissza nem igen forgat. Mint az a " madár " aki nem fertőtleníti a malmát, ezt is megspórolja, ám van egy kérdés, hogy a francba igazolja az állam felé, hogy megtörtént a fertőtlenítés???
 Hát úgy, hogy az ellenőrök meg vannak vesztegetve, legyen az munkaügyi vagy higiéniai, de akár a tisztiorvos is.
 MOCSKOS, KORRUPT EGY ORSZÁG EZ.
S PONT EZÉRT SZAR TERMÉKET KAPUNK A KÖZÉRTEKBEN. LEHET SÉRTŐDNI, DE ÉPPEN ÚGY LÁTTAM A SAJÁT IPAROM, MINT A HÚSIPART.
 KEVÉS A TISZTESSÉGES VÁLLALKOZÓ, ÉS EZÉRT NEM FELTÉTLEN VÁSÁROLOK HAZAIT, LÁTTAM MIT KAPOK.

ÁTTEKINTŐ

 Oly sokszor említettem a minőség hiányát és oly manipulálható, vagy legalábbis elfogadja a többség amit az asztalára raknak, hogy szinte szélmalomharc az igazságért és a valódi, egészséges malomipari termékekért kiállni.
 Persze minden nézőpont kérdése, mert egy lisztgyár alkalmazottja soha nem fogja elismerni, hogy sem lisztjük sem korpájuk egyáltalán nem ideális. Szomorú az egészben, hogy a hagyományos irányzatért és magáért a szakma szépségéért alig van aki ki merne vagy ki akarna állni.
 Mert bizony, nekem senki nem fogja bemesélni, hogy egy monitort bámulva, a KW órát figyelve meg lehet szeretni a malomipart, miként azt sem hiszem el, hogy érdekli a "molnárt" mit gyárt le a malom. Mert nem ő gyártja, a minőség pedig a por a határ meg a KW óra.
 Egy ilyen beállítottságú ipar, szerintem hosszútávon halálra van ítélve! Legalábbis biztos, hogy nem molnárok kellenek, hanem lisztgyárba dolgozó emberek. S a kettő között nagy a különbség!!!
 Persze az idő és a növekvő energiaárak elhozzák még a régi felállást, bár lehet addigra túl késő lesz, mert igazi molnár nem lesz.

MI IS KAPNI A LISZTGYÁRAKTÓL(?)
1 Agyonőrölt, rosttartalom nélküli porszerű anyagot.
2 Korpát, melyt mire a gazda a jószágainak a vályúba önti, messze fújja a szél.
3 S mivel kiőrölt lisztet kapunk, rávezetnek minket, hogy vegyük a drága teljeskörűség meg egyéb nyalánkságot. Csak azért mert az előző fázisba a már eladott finomlisztnek nincs rosttartalma.

S MI IS A MEGOLDÁS(?)
 CSAK ANNYI? HOGY BE KELLENE TARTANI AZT AMIT EGYKOR TANÍTOTTAK. NEM A KW ALAPJÁN KELLENE ELMEBETEG MÓDON MEGFOGATNI A HENGEREKET, HANEM ÉRZÉS ALAPJÁN ÉS ÚGY, HOGY NE VASAT DARÁLJUNK A LISZTBE, MERT MOST EZ FOLYIK.

De mindegy, amíg nem keressük az olyan malmokat ahol még lisztet kaphatunk, addig semmi nem változik, csak nekünk lesz idővel vastagbél rák vagy más emésztési problémánk. Ám mivel a fogyasztó még nem egyenlő a tudatos vásárlóval, marad minden a régiben. Vesszük a drága rosttartalmú termékeket, illetve rossz táplálkozásunknak köszönhetően támogatjuk a gyógyszeripart.

Tudatosság hiánya!

 "Ugyanakkor olyan termék, hogy sok adalékanyaggal kevés lisztből sokat lehet kihozni. És mivel a legtöbb ember nem súly, hanem nagyság és látvány szerint vásárol, ezeket jól el lehet adni. A félkilós kenyerek ma már olyan nagyok, mint a régi egy-másfél vagy kétkilós kenyerek. Félelmetes dolgokat tapasztalunk az élelmiszeriparban."
 / Tóth Gábortól /

 Sajnos teljes mértékben egyetértek a fenti idézettel. Hisszük ha valami látványos akkor finom. De nem igaz, miként a látványpékségek sem extra csodákat készítenek, ám mert a leggyakrabban a helyszínen elfogyasztjuk, nem tapasztaljuk meg a termék igazi arcát. Mint a rozsos kenyerek, bizony a fene nagy rozs helyet maláta az amit bekevernek. A szeletelt kenyerek sem véletlenek, nem az a legnagyobb oka, hogy nekünk könnyebb legyen, hanem az, hogy ha egyből nem szeletelik fel, hát mi sem tudnánk otthon, sajnos sok esetben ez az igazság.

  Persze a kenyér alapja a jó liszt, a jó ami bizony szintén ritka holló. A minap beszéltek a tévében, hogy nincs nagyon kenyérliszt ( BL-80 ) nincs mert a modern malmok a porráőrlést tűzték ki zászlajukra, és bizony a porból nem igen lehet csodát teremteni. Egyszer ezt megemlítettem egy üzem főmolnárjának, szó se róla ő is a tulaj mennyiségre törekvő idiotizmusát követi, de látszott nem tetszett a megjegyzésem, ám messze nem cáfolta meg, igazolva a torpedó telibe találta a mai malomipar zászlóshajóit, mert ez most a trend.
 Trend de nem minőség! és miközben mindenki magyarázza mi az egészséges, javaslóm ne a reklámok nyomába lihegjünk. Mert sok csodás termékbe több az adalék, mint tengerben a víz. Már párszor említettem, de mindenkinek azt javaslom, hagyományos malmokból vegyék meg a lisztjeiket, ne az automata lisztgyárak tömegárúját, mert bizony a fene nagy egészség távol áll tőlük, tisztelet a kivételnek, bár 90% lisztkihozatalnál nincs egészség, csak rost hiány és vastagbélrák.

Ezek a hengerszékek még csodákra képesek, már ahol még vannak!

Élelmiszeripar, csak így tovább(!)

Itt írni annyira hálátlan feladat, mert vagy őszintén leírod ami van, vagy mesélt regélsz, hogy népszerű legyen a bejegyzés.
 Igen, az igazság fáj és kis hazánk polgárai nem az igazságra kíváncsiak, hanem cifra hazugságokra.
 Miért? mert a valóság fáj és ha elfogadják az igazságot, már nem lehet kifogásokat gyártani, így inkább élünk a hazugságokban.
 Nem az a hazugság például, hogy a közértben vásárolt zsír nevű valaminek, sok köze nincs a nagyapáink által otthon kisütött, saját malackából készült zsírhoz, hanem az mikor kiírják a sok maszlagot a portéka eredetéről. Mert bizony nem egy íztelen kence az igazi zsír, viszont sok előállító ilyen vacakkal traktálja az embert. S mivel már nem a gondolkodóemberek vagyunk, hanem fogyasztói társadalom, zokszó nélkül megvesszük.
 Láttam a húsipar egy szegmensét belűről, és bizony szégyen amit ott láttam, és az is, hogy az ellenőröket pénzért veszik meg!
 De persze a malomipar sem kivétel, nem egy malom vásárolja a B vagy C gabonát amit persze elsőosztályú malmi minőségnek titulálnak. Csak azt nem értem, hogy miként osztályozzák, mikor még a kocsikat sem ellenőrzik egyes helyeken.
 No de a pék szakma sem különb, már csak azért sem mert olykor bizony nincs is valódi pék a pékségben. Na ekkor lépnek be az adalékanyagok, mivel nincs szakember, van ilyen-olyan méreg ami javítja a kenyeret, így nem is kell pékmester. S ha már mester, kiemelhetném Monort, mert ott egy valódi, díjakat nyert pékmester péksége üzemel.
 Szóval a zsírtól eljutottunk a kenyérig, amit ész nélkül meg is veszünk, e mai élelmiszeripar és a gyorséttermek közös erőfeszítésének köszönhetőn, hazánkba is drasztikusan nőt a vastagbél megbetegedések. De ez kell nekünk, amíg nem nézzük meg mit veszünk, maximum az árat, addig szépen lassan ássuk saját sírgödrünk.

Élelmiszeripar

 Kezdjük a lényegnél, már szinte minden évszakra van a mezőgazdaságnak kifogása. aszály, dagály és eső, de sorolhatnám még. Ám egy tény, a globális felmelegedés megbolondította a természetet, ami pedig az emberiség mohóságának az eredménye.
 Így talán az agrár ágazatban ténykedők a panaszkodáson túl tovább léphetnének...
 De nem ez a lényeg, hane3m a minden évbe felmerülő panaszáradat amire ilyen-olyan jogcímen milliókat, milliárdokat tesznek a zsebükbe.
Tegyék, ha a rendszer ilyen, ám az, hogy a természetre hivatkozva még árat is emelnek, az már azért elgondolkodtató. Most éppen a tejipar jelezte az aszály miatt, de a víz és a porhoz mi köze az aszálynak, mert a legtöbb tej nevű valaminek sok köze nincs a tehénhez, mindegy.
 S akkor egy gondolat a húsiparról, sorra zárnak be a nagy múltú húsipari egységek, eladósodás miatt. Egy részt szomorú, másrészt a milliárdos adósságba úszó vállalkozások viszont vígan élnek, egyszerűen átalakulnak, nem fizetnek és még ..ar terméket is adnak.
 Az állam úgy tudná megmenteni a valóba érdemes és korrekt cégeket, ha az élősködő, csaló és szemetet gyártó vállalatokat BEZÁRNÁ!!! Nem milliárdos segítség kellene, hanem a külhoni és belföldi szemetet a helyére, a szemétbe rakni.
 S akkor a malomipar, ez sem különb. Itt is a szemétel lehet dominálni és itt is bátor szível hirdetik vagy hogy hazai, közben kintről hozott gagyi, vagy természetes és hagyományos, közben porrá őrölt akármi.
 Hazudnak, hogy mily csodás a lisztjük, de jó ha tudjuk, a nagy malmok illetve az agyonautomatizált vackok rossz lisztet gyártanak, mert kiőrlik a gabonaszemet és nincs kellő rosttartalom. S ez által akarva-akaratlan teremtenek egy új árú csoportot, amely még drágább árút termelve: teljes kiőrlésűt, korpást, rozslisztet és egyéb egészségesnek mondott  gabonaterméket, pedig csak annyi kellene, hogy nem lépnék túl a 75%-os lisztkihozatalt. Persze ezt nem teszik meg, mert a kapzsi úgy gondolkodik több liszt több profit és csak a reklámszlogenjeikbe törődnek a vásárlóikkal, mivel porlisztet, vagy ahogy egy barátom mondta, púderlisztet produkálnak. 

Első töret!

 Az illem sok emberből hiányzik, hiányzik és észre sem veszi, mert gyárilag primitív. Persze ettől nem lesz jobb vagy rosszabb az életem, és egy malom sem dől ez miatt össze.
 Az ilyen embert a vállalkozó(?) igaz szerintem nem nehéz úgy vállalkozni, hogy a rablóváltás alatt ingyen megkapott mindent.
 De nem lényeg, a becsületes ember kihaló fajta, és a korrekt munkaadók is. Persze attól lesz liszt, hiszen a molnár ma már nem is nagyon érzi a friss liszt illatát, mert ugye bent ül egy monitoros terembe és nézi a lámpák színes villózását.
 Ez a jelen! Ám az még nem azt jelenti, hogy ez is a jövő! Hiszem, a régi út a járhatóbb, az energiaválság korában. S ez a kor és a következő évek csak is erről fognak szólni, ha tetszik ha nem. A föld energiakészlete véges!!!
 Aztán ott van a hagyomány, sok malomipari vállalkozás előszeretettel él a természetes, a hagyományos címszavakkal. Ám nem hagyományos egy 90% lisztkihozatal! Miként az sem, hogy a liszthez olykor egyes üzemek már az elején minden marhaságot hozzáadnak! Semmi természetes nincs egy halom fölösleges és vélhetően hosszútávon káros vackoknak. A gabonákról meg már inkább nem is beszélek. A magam részéről ugyanis nem vagyok meggyőződve, hogy tutira nincs génkezelt gabona a raktárakban, őrlésre várakozva.
 A mai ipar nem szól másról csak a pénzről. Nem fertőtlenítenek, nem karbantartanak és lassan acélt kajálunk a agyon fogatott hengerszékek miatt, ami a hülye és beteges kihozatal hajszolása végett zajlik. A sok lángész nem is kapcsolva, hogy a mennyiség messze nem minőség! De amíg, ahogy oly sokszor említettem a vásárló nem válogat, szó szerint mindent megetetnek vele.

Hagyományos malom és minőség Tápiószele! Érdemes kipróbálni a lisztjét, a hipermarketek lisztjétől jelentősen jobb!

Kicsit önzőn!

Kezdem a közepén, számomra a malomipar, azon belül a hagyományos, transzmissziós malmok a tökéletesség! Már több éve az álmom egy ilyen malom, saját elképzelésem szerinti irányítása.
 Buta elveket valók, hiszem, hogy tisztességesen talpon lehet maradni. Azt gondolom, hogy ha vannak állandó beszállítóink azoknak megelőlegezhetünk pénzt, mert nekünk kell a jó gabona, neki meg éppen minőségi vetőmag. Hiszek benne, hogy tisztességesen megfizetve, természetesen elvárásokat is támasztva, stabil és megbízható kollégákra lehet szert tenni. Olyan emberekre, akik megértik ha szükséges plusz munka, sőt látva egy adott helyzetet, sajátjuknak tekintve az üzemet, maguk ajánlják fel segítségük.
 Persze tudom, hogy nem tisztességes a legtöbb hazai vállalkozó, van kivétel, de inkább a RÁD TAPOSOK elv működik. Ám ez nem azt jelenti, hogy mert más mocskos, nekem is annak kell lenni. A magam részéről első a MALOM! A malom, hogy optimálisan működjön, megkapja a szükséges karbantartásokat, fertőtlenítést és amikor csak lehet felújításokat, kiszolgáló részlegek modernizálását eszközölve egy igazi "otthont" teremteni. Anno a molnár a malomba lakót, érezte és vele lélegzet!
 De vissza, a malom után a VÁSÁRLÓ a következő. A vásárló, hogy minőségi termékeket előállítva, mind több ember akarjon tőlünk vásárolni. Biztos vagyok benne, hogy még a nagy malmokat is idővel meg lehetne szorítani a piac területén, mert sem a külhoni sem a hazai nem egy csodás minőség, tisztelet a kivételeknek...

S most az álmoktól a valóságig. Nem azt mondom, hogy az álom nem reális és profitáló, hanem azt, hogy a magamfajta egyszerű molnárnak hiába vannak szép elvei és kivitelezhető álmai, a befektetők nálunk nem így gondolkodnak.
 Ők a semmi hozzáadásával mindent akarnának. Ráadást messze nem érdekli őket, maga a malom és annak emberséges és szakmai megbecsülése. CSAK PÉNZ! CSAK PÉNZ! és CSAK PÉNZ KELL NEKIK! Semmi köze a hagyományos molnár mentalitáshoz!!!
 De mire is akartam kilyukadni? Nos egy kedves szakmabelivel együtt álmodtuk a szép malmi álmot. Igyekeztünk megalkotni egy tervezetet és szerintem jól sikerült. Ám amire számítottunk nem jött össze, az egyik csoport kihátrált, a másik válaszra sem méltatott minket. Szóval érvényesülni itthon, lehet bár mely jó elképzelés, lehetetlen. Már csak azért is mert oly kevés a tisztesség és kik értékelik is, hogy szinte keresve sem találni...   
    
   

Keresztmetszet!

kézimalom

Kezdhetném ott, hogy jön be a külföldi liszt! Persze ez nem is lenne olyan nagy baj, ha az ország lisztbehozatalra szorulna. Ám tudni kell, az ország malmai messze nincsenek kihasználva.
 Igaz, van olyan üzem mely éjjel-nappal zakatol, de van mely csak éppen vegetál! S itt nem a liszt minősége a mértékadó, hiszen ebben az országban minden fontos csak a minőség nem. Tehát a mennyiség és az ár, na és a korrupció dönt minden más tényezőt felülírva!
De ez nem mai probléma és bár most is élethalál harc folyik a piacért, már a rablóváltás idején elkezdődött ez az undorító tendencia!
 A malmok nem összefogtak, hanem egymás alá licitáltak, olykor teljes tartalékaikat is felélve, és erről a Hegylakó c. film szlogen jót egyembe, CSAK EGY MARADHAT!
 Hát a váltás óta sok malom elpusztult, és a harc még nem ért végett, hisz a tisztesség rég kihalt és itt is, mint a világot is, a pénz irányítja.
 S mit értünk el a rendszerváltás nevű hülyeséget követőn? Talán azt, hogy nem nagyon van molnárképzés, leromlott a lisztminőség, nincs sem megfelelő karbantartás sem pedig fertőtlenítés, mert ugye az pénz, az meg kell a gazdinak!
 Ám még megemlíteném az ESZELŐS AUTOMATIZÁLÁST! Mert ezen elmebetegségre az iparnak nem volt szüksége! A mennyiséget bőven eltudná látni a hagyományos technológia / transzmissziós rendszer / és ráadást maradt volna a minőség is!
 De ehhez hozzátartozik a munkalehetőség csökkenése is, ez az ország sok alacsony képzettségű emberrel rendelkezik, és a hagyományos üzemek igényelnék is ezt az erőt! Persze minek 30 ember mikor 10 is elég egy robotmalomba. Ám talán lehetne másként is gondolkozni, már csak azért is mert az IPAR a hagyományos formában is el tudná látni a nemzetet, minőségi búza lisztel, és több ezer embernek tudna munkát biztosítani. S véleményem szerint, hosszútávon nem veszítené el a versenyképességét, már csak a minőségnek köszönhetően, és az ország foglalkoztatottsági arányát is javítaná...  
 

Lassan elköszönve...

Egy kedves ismerősöm mondta, ő nem hagyja el a szakmát mert szereti. Magam sem vagyok másként, szeretem, majd minden átkozott nap csak a malomról, a Pilisi malomról álmodom. Működik és ott dolgozok, de hála a utolsó üzemvezetőnek azt rendesen hazavágta!
 Sajnos, már több mint tíz esztendeje is a hozzáértés hiánya  fel-fel bukkant, rothadó ábrázatával a szakmába marva.
 De vissza a kezdeti gondolathoz, nem hagyva el a szakmát. Én meg azt mondom az már nem szakma ahol a molnár a fűnyírástól a zsákolásig mindent csinál. Ez rabmunka! s ez jó néhány maszek büszkén csináltassa is, hol ott ő csupán összelopta a malmot a rablóváltáskori korrupció áldásának köszönhetőn.
 Éles szavak, ám igazak! Nem egy esetben kapta meg olyan a malmot aki tökhülye az iparhoz, csak pénzt remélve belőle kihasználta kapcsolatait, és a jogos örökösöket félrelökve, akiknek pedig kárpótlását hirdette meg a szabadon választott rablókormány képmutató hazugsággal, az üzemet oda passzolta a havernak.
 De ha a haver legalább tisztességes lett volna, de még a szabadságot sem adja ki, mert ugye ő az isten, szóval az ilyen aljas embernek dolgozni nincs értelme, és egy igazi molnár köp is az ilyen alakokra, mert embertelen gazember és mást nem érdemel!
 A másik lehetséges módozat, az agyonbarmolt automata malmok, ahol a mennyiség az isten, a minőség meg papíron vagy reklámokban létezik. Hát a magam részéről ott sem kívánok bűnrészes lenni, bőven van cég és molnár akik kiszolgálják a szemetet igénylöket, én nem leszek az!
 Volt és van egy tervem, hogy és miként kell molnárként nyereségesen és tisztességesen vinni egy üzemet, ám e tolvajvilágba bejutni becsülettel szinte lehetetlen. De nincs jelentősége, az idő elhozza, hogy összeomlik a szakma maradványa, és ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, a sok-sok külföldi liszt amit behoznak és amit az állam és az ipar enged.

Nincs értelme!

A hosszúbánfalvi erdei malom / maradványa /

Ahogy telnek az évek és a gabonaipar a múlt homályába veszik, egy új világ köszöntött a szakmára, egy új és megvetendő!
 A malmoknak most két kategóriája létezik, az egyik a haldokló de tradicionális, a másik az ultramodern, de silányat előállító. Természetesen a modern malmok, vagy inkább lisztgyárak messze nem a minőséget célozzák meg, hanem a mennyiséget. Ezen gyárak tulajdonosai azt várnák el, hogy 100kg gabonából 120kg liszt legyen. S a technika és kiszolgálói igyekeznek ezen elvárásnak eleget tenni.
 Szégyen a szakmára az elmebeteg lisztkihozatal hajszolása, persze ezen tulajok se nem molnár családok leszármazottjai sem pedig a szakmát ismerő és szerető emberek közül kerültek ki. Pénz van és egy cél létezik, a még több pénz megszerzése. Természetesen ezen vállalkozók leszarják, hogy mi kerül a boltok polcaira, mert tudják a vásárlók ugyan panaszkodnak de megveszik a silány terméket!
 De lássuk a másik kategóriát, a hagyományos malmok egyre fogyatkozó csapatát. Az egyik része hajlik a modernizálásra, ami növeli a mennyiséget, ám így ők is beállnak a szemetet gyártok hosszú sorában. A másik ragaszkodik a hagyományokhoz és ők azok kik minőséget gyártanak.
 Igaz a mai világba a tesco gondolkodás a mérvadó, olcsó és silány, ezt veszi a magyar ember, és ettől kapja a mindenféle belső betegséget! Nem egy külhoni ország büszkélkedik azzal, hogy igyekszik száműzni a szemetet, mi meg igyekszünk elfogyasztani.
 No igen, ma már a malmokat sem hajtja a kényszer a sütőipari érték megőrzésére, hiszen a kenyért úgy is telepumpálják a pékutánzatok mindenféle adalékanyaggal, LISZTJAVÍTÓVAL. Kérdem én, a lisztet, ha egy normális malom állítja elő, minek javítani a lisztjét??? Szóval, lehet, hogy a malom nem is normális lisztet produkál??? Illetve a péknek kinevezett munkásnak gőze sem nagyon van a minőségről, így biztos ami biztos, bele a mérgeket!
 Mert ne gondolja senki, hogy az egészséges kenyér amit teletömtek mindenféle műanyaggal. A malmokról pedig, a példa tud beszélni a leginkább, venni kell egy hagyományos malom lisztjét és egy lisztgyár termékét, vajon melyikkel könnyebb dolgozni???

Evolúció Kudarca

A fejlődés! Minden ipar létkérdése, hisz a hosszútávú jövő nem képzelhető el újítások nélkül. Persze most a legtöbb ember a gépek korszerűsítésére gondol, vagy az épületet modern külsőben való öltöztetésére.
 De ez  tévút, és ez is csak ideglenes megoldás, hogy változtatunk a küllemen. Mert igaz, egy frappáns csomagolás egy időre vevőket csalogathat, ám mikor kiderül, hogy semmi új nincs a ruha alatt, hát bizony a lelkesedés hamar elapad.
 S ott a technikai korszerűsítés, ami a mai világba annyit jelent, hogy még több energiazabáló gépet állítanak be, amely még szarabb lisztet és még több energiaráfordítást eredményez!
 Ez most a trend! Ez ami eladhatatlanná teszi a korpát és haszontalanná a lisztet! Nincs az az isten, aki meggyőzne, hogy a 80-90% lisztkiőrlés egy tökéletes és minőségi lisztet produkál! Akik ezt mondják hazudnak és védi az agyonautomatizált robotmalmokat!
 Semmi szükség e szörnyetegekre és semmi szükség a rabszolgahajcsárokra! Ám visszatérve a fejlődéshez, amire én gondoltam, azt a Gabonaipar anno megvalósította!
 Egykor volt korpatabletta, diópótló dejó és különböző szelettek. Nos ezen szeletek mint reggeli falatok léteznek, de már nem a Malomipar kezébe van!
 De itt a rozsmalom, mint lehetőség, ezt sem használja ki az "ipar" inkább hozzuk külföldről, természetesen a rosszabb minőséget! de ezernyi példával és ötlettel lehetne vagdalkozni, ám nincs értelme, hisz nincs bátorság a malmok tulajdonosaiba. S egy részről meg is értem őket, hiszen amíg a szemétnek van piaca addig minek próbálkozni, mert ugye kapzsik és szűk látókörű emberek vannak döntéshozó helyzetbe.

A LÉNYEG!

Mi az igazi titka az iparnak? Az hogy szeretettel lehet csak csinálni! Régen a molnárok nem pénzéhes vállalkozók voltak. Rég a molnár az adott közösség megbecsült tagja volt és ennek két ok is akad.
 Az egyik, hogy nem törekedtek extra profitra, ugyanakkor minőséget adtak ki a kezeik közül, nem egyszer, megelőlegezve az őrlés költségét, még előbb pedig a vámőrlés módszerével, tulajdonkép százalékért őrölte meg a gabonát!
 A molnárok makacs de gerinces emberek voltak és még akadnak szívvel-lélekkel dolgozó szakemberek ma is. A molnár nem arra törekedet évszázadokon át, hogy egyre gazdagabb legyen, hanem neki igenis megfelelt az, hogy adtak a szavára, mert a tisztességet többre tartotta!
 S most sok malomtulajdonos azon felül, hogy nem is molnár, ez már nem elvárható, ám az igen, hogy tisztelje, mondom TISZTELJE azon embereket akik a pénzt hozzák neki! Mert az hogy pénzéhes és lekíván húzni több bőrt egy emberről NEM TISZTESSÉGES!!!
 Régen, a legtöbb molnárnak saját malma volt és szeretettel csinálta rajongott szakmáját. Ma sok helyen rabszolga a molnár egy öntelt, ostoba, szakmaiatlan, és kapzsi gazemberek, olykor kapcsolatok által megszerzett üzemében.
ÖNTELT: Öntelt, mert felülírja a SZAKEMBER véleményét, mert majd ő tudja mikor kell szitát bontani. Ő tudja mennyit bír el egy ember, leszarj. hogy a molnár lezsákol, molnárkodik és kocsit pakol. Ha meg gond van, a molnárt okolja, közben ő a legnagyobb felelős!
OSTOBA: Ostoba, mert nem látja be, ha nem bont szitát a rossz lisztet nem tudja eladni vagy egy melegedő csapágyat ha nem cserélnek ki 20eft-ért akár több százezer forintos kér is keletkezhet!
SZAKMAIATLAN: Ez már a fentiekből kitűnik, és mert nem tiszteli a molnárját, olykor állatként beszél vele, még bunkó is! Régen egy ilyen vezetőt a molnár úgy megküldte egy lapáttal, hogy három hétig egy irányba forgott. Már utálom ami e rabszolgatartó társadalomba folyik! A gazember miért nem áll be és próbálja ki a molnár munkát????
KAPZSI: Kapzsi, mert nem fizeti meg a munkásait és felvásárláskor is tisztességtelenül viselkednek. Egy molnár, de ez a Gabonaipar idejében is megelőlegezte a gabonát hozónak vagy az őrlés árát, rég. A gabonaipar idején, pedig például a vetőmag költséget, csak azért, hogy jövőre is hozzá hozza a jó gabonáját. Arról most nem beszélek mikor lejárt liszteket csomagolnak át, mert van ilyen is, de ami még vérlázító és egy tetves kormány sem tett a maszekok ellen a rendszerváltást követőn az pedig a rabszolgatartás.
 Mocskos dolog, hogy nem fizetik a szabit, mocskos dolog, hogy nem is veheti ki az ember a szabit! Mocskos dolog, hogy nem fizeti a táppénzt, ami az első 15 napig az ő kötelezettsége. Szerintem ezek nem emberek, szerintem ezeknek nem szabadna vállalkoznia és nem is szabadna engedni!

Molnárok 2.-rész

Szidjuk a régi rendszert, és szenvedünk a rendszerváltástól kezdődően. Furcsák vagyunk mi emberek, és maguk a szakmunkások is, akik azért tanultak három évet, hogy lezsákoljon vagy udvart seperjen. S valljuk be, megcsinálva a segédmunkás feladatkörét egyáltalán nem látszik meg a bérezésében.
 Rohan a molnár a koptatós munkáját elvégezni, közben fel szalad a szitapadra, nincs e feltelés, hogy aztán átnézze a hengereket, hogy az őrlés megfelelő legyen, de már rohan a segédmunkáshoz segíteni, mert ugye ő csak segédmunkás.
 Nem tudom miért hagytuk ezt! Mikor végeztem, a MOLNÁR a saját feladatát látta el és nem is végeztethettek vele segédmunkát. Egyrészt ha van a segédmunkás, miért a molnár zsákoljon(?) Mert bizony a molnár zsákol és ha gond van, a segéderő nem jön magától segíteni, külön kérvény kell!
 Meg ugye jön azzal hogy ennyi pénzért... De a molnár se kap jelentősen többet, hogy azt mondja, " oké, igazad van"
szóval lealacsonyodva többet csinálva mint a segéderő, majdnem kevesebbet keresünk.
 A másik, amit szoktam is mondani, mikor a pénzt felhozza valamely munkás, el kell menni iskolába és ki kell tanulni a szakmát. Senkit nem tiltanak! Illetve mivel morog, akkor álljon és csinálja azt amit én, én meg elnevetgélek 100 zsák mellet.
 Na ekkor vágják a fejemhez az irodából, hogy én vagyok a molnár, hogy csinálja a szegény segédmunkás azt ami az én dolgom. Ez igaz, de akkor a molnár se csináljon egy fizetésért 5 munkát. Mert barátilag a segédmunkás is megmondja, ő azt nem csinálná.
 Szóval rohadtul fel van borulva az egyensúly! S ha baj van a molnárt hurcolják meg! Na ezek a régi időkbe nem működtek volna. S megnyugtatok mindenki, külhonba sem, csak ebbe a pénzharácsoló, erkölcstelen, gátlástalan emberektől hemzsegő országba.

Marina And The Diamonds — Primadonna / How To Be A Heartbreaker (Live @ ...

Cseppnyi Pilis!

Hát Pilis! e malmot úgy hagytuk el, hogy rossz visszagondolni. A nagy ember úgy határozott, hogy takarítsuk ki az üzemet, mielőtt elmennénk, mert lehet három hónap múlva újra indulunk.
 Na azóta nem három hónap, és még nem is három év telt el, hanem lassan tizenhárom. De nem ez a lényeg, hiszen takarítunk. Azaz csak takarítottunk volna, már ha lettünk volna. Mert a silós meg én jelentettük a létszámot, és mivel éppen a gabona raktározás volt a nagy üzlet, hát a malom is azt csinálta.
 Tehát kísértetként csupán én tekeregtem az üzembe és ahogy haladtam, a szitapad fölötti rész már készen volt, mikor a bölcs ember úgy döntött minek fizetni, mikor engem is elküldhet. Hát megtette, mint a többiekkel, de a malom meg úgy maradt, tájkép csata után. De hát ő volt az üzemvezető, és bölcsességét senki nem kérdőjelezheti meg.
 Hát jött a csókolom, és a malom, amely jelentős munkahelynek és szponzornak számított Pilisen, csatatérként hátra maradt, miközben az emberke és a cég, ha ezt a szó egyáltalán megfelel, keverték a gabonát, ezen idő volt az mikor minden spekuláns gabonát tárolt és vitték az unióba.
 Ám igazából e zseniális üzemvezető aki haverjával, nem egy disznót hizlalt meg az elvarázsolt törtszemekből, oly ravasz volt, hogy mikor dolgoztunk akkor pakolta az árút. Valószínű volt benne, mert a főmolnár néni kérdezte hová tűnt az ocsú. Ekkor nyújtott műszakba mentünk, és én mentem oda segíteni a mikulásnak, így természetesen mondtam kik a ludasak a elrabolt zsákok történetébe. Mert ugyanis reggel kijózanodva a főnök látta a helyét a ocsúnak és azt hitte a dolgozok ellopták. Hát kiábrándítottam a Főmolnárasszonyt, hogy az ellopott árú ott van a mikrobuszba. S mert ott volt, a főmolnárnéni csak legyintett, gondolom finoman rávezette a pasit, hogy talán előbb nézzen be a mikrobuszába, mert hogy következménye nem volt az eltűnt törtszem ügynek.