A Helyes Út!

A jövőnk kulcsa a mi kezünkbe van!
Ha a műanyag ételek kellenek, nincs gond,
nem kell akkor a kulcs. De ha egy jobb életre vágysz,
neked is lépned kell!

 Mivel a többség nem érti a lényeget, röviden levázolom.
Először is az Állam hazavágta az egész élelmiszeripart, majd felosztotta haverok és külhoniak között!
Másodszor, hogy több pofit legyen, legyilkolta a minőséget a és komoly konkurenciát jelentő üzemeket.
A húsnál csak a szólamok voltak, hogy megmentik Kapuvárt. De igazából a malomipart is szétverték és verik! Személy szerint nem vagyok egy hatalmas tudással rendelkező molnár és inkább a józanság irányából közelíteném meg a dolgokat.
 Bent vannak az automata malmok, ahol a molnár vagy hallgat, vagy távozhat. Ezek azok az üzemek, melyek porliszttel áldják meg a polcokat. E minősíthetetlen dologhoz társulnak a külföldről behurcolt szintén rossz lisztek.
 S itt az első költői kérdés: MI A FRANCNAK KELL SZLOVÁK, UKRÁN, NÉMET ÉS ROMÁN LISZT MAGYARORSZÁGON(?) mikor lisztbőség van hazánkba. Az állam .zarik a dologra, a kereskedők meg híznak, mint a tápos malac, az üzleten, mi meg kapjuk a szokásos szemetet.
 Persze hivatalosan lehet, hogy nem így van, hisz átcsomagolják, címkézik, hamis papírokkal díszítik. Ám a valóság az, itt a külső és belső szemét egyszerre!
 KONKRÉTAN MIT KELLENE TENNI:
( ezt sosem lépik meg a mai pártmaffiák )
1, Vissza a transzmissziós rendszerű malmok és az én időmbe tanult százalékos kihozatalt megkövetelni. ( nem 80-90 mert ezért por az egész )
2, Nem beengedni a külföldi liszteket, hazánk eltudja látni magát. ( s ehhez sem kell a minőséget mellőző automata malom )
3, Szakképzést beindítani! Már csak azért is, hogy tudjanak szíjat varrni, hengert beállítani és tudják egyáltalán, milyen a JÓ LISZT!

 Csak egy pár érv a transzmissziós malmok mellet, azon felül, hogy az malom és nem lisztgyár:
1, Vélhetően energiatakarékosabb.
2, A 3-4 munkás helyet egy közepes malom 30 embert foglalkoztatna, ha betartsák a munkavédelmi és egyéb szabályokat. S ami a lényeg, a zsákoláshoz és például a raktárakba a gabona forgatásához, nem kell semmilyen szakismeret, csak munka, és ez nem köz, hanem termelő munka része lenne.
3, Lehet még búzával is nyereségesen operálni, persze nem lesz luxus telepjáró, de lesz Tisztesség és nyugodt éjszakák, mivel tudja a tulaj sok embernek munkát ad és még a termékei is egészségesek!

Persze a lobi ezt mindenáron megpróbálná megakadályozni, de ha van egy kormányzati döntés ( ami nem lesz, mert ők és cinkosai az élelmiszer maffiának ) akkor meg lehetne valósítani.

Hová jutunk????

 A kormány logikai módszere, támogatjuk a Gyermely 2 felépítését, ami egy szupermodern malom nevű lisztgyár lesz. E lisztgyár nem munkahelyeket teremt, mert ezen típusú üzemek minimális legénységgel működnek, mivel automatizáltak.
 A lisztje meg olyan lesz mint a Gyermely 1 , magyarán a szokásos porráőrölőm termék. S hogy jön ide a kormány(?) -Nos behoztak mindenféle egészségre hivatkozó adót, de amelynek alapkő letételénél a miniszter is ott volt, az nem jó minőségű lisztet fog előállítani, miként az összes szupermodern malom nevű ízé is csak port kínál  az extra profitra hajtva, melynek, kulcsa a gabona minél jobban való kiőrlése.
 Tehát ha már egészség, talán kezdhetnénk az alapoknál, tehát például a lisztnél. S a munkahelyteremtés, -A Gyermely 1-be is kihalásos alapon lehet bejutni, vagy hatalmas protekcióval. A kettőbe is már rég elfogyott a hely, szóval nem munkahely teremtés, hanem egy újabb minősíthetetlen minőségű lisztet előállító üzem.
 Jó lenne, ha már végre ebben az országban is valódi malom avató lenne, nem szemetet előállító gyáróriás. Liszt túlkínálat van, ráadást egyes malmok a inkább takarmánybúzának számító gabonát veszik meg és abból őrlik a "finom" lisztecskét. Mi a francnak giga malmok, mikor kis és közepes HAGYOMÁNYOS TRANSZMISSZIÓS üzemek is bőven el tudnák látni az országot, ráadást a liszt minőségi lenne. Persze igaz, nincs szakképzés, lassan már a szíjvarrás is olyan misztikus fogalom a ma malmaiban dolgozok számára, mint a nanotechnológia. De tovább megyek, a hengerszékek fogatása is már rejtély, mert ma megtépik, összeszorítsák a hengerpárt úgy, hogy szikrákat szórnak a hengerszékek, hisz a villanymotor bírja. anno minket azonnal elküldtek volna melegebb égtájakra, ha úgy fogattuk volna a hengerszékeket ahogy most szokás. 
 De ez van, ezzel a kutya sem foglalkozik és a sok boldog ember eszi a szupi lisztből készült szuper adalékokkal teli kenyeret, melyre rá van írva hazai termék, amivel pedig én nem dicsekednék. 

Rideg Valóság!

 A nagy múltú hazai malomipar, amit a rablóváltás szétprivatizált és amely malmok többségét sógor-koma-jó barát kapta meg, a jogos örökösökre nagy ívbe füttyűvel és akik elvetve a minőséget a mennyiségre hajtottak, maradt egy gondjuk. Ugyanis útjukba volt e új királyoknak a megyénként ereje javától immár megfosztott, de minőséget és szakmaiságot nyújtó gabonaipar. Így hát azt is szétzúzták, miként az új gazdagoknak kemény konkurencia, a Budai és Ferencvárosi malmokat.
 Persze ez kormányzati segítséggel működött és vélem ez nem csak Pest-megyében történt így. -Oly annyira nem, hogy a Dunántúlt Német-osztrák érdekeltségű cégek uralják. A Tiszántúlt Ukrán, míg a Duna-Tisza közét nagyrészt a külföldi mintát követve, porlisztet gyártó hazai újgazdagok.
 E három pólus dominál az országban, a kormányok átadták a malomipart külföldieknek és a tűzhöz közelállóknak, és utána vigyorogtak a kapott pénz jóvoltából.

 Én hazaárulóknak tartom az olyanokat aki egy nyereséges ágazatot átjátszanak külhoni illetve haveri köröknek! Szégyellhetik magukat azok is akik lebontatták a Fradi malmot és tönkre vágták a Budait, csak hogy a haveri csapat hízzon.
 Amivé vált és még most is válik az ország, az nem a jövő és nem is a múlt, hanem a teljes megsemmisülés!
 Így is bérrabszolgák vagyunk a multik és saját gazdagjaink igájába minimálbérért és ez a tendencia most is tart! Miként a növekvő közmunka sem azt tanúsítja, hogy létezik egy növekvő termelő szféra az országba.
 Az én osztályomból senki nem dolgozik a malomiparba, mert oda immár nem molnár, hanem bólogató bábuk kellenek, akik nem mernek és nem is tudnak beleszólni érdembe az őrlés folyamatába. S az egész néhány a minőséget a  jó fizetésért feledő molnár segédletével folyik.            

Takarmánykeverésről

 Egy beszélgetés kapcsán felmerült a takarmánykeverés témája. Ez egy sokadik tabu téma ebben az országban.
 Valamikor réges-régen a takarmánykeverők a malomipar azaz pontosabban a Gabonaipar részeként funkcionáltak, minőségi takarmányokat adva az állattartóknak. Anno a címke kötelező volt és a valós összetevőket tüntették fel.
 A keverőüzemekben molnárok dolgoztak és irányították a tápgyártás folyamatát, felelősségteljes részfeladatok közepette, mert egy malter ( egy keverés )összeállítása komoly dolognak számított, épen úgy tekintve, mint a lisztgyártást, mint mondtam, akkor MOLNÁROK készítették a tápokat.
 Mi mikor tanultuk a szakmát egy hét iskola egy hét malmi gyakorlat, egy hét iskola és egy hét takarmánykeverő üzembe történő gyakorlat volt a menetrend.  Ezt ma sok keverőben dolgozó, nem mondhatja el magáról, miközben ő a főnök a keverőben.
 Ma sok takarmánykeverő a nagy gazda sertéstelepén van, azt keverve be amit éppen akarnak, illetve a raktárában van! Ez soha nem történt meg az átkosnak mondott időkben! Ez a rablóváltás vívmánya, mikor kiárusítottak mindent és szétbombázták a Gabonaipart! Budapesten volt a közvágóhídi villamosvégállomáson az egyik legnagyobb keverő, vasúti és közúti összeköttetéssel rendelkezve. Ám ugye, a rablóváltással az újgazdagok nem vették a tápot, hanem maguk keverték a maguk esze szerint. Ez megroppantotta a minőséget gyártó üzemeket, és persze a kegyelemdöfést például a Budapesti keverőüzemnek a lerombolása adta. A főváros a keverővel kezdte, majd a tönkre vágta a modern Budai malmot és végül lerombolta a ferencvárosi malomüzemet. S ezt mindenki nézte, nem csak a munkanélküliséget növelve, de a főváros elvágta magát egy katasztrófa helyzetben, az önfenntartástól.
 E mérhetetlen pusztítást a nagyra becsült Antall kezdte, és nincs kivétel, az mszp és a fidesz bevégezte, rengetek pénzt pumpálva a pártjaikba! Ám visszatérve a tápgyártáshoz, ma mindenki azt gyárt táp címszóval amit ép akar! Vannak keményen küzdő, valódi minőséget, nem hormonokkal teletömött terméket előállító üzemek. Ám a sokaság a újgazdagok tulajdonába, maguknak gyártják a tápot. S ezzel mondhassák, hisz az ő állataik eszik meg, de viszont az ő állataikat mi esszük meg! -Jó hazai! -Ez egy nagy hazugság! egyáltalán nem jók a hazai nagy és közép üzemek termékei. Van kivétel, de 50% feletti a pocsék árú, amit a kormány úgy erőltet! 
 Jó élelmiszer az amit otthon termelek meg, miként a hús is. Persze nem teheti mindenki, és ez részben az urbanizáció eredménye, elvágva az embereket az önfenntartástól. De lehet keresni és válogatni, és bizony a reklámon túl, érdemes utánanézni, ki is áll egy cég mögött és milyen is a portékája. Igaz, ravasz húzás, hogy honlapján a cég a szépet és a jót firkálja és ha jön a negatív kritika, indul a törlés.
 Ám úgy tápban, mint lisztbe, lehet minőséget előállítani nyereségesen. Igaz nem luxus telepjárók garmadája fog a tulaj garázsába állni, ám nyugodtan alhat, tudva ő azt adta amit el várnak tőle.

Emlékezve

 Emlékszem az első komoly szakmai ellenvetésemre, ez a búza pihentetési idejével volt kapcsolatos. Mert a gabona a tisztítást követőn nedvesítve van, majd pihen és úgy indul az őrlésre.
 A dolog lényege, hogy jött a technológus és átvariálta az időt. Hát naiv molnár ez nem tetszett, mert ragaszkodtam a könyvben tanultakhoz. Ám ő mérhetetlen türelemmel, nem elküldött a fenébe, hanem elmagyarázta, hogy mikor a könyvet írták 4 alap búzával dolgoztak a malmok, ma meg 40 fajta van és bizony ezeknek különböző a nedvesség felvételének ideje.
 Minden tiszteleten az övé, nem letorkolt, nem lekezelőn magyarázta a dolgokat, hanem türelemmel és értelmesen mondta el ami van és ami hasznos információ lehet a számomra.
 Persze már azóta sok idő eltelt és tovább változtak a dolgok, szerintem rossz irányba, ám az, hogy mily módon közelítette meg a helyzetet nagyszerűségét igazolja, és azt sok ember tanulhatna tőle!
 De miközben elsuhantak az évek, és a szakma szépségét, a profitéhség elbontotta, automata lisztgyárakra, melyekre semmi szükség, Farkas Józsi Bácsira gondolok, nélküle soha nem rajongtam volna a szakmáért. Az ő lendülete, lelkesedése és az ipar szeretete oly átható, oly hatalmas volt, hogy aki kicsit is nyitott volt a molnár világ felé, azt megérintve egy életre molnárrá tett, még akkor is ha elkerült a kormányok által tudatosan szétvert malomiparból.
 Persze mindenkinek megvoltak a maga kedvenc tanárai, és ki így ki úgy látja a szakmát. Ám hiszem, hogy Farkas Józsi bácsi, aki a technológia könyveket is megírta, nem erre a világra vágyott, ahol a minőség nulla a mennyiség érdekében.
 Mi amikor tanultuk a hengerszékek fogatását, ezzel változtassuk az őrlőrést, szóval bizony egy nagy elégtelent kaptunk volna, ha úgy fogatnánk a gépeket ahogy most! A fém tüzes, a liszt por, és beültetett molnár meg a KW fogyasztást bámulja, nem azt, hogy minőséget adjon ki a kezéből.
 Nehéz idők ezek, eladták a rablóváltáskor az élelmiszeripart, és özönlik befelé a szemét, amelyet, szégyen de a meglévő hazai, nem csak malomipar, de az egész élelmiszer szektor főként nagy  vállalatai könnyen túlszárnyalják. Mert sajnos az igazság az, a hazai semmivel sem jobb, mint a kintről érkezett, tisztelet a kevés kivételnek.