" SZÉP " Malomiparunk

 Kezdhetném ott, hogy vannak jó molnárjaink és akadnak minőséget gyártó malmaink (még) ám azt is meg kell jegyezni, hogy molnárjaink legyenek bár melyen okosak, a pénzért cserében hallgatási fogadalmat tettek és zokszó nélkül kiszolgálják a mennyiségelvű HALDOKLÓ ipart.
 Ma már egyes malmok éppen olyan lisztet dobnak piacra amilyen az alapanyag(?) BL-65 ez számomra egy kényszer eredménye. Van véleményem miért is, de attól függetlenül a 65 liszt úgy csomósodott, hogy szinte hasznavehetetlennek minősítve, én kidobtam úgy ahogy volt!
 Persze a mi drága kormányaink nem megmentik az ipart, hanem engedik hogy jöjjenek be a külhoni lisztek és nem lép fel a minőséghiányos lisztekkel szemben. A országnak nincs szüksége külföldi lisztre, és a igénytelen hazai szemétre sem, a kettő egyforma.
 Mint megoldást mindenki tudja, csak ki kellene állni a kormánynak a hazai mellet, de úgy, hogy a minőséget részesíti előnybe, nem a mennyiséget.
 Én úgy gondolom minden modernizálás, idegen országok drága berendezései csak is a silányságot erősítik, s akik felléphetnének, nem teszik. Silányságot, mert agyon említve kiőrölik a gabonaszemet, hogy az rosttartalom nélküli liszt maradva rákényszerüljenek az emberek rosttartalmú kenyerek fogyasztására, a fehér kenyérrel szemben. Pedig az egész csak a profithajhász malomtulajdonosok ostobaságának az eredménye, semmi több!

Tápiószele
Szigetszentmiklós, mint hagyományos malmok inkább a minőséget írnám az oldalukra, mint a mennyiséget. Tehát ha liszt akkor például ezen üzemek! Persze az országban több is akad, de ez személyes megjegyzés, ami akár hasznos is lehet akik veszik a fáradságot és kipróbálják ezen malmok lisztjeit.   

PILLANAT!

 Furcsa dolgokat él meg az ipar, a liszt minden irányból árad az országba. A hazai malmok viszont nem ébredve fel, még mindig a mennyiség, mint sem a minőség mellet adták le szavazatuk.
 Természetesen szívük jóga, de a mennyiséget a mennyiséggel nem lehet legyőzni. A hazai és a behozott lisztek közöse, hogy nem jó a minősége! S mivel ez az alap, a gyógymód még ha nem oly profitálónak tűnik is a MINŐSÉGBE rejlik. Persze tudjuk ezt a malomtulajdonosok zöme nem vállalja be.

1, Mert messze nem lát bele az eljövendő tendenciákba, hiába a modern technika, ha ez nem a minőséget, hanem a mennyiséget szolgálja.

2, A pillanatnyi haszon többet jelent számukra, mint a hosszútávú megélhetés.

3, A lényeg, a molnárok lehet, hogy mindent tudnak a modern gépek üzemeltetéséről ( ami egyik kulcsa a kW/h kilengésének figyelése ) de már arra képtelenek, hogy kiálljanak a szakmáért és a MOLNÁR lét valódiságáért, inkább megalkudnak.

4, A vásárlótársadalom igénytelensége!

 De mivel a nyugati világban létezik a kis malmok/minőség kombináció amelyek távolról szem az országméretű terítés a lényege, hanem a falu/ kisváros, itt is megvalósítható lenne, ha nem lennének a pék és malomtulajdonosok jelentős része mohó és kapzsi, s persze túl látnának a napi bevétel kötegein. Mert egészséges késztermékek és tisztességes viselkedés ma nem nagyon létezik ezen két szakmába. Tisztelet a kevés kivételnek!

S ez lenne az a helyzet ahol valóban megmérettetve lenne a malom is és a pékség is. Mert ha szemetet adnak falubeliknek, hosszú müködése nem igen lenne.
 Ma ezért szállítanak mindenfelé, ha itt nem, hát ott igen, és ez szégyenteljes és szomorú!   

A JÖVŐ!

Hát malmot kapott a malomipar!

 Nem oly rég az állam és az unió közösen elpusztították a Cukoriparunkat. Egyetlen cukorgyár marad, az is csak részben hazai tulajdonú. S mindennek mi köze a Malomiparhoz(?)
 Bár mondhatnám, hogy semmi, ám ahogy most áll az ipar, egyértelmű tendencia mutatja, hogy végeredmény a malomipar halála.
 Az árak csak egy dolog, de már két országból áramlik be a búzaliszt! A búzaliszt, miközben a malmaink zöme 50%-os kapacitással működik. S ez ugye egyértelműen közép vagy rövid távon sok malom végét jelenti.
 Igaz itt megjegyezhetem, hogy a sok csak idézőjelben értendő, mivel túl kevés a sok. De hogy még ez is csökkenjen, tudomásul kell venni, hogy jó pár üzem külhoni tulajdonú, ami annyit tesz, hogy a nyereség nem marad hazánkban.

 Van-e lehetőség? azt hiszem mivel ez kormányzatokon átívelő, és nincs különbség a Fidesz és az Mszp politikája között, tehát tönkretenni a valódi malomipart és egy két óriást meghagyni, nyilván a kenőpénzek rendesen bejátszanak. Szóval a jövő a jelen pillanatban sötét!
 A külföldi lisztminősége kifogásolható, a hazai megmaradásukat kifizető nagy malmok lisztminősége szintén kifogásolható, amiből az jön ki, hogy külső-belső szemetek lesznek a polcokon. S mert a molnártársadalom ma már csak bólogatók és gerincességük, ami legendás volt, a múlt homályába veszett.

Az én elképzelésem a kis malmok és a közepesek talpon tartásában rejlik, és nem hiszek az automatamalmok púderliszt áradatában. Viszont hiszek a kis malmok minőségi lisztjeibe, melyek a környéküket látják el, és így még a szállítási költségek is töredékre csökkennének. S erre a nyugaton bizony van példa!!! Nem csak az óriásokért a világ! Nekem ez az álmom, és így nem csak a szakmaiság maradna meg, hanem a tisztességes megélhetés is megszületne a malmok számára.
 Ám míg egyesek inkább az árak alá diktálna, hogy megöljék vetélytársaikat, csoda nem várható. Sőt míg a pékségeket sem érdekli a minőség, addig a szemétgyárak is működhetnek és legázolhatnak nem egy kicsi, de jó minőséget előállító üzemet.
 S ugyanakkor ami egy molnárnak fájdalomnak kellene lennie, a VÁSÁRLÓKAT IS BECSAPJÁK A ROSSZ LISZTJEIKKEL. Tehát az igazi változásokat TE VÁSÁRLÓ indíthatod el, azzal, hogy megválogatod milyen lisztet vásárolsz.

   

HARAGBÓL

  Már száz forint egy kiló liszt, nos ez mind szép és jó a vásárló szemszögéből, de egy malom ilyen árak mellet kötéltáncot jár. Persze lehet ez is a cél, hogy még több malom bedőljön és még több külföldi szemét bekerüljön.
 Rohadtul jó járunk az unióval, az összes ipar elpusztítja és ezek a pénzéhes politikusok vigyorogva statisztálnak.
 Tény, ez az ország lisztből el tudná látni magát, és még is jön a szemét, amihez azért rendesen hozzájárul a magyar malom egy jelentős része, melyek szintén szemetet gyártanak.
 De vissza a liszthez, a malmok rákényszerültek az árcsökkentésre, de valahogy a kenyér nem lett olcsóbb. Szóval hol is élünk(?) egy hülye ország hülye vezetőkkel és a szavazok sem különbek.
 De hogyan is lennének, mikor amit a média vagy a reklámújság a fejükbe diktál, az meg is vásárolják. Mindegy hogy hazai vagy külhoni, nem gondolkodik a többség csak cselekszik ahogy manipulálják.
 Itt azért azt is meg kell jegyezni, hogy a malomtulajok, kinek zöme hülye az iparhoz, rendesen lefölözi a hasznot és vissza nem igen forgat. Mint az a " madár " aki nem fertőtleníti a malmát, ezt is megspórolja, ám van egy kérdés, hogy a francba igazolja az állam felé, hogy megtörtént a fertőtlenítés???
 Hát úgy, hogy az ellenőrök meg vannak vesztegetve, legyen az munkaügyi vagy higiéniai, de akár a tisztiorvos is.
 MOCSKOS, KORRUPT EGY ORSZÁG EZ.
S PONT EZÉRT SZAR TERMÉKET KAPUNK A KÖZÉRTEKBEN. LEHET SÉRTŐDNI, DE ÉPPEN ÚGY LÁTTAM A SAJÁT IPAROM, MINT A HÚSIPART.
 KEVÉS A TISZTESSÉGES VÁLLALKOZÓ, ÉS EZÉRT NEM FELTÉTLEN VÁSÁROLOK HAZAIT, LÁTTAM MIT KAPOK.

ÁTTEKINTŐ

 Oly sokszor említettem a minőség hiányát és oly manipulálható, vagy legalábbis elfogadja a többség amit az asztalára raknak, hogy szinte szélmalomharc az igazságért és a valódi, egészséges malomipari termékekért kiállni.
 Persze minden nézőpont kérdése, mert egy lisztgyár alkalmazottja soha nem fogja elismerni, hogy sem lisztjük sem korpájuk egyáltalán nem ideális. Szomorú az egészben, hogy a hagyományos irányzatért és magáért a szakma szépségéért alig van aki ki merne vagy ki akarna állni.
 Mert bizony, nekem senki nem fogja bemesélni, hogy egy monitort bámulva, a KW órát figyelve meg lehet szeretni a malomipart, miként azt sem hiszem el, hogy érdekli a "molnárt" mit gyárt le a malom. Mert nem ő gyártja, a minőség pedig a por a határ meg a KW óra.
 Egy ilyen beállítottságú ipar, szerintem hosszútávon halálra van ítélve! Legalábbis biztos, hogy nem molnárok kellenek, hanem lisztgyárba dolgozó emberek. S a kettő között nagy a különbség!!!
 Persze az idő és a növekvő energiaárak elhozzák még a régi felállást, bár lehet addigra túl késő lesz, mert igazi molnár nem lesz.

MI IS KAPNI A LISZTGYÁRAKTÓL(?)
1 Agyonőrölt, rosttartalom nélküli porszerű anyagot.
2 Korpát, melyt mire a gazda a jószágainak a vályúba önti, messze fújja a szél.
3 S mivel kiőrölt lisztet kapunk, rávezetnek minket, hogy vegyük a drága teljeskörűség meg egyéb nyalánkságot. Csak azért mert az előző fázisba a már eladott finomlisztnek nincs rosttartalma.

S MI IS A MEGOLDÁS(?)
 CSAK ANNYI? HOGY BE KELLENE TARTANI AZT AMIT EGYKOR TANÍTOTTAK. NEM A KW ALAPJÁN KELLENE ELMEBETEG MÓDON MEGFOGATNI A HENGEREKET, HANEM ÉRZÉS ALAPJÁN ÉS ÚGY, HOGY NE VASAT DARÁLJUNK A LISZTBE, MERT MOST EZ FOLYIK.

De mindegy, amíg nem keressük az olyan malmokat ahol még lisztet kaphatunk, addig semmi nem változik, csak nekünk lesz idővel vastagbél rák vagy más emésztési problémánk. Ám mivel a fogyasztó még nem egyenlő a tudatos vásárlóval, marad minden a régiben. Vesszük a drága rosttartalmú termékeket, illetve rossz táplálkozásunknak köszönhetően támogatjuk a gyógyszeripart.