Egy Vállalat Vége

Soha, soha nem képzeltem volna el, hogy a Sikér zrt valaha is kidől a malomipar palettájáról. Egyrészt a cég néhány éve még jelentős osztalékokat sikerült kiosztania, másrészt malmai folyamatos fejlesztések alatt állva, a mai szemmel modern üzemekkel rendelkezett.
 Sok malom halálát láttam már, volt már olyan amiről nem is feltételeztem, mint például a Budai Malomüzem, mely kora legkorszerűbb malma volt, de hát a politika kisemmizte és magára hagyta. S ugyanakkor megéltem a Pilis Malom elpusztítását egy alkalmatlan hirtelen jött üzemvezető által. -Viszont a Sikér zrt malomipari óriásnak számított és remek szakembereket sorakoztattak fel csapatukba. -Igaz nem a szakmaiatlanság lett a cég végzete, hanem a Széchenyi bank bedőlése, amely közben hitelszerződést kötve a Sikérrel, a malomipari vállalat ennek tudatában, jelentős beruházásba kezdett. Sajnos ez utólagosan a cég halálát pecsételte meg, a vállalat innentől nem tudott lábra állni, talán mert senki nem sietett segítségére. Viszont a Sikér malmaiért már két kormány közeli milliárdos is felbukkant. Az egyik Csányi úr, az élelmiszeriparban, mezőgazdaságban hatalmas szelettel rendelkező, mellékesen OTP vezér. A másik, a mindenhol felbukkanó gázszerelő, akinek tehetségét, rátermettségét oktatni kellene, hisz nincs a világon még egy ilyen fazon aki, ugyan nyilatkozni is szánalmasan tud, de az ásványvíz biznisztől a pékségekig a vasútépítésen át, a malomiparhoz is ért.
 A tragédia az, hogy az egész úgy néz ki, mint anno a húsipar megmentése. A megmentés abból állt, hogy padlóra küldtek jó névvel rendelkező céget, majd gépeit Mészáros elvitte saját céljaira fordítva. A Sikér kiesése hatalmas piaci lehetőség, nem is véletlen, hogy a kormány barátjai már is látják az üzletet, a malmok felvásárlási igénye ugyanis erre enged következtetni.

Vége, végleg még egy Malomnak!

Pilis Malom, fotó MTI  2016-11-04

Egyet látni, a kis és közepes malmok leállnak és a minőségi lisztek ezen malmokkal a feledés tengerébe merülve, és a tömegliszt vette át az uralmat az igénytelen pékségek és a közönyös vásárlók jóvoltából. -Ez egy trend, már mint, hogy a nagyok maradnak, persze nem logikus és nem is törvényszerű. Ám sajnos a malomipart manapság kevesen ismerik, és befektetni nem igen szokás, e létfontosságú iparágba.

 A másik savanyú szőlőszem, hogy a malmokat, még mint emlék is eltüntetik, egy műemlék jelegű malmot, csak hogy éppen ott legyen egy rövidebb út egy lakóparkhoz, a másikat központilag, csak hogy ne legyen konkurencia az újgazdag hiénák cégeinek, míg egy harmadikat a tűzvész pusztította el, bár már a bontás fázisába volt, minő véletlen ez is 100 év felett malom volt.

 S mi volt (?) a halálraítélt Pilis Malom éjjel kiéget leégett, végleg elrendeződve az épület sorsa, melyet úgy az önkormányzat, mint volt és jelenlegi tulajdonosa elhanyagoltak. Ennyi év után is összeszoruló szívvel fogadtam e végső kegyelemdöfés hírét. Az igazán szomorú az, hogy a malom anno, mikor szemétkedtek igazán a nagyok, a kis és közepes üzemekkel, magyarán lenyomták a liszt árát, kiölve a konkurenciát, a nagy bevállalva a veszteséget is  a piacszerzés érdekében, szóval akkor a Pilisi Malom talpon tudott volna maradni, ha nem egy hozzá nem értő, kalandort ültettek volna az üzemvezetői székbe.
 Mindegy megtörtént, 2ft  volt az a összeg amit engedni kellet volna kilónként, és a piac megmarad, és még ki is bírtuk volna. De az akkori tulaj és pláne, úgy az iparhoz, mint az üzemvezetéshez teljesen alkalmatlan figura másként látta/látták és a malom bezárt. Persze mint ilyenkor szokás, jött a kamu duma, hogy lehet újra indul, meg a többi maszlag. Természetesen nem indult újra és ráadást irracionálisan magas áron kínálták eladásra. Akkor még volt értelme megvenni, üzemképes malomról beszélünk, és akadt volna befektető is.

 De nem úgy történt és bár már az épületet felemésztette az idő, végül el lett adva, de már nem malomnak. S mivel a hírek szerint bontásra ítélt üzem volt,  a sors, életkorát figyelmen kívül hagyva nem kegyelmezett neki. Az most csak egy kérdés, lehet-e ezt tenni több mint 100 esztendős üzemmel, miként az is, hogy a fenébe gyúltad ki. A tény, még egy malommal, többszörös kiváló üzem, minőségi liszttel a háta mögött eltűnt, immár végleg, és ez a tendencia olyan mint a pestis, megállíthatatlanul emészti fel, szakmai, helytörténeti és például a Ferencvárosi malom esetében az ipar történelmében is fontos szerepet játszott üzemeket. 

Általánosságok

Malom Kisbacon

Egy pont után elgondolkodik az ember, lehet-e újat írni, van mód megértetni az emberekkel, rossz úton halad, nem csak a Malomipar, de az egész élelmiszer ágazat.
 Furcsa világba cseppentünk, ma már elég az egészséges élelmiszerre ráírni, EGÉSZSÉGES, és már is mindenki veszi, mint a cukrot, természetesen nem hazai cukrot, mert anno a cukorgyárainkat is szétverte az aktuális kormány, privát haszonért cserébe. -Mindegy, egészséges, akkor bele a kosárba. Rápingáljuk, hogy HAZAI, és már is lelkesen megvesszük a magyar cég által behozott Kínai vackot, mert hát a csomagoláson ott a piros-fehér-zöld.

 Ez van nagy általánosságba, egy országos méretű élelmiszerhamisítás, amit főként sajátjaink csinálnak, nekik lehet, legyen már lehetőségük pár év alatt olyan gazdaggá válniuk, mint a nyugati cégek, bár a nyugati cégek, nem egy csettintésre lettek multik, de ez egy másik történet, a hazai vállalkozókat ez nem érdekli, olyanok mint a rossz gyerekek, mindent és azonnal. -Ám ezt a vásárlók kárára teszik, és tehetik mert engedjük.

 De a Malomipar, itt egyet leszögezhetünk, személyesen nem rajongok a szuper malmokért, ám egy biztos, az élelmiszeripar berkein belül, ezen üzemek a leghigiénikusabbak! A végtermékük, tehát a liszt, az hagy kivetnivalót, már csak a tömeglisztre állás miatt is. Sajnos itt is a mennyiség felülírta a minőséget. A liszt szinte rosttartalom nélküli, a korpa meg szabadon száll a szélbe, mert annyira nincs semmi súlya és beltartalma, tehát voltaképpen nem sok mindenre alkalmas.
 Viszont, a nyugati példát felvehetné az ország, ha értelmes mentalitása lenne a vállalkozói siserahadnak. Nyugaton is megélnek a kis és közepes malmok, egy adott közösségre koncentrálva, minőséget, egészséges terméket biztosítva.
 Persze nálunk az újgazdagok, még ha jóindulattal vág egy üzletbe, az nem a malomipar lesz, mert nem tudják elképzelni, mit is lehet kihozni, és ugye jobb egy tuti recept, igaz, az élelmiszerekre mindig szükség lesz, de ebbe a témába nem igen látnak bele ezen emberkék, és még a jó szándékú vállalkozó is megbolondul, ha extra profitot szimatol ki, valamely más területen.

 Lehet-e malomüzemet, normális mennyiség és minőség mellet nyereségesen működtetni? -Természetesen IGEN! - A baj a szándék hiányába rejlik, pedig dolgoztam egy műszakos malomba, klasszikus berendezésekkel, úgy hogy az üzem, minden levonást követőn, tiszta 3 milliós nyereséggel zárt. De ez ma döbbenet, három millió nem pénz a ma emberének, és hát így, kis üzlet, nem üzlet alapon, soha nem lesz nálunk egészséges élelmiszer, legalábbis, míg a mentalitás nem változik!

Mindennapi Kenyerünk

A malomipar prominensnek tartott üzemei, inkább a mennyiséggel bíbelődnek, mint az egészséges minőséggel, ez van, rosttartalom nélküli kenyér alapanyag. Ám míg a malmok a dömpingre álltak, az addig a pékségek a dömping és pocsék mellet döntöttek.
 A malmi lisztek jó esetben, étkezési búzából, púder finomra őrölt liszt képében kerül a polcokra és a pékségekbe.

A szomorú az egészben, hogy a legtöbb boltban, egyszerűen nincs kenyérliszt, vajon a pékségeknél van(?)

-Szóval, ha otthon sütünk, szenvedjük a finomlisztekkel, ami valójában túl finomra sikeredtek mostanára, vagy vegyünk valami kutyulékot, hogy jó is és egészséges is legyen a kenyerünk, természetesen jó borsos áron. De ez csak egy oldal, a kezdett, mert a pékségek, megveszik az egyfajta lisztet a malmokból és abból, láss csodát lesz fehér kenyér, félbarna és még rozskenyér is, természetesen rozsliszt nélkül.
 Úgy, azért kíváncsi lennék, hol kódészól a NÉBIH és miért nem ellenőrzi a kenyerek összetételét, fogyaszthatóságát, magát a minőségét. -Persze nem nagy titok, a jó bevált magyar recept, a kenőpénz a s.arból is csoda kinézetű valamit csinál. A sok gondolkodni nem kívánó ember, meg egye amit kisütöttek nekik! -Csúnya, erkölcstelen világban élünk, ahol a kenyér vághatatlan, másnapra megsavanyodik, olykor kihullik a belseje, tehát igazán 21. századi.
 Sokan szidják a multikat, de pedig ők veszik a fáradságot, hogy ha rozskenyeret készítenek a saját üzemeikbe, bizony megveszik a rozslisztet. Ugyanezt, messze nem mondhatom el, a hazai pékségekről, tisztelet a kivételeknek. Mert nem egy pékség árulja a rozskenyeret, de rozsliszt még csak látogatóba sem volt a raktárukba. -De jó ez így, ott a fogyasztói tömeg és boldogan fizeti a sok pénzt a hamis árúért, s amíg az emberek elvannak saját illúzióikban, addig nem is lesz változás. Addig enni fogjuk az egészségesnek hazudott vackokat, melyekbe több az adalék, mint a valódi alapanyag és boldog együgyűséggel várjuk, mikor ugrik be az első komolyabb emésztőszervi betegség.
 Valahogy hazánkban, a tudatos vásárlás kimerül abban, hogy a bionak vagy ennek-annak címkézett terméket a kosárba dobva, elégedetten bólintunk. Pedig a tudatosság ott kezdődne, hogy utána néznénk, honnan is jött és valóban az e a termék, mint aminek titulálják. S ez nem lenne ördöngösség az internet korszakában, mikor már a mobilunk is kész komputer. -Persze elég a látszat, elég nekünk az önámítás, és persze ezért van ott a hazai élelmiszeripar, ahol van, és az a van, bizony egy jó mély gödör!

OLYKOR A LÁTSZAT CSAL!!!

Múltbatekintő - A veszprémi malmok élete

Szomorú valóság, nem gondolkodó fogyasztói társadalom!

Nem részletezem, hogy stratégiailag, mekkora a baklövés volt a főváros összes működő, ráadást nyereséges malmait megszüntetni. Nem vázolom, hogy a mszp és a fidesz miként vette ki a milliárdokat a Budai Malomból, és végül juttatták csődbe, helyet adva a konkurenciának. Az meg végkép nincs kedvem részletezni, hogy egy műemlékmalom, Ferencvárosit, ledarálta a hatalom, csak azért, hogy más megyék, újgazdag malomtulajainak, egy hatalmas piaci részt biztosítsanak.
 Ez a múlt ami viszont még most is él mert  a rablóváltó, rablólovagok az egész országgal ezt művelték és művelik most is, de ez is, senkit nem zavar!
 A malomipar és a minőségi lisztgyártás ma hazánkba szinte megszűnt! A tömegliszt az úr, és ugyanazt a lisztet címkézik finomnak, kenyérnek, de talán még szuper egészségesnek. -csak úgy eszembe jutott, minap olvasom, hogy a liszthez rakjunk egy kis sikért. Na mondom, megbolondult a világ(?) hisz a sikér a sütőipari érték, s ha malmi minőségű gabonából őrölnek és működik a meo, nem kerülhet ki alacsony sikér tartalmú liszt! -Anno mindennap a meo bevizsgálta az aktuális őrlés alatti búzát, szóval, hogy ha kimosta az eső a sikért a gabonából, a malmok mi a fenének veszik át?! -Az már is nem malmi minőségű!
 Mindegy, ez csak egy momentum, mint az is, hogy ahogy a lisztgyárakba fogatva vannak a hengerek az BŰN! -Hát úgy megbuktam volna szakvizsgán ha addig fogattam volna a hengert míg acélt nem izzad! -Ma meg leszarják, mit és hogyan kellene optimálisan beállítani, összefogassák a hengereket, mint a bolondok, hogy egy eszement kihozatalt biztosítsanak a tulajoknak, ami egyenlő minőségromlás!!!
 De ez Magyarország, itt a külföldire ráfogjuk élből, hogy szemét árú, de a hazai, az igen, hol ott nagyobb szemét, mint a külhoni. csak hát ezt senki nem meri kimondani. Aki a iparokba, most az egész élelmiszeripart értem, hallgat, csak, hogy a munka megmaradjon, és még a molnárok is, akik szókimondó és egyenes emberek voltak, ma már a némaság és a bólogatás mezején hajóznak, az oktatóik pedig forognak a sírjukba, mert nem ezt tanították Nekik és Nekünk sem, amit most az újgazdagok követelnek. De néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, a vásárlónak meg mindegy, mert mi még valójában messze vagyunk a tudatos vásárlástól. -Úgy verik át a vevő fejét a politikusok és a marketingesek ahogy akarják, és mi meg megvesszük, mert hazai az jó, elgondolás alapján a pocsékot!

Áttekintő

 Elnézve a nemlétező molnár oktatást, elnézve a piacot uraló tömegliszteket, kimondottan "jó" irányba halad azaz ország, melynek erősséges lenne a mezőgazdaság és az élelmiszeripar!
 Na ma már nem erősség, a földért kufárok küzdenek, és fő kitűzésük, az uniós támogatások, olykor csak a pénz véve fel, de valós tevékenység nem is létezik. Az élelmiszeripart a rablóváltás vágta haza! -Olyan  emberek kezébe kerültek az üzemek, melyeknek elképzelésük sem nagyon volt az iparról, csak a dollár jeleket látták lelki szemeik előtt. Nos ezek közül sokan, szerencsére elhulltak, bár általuk az üzemek is, amik nem érdemelték meg egy kontár, pénzéhes miatti végzettet. Ám  sokat tudatosan felszínen tartottak/tartanak, és ezen egész cirkuszt a fogyasztók és a szakmák szívták meg.

 Malmok tucatjait pusztította el a kormányzat passzív, illetve aktív hozzájárulásával. Persze a húsipar, tejipar és az egész élelmiszeripar megszenvedte, hogy a rablóváltó kormányok kiárusították/kiárusítják az országot!
 Az újgazdagok meg az egész rákfenéje, csak a pofit érdekli őket és kihagyják az üzemek éves karbantartását, fertőtlenítését, ezzel is a termelést erősítvén, a higiéniát nullává süllyesztvén, amit igen csak igazol a sok lebukó cég, amelyeket persze nem zárnak be végleg, a tulajdonostól nem vonják meg örökre az engedélyt, hanem egy kis pénz, és ez nem vicc, minden megy ugyanúgy tovább! Illetve ott a trükk, hogy már előre tartalékba ott az új cégnév, és folyt.köv. -Az újgazdagok többsége les.arja, hogy, mi mit eszünk meg, őket csak a pénz elégíti ki, a többi nem érdekli!

 De nézvén a húsipart, ott is katasztrofális a körülmények, és ráadásként a kormány kiknek megígérte megvédi, szépen elengedi a kezét és átjátssza havernak a csődbe jutó cégeket, amik nem maguktól jutottak csődbe, rásegítettek.

 Az egész élelmiszeriparnak meg kellene tisztulnia, elhajtani a eszement rablólovagokat és engedni olyanokat akik valóban élelmiszert kívánnak előállítani. Mert a kenyértől a szalámiig majd minden mérget tartalmaz, olcsóbb az adalék és kiszámíthatóbb az ármozgása, mint a valódi, minőségi alapanyagoknak. -Sosem értem meg, mi a francnak szója a húsba, a kenyérbe. Bár a húskészítményekben azért van, mert az valójába húslé, nyesedék jobb esetbe és pótolni kell valamivel a fehérjetartalmat. Viszont tény a szója azon túl, hogy GMO még drága is, józan ésszel, nem érné meg felhasználni, ha csak a húskészítmény, nem csupán víz, aroma és szója. S nagy tételbe, több tonna szója, rengeteg meg kettő felvágotthoz elég, amik a hajszálvékony szeletek mellet, bizony drága.

 A malomipar a por-lisztel debütál, a pékségnek jó, kap egy vackot, de mindig ugyanolyan vacak, így automatikusan tudja az adalékok mennyiségét, és hajrá, jó a magyarnak a mérgekkel teli szemét. Meg aztán ráírják egészséges, természetes és háromszoros áron veszi is a nép, hol ott semmi extra. Pont úgy mint a barna kenyér esete, megveszik az egységlisztet és a pékség ha barnát akar, megszínezi, ha rozsost, malátát neki. Mert bizony el kell gondolkozni, mikor rozsos kenyeret vesz valaki, mert egy kg rozsliszt 200ft körül mozog, szóval annyiért valódi rozsos kenyeret a vásárló nem kap. Olcsó rozskenyér mese, ott nem sok rozsliszt van a kenyérbe, viszont annál több vacak.

 S hogy a politika, mennyire befolyásolja/befolyásolta az élelmiszeripart. Bár ki utána olvashat, a Budai Malom, a rablóváltás idejének a legkorszerűbb üzem volt, de a hatalmasok  kifizetőhelyként használták , mára malmot tönkretették. Előbb az mszp markolta ki a pénz, a malmon keresztül, majd a fidesz. Ez is jól dokumentált, bár ki utána kereshet.

 A magyar tekémről meg annyit, az is egy nagy kamu, sertésből is behozatalra szorulunk, és még is hazai, friss címszóval kerülnek ki a külföldről jött húsok a polcokra.

Teljes kiőrlésű

Minap megkérdezték tőlem, miért is nincs liszt finomságúra őrölve a teljes kiőrlésű. Nos, egyrészt vannak malmok akik ezt teszik, másrészt viszont az egyik jó tulajdonságát a rosttartalmát veszíti el a liszt, a porráőrléssel.
 Ráadást ez a púderőrlés amit a nagy malmok egy része művel, ha a teljes rendszeren engednék át a gabonát, elveszne a csíra és a korpa egy része is, el is veszik. A valódi teljes kiőrlésű az első roppantást követőn, szitálás nélkül kinyert anyag. -Persze mindent lehet variálni, de az technológiai változtatásokat igényel, visszavezetéseket, pl a korpát és ezt a malmok nem feltétlenül teszik meg, hiszen, akkor ott a dilemma, hogy a hagyományos lisztek gyártása lesz kivitelezhetetlen, módosítás nélkül.
 Szóval valódi teljes kiőrlésű az ami darabos és ez a garancia is, hogy minden anyag a gabonából benne is van a lisztbe. A porrá őrölt, "teljes kiőrlősünél" ott a kétely részemről, hogy nem a teljes gabona érkezik a csomagolásba hozzám, hanem egy módosított. -Már csak azért is mert porrá őrölni egy hengerrel nem lehet, nem véletlen a különböző rovátkaméretek. Ha meg egy hagyományos rendszernél végig vezetem, sokat veszíthetek.

 De ugye ott a rozs liszt történet, nincs szinte rozsmalom az országba, de majd minden pékség előrukkol rozsos kenyérrel. Na jó az a rozs színezék és olykor maláta a neve, de ez becsapás és a tudatos-tudatlan vásárló vígan viszi haza a rozsos kenyerét, aminek sok köze nincs a rozshoz. A hazai élelmiszeripar egy gigászi kutyuló gyárak halmaza, ahol mindenből valamit csinálnak, ám ez a valami messze nem az, aminek mondják, és távolról sem oly egészséges, mint ahogy hirdetik!

 Lassan már azt sem igen értem, hogy a malmokba kik is dolgoznak valójába, hiszen molnárképzés nem létezik, a szakmabeliek egyre fogynak, illetve a tönkretett malomipar miatt átváltottak egy más területre, jó a Magyarnak a külhoni liszt is, ha már agrár ország vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy jó az adalékos, lehet, hogy egy napig finom, de cseppet sem egészséges hazai kenyér.

Vásároljunk Tudatosan!

Váci Malom hengerpad

Amikor belépünk egy malomüzembe, két dolog történhet, vagy megérint a hely, vagy egy hangos, morgolódó gépekkel teli gyárba találjuk magunkat, és meg sem értjük, hogy ez az élet az étel fellegvára. Persze ma átérezni és megérezni egy modern üzemet szinte lehetetlen, mert rideg és érzéketlen, gép egy gépeket előtérbe helyező világba...

 Manapság minden élelem ellen divat kardoskodni, kitalálni, hogy minden káros, így természetesen a kenyér is. De akik ezt hangoztatják, érdekes mód szüleik, nagyszüleik a hagyományos, klasszikus ételeken növekedtek fel és nem élelemre visszavezethető betegség hozta el a végzetük.
-Szóval az a fene nagy ártalom nem is az ételekbe, már mint a hagyományos módon elkészített étkekbe rejtőzik, hanem az ADALÉKOKBA!
 Az adalék nem kötelező, ám üzleti szempontból nélkülözhetetlen, hiszen nagy mennyiségbe olcsóbb beszerezni, mint ha csak az alapanyagokból, hagyományosan készítenék el például a kenyeret. De van egy másik előnye is, nincs szükség szakmunkásra. A pékség megkapja mindig azonos lisztet és tudva előnyeit-hátrányait, gondolkozás nélkül lehet belerakni  az előre leírt javítók anyagok, tartósítok sokaságát.
 Persze ez nem az egészség útja, de ez van favorizálva és senki, néhány hagyományos üzemen kívül nem tesz ellene. Ma csak a profit számít és az egészséges étel sok esetben csak egy matrica a csomagoláson, a valóság kicsit másabb.
 Tehát igazából nem a kenyeret, a hús kellene támadni, hanem a gátlástalan előállító cégeket, akik csak a pénzre hajtanak és zokszó nélkül felírják termékükre, FULL EGÉSZSÉGES!
 Hazánk élelmiszeripara olyan mély ponton van egészség és minőség terén amit igazából nem is mernek a hatóságok beismerni. A ma malmai, ezerszer tisztábban, mint a hazai húsüzemek jelentős része, pedig a hús és pláne készítményei egyből az asztalunkra kerülnek.
 Változtatni, a tudatos ember tudna, ha elutasítja azon élelmeket, melyeket nem ismer, vagy eredetébe nem biztos. Ám kevesen szeretnek minőségi, egészségi szempontokból válogatni, pedig olykor nem is a drága, egészségesnek titulált az ami igazán hasznos a szervezetünknek. Mert bizony nagy átverés gyakran a friss és egészséges, kiírják biogabonából, és olykor bizony semmi köze annak a gabonának a bio-hoz.

CSAK AZT TUDOM JAVASOLNI, AKINEK FONTOS AZ EGÉSZSÉGE HOSSZÚTÁVON, KÉTSZER IS OLVASSA EL MIT TARTALMAZ EGY ÉLELMISZER ÉS HOL ÉS KI ÁLLÍTJA ELŐ! Ha csak forgalmazó van, már sok esetbe el is lehet dobni, hiszen nem lehet nyomon követni, mit is rakunk a kosárba.

Apró-dolgok(?)

Kedvem, volt munkahelyem hengerpadja

Pánd Malom, természetesen nem működik

 Hűm, a kenyérről csak annyit, ha csak egy pékség BL-55 lisztet rendel, akkor csak finomlisztje van. A kenyérliszt a BL-80, legalábbis az én időmbe így volt. S ha már csak egy fajta liszt van, azt úgy teszik félbarnává meg ki tudja milyen típusúvá, hogy hozzádobnak egy adagot, a legolcsóbb színezékből.

Egy liszt, több fajta kenyér, ez a takarékoskodás!

De ez csak egy szösszenetnek említettem. S hogy jön a nemzeti kenyérbolt, semmit nem fog jelenteni. Nem egy pékséget még sosem látogattak meg az ellenőrök, hazánkba a kapcsolat nagyúr! Az meg, hogy a pékségek egyfajta lisztre által, csak a malomipar munkáját könnyítették meg,  jöhet a maximális kihozatal és a porliszt, már csak azért is mert az adalékok mindent megoldanak.
 Az élet változik és hivatalosan, az egészségesség irányába, valójában egy nagy átveréssel teli illúzió világába. -Persze ha a vásárlónak jó, akkor mindenki dörzsölheti a markát. Felénk számtalan pékség van, de ha tehetem, csak és kizárólag egyetlen pékségtől veszem a kenyeret, mert az jó és finom. Néha nem árt válogatni, mert később az egészségünknek a  problémája lehet, és az drága és olykor komoly beavatkozást eredményező műveletté fajulhat.

 Nem tudom a pékek, hogy vannak vele, meg a "szuper" lisztet gyártó üzemek szakemberei, már ahol van, de személyesen a nyolc óra után teljesen nyugodtan mentem haza! Amíg ment a műszak, persze voltak gondok, akadt mikor óra hosszat állítottam a hengereket, míg a minőség és a mennyiség is egyenesbe jött. Ám ha a kettő nem működött, akkor a minőséget részesítettem előnybe, amit ma nem igen teheti meg a molnár és a pék sem. Sajnos ezen EGÉSZSÉGLÁZ keretében az egészséges táplálékok, mind messzebb kerülnek asztalunktól. Ami meg tényleg remek és egészséges csillagászati árakba kerül, hol ott, az előállítási költség, messze nem indokolja. De most is azt mondom, ha az embereknek így jó, hát tegyék és egyék!

 Három dolog kell egy szakma tisztességes végzéséhez: SZERETETT, ÉRZÉS, TUDÁS szerintem pont ebben a sorrendbe is. Mert a tudás szeretett nélkül vagy profitirányúvá, esetleg szalaggyári robot tevékenységgé változhat. Az érzés sokkal fontosabb, mikor a molnár végigsétál a hengerszékek között és érzi a gépek rezdülését, aki tudja miről beszélek, tudja, mily elégedettséget teremt a molnár szívében. Hallja a gépeket és tudja minden rendbe. Nem egyszer mentett meg egy nagyobb medvétől, hogy jött egy érzés, hogy nézzek fel a szitapadra, és jól is tettem, mert már a szita kezdett feltelni, több anyagot kapott, változva a búza minősége.
-Természetesen a tudásra visszatérve az sosem árt, de az előző kettő sokat pótol és erősít. Oly annyira, hogy az ember önmaga igyekszik információkhoz jutni, hogy szakmai tudását bővítse, de igazából azért mert szereti azt amit csinál.

 A Medvéről pedig csak annyit, az nem egy félelmetes jószág a malomiparba, bár elismerem, tud félelmetesé válni, mert a medve anyagkifolyást jelent4 S ha későn vesszük észre, hogy mondjuk lelazult vagy kilyukadt egy szitazacskó, több zsák kerülhet a földre. De akár egy csiga leállása is eredményezhet hasonló meglepetéseket. Igaz ez a szuper malmokba, amit számítógép vezérel kisebb a lehetőség, mert a rendszer elvben leáll, már ha ki nincs iktatva a biztonsági rendszer.