Kicsit a lisztről

A jó liszt ismérve nem feltétlenül az árába rejlik, hanem a technológiába ahogyan előállítsák. Természetesen ha az alapanyag például a búza nem üti meg a mércét, minden tényező változik. Persze az egyszerű ember nem feltétlenül tudja melyik lisztmárka mögött mely malom és milyen technológia rejlik. Egy viszont biztos, a minőséget valamelyest háttérbe szorította a mennyiség, és mivel a kis malmok jelentős része immár elvérzet, a piacot irányító lisztgyárak elég jó helyzetbe vannak, mondhatni szűkült a választék és ebből kifolyólag a minőség is háttérbe szorulva, csak árnyéka az egykor világhírű hazai liszt, miként a malomipar is önmagának. Mindenesetre érdemes megnézni a csomagolást, ha szerencsés az ember, felfedezheti a gyártó malom nevét és ez már jelent valamit, elsősorban azt, hogy nem egy harmadik féltől hozott liszt átcsomagolásával van dolgunk, mert ilyen is van. 

 A lisztek alap-élelmiszerünk a kenyér nélkülözhetetlen része, és ha az ember teheti, tegye meg önmaga érdekében azt a szívességet, hogy igyekszik a reklámokon túl, valóban az egészségével is törődni. Mert miként befaljuk a "friss" fagyasztott pékárút éppen úgy megvesszük a púder finomságú lisztet ami igazából nem szolgálj egészségünket. A jó liszt ott kezdődik amelyhez nem kellenek lisztjavítók, eleve ironikus egy jónak titulált liszthez lisztjavítót adni. S ezt a részét a kenyérnél lehet a legjobban nyomon követni, már ahol még feltüntetik a kenyér összetételét, mert ugye gyakran olvasható volt: lisztjavító. Nos az egy nem megfelelő liszt, de ez már a pékségeket se nagyon érdeklik, hisz pont erre találták ki a javító adalékokat. Sajnos rohanunk, nem nézünk a dolgok után és vesszük amit mondanak, vagy amit elénk raknak. De ha már rohanunk és nincs időnk és nem is szándékozunk kideríteni honnan is érkezik amivel dolgozni szeretnénk, talán annyit engedjük meg magunknak, ha már liszt, keressünk fel egy-egy malomipari szaküzletet, mert sajnos malom már  egyre ritkább és onnan vásárolni valóban sok időt is elvehet tőlünk, de egy szaküzletben legalább biztos hogy az adott cég malmaiból származó lisztet és egyéb terméket kapunk, és ugye ezt online módban is meg lehet tenni, a mi érdekünk. 

Malmi gondolatok

Mi is volt fontos számomra mint műszakvezető(?) -Messze nem  maga a pozíció, mivel komoly felelősséggel járt. Ami számomra mindig fontos volt, hogy minőséget és mennyiséget igyekezzek összhangba tartani. Távolról se volt cél, hogy túlteljesítsem a tervet, inkább a minőségi téren igyekeztem mindent megtenni. Ám ez lehetetlen lett volna egy jó csapat nélkül, és ehhez bizony az volt szükséges, hogy ki tudja harcolni az ember, hogy mellette legyenek a legjobbak, mert bár egy műszakvezető bármely pozícióban hely tud állni, de egyedül ő sem képes a csodákra. A rablóváltás után nagy divat volt minimalizálni a létszámot, és ez a profitéhség szánalmas terméke volt, ami minőség rovást is eredményezhette, hiszen több poszton egy időben jelen lenni lehetetlen. A malomipar a rablóváltással kezdte meg végső haláltusáját, a minőséget leváltotta a mennyiség és már mindegy gyakran milyen a liszt, telenyomják javítókkal és jó éjszakát, pocsék irány! -Ma is azt tartom, hogy egy kis, közepes hagyományos malomüzem minőségben verhetetlen, már csak azért is, mert a szíjáttételes meghajtás kizárja a hengerszékek maximális fogatását ( megjegyzendő, sosem maximálisan kell fogatni, hanem optimálisan, csak ez már felejtős ). A hengerszékek ugye az őrlést végrehajtó berendezések, egy hengerpár összeszorításával szabályozzuk a szemcseméretet, nos ezt sok mennyiségre éhes malom, pláne mikor egyedik meghajtású hengerszékekről beszélünk a maximumig erőltették. Ez három dolgot is maga után vonzott, a rovátkolt hengerek hamar elveszítették rovátkáikat, azt is leőrölték ugyanis, ami hengercserét, rovátkolást vonzott maga után, plusz költség és időkiesés. Aztán ott volt a tűzveszély, amiből nem egyszer történt tűzeset is. S nem utolsó sorban a minőség romlása, mikor ugyanis púder finom lisztet teszünk az asztalra, messze nem feltétlenül jó! -Szóval műszakvezetőnek lenni, egyrészt elismerés, másrészt felelősség, ugyanakkor ha nem tud kiállni az érdekeiért, nem neki való a pozíció. S hogy nincs választás(?) akkor ki kell szállni a történetből, mert egy szívében is molnár soha nem asszisztál a profitvadászathoz, pláne ha az, minden szakmaiságot háttérbe szorít a pillanatnyi haszon oltárán. 

Requiescat in pace 1

" A mennyiséggel elszaladt a minőség, a kettő hosszútávon sosem jár kéz a kézben"

Belegondolva, hogy egy város feladja műemlék jellegű üzemét / teszem hozzá nem volt tulajdonosa, de még is csak a település régi emléke, egyik jellegzetessége /, holott például bőven adna munkát a közmunkásoknak is / a pofitól nem is beszélve, ami a város kasszáját erősíthetné /, ezt így nehéz megérteni. Már azért is, mert bizony van az országnak értelmesebb része és még értelmesebb településvezetője, aki látta a lehetőséget egy önkormányzati malomba és meg is valósította.
 -Természetesen az is érthetetlen, hogy Pest-megyéből lassan eltűntek a malomüzemek, pedig vélhetően ez az egyik legnépesebb területe az országnak, már a főváros miatt is, azaz bőven lenne igény a lisztjére. -Igaz, el kell ismerni, minden politika és érdekharc és ebből csak káosz születik, mert ugye azt senki nem képzeli el, hogy 100 km távolságból hozott liszt olcsóbb, mint a helyben leőrölt.

 Szóval a városka malma, ugye ahogy a tulajdonos áldásos semmittevéséből és alkalmatlan, vezetőjéből egyértelműen megszületik, a malom csődbe megy. Szomorú, de ez csak a vezetés hibája, igaz, hogy így dolgozok tucatjai kerülnek utcára, de ha már a tulajdonos azon sírdogál, hogy még szőnyeget sem tud venni, mert minden pénzt elnyel a malom, hát meg kell érteni. Tenném hozzá, nem a malom nyelte el, hanem a hozzánemértés. Szóval bezárt, egy stabil megélhetési pont megszüntet és a tulaj idővel az eladáson töprengve a potenciális vevőknek logikátlanul magas áron kínálva, magától érthetődön a nyakán marad az üzem. Nos ekkor léphetett volna a város, lett jelezve, konkrét tervet kaptak, / már ha elolvasták és alapból nem ment a levélszemét kategóriába / nem éltek, helyette az idők során az áramtalanított malom csak úgy gondolt egyet és leéget. Lehet véletlen, lehet az időközben még is eladott terület új birtokosának hanyagsága, nyilván nem kell kideríteni, jó van ez így. Egy a lényeg, útba volt, kihasználni több okból sem szándékoztak, ill. nem volt rá már akkor akarat sem, tehát ennyi volt. Véleményem szerint a malom legyen malom, de ha mégsem, akkor az épületet, az emléket őrizve étterem vagy kulturális központ is lehetett volna, ezekre is van példa, nem kellet volna csak úgy leégnie.

Ennyi!

Nézem a malomipart, és rájöttem lassan nincs mit nézni. A tömegliszt felülírta a minőség felé való gyengécske törekvési kísérleteket is, legalábbis a legtöbb esetben. Van kinek ez tök megfelel, a hazai polgároknak minden bizonnyal, mert csak bizonygatni tudunk, hogy tudatos vásárlók vagyunk, meg egyre egészségesebb falatokat nyelünk le, de valójában az egész csak önámítás.
 A poén, jelen esetben nem lehet a külföldet okolni ugyanis, a saját tulajdonú, saját malmaink okádják ránk a szuper kiőrlésű portengert. Természetesen még akadnak kivételek, meg aztán akinek nem inge, nem veszi...na szóval, a sajátjaink, a rablóváltáskor a semmiből előbukkant és még most is az ismeretlenségből megjelenő újgazdagok a legfőbb ellenségei a minőségnek. Ők nem egy szakmát, egy mesterséget látnak a dologba, csak a pénzt! Ők tán nem is ismerik a szakmát, a történelméről meg végkép nincs elképzelésük, de nem is kívánnak elmélázni az ilyen dolgokon.
 Lehet nem is kellene, ám azt igen, hogy odafigyeljen a vezetőmolnárjára, miként a vezetőmolnárnak is arra kellenék törekednie amit anno tanult, és ez nem nagy titok, de nem az extra profit! Mindenesetre valahogy a kutyát sem zavarja ahol az ipar, az egész élelmiszeripar tart és amerre egyre inkább süllyed. -Boldogság, de amíg az embereket nem zavarja valójában mivel etetik, hát egyék amire úgy látszik annyira vágynak.
     

pesti József-hengermalom

A valódi iparosodást gróf Széchenyi István hozta úgy a malomipar területében, miként az egész országra tekintve, úttörő módon lerakta alapjait a nyugati ipari forradalom által beindult nagyüzemeknek és magának a gőzgépeknek. A malomipar részéről korszakalkotó tette a  a József-Hengermalom amit 1839-ben kezdtek építeni és 1941-ben megkezdte működését. A nevet tulajdonképpen Habsburg József nádorról kapta aki mindvégig kiállt a modernizálás és a malom mellet. 
 A malom hengerszékekkel őrölt és olyan célt tűzött ki maga elé, mint az egységes lisztminőség. Az üzem amely hazánk első gőzmalma volt olyan távlatokat nyitott meg hazánk számára, amely a legfontosabb iparággá emelte a malomipart, hol is vannak ezen szép idők... -Jelentős, ha nem egy ismételt mérföldkőnek számított a Ganz kéregöntésű hengerszéke amely nem csak, hogy jobb lisztminőséget eredményezett, de alkalmassá vált az ipar ezáltal a hazai acélos búzák tökéletes feldolgozására.
 Pesti Hengermalom Társaság amelyet a József Hengermalom képviselt elsőként, komoly vitákba keveredett a  fővárosi vízimolnárokkal akik ellenezték a Széchenyi általi újszerű modernizálást, és ez ügyben is József nádor mindvégig a gróf mellet állva politikai támogatást szolgált. A malmot alapból nem csupán őrlőüzemként hozták létre, hiszen telephelyén komoly műhely, öntöde is üzemelt, az üzemet teljesen kiszolgálandón.

Fontos információs alapot: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig Dióspatonyi Ildikó munkája szolgálta.

Pékség-kenyér röviden

Van nekünk egy NÉBIH nevű valamink, amelynek előszeretett akciói a kormánynak nem tetsző cégek leellenőrzése, amivel nem lenne baj, ha a kormánynak tetsző cégeket is, a hazai vállalatokat is rendesen ellenőriznék, már csak azért is, mert a sokak szerint jó, hazai élelmiszeripar, egy rakás szemét valójában.
 Persze sokan el sem hiszik, mások élből tagadják már csak nemzeti virtusból, és vannak akiknek fogalmuk se nagyon van, miről is beszélek. -De miről is, azokról a ellenőrzést nem kapott pékségekről, melyek hulladék kenyeret dobnak a piacra, a "tudatos" vásárló morogva hazaviszi. Itt van olyan, hogy alku a kereskedő és a pékség között, van olyan, hogy a kereskedő a legolcsóbbat választja és még számos érv. Ám nem az érvek a lényeg, hanem, hogy a NÉBIH mi a fenéért nem ellenőrzi a több száz ilyen pékséget?!

 Az meg, hogy minden marhaság van a kenyérbe, szintén nem zavar senkit, hülye egy helyzet és a gondolkodó ember fogalma is megkérdőjelezhető. Ugyanis, szója és a franc tudja mi minden vackoknak semmi keresnivalójuk a kenyérbe. Vagy tán a búzatábláink arról híresek, hogy szójababtól tarkítottak??? -Nyilván nem, a szójáról meg annyit, nem őshonos nővény és ahonnét behozzák, akár Kína, akár Brazília, nagy valószínűséggel GMO
 Na de, ha nem a földeket keverednek ezen sok "nyomokba tartalmazz" és testvérei akkor a raktárba, viszont erre is vonatkoznak szabályok, azaz nem lehet mindent összeömlesztve tárolni. Arról meg nem is beszélek, szójabab mennyire szükségeltetik egy pékségbe, olyan hazai pékségbe ahol még a rozsos kenyeret is rozs nélkül kreálják, Persze mindegy, jó ez így nekünk, tehát együk, jó étvággyal.

Elgondolkozva

Bicskei Malomüzem 

Sok okos ember sikerült életem alatt megismerni vagy csak párszor találkozni, ám ezen dolgok közepette még több olyan emberrel találkoztam akik álomvilágban élve, elmagyarázzák azt amit jó esetben is csak sejthetnek, már mint, hogy mi is van a kulisszák mögött.
 -Csodás az élelmiszeriparunk, mi több alig van némi bibi, álom, az okoskodás helyet a körülnézést tudnám javasolni elég sok embernek. De most csak a malomipar, amely halvány árnyéka a monarchia alatti időkhöz képest, miként a rablóváltás előtti is jóval magasabb színvonalú volt, minden tekintetbe. Vannak molnárok akik még szavukat sem merik emelni a tömegliszt láttán, van fizetés és jó ez így. Van ki az egész problémát tagadja, okkal vagy ok nélkül, és vagyunk kevesen akik nem röstelljük az igazságot kimondani.

 Hűm, a mostani szakoktatásról általánosságba se nagyon tudok jót mondani, a molnárképzésről, ami nincs, meg nem is lehet, mert ugye ezzel hosszútávon részben ellehetetlenítik a szakmát, illetve a gyorstalpalós embereket bedobva, néma szolgákat nyernek, hiszen, kinek nincs meg a megfelelő szakmai ismerete, még a kérdéseket is óvatosan meri feltenni. S ez mit hoz a jövőt tekintve? -Teljesen egyértelműen maximális kiőrlést, azaz minél magasabb profitot az egészségesebb liszt rovására.

 Számomra a legtragikusabb, hogy az igazán nagyágyúk a szakmába immár az idősebb korosztályt képviselik, sőt, sajnos a minket okító tanáraink közül is jó néhányan eltávoztak az élők sorából, és bizony ha lesz egyszer oktatás, nem lesznek olyan nagyszerű emberek, mint akik minket is tanítottak. -Egy szakmát lehet tudni és lehet szeretni és lehet a lelkünk részévé váló varázslattá emelni, de ehhez egy nagyszerű ember szükséges, nos nekünk megadatott, FARKAS JÓZSI BÁCSI, aki nem egy szakkönyvet is megalkotott, nem csupán az anyagot adta le nagy-nagy türelemmel, de lelket adott a tananyagnak, lelket, amely sokunkat megérintve egy életre rabjává váltunk a malomiparnak, még akkor is ha a malompusztításokat követőn, megszűntek a lehetőségek sokunk számára. Számomra mindegy hol dolgozok, igyekszem odatenni magam, de mindig is MOLNÁR maradok, mert ott belül a szív környékén valami kitörölhetetlen dolog történt, és ez láthatatlan kötelékként örökre a szakmához láncol. Nos ilyen dolgok egyre ritkábbak lesznek, mert ugye varázsló nélkül, nincs varázslat sem.

 S csak zárszóként, sosem fogom megérteni, hogy épelméjű emberek, itt a aljas politikusokra gondolok elsősorban, miként merték, a Budai Malmot hazavágni, miként a Ferencvárosira ugyanez érvényes.  -Persze tudjuk pártalkuk és cimborák, új keletű malomtulajdonosok helyzetbehozása volt a háttérbe az egyik ok. Ám a rablóváltás legkorszerűbb üzemét, a Budai Malmot ellehetetleníteni, főbenjáró bűn, és sitten lenne a felelősöknek a helyük.