A csőpadon voltunk, túl a próbán, a próbavétel arra jó, hogy tudjuk mennyi az őrlésünk 6perc alatt és így kiszámolhatjuk, az egy órás teljesítményt, illetve a kiőrlési arányt is meg lehet így tudni. -Szóval túl voltunk, a műszakvezető papírra írva, majd a műszaknaplóba másolja az eredményt. -73% volt, nos ez éppen megfelelő, no igen nem a 2017 esztendőről beszélünk, itt már a 90% is kevés egyes malomtulajdonosoknak, végül is, mit számít, hogy rosttartalom nélküli lisztek kerülnek a polcokra, ezek 10 kg búzából 20 kg lisztet várnának el, s tán még ez is kevés volna.
Mindegy, a csőpadon tartózkodtunk, ez az a hely mely összeköttetést biztosít a sziták és az őrlőhengerek között, csövek, felvonók, pneumatika jóvoltából.
Valahogy így zajlott egy-egy pillanat a Pilisi malomba, amit ostobaságból csődbe juttattak, majd eladtak, majd száz év ide vagy oda, bontásra kárhoztatták, de a dolog tűzvésszel ért végett. Bár én kíváncsi lennék, hogy tud éjjel kigyulladni, egy bontás alatt álló üzem, ami logikusan, már rég áramtalanított, hiszen halálraítéltek.
Két szíj is leesett, a silóból gyengébb minőségű gabona jött át a koptatóba, és a felvonó, a sok tört és apró szemet nem bírta továbbítani, így gyorsan elzártam a silócellából áramló gabonát és le a pincébe, lehet felvonót kikaparni, hogy azt követőn a szíjat felrakva, újra indulhasson a koptatási, tisztítási folyamat. Addig kapartam, míg a felvonóba a heveder megmozdulva, elkezdett visszafelé pörögni, innen már nagy valószínűséggel, fel fogom tudni rakni a szíjat, és visszább véve a gabona áramláson, gond nélkül lecsenghet a műszak. -Voltaképpen a vége közeledett, már nem igen akadt pénz elsőosztályú gabonára, a pletykák szerint, ezt a vegyes minőségű búzát leőrölve, befejezzük az üzemelést, mivel állítólag veszteségesek vagyunk. Persze részben veszteségesek, hiszen az új kinevezett üzemvezető nem volt hajlandó a lisztárból engedni, és hát így ha minden más malom olcsóbb, akkor nincs sok esély piacképesen működni. -De igazából sokat nem is lehet olyan embertől várni, akinek se iskolája se tapasztalata nem volt malomipari területen, és döntéseiből ítélve, még üzemvezetéshez sem nagyon konyíthatott. Az emberke padló fényezésére bérelt gépeket, ez volt a terv ha elfogy a gabona, bár értelmesebb lett volna tőle, ha a üzemeltetésen töri a fejét, nem a padlón mélázna, de hát az egész úgy nézett ki, hogy a halálba kívánja/kívánják sodorni az üzemet.
Persze, ma 2017-ben, már nem kell felvonót kikaparni, nem kell szíjakat felrakni, mi több, a liszt minőségével sem igen kell törődni, hisz leégett, elpusztították Pilis város malomüzemét, az önkormányzat közönyös szemei előtt. Pedig remek üzlet lett volna, ha a város birtokába jut a malom. Már nem számít, az sem, hogy anno jeleztem a városnak is miért és hogyan érné meg. Manapság és 10 éve is hazánkba, kit is érdekel egy molnár véleménye, aki ráadást nem is extra profitot ígért.
Szerettem azt a malmot, ott kezdtem a szakmai munkám és a bezárásig ott dolgoztam. Az idők során remek kollektíva jött össze, és jó érzéssel ment be az ember a munkahelyére, igaz ehhez hozzájárul, hogy ha szeretjük amit csinálunk, eleve pozitív az atmoszféra. -Hát elmúlt, nem egy és nem tíz malom tűnt el a rablóváltástól számítva a süllyesztőbe. Olykor ostoba vezetés miatt, olykor a piac és számtalan ok szolgálhatott egy-egy üzem bezárásához, de illik megjegyezni, sok malomnak nem volt itt az ideje a pusztulásra. Nem volt, de a politika volt/van és könyörtelenül bele tud tenyerelni egy iparágba, teljesen elpusztítva azt baráti érdekből.
Mondhatnám nem baj, ez van, de ez hazugság! Olyan értékeket romboltunk le magunk körül, melyek hiányozni fognak, és megeshet, még az utókor számon fogja kérni, miért romboltunk le műemlékeket, szakma történetében jelentős üzemeket, gyárakat és nem csak a Malomipar területére gondolva.
 |
| Gizella malom, Budapest |
S hogy szép-e a Malomipar(?) igazából minden szakma szép, ha szereti az egyén, aki csinálja. Persze vannak trendek amik ideglenesen szétszedik az egészséges egyensúlyt. Ilyen az agyon őrölt gabona, ahol a liszt púder, a korpát meg elfújja a legkisebb húzat.
Mondják, de kell a profit, ám itt az a gond, hogy a profitot, nem pár millióba képzelik el az újgazdagok, igazából alkalmatlanok vállalkozónak, csak harácsolóknak vélem őket. Harácsolónak aminek az árnyoldala a messze nem egészséges élelmiszerek, és ez már az egész élelmiszeriparra érvényes!
Egy malom marketingjének nem a mennyiség és a hülye szlogeneknek kellene hogy legyen. A lényeg a Természetesből-Természeteset-Természetesen. Legalábbis számomra ez a mottó és ez kellene, hogy legyen mindenkinek. -De sajnos valahogy a hazai vállalkozók zöme, lásd rendszerváltáskor a semmiből milliomos lett, és ami trend még ma is folyik, elég egy jó pártkapcsolat, alkalmatlan pénzsóvárokat helyezett a gyárak élére, és ez oda vezetett, hogy a előző rendszerben minőségibb élelmiszerek kerültek az asztalra, mint most!
Régen a gazdagodás generációról generációra folyt, és amihez szükséges volt a szorgalom, a hozzáértés és a nehézségekkor való erő, hogy újra felálljanak a földről. Ők megérdemelték, hogy haladtak és gyarapodtak, hiszen saját verejtékük gyümölcse volt az eredményességük. Ma sok helyen alkalmatlan, pénzéhes újgazdagok feszítenek a luxus járműveikbe, ránk erőszakolva a minősíthetetlen élelmiszert, amit rabszolga munkával 12-16 órás robottal termelnek meg, ráadást sokszor szakember felügyelete nélkül. -Szakember, végül is "okos" vezetőink tönkretették az igenis jól működött szakmunkás képzést, maradt a kontárkodás.
Szinte nincsenek malmok egyes megyékben, az óriás lisztgyárak az átlag vagy egyen lisztjükkel tarolnak, és ez jó a műpékségeknek, tudják mit kapnak és mennyi adalékkal teszik formássá, ám egészségtelenné a kenyeret. -Kenyérhez alig kellene néhány hozzávaló és lásd ahol még feltüntetik az összetevőt, kész regény kerekedik.
Még mindig azt vallóm, hiába az óriások, a külföldről behozott vacak műlisztek, lenne létjogosultsága, mi több gazdaságilag is életképes lenne egy hagyományos malomüzem, ahol nem a mennyiség hanem a minőség a mérvadó. Eljön az idő, csak nálunk minden lassan cseng le, s mivel a hulladékgyártókat nincs aki kiszűrje, és a piac is képtelen erre, részben a vásárlók miatt, mert mellőzik a tudatosságot, hát idő. Ám eljön az idő, vannak nyugati országok ahol a kis malmok, kis pékségek egészséges árukkal teszik teli a polcokat. A kicsi és a nagy elfér egymás mellet egy egészséges egyensúly keretében. -A egészséges jövő, kis város kis malma a környék gazdáinak egészséges gabonájából jó lisztet a város sütödéinek. Egy körforgás, nem a milliárdossávállás, hanem a szakma és a vásárlók, azaz embertársaink szeretete mozgatná az egészet, és bizony ez nem kivitelezhetetlen, mert működik, és ráadásul nyereségesen, csak, tény nem a szuper gazdagság receptje ez. Ez a tisztelet útja, tisztelem a vevőt azzal, hogy egészséges élelmiszert teszek az asztalára. Tisztelem a gazdát, úgy hogy reális árat fizetek a nem agyon vegyszerezett GMO mentes gabonáért, és úgy a pék is megtiszteli vevőit, hogy természetes és finom, mi több egészséges kenyeret árusít. -Ez ma nem létezik az élelmiszeriparba, pláne a hazaiba, de eljön az idő, amit persze segítene, ha a vásárlók is ezt szeretnék, és nem vennék meg a boltból a köztudottan pocsék kenyeret, csak azért mert a bolt és a pékség megegyeztek egymással. Ha ez megtörténik, a boltos kénytelen lesz váltani. S elárulom, faluhelyt ez a módi létezik, és ott nincs áruház ahol 20 fajta termékből lehet választani.
