Ami adódik!

 Csodás országunk, csodálatra kevésbé méltó mezőgazdasági cégei, a szövegen túl semmit nem tesznek egy valós problémával szemben, és ez az éghajlatváltozás!
 Persze sokan tagadják, és igen, mi vagyunk az okosak, ám azért el kellene töprengeni, hogy évről évre melegebb a nyarak és a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb.
De mindegy, mert leginkább siránkozni szeretünk, és ez mögött a bebetonozottság és a jelen pillanat pénzéhsége mozog!
 Velünk ellentétben, például Spanyolország cselekedett, hogy mezőgazdasága rugalmas legyen. -Mi, egykor Európa éléstára egyetlen dologra összpontosítunk és ez a pénz! Nem törődünk a bajokkal, nem, mert az aszályt, belvizet és a többi gondot az állam megoldja, így tisztelet a néhány kivételnek, nincs is érdekükbe a változtatás!
 Ott vagyunk, hogy több húsznál is több gabonafajta kering a piacon, és ezek hibridek, azaz manipuláltak és egyetlen célt szolgálnak, a hozamgyarapodást!
 De nem ez a jövő! -A jövő megtalálni az őshonos fajokat és azok közül kiválasztani, melyek alkalmasak lesznek a klímaváltozás ellenére is az országot gabonával ellátni. Igaz, a Magyarság gazdasági szereplői, kerüli az előrelátást, mert csak profitra koncentrálnak, s ezek szidják a nyugati cégeket, kicsit ironikus!
 S még ott vannak a mezőgazdasági magazinok, ők is az újítások közül a minél olcsóbb és minél nagyobb hozamot hozó HIBRIDEKRŐL beszélnek. Valahogy nálunk tabu téma a valóság, és tabu a tisztességes vállalkozások és célok publikálása, néhány kivételtől eltekintve. Ám ez oda vezet, hogy miközben így is behozzuk a külhoni gabonát, mert olcsóbb, vagy csak utaztattuk, a végén, mint a rendszerváltás sok eredményeként, az eredményt negatívan értendő, az ország nem fogja tudni ellátni magát, gabonával, úgy étkezési, mint takarmányozási szempontból. Ez nem most lesz, de éveken belül felettünk lebeg e nem túl ideális kép, és ez csak azért, mert nem vagyunk hajlandóak két lépéssel előre pillantani...

Szösszenet az élelmiszeriparról.

A szója amit eszünk közvetve és közvetlenül!
Még, hogy GMO mentesek vagyunk...

 Oly sok és oly okos ember magasztalja a hazai élelmiszeripart, hogy az ámulás az én részemről teljes. Teljes, mert olyanok mondják meg miért is jó a hazai, akik még nem is látták azt a rendszert ami ellát minket, finom és kevésbé finom falatokkal.
 Van kivétel, ám tudni illik a kivételek száma is csökken, a pofit éhség már a legkisebb gazdákat is elérte, elnézve, hogy a nagy szemétbe csomagolt szemetet kínál, ő sem kíván lemaradni. Valami zavar van sokak mentalitásával, sírnak, hogy tisztességesen nem lehet fenntartani üzemet, földet vagy közértet. -De akkor valaki mondja el, miért él csodás házba, honnan a terepjáró, luxus kocsi és a négy üdülő! - Szóval a panaszok mögött a vállalkozók, butasága ( azaz alkalmatlansága, a pénztől ugyanis még nem lesz alkalmas valaki, például egy malmot üzemeltetni, így ez tényleg vezethet bukfenchez ) de leginkább pénzimádata áll, amely felülír minőséget, tisztességet és a munkavállalók megbecsülését is.
 De vissza a lényegre, mi is az egészséges(?) már néha az sem amit az őstermelő piacra dob. Vettem egy doboz tojást, az a egyen szín elkápráztat, és szidom is otthon azt a pár tyúkot ami van, hogy miért nem kapirgálnak össze, hogy egyformák legyenek a tojásaik. -Hűm, szinte ahány tyúk annyi színárnyalat. Nem úgy az őstermelőnél, teszem hozzá, régen sem ennyire egyen színű tojások forogtak őstermelőtől és multitól egyaránt! -A poén csak az, hogy ugyanaz a tojás, mert nem más, a kis boltba egy 100ft-vel több. Lehet szidni a multikat, de miért is fizessek ugyanazért az áruért többet? -Nem jobb, pont olyan szép színű és lehet, még egy helyről is érkezett...
 Ám ez van az egész élelmiszeriparba és kiszolgáló, illetve bedolgozó szektoraiba is. A nagy genezist itt kellene kezdeni, mert ezt meg lehet valósítani, belátható időn belül, már ha szeretnénk. s ráadást még lenne esély a jövőnek, ha szigorú szabályok és saját igényességünkkel elutasítsuk a szemetet!
-De csak egy költői kérdés, meg e nézi valaki, milyen lisztet vásárol, mely malom terméke, vagy egyáltalán fel e van tüntetve a gyártó és nem csak a forgalmazó. Persze a kérdés csak költői, mert azt vesszük le a polcról ami olcsóbb, illetve aki teheti, amire rápingálták egészséges.

Ezért!

Néha megkérdezik, miért szeretnék malmot, hiszen nem vagyok sem a legjobb sem a legügyesebb és még manipulálni sem tudom az embereket.
 De a dolog nem erről szól, nálam nem! -Sőt a profitról sem, főként arról nem, mert bár nem veszteségesség a cél, de nem is a tömegliszt.
 Van egy elképzelésem és az szerint szeretném ha menne a dolog, nem hiszek a 90%-os lisztkihozatal jótékonyságában, mert biztos jó, a tulaj szemszögéből, de a vásárlóknak nem feltétlenül.
Az egészséges táplálékhoz és az alapanyagaihoz mindenkinek joga van, ám a tömegáruk nem minőségről szólnak, hanem mennyiségről! S ráadást nem is igazi konkurencia egy kis üzem, a nagyoknak, bár minőségbe, költségekbe biztos, ezért is öldösik a kis malmokat, melyek még minőségre dolgoznak.
 A magyar emberek többsége nem gondolkodik, mi is az egészséges, elfogadja amit elé raknak azzal a címkével, hogy ez aztán a jó! Nem gondolkodik, hogy egy kevesebb energiaigényt követelő terméket, miért adnak négyszeres áron, ez van és kész. -Tökéletes fogyasztói társadalom!
 A tulajok legtöbbje nem molnár és köze sem nagyon van a szakmához, csak pénzt akarnak mindenáron, így ha a molnárjai munkát akarnak csendbe vannak és kiszolgálják a főnök elvárását. A szomorú az, hogy még elvi szinten sem próbálják a helyes utat jelezni, tisztelet a kivételeknek!
 Nos ezért szeretnék ( álmodok ) saját malomról, hogy bebizonyítsam, hogy a vásárlók becsapása, kijátszása nélkül is lehet egy malom, RÉGI TÍPUSÚ nyereséges, és valódi lisztel érvényesülve tiszta szível ajánlhatom

a portékát.

 Persze ki akarná e rablólovag országba, hogy a mennyiséget feladva, a minőségre törekedjen egy üzem! -Senki, mert idővel lehet nem kellene a másodosztályú árú a lakosságnak, ezt ugye meg nem engedhessük.