Tudatosság hiánya!

 "Ugyanakkor olyan termék, hogy sok adalékanyaggal kevés lisztből sokat lehet kihozni. És mivel a legtöbb ember nem súly, hanem nagyság és látvány szerint vásárol, ezeket jól el lehet adni. A félkilós kenyerek ma már olyan nagyok, mint a régi egy-másfél vagy kétkilós kenyerek. Félelmetes dolgokat tapasztalunk az élelmiszeriparban."
 / Tóth Gábortól /

 Sajnos teljes mértékben egyetértek a fenti idézettel. Hisszük ha valami látványos akkor finom. De nem igaz, miként a látványpékségek sem extra csodákat készítenek, ám mert a leggyakrabban a helyszínen elfogyasztjuk, nem tapasztaljuk meg a termék igazi arcát. Mint a rozsos kenyerek, bizony a fene nagy rozs helyet maláta az amit bekevernek. A szeletelt kenyerek sem véletlenek, nem az a legnagyobb oka, hogy nekünk könnyebb legyen, hanem az, hogy ha egyből nem szeletelik fel, hát mi sem tudnánk otthon, sajnos sok esetben ez az igazság.

  Persze a kenyér alapja a jó liszt, a jó ami bizony szintén ritka holló. A minap beszéltek a tévében, hogy nincs nagyon kenyérliszt ( BL-80 ) nincs mert a modern malmok a porráőrlést tűzték ki zászlajukra, és bizony a porból nem igen lehet csodát teremteni. Egyszer ezt megemlítettem egy üzem főmolnárjának, szó se róla ő is a tulaj mennyiségre törekvő idiotizmusát követi, de látszott nem tetszett a megjegyzésem, ám messze nem cáfolta meg, igazolva a torpedó telibe találta a mai malomipar zászlóshajóit, mert ez most a trend.
 Trend de nem minőség! és miközben mindenki magyarázza mi az egészséges, javaslóm ne a reklámok nyomába lihegjünk. Mert sok csodás termékbe több az adalék, mint tengerben a víz. Már párszor említettem, de mindenkinek azt javaslom, hagyományos malmokból vegyék meg a lisztjeiket, ne az automata lisztgyárak tömegárúját, mert bizony a fene nagy egészség távol áll tőlük, tisztelet a kivételnek, bár 90% lisztkihozatalnál nincs egészség, csak rost hiány és vastagbélrák.

Ezek a hengerszékek még csodákra képesek, már ahol még vannak!

Élelmiszeripar, csak így tovább(!)

Itt írni annyira hálátlan feladat, mert vagy őszintén leírod ami van, vagy mesélt regélsz, hogy népszerű legyen a bejegyzés.
 Igen, az igazság fáj és kis hazánk polgárai nem az igazságra kíváncsiak, hanem cifra hazugságokra.
 Miért? mert a valóság fáj és ha elfogadják az igazságot, már nem lehet kifogásokat gyártani, így inkább élünk a hazugságokban.
 Nem az a hazugság például, hogy a közértben vásárolt zsír nevű valaminek, sok köze nincs a nagyapáink által otthon kisütött, saját malackából készült zsírhoz, hanem az mikor kiírják a sok maszlagot a portéka eredetéről. Mert bizony nem egy íztelen kence az igazi zsír, viszont sok előállító ilyen vacakkal traktálja az embert. S mivel már nem a gondolkodóemberek vagyunk, hanem fogyasztói társadalom, zokszó nélkül megvesszük.
 Láttam a húsipar egy szegmensét belűről, és bizony szégyen amit ott láttam, és az is, hogy az ellenőröket pénzért veszik meg!
 De persze a malomipar sem kivétel, nem egy malom vásárolja a B vagy C gabonát amit persze elsőosztályú malmi minőségnek titulálnak. Csak azt nem értem, hogy miként osztályozzák, mikor még a kocsikat sem ellenőrzik egyes helyeken.
 No de a pék szakma sem különb, már csak azért sem mert olykor bizony nincs is valódi pék a pékségben. Na ekkor lépnek be az adalékanyagok, mivel nincs szakember, van ilyen-olyan méreg ami javítja a kenyeret, így nem is kell pékmester. S ha már mester, kiemelhetném Monort, mert ott egy valódi, díjakat nyert pékmester péksége üzemel.
 Szóval a zsírtól eljutottunk a kenyérig, amit ész nélkül meg is veszünk, e mai élelmiszeripar és a gyorséttermek közös erőfeszítésének köszönhetőn, hazánkba is drasztikusan nőt a vastagbél megbetegedések. De ez kell nekünk, amíg nem nézzük meg mit veszünk, maximum az árat, addig szépen lassan ássuk saját sírgödrünk.

Élelmiszeripar

 Kezdjük a lényegnél, már szinte minden évszakra van a mezőgazdaságnak kifogása. aszály, dagály és eső, de sorolhatnám még. Ám egy tény, a globális felmelegedés megbolondította a természetet, ami pedig az emberiség mohóságának az eredménye.
 Így talán az agrár ágazatban ténykedők a panaszkodáson túl tovább léphetnének...
 De nem ez a lényeg, hane3m a minden évbe felmerülő panaszáradat amire ilyen-olyan jogcímen milliókat, milliárdokat tesznek a zsebükbe.
Tegyék, ha a rendszer ilyen, ám az, hogy a természetre hivatkozva még árat is emelnek, az már azért elgondolkodtató. Most éppen a tejipar jelezte az aszály miatt, de a víz és a porhoz mi köze az aszálynak, mert a legtöbb tej nevű valaminek sok köze nincs a tehénhez, mindegy.
 S akkor egy gondolat a húsiparról, sorra zárnak be a nagy múltú húsipari egységek, eladósodás miatt. Egy részt szomorú, másrészt a milliárdos adósságba úszó vállalkozások viszont vígan élnek, egyszerűen átalakulnak, nem fizetnek és még ..ar terméket is adnak.
 Az állam úgy tudná megmenteni a valóba érdemes és korrekt cégeket, ha az élősködő, csaló és szemetet gyártó vállalatokat BEZÁRNÁ!!! Nem milliárdos segítség kellene, hanem a külhoni és belföldi szemetet a helyére, a szemétbe rakni.
 S akkor a malomipar, ez sem különb. Itt is a szemétel lehet dominálni és itt is bátor szível hirdetik vagy hogy hazai, közben kintről hozott gagyi, vagy természetes és hagyományos, közben porrá őrölt akármi.
 Hazudnak, hogy mily csodás a lisztjük, de jó ha tudjuk, a nagy malmok illetve az agyonautomatizált vackok rossz lisztet gyártanak, mert kiőrlik a gabonaszemet és nincs kellő rosttartalom. S ez által akarva-akaratlan teremtenek egy új árú csoportot, amely még drágább árút termelve: teljes kiőrlésűt, korpást, rozslisztet és egyéb egészségesnek mondott  gabonaterméket, pedig csak annyi kellene, hogy nem lépnék túl a 75%-os lisztkihozatalt. Persze ezt nem teszik meg, mert a kapzsi úgy gondolkodik több liszt több profit és csak a reklámszlogenjeikbe törődnek a vásárlóikkal, mivel porlisztet, vagy ahogy egy barátom mondta, púderlisztet produkálnak. 

Első töret!

 Az illem sok emberből hiányzik, hiányzik és észre sem veszi, mert gyárilag primitív. Persze ettől nem lesz jobb vagy rosszabb az életem, és egy malom sem dől ez miatt össze.
 Az ilyen embert a vállalkozó(?) igaz szerintem nem nehéz úgy vállalkozni, hogy a rablóváltás alatt ingyen megkapott mindent.
 De nem lényeg, a becsületes ember kihaló fajta, és a korrekt munkaadók is. Persze attól lesz liszt, hiszen a molnár ma már nem is nagyon érzi a friss liszt illatát, mert ugye bent ül egy monitoros terembe és nézi a lámpák színes villózását.
 Ez a jelen! Ám az még nem azt jelenti, hogy ez is a jövő! Hiszem, a régi út a járhatóbb, az energiaválság korában. S ez a kor és a következő évek csak is erről fognak szólni, ha tetszik ha nem. A föld energiakészlete véges!!!
 Aztán ott van a hagyomány, sok malomipari vállalkozás előszeretettel él a természetes, a hagyományos címszavakkal. Ám nem hagyományos egy 90% lisztkihozatal! Miként az sem, hogy a liszthez olykor egyes üzemek már az elején minden marhaságot hozzáadnak! Semmi természetes nincs egy halom fölösleges és vélhetően hosszútávon káros vackoknak. A gabonákról meg már inkább nem is beszélek. A magam részéről ugyanis nem vagyok meggyőződve, hogy tutira nincs génkezelt gabona a raktárakban, őrlésre várakozva.
 A mai ipar nem szól másról csak a pénzről. Nem fertőtlenítenek, nem karbantartanak és lassan acélt kajálunk a agyon fogatott hengerszékek miatt, ami a hülye és beteges kihozatal hajszolása végett zajlik. A sok lángész nem is kapcsolva, hogy a mennyiség messze nem minőség! De amíg, ahogy oly sokszor említettem a vásárló nem válogat, szó szerint mindent megetetnek vele.

Hagyományos malom és minőség Tápiószele! Érdemes kipróbálni a lisztjét, a hipermarketek lisztjétől jelentősen jobb!

Kicsit önzőn!

Kezdem a közepén, számomra a malomipar, azon belül a hagyományos, transzmissziós malmok a tökéletesség! Már több éve az álmom egy ilyen malom, saját elképzelésem szerinti irányítása.
 Buta elveket valók, hiszem, hogy tisztességesen talpon lehet maradni. Azt gondolom, hogy ha vannak állandó beszállítóink azoknak megelőlegezhetünk pénzt, mert nekünk kell a jó gabona, neki meg éppen minőségi vetőmag. Hiszek benne, hogy tisztességesen megfizetve, természetesen elvárásokat is támasztva, stabil és megbízható kollégákra lehet szert tenni. Olyan emberekre, akik megértik ha szükséges plusz munka, sőt látva egy adott helyzetet, sajátjuknak tekintve az üzemet, maguk ajánlják fel segítségük.
 Persze tudom, hogy nem tisztességes a legtöbb hazai vállalkozó, van kivétel, de inkább a RÁD TAPOSOK elv működik. Ám ez nem azt jelenti, hogy mert más mocskos, nekem is annak kell lenni. A magam részéről első a MALOM! A malom, hogy optimálisan működjön, megkapja a szükséges karbantartásokat, fertőtlenítést és amikor csak lehet felújításokat, kiszolgáló részlegek modernizálását eszközölve egy igazi "otthont" teremteni. Anno a molnár a malomba lakót, érezte és vele lélegzet!
 De vissza, a malom után a VÁSÁRLÓ a következő. A vásárló, hogy minőségi termékeket előállítva, mind több ember akarjon tőlünk vásárolni. Biztos vagyok benne, hogy még a nagy malmokat is idővel meg lehetne szorítani a piac területén, mert sem a külhoni sem a hazai nem egy csodás minőség, tisztelet a kivételeknek...

S most az álmoktól a valóságig. Nem azt mondom, hogy az álom nem reális és profitáló, hanem azt, hogy a magamfajta egyszerű molnárnak hiába vannak szép elvei és kivitelezhető álmai, a befektetők nálunk nem így gondolkodnak.
 Ők a semmi hozzáadásával mindent akarnának. Ráadást messze nem érdekli őket, maga a malom és annak emberséges és szakmai megbecsülése. CSAK PÉNZ! CSAK PÉNZ! és CSAK PÉNZ KELL NEKIK! Semmi köze a hagyományos molnár mentalitáshoz!!!
 De mire is akartam kilyukadni? Nos egy kedves szakmabelivel együtt álmodtuk a szép malmi álmot. Igyekeztünk megalkotni egy tervezetet és szerintem jól sikerült. Ám amire számítottunk nem jött össze, az egyik csoport kihátrált, a másik válaszra sem méltatott minket. Szóval érvényesülni itthon, lehet bár mely jó elképzelés, lehetetlen. Már csak azért is mert oly kevés a tisztesség és kik értékelik is, hogy szinte keresve sem találni...   
    
   

Keresztmetszet!

kézimalom

Kezdhetném ott, hogy jön be a külföldi liszt! Persze ez nem is lenne olyan nagy baj, ha az ország lisztbehozatalra szorulna. Ám tudni kell, az ország malmai messze nincsenek kihasználva.
 Igaz, van olyan üzem mely éjjel-nappal zakatol, de van mely csak éppen vegetál! S itt nem a liszt minősége a mértékadó, hiszen ebben az országban minden fontos csak a minőség nem. Tehát a mennyiség és az ár, na és a korrupció dönt minden más tényezőt felülírva!
De ez nem mai probléma és bár most is élethalál harc folyik a piacért, már a rablóváltás idején elkezdődött ez az undorító tendencia!
 A malmok nem összefogtak, hanem egymás alá licitáltak, olykor teljes tartalékaikat is felélve, és erről a Hegylakó c. film szlogen jót egyembe, CSAK EGY MARADHAT!
 Hát a váltás óta sok malom elpusztult, és a harc még nem ért végett, hisz a tisztesség rég kihalt és itt is, mint a világot is, a pénz irányítja.
 S mit értünk el a rendszerváltás nevű hülyeséget követőn? Talán azt, hogy nem nagyon van molnárképzés, leromlott a lisztminőség, nincs sem megfelelő karbantartás sem pedig fertőtlenítés, mert ugye az pénz, az meg kell a gazdinak!
 Ám még megemlíteném az ESZELŐS AUTOMATIZÁLÁST! Mert ezen elmebetegségre az iparnak nem volt szüksége! A mennyiséget bőven eltudná látni a hagyományos technológia / transzmissziós rendszer / és ráadást maradt volna a minőség is!
 De ehhez hozzátartozik a munkalehetőség csökkenése is, ez az ország sok alacsony képzettségű emberrel rendelkezik, és a hagyományos üzemek igényelnék is ezt az erőt! Persze minek 30 ember mikor 10 is elég egy robotmalomba. Ám talán lehetne másként is gondolkozni, már csak azért is mert az IPAR a hagyományos formában is el tudná látni a nemzetet, minőségi búza lisztel, és több ezer embernek tudna munkát biztosítani. S véleményem szerint, hosszútávon nem veszítené el a versenyképességét, már csak a minőségnek köszönhetően, és az ország foglalkoztatottsági arányát is javítaná...