Itt írni annyira hálátlan feladat, mert vagy őszintén leírod ami van, vagy mesélt regélsz, hogy népszerű legyen a bejegyzés.
Igen, az igazság fáj és kis hazánk polgárai nem az igazságra kíváncsiak, hanem cifra hazugságokra.
Miért? mert a valóság fáj és ha elfogadják az igazságot, már nem lehet kifogásokat gyártani, így inkább élünk a hazugságokban.
Nem az a hazugság például, hogy a közértben vásárolt zsír nevű valaminek, sok köze nincs a nagyapáink által otthon kisütött, saját malackából készült zsírhoz, hanem az mikor kiírják a sok maszlagot a portéka eredetéről. Mert bizony nem egy íztelen kence az igazi zsír, viszont sok előállító ilyen vacakkal traktálja az embert. S mivel már nem a gondolkodóemberek vagyunk, hanem fogyasztói társadalom, zokszó nélkül megvesszük.
Láttam a húsipar egy szegmensét belűről, és bizony szégyen amit ott láttam, és az is, hogy az ellenőröket pénzért veszik meg!
De persze a malomipar sem kivétel, nem egy malom vásárolja a B vagy C gabonát amit persze elsőosztályú malmi minőségnek titulálnak. Csak azt nem értem, hogy miként osztályozzák, mikor még a kocsikat sem ellenőrzik egyes helyeken.
No de a pék szakma sem különb, már csak azért sem mert olykor bizony nincs is valódi pék a pékségben. Na ekkor lépnek be az adalékanyagok, mivel nincs szakember, van ilyen-olyan méreg ami javítja a kenyeret, így nem is kell pékmester. S ha már mester, kiemelhetném Monort, mert ott egy valódi, díjakat nyert pékmester péksége üzemel.
Szóval a zsírtól eljutottunk a kenyérig, amit ész nélkül meg is veszünk, e mai élelmiszeripar és a gyorséttermek közös erőfeszítésének köszönhetőn, hazánkba is drasztikusan nőt a vastagbél megbetegedések. De ez kell nekünk, amíg nem nézzük meg mit veszünk, maximum az árat, addig szépen lassan ássuk saját sírgödrünk.
Igen, az igazság fáj és kis hazánk polgárai nem az igazságra kíváncsiak, hanem cifra hazugságokra.
Miért? mert a valóság fáj és ha elfogadják az igazságot, már nem lehet kifogásokat gyártani, így inkább élünk a hazugságokban.
Nem az a hazugság például, hogy a közértben vásárolt zsír nevű valaminek, sok köze nincs a nagyapáink által otthon kisütött, saját malackából készült zsírhoz, hanem az mikor kiírják a sok maszlagot a portéka eredetéről. Mert bizony nem egy íztelen kence az igazi zsír, viszont sok előállító ilyen vacakkal traktálja az embert. S mivel már nem a gondolkodóemberek vagyunk, hanem fogyasztói társadalom, zokszó nélkül megvesszük.
Láttam a húsipar egy szegmensét belűről, és bizony szégyen amit ott láttam, és az is, hogy az ellenőröket pénzért veszik meg!
De persze a malomipar sem kivétel, nem egy malom vásárolja a B vagy C gabonát amit persze elsőosztályú malmi minőségnek titulálnak. Csak azt nem értem, hogy miként osztályozzák, mikor még a kocsikat sem ellenőrzik egyes helyeken.
No de a pék szakma sem különb, már csak azért sem mert olykor bizony nincs is valódi pék a pékségben. Na ekkor lépnek be az adalékanyagok, mivel nincs szakember, van ilyen-olyan méreg ami javítja a kenyeret, így nem is kell pékmester. S ha már mester, kiemelhetném Monort, mert ott egy valódi, díjakat nyert pékmester péksége üzemel.
Szóval a zsírtól eljutottunk a kenyérig, amit ész nélkül meg is veszünk, e mai élelmiszeripar és a gyorséttermek közös erőfeszítésének köszönhetőn, hazánkba is drasztikusan nőt a vastagbél megbetegedések. De ez kell nekünk, amíg nem nézzük meg mit veszünk, maximum az árat, addig szépen lassan ássuk saját sírgödrünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése