Lisztről ismét!

Egy különös világ a Malomipar, és a folyamatos automatizálással sikeresen elérte, hogy minőségen aluli lisztek kerülhetnek a boltok polcaira. Ez persze nem eredményezi, hogy a rossz liszteket előállító üzemek bezárnak, sőt mert tömegesen árasztják el a piacot és némiképp alacsonyabb áron kínálják portékájuk, a kereskedők pedig nem az igényt vagy a minőséget veszik szemügyre, hanem az árat és hogy ők mennyit tud az üzleten leszakítani.
 Torz egy világ és még idő kell, hogy a szemét helyet valódi minőséget kaphassunk. Igaz, a vásárló is panasszal élhet és talán a jobb érzésű kereskedők hallgatva a kérésekre, le mond a porlisztekről és igényt támaszt a malmokkal szemben.
 S akkor nem beszéltünk a tejszindrómáról, már mint hogy külföldi lisztek köszönnek ránk, tudatva a hazai szemét mellet itt a semmivel sem jobb külhoni. Arról meg nem is beszélek, hogy nem egy nagynak mondható malomipari cég, attól hogy Magyarföldön áll az még nem azt jelenti, hogy Magyar tulajdonú is. Tehát jó pár malom tulajdonosának érdeke a behozatal, amennyiben az anyavállalat többlettel rendelkezik.
 Személy szerint én többször tartottam olyan lisztet a kezembe, ahol a forgalmazó természetesen fel van tüntetve, ám a gyártó üzem nem! S bizony ekkor élek a gyanúval, hogy ez a bizonyos lisztecske nem is biztos, hogy Magyar gabonából készült és Magyar földön. Mert ugye az átcsomagolás nem újdonság korrupt kis hazánkba, és ahogy ez megy a húsoknál ép úgy előfordulhat a lisztekkel kapcsolatosan.
 A másik, úgy tudom a nyomon követés miatt kötelező a gyártót is feltüntetni, és ezt nem egy helyen elfelejti a forgalmazó. Nos ez az a liszt amit úgy kell visszarakni a polcra, ahogy leemeltük. Mert nem csak az a baj, hogy ismeretlen az eredet, hanem ha bekerül valamely ártalmas anyag, akkor mindenki mossa kezeit. S bár azt mondja a szakértő, hogy némely gomba ha be is kerül a kenyérbe nincs gond, én azért javaslóm nézzen utána mindenki mit is okozhat az anyarozs, vagy miért is kellet tönkremennie a Cerbonának. Hiszen ha nem veszélyes, nem is kell aggódni, ám még is szép kis médiacirkusz volt a Cerbona ellen. Igaz, ezt a konkurencia erősítette, természetesen a nálunk divatos "TISZTESSÉGES VERSENY" keretében.

Politizálva!

Ma a Malomipar!!!

Elgondolkodtam mi a különbség a Cukoriparunk és a Malomiparunk között. Az igazat megvallva nem sok, talán csak az, hogy a Cukoripar megszűnt, az utolsó cukorgyárunk is csak úgy Magyar, hogy hazánkba található.
 S a Malomipar? - Nos ott is részben hasonló a helyzet. Az igazán nagyágyúinkat úgy mint a Ferencvárosi, Budai, és a Cerbona is megszűnt, bezárt, lerombolták. A Ferencvárosi városrendezés címszó alatt lebontották, a Budai politikai alku tárgya, hivatalosan a zajártalom, ami nagyon furcsa, egy ipari övezetben, és a Cerbona amely anno élen járt az újításokban a szennyezett búza küldte padlóra. De itt meg kell jegyezni, hogy a szállítója vígan él, és mily meglepő részben Német tulajdonú.
 Nem értem hogy munkahely helyet miért kell irodaház...
Nem értem zajra hivatkozva miért kell az ország legnagyobb malmát üzemképtelené tenni. ( Mellékesen megoldható a mai technikai szinten, sőt 20éve is, hogy leszigeteljék zaj ellen az üzemet.)
Nem értem miért az egyik legszigorúbb minőségi követelménnyel dolgozó üzemnél kerül be szennyezett gabona...
Az meg főleg nem értem, hogy egy malomipari cég aki szállított a Cerbonának nem vizsgálva be az alapanyagot, úgy küldte tovább...
 ROHADT POLITIKA AZ EGÉSZ!!!! Az országot kiárusító gazember horda mely csak a zsebét tömi irányítja a hazát a rendszerváltásnak nevezett tolvajlástól kezdődően és ez vágta haza nem csak a MALOMIPART hanem az egész Magyar gazdaságot!
 Huszonvalahány éve csak ígérgetnek, de a munkásnak aki eltartja e semmirekellőket nem igazán jobb!  

Második Világháború - Blogger.hu

Második Világháború - Blogger.hu

Adalékos!

Ami most van, az sajnos az ipar hanyatlása, a szakma, szakmaiságának elvesztése és a minőség lencseélése a mennyiség érdekében.
 Nem tudom, hogy a Magyar emberek mikor ébrednek fel, és mikor utasítsák el a kutyulék liszteket. Arról meg már nem is beszélve, hogy a kenyerünk tele vannak adalékokkal ami része a minőségnélküliségnek.
 A liszt lisztjavítókkal??? - Már az egész úgy furcsa ahogy hangzik, de ez van, utána lehet olvasni. Nem véletlen, hogy a manapság lisztnek mondott fehér por csak a nevében liszt! Miként láttam olyan lisztnek nevezett, embereknek szánt valamit, amit mikor megláttam, azt hittem takarmányliszt! De nagyot tévedtem, nekünk készülő termék alapanyagát láttam.
 Nem tudom, hogy hová vezet ez az irány, azaz tudom, inkább az a kérdés, hogy mikor választjuk már meg, hogy mit is teszünk a kosarunkba.
 Itt az allergia szezon, minden természetben meglelhető növény ellen irtó hadjáratot indítunk, pedig a mesterséges vackokkal teli étkeink ellen kellene lázadni. Nem a parlagfű mérgez minket, hanem például a kenyérbe kerülő, messze nem odavaló adalékok.
 Persze élhetünk és gyilkolhassuk a természetet, mint sem elfogadjuk azt, hogy a zömmel a boltok polcain sorakozó áruk, a kecsegtető áraikkal nem az egészséget, hanem a halálunkat készítik elő! S ezt nem poén, mert bizony jó pár élelmiszerre is rá lehetne ragasztani valamely elrettentő illusztrációt, mert a gyomor és bél problémák egy része visszavezethető e mérgező anyagok köréhez. 

Miért nincs molnárképzés...

Miért nincs molnár képzés? - okkal, így a szakmaiság elveszhet a profitorientáltság mindent elsöprő akarata mellet, hisz hamarosan nem lesz szakmaiság.
 Az hogy valaki elvégez egy ilyen vagy olyan főiskolát, egyetemet, távolról sem lesz molnár! Kiírhassa a nevéhez, hogy mérnők vagy technológus ám attól nem látva jóformán egy valódi malmot és a hengerbeállítást a kw-hoz kötve végzik, nem teszi alkalmassá, hogy akár egy hengert MAGA beállítson.
 Az hogy számítógépes szörnyek uralják a ipart, nem előny, hanem hátrány. Először is a molnárnak titulált, monitor előtt ücsörgő figura nem tudja a hengert beállítani, másodszor jóval több energiát igényel egy ilyen korszerű borzadály mint egy klasszikus malomüzem!
 Ez a tendencia, persze csak addig működik, míg a szuper, új malmok nem lesznek rossz, lerobbant üzemek, amelyben ez vagy az nem funkciónál, és kellene egy értő ember pl a hengerbeállításhoz!
 S ne feledjük azt az apró tényt, hogy az energia nem olcsóbb, hanem drágább lesz. Nem tudom, hogy megélem e de biztos vagyok benne, hogy eljön még a klasszikus malmok ideje! Ám ott lesz a bökkenő, mikor nem akad ki kiképezze a molnáriságot. Mert bizony a sok diplomával mindent lehet csinálni, csak ép hengert beállítani, szíjat felrakni, de még a Pekár minta készítés is kérdőjelek történne. Most is van olyan malomtulajdonos, akinek ősei molnárok voltak és azt nem tudta megmondani mit jelent a BL-80 jelzésből a 80, bár a BL is kérdéses. Szóval ilyen alapzsenikkel az ipar messze nem fog méltó régi nagy híréhez visszatérni. Magam csak egy szimpla molnár vagyok, és távol áll tőlem, hogy jónak tartsam magam, de azért van elképzelésem mit jelent a 80-as jelzés.
 Véleményem szerint sok vezetőnek el kellene menni egy molnár képző kurzusra, mert bizony rájuk férne. Hiszen, hogy akar valaki malmot vezetni, mikor azt sem tudja mi az hogy malom. A suszter a kaptafánál, nekem ez a meglátásom, és akkor talán jó irányba fordulna ez a hajó...     

Utazás!

Malomkövek!

Talán ha egy időutazásba kezdenék, a kőőrlésig mennék vissza, már csak azért is, hogy megnézzem, Kinizsi Pál miként emelte a magasba e hatalmas őrlőköveket. Persze régen minden más volt, a molnár egy nagy becsben tartott embernek számított, és nem egy olykor zavaros tulajdonos bérrabszolgája. Úgy vélem nem ártana néhány Kinizsi vagy Toldi, hogy repüljön a nehéz kő...
 S bár voltak szél, vízi és hajómalmok is melyek megtermelték a kenyérnek valót, még is az igazi áttörés az 1800-as évekhez köthető. Ezen belül is egy személy aki kiemelkedő érdemeket szerzet Ganz Ábrahám volt aki 1814-11-06 született Svájcban Vasöntőmester lett és már Magyarországon megalkotta saját elképzeléseit követve a kéregöntést, amely ép úgy a vasúti kerekek alapja, mint a gabonát őrlő hengereké. Nos innentől szárnyalt a hazai Gabonaipar, ami természetesen, nem állami hanem egyéni vállalkozások képében élte aranykorát, amihez társult a malomipari gépgyártás is. Ganz Ábrahám e zseniális elme nem csak saját szabadalma a kéregöntéssel írta be nevét a történelembe, hanem mint egyik megteremtője a Magyar nehéziparnak. E kivételes elme 1867-12-15.-én halt meg sajnálatos körülmények között.

A Malomipar innentől töretlenül fejlődött, még a kommunizmus sem törte meg e vonulatot, bár kétségtelen, nagy csapást mért a malomtulajdonosokra. A virágzó tendencia egész a privatizáció sötét éveiig tartott, ahol a nyereséges és jól működő, ekkor már Állami Gabonaipart szétkótyavetyélte,  olyan emberek kezére játszva akiknek gőzük sem volt az iparhoz és csak a kiszipolyozást látták az üzemekben. Mert tudni kell, ritka dolog volt, mikor a jogos tulajdonosokhoz került vissza a malom. Ez egy átkozott időszak volt, amely most is tépi a vergődő ipar testét, külföldi érdekek kedvében járón. Csak egy példa, a nyereséges Ferencvárosi Malmot irodaház kedvéért lebontották, a Budait megbénították. S a lista végtelen, miként a manapság gombamód

szaporodó szuper porliszt gyártó üzemek.

Ma nem a minőség a lényeg, ma kevés malom lisztjéből lehet jó kenyeret, vagy csak egy palacsintát csinálni. Ez egyrészt a profit éhség, másrészt a elmebeteg szintre emelt lisztkihozatal eredményezi. Mert több liszt egy adott mennyiségű gabonából, nem a minőséget eredményezi, hanem a mennyiséget. Tisztelet a kivételeknek, a hazai piac vagy átcsomagolt külhoni vacakkal van telítve, vagy a szuper malmok szemeteivel. Azt hiszem akinek nem inge nem veszi magára, de ha tenne valamely nagy üzem egy közvélemény-kutatást, bizony csúfos véleményeket kapnának. Persze a pékségek sem jobbak, teli nyomják a kenyeret adalékokkal ami mindenre jó, csak ép az emberi szervezetre nem! S e fertőből a kiút a hagyományos őrlésre való visszatérés. Nem csak azért mert kevesebb energiát igényel egy transzmissziós malom, mint egy számítógépes lisztgyár, de a minőség is meg lenne, mert a minőség nem 87%-os lisztkihozatalnál történik. Haladhat a kor, de amit megállapítottak rég, s ez a 72-73% bizony nem volt véletlen!!!