Utazás!

Malomkövek!

Talán ha egy időutazásba kezdenék, a kőőrlésig mennék vissza, már csak azért is, hogy megnézzem, Kinizsi Pál miként emelte a magasba e hatalmas őrlőköveket. Persze régen minden más volt, a molnár egy nagy becsben tartott embernek számított, és nem egy olykor zavaros tulajdonos bérrabszolgája. Úgy vélem nem ártana néhány Kinizsi vagy Toldi, hogy repüljön a nehéz kő...
 S bár voltak szél, vízi és hajómalmok is melyek megtermelték a kenyérnek valót, még is az igazi áttörés az 1800-as évekhez köthető. Ezen belül is egy személy aki kiemelkedő érdemeket szerzet Ganz Ábrahám volt aki 1814-11-06 született Svájcban Vasöntőmester lett és már Magyarországon megalkotta saját elképzeléseit követve a kéregöntést, amely ép úgy a vasúti kerekek alapja, mint a gabonát őrlő hengereké. Nos innentől szárnyalt a hazai Gabonaipar, ami természetesen, nem állami hanem egyéni vállalkozások képében élte aranykorát, amihez társult a malomipari gépgyártás is. Ganz Ábrahám e zseniális elme nem csak saját szabadalma a kéregöntéssel írta be nevét a történelembe, hanem mint egyik megteremtője a Magyar nehéziparnak. E kivételes elme 1867-12-15.-én halt meg sajnálatos körülmények között.

A Malomipar innentől töretlenül fejlődött, még a kommunizmus sem törte meg e vonulatot, bár kétségtelen, nagy csapást mért a malomtulajdonosokra. A virágzó tendencia egész a privatizáció sötét éveiig tartott, ahol a nyereséges és jól működő, ekkor már Állami Gabonaipart szétkótyavetyélte,  olyan emberek kezére játszva akiknek gőzük sem volt az iparhoz és csak a kiszipolyozást látták az üzemekben. Mert tudni kell, ritka dolog volt, mikor a jogos tulajdonosokhoz került vissza a malom. Ez egy átkozott időszak volt, amely most is tépi a vergődő ipar testét, külföldi érdekek kedvében járón. Csak egy példa, a nyereséges Ferencvárosi Malmot irodaház kedvéért lebontották, a Budait megbénították. S a lista végtelen, miként a manapság gombamód

szaporodó szuper porliszt gyártó üzemek.

Ma nem a minőség a lényeg, ma kevés malom lisztjéből lehet jó kenyeret, vagy csak egy palacsintát csinálni. Ez egyrészt a profit éhség, másrészt a elmebeteg szintre emelt lisztkihozatal eredményezi. Mert több liszt egy adott mennyiségű gabonából, nem a minőséget eredményezi, hanem a mennyiséget. Tisztelet a kivételeknek, a hazai piac vagy átcsomagolt külhoni vacakkal van telítve, vagy a szuper malmok szemeteivel. Azt hiszem akinek nem inge nem veszi magára, de ha tenne valamely nagy üzem egy közvélemény-kutatást, bizony csúfos véleményeket kapnának. Persze a pékségek sem jobbak, teli nyomják a kenyeret adalékokkal ami mindenre jó, csak ép az emberi szervezetre nem! S e fertőből a kiút a hagyományos őrlésre való visszatérés. Nem csak azért mert kevesebb energiát igényel egy transzmissziós malom, mint egy számítógépes lisztgyár, de a minőség is meg lenne, mert a minőség nem 87%-os lisztkihozatalnál történik. Haladhat a kor, de amit megállapítottak rég, s ez a 72-73% bizony nem volt véletlen!!!