Sötét Dolgok!

Lesarkítva két típusú malomüzem létezik. Az egyik a nagy malmok, melyek öklendezik a silány lisztet. A másik a magyar maszek, akinél nincs szabi és nincs tb. Ez utóbbiak embertelenségére nincs semmi magyarázat!
 Miként a korrupt ország ellenőreinek nem ellenőrzéseire sem. Előre tudni mikor jön a tisztiorvos, a munkavédelmi felügyelő, és az összes többi bürokrata, s ez az egész élelmiszeriparra jellemző.
 Az egésznek nincs értelme, miként a munkaidőnek sem, mert hatórás időre

bejelentve a dupláját húzzák le a munkások, minimálbérért. Arról meg, hogy se éjszakai se semmilyen pótlék nem létezik a gyakorlatba, egy igazi gúny a munkások, a hasznot termelők felé, jelezve a tulaj, " én ezt is megtehetem."
 Ez pont olyan, ha szólni mert a dolgozó, jobb esetbe, már is odamondja vagy a tulaj vagy valamelyik hajcsárra, hogy ha nem tetszik, "el is lehet menni!"

 A lisztgyárakban az élet kicsit könnyebb és mert itt is az uniós szabvány nélküli szabvány létezik, a szakmaiság veszik el. Az az érzés, hogy büszke a molnár, mikor ő maga is érzi ez a liszt ott van.
Hát most a külföldi és jelentős részben a belföldi lisztek is ott vannak, ott ahol a minőség le van .zarva és csak a minél magasabb kihozatal számít, magyarán a mennyiség!

 Vannak okos emberek, akik ilyen-olyan szuper iskolákat végeztek és ha gond van, csukott szemmel is megmondja hol és mit is kell tenni, hogy újra jó legyen.
 Jó ez a tudás, és kívülről sorolhassa valaki az összes csavar pontos helyét is, ha nem érzi a lényeget, ha nem lélegzik az üzemmel. Hiszem, a szeretet előbb hálálja meg magát, mint a hatalmas tudás. Egy malom ÉL! Aki mást mond, nem járt igazi malomba, illetve nem csapta meg a szakma igazi szele!

S hogy mi az egésznek a mondandója? -Az hogy végre önmagunkra kellene találni. Nem szolgálni a kizsigerelő maszekokat, miként a minőséggel nem törődő óriásokat. Persze ezt könnyű mondani, hiszen a munka kell! -De vajon mindenáron, -El kell adni a lelkünk, a múltunk? vagy talán a molnároknak a sarkukra kellene állni  és mindkét végletet eltörölni és kiharcolni egy tisztességes és minőséget nyújtó helyzetet.
 Utópia! Ez nem fog megtörténni, csak a kormányzat de még inkább a vásárlók, tudnák elérni, hogy normális áruk kerüljenek a polcokra. De ez nálunk sok-sok idő, mert az egész élelmiszeripart meg kellene erkölcsileg-morálisan reformálni. Mert hiába a jó liszt, ha egy kufár behozza a olcsó és vacak Szlovák és egyéb lisztet és a pékség átveszi. Mert sajnos a minőség hiánya az egész élelmiszeripart sújtja.
 Végy HAZAIT! harsogják a politikusok,ám a hazai nagyüzemi vonala ép olyan vacak, sőt még rosszabb is olykor, mint a külföldi, így mi okom lenne a drágább szemetet megvenni, mikor ott az olcsóbb szemét.
 Szóval idő kell, de az kevés míg a fejekbe a profit éhséget felváltja egy tisztességesebb gondolatvonal. Ezt pedig az egyszerű emberek tudják elindítani, hogy megtagadják a vackokat és a falvak követve külhoni példát saját malommal és pékséggel rendelkezve a minőség mellet foglalnak állást, és bizony a közmunka helyet munkahelyek is lennének...   

Budai Malomról

 Brutálisan egyszerű a Budai Malom története, Brutális politikai érdekel.

A nagy pártok, mszp és a fidesz rendesen üzletelt az üzemmel és ingatlanaival. Mert a malomhoz Vecsésen raktár és Nagykátán is volt ingatlana ami a Budai Malomhoz tartozott.

Felépítették hozzá a korszerű liszttárolót, még a rablóváltás előtt. Elkezdték az ország talán legmodernebb malmát létrehozni a BUDA 2 néven. Ebből nyilvánvaló, hogy a Gabonaipar ( Pest-megyei ) nem volt veszteséges és hosszútávú elképzelések voltak a beruházások mögött.
 De jött a rablóváltás és mindent szétdaraboltak filléreké. Olyan emberek kerültek malmok közelébe akik csak lopni, csalni és nyalni tudtak leginkább. S ez az egész rohadt privatizációra általánosnak mondható volt, a kivételek igen kevesen voltak.

 Egy a lényeg, a politika ellehetetlenítette a malom létét. De nem is a malom volt a cél, hanem a tulajdonosi csere, egyik pártember a másikat követve, mindenki csak a zsebét tömködte, de az üzemre és a jövőjére nagy ívben .zart. S az is tény, idővel a közgép nevű cég is beszállt a mókába, a malom és kiváltképp a hozzá tartozó értékes ingatlan a birtokába jutott. Ingatlan, mert mint a Fradi malomnál, itt is a spekuláció rejtőzött a háttérbe.
 A Malom már rég a Ferencvárosi malom sorsára jutott volna, ha valaki ügyesen el nem intézi a védelmét, így nem rombolható le. Ám nem működik és gondolom már széthordták a berendezéseit. S ami képeket lehet látni, az bizony az épületek pusztulására utal.

 Hallani lehetett olyan érveket, hogy azért nem működhetett mert lakót területen van. Nos ott körbe-körbe gyárak voltak, nem a malom ment a házakhoz, hanem a házak közeledtek az üzemhez. De valójába az ingatlan kellet/kell és ezért pusztították el a rablóváltás idején létezett egyik legmodernebb malmot...

Mi jót hozott a RABLÓVÁLTÁS?

 Egy nagyszerű Bizánci császár mondatát alakítva át, felteszem a kérdést: Mi jót hozott nekünk a rendszerváltásnak titulált RABLÓVÁLTÁS(?) a Malomipar terén pusztítást, hozzá nemértést, pénzéhséget és munkanélküliséget adott. Kérdem én minek kellet behurcolni svájci gépeket, mikor a Magyar tökéletesen megfelelt és nem egyszer Svájc csupán lemásolta a hazait.
 De nem okolható Svájc, okolható azon ügyeskedők akik rábeszélték a szakmaiatlan újgazdag tulajdonosokat, hogy ez a jövő.
 Ám nevezhető e jövőnek az, ahol a liszt púder finom por és a korpának nevezett valamit a legkisebb húzat 5 km-re repíti. A púder lisztnek negatív élettani hatása van, nincs rosttartalma! A szálldogáló korpa meg még isteni csoda folytán sem lesz alkalmas a malacka neveléshez ( teszem hozzá, nem véletlen, hogy egy időbe, granulálták és kohókba égették, lehet ma is ez a trend )
 Hozott-e hát jót a rablóváltás(?) -Ha jónak lehet nevezni, hogy nem fizeti ki egyes maszek malomtulaj a szabit és a tb, hol ott vonja a dolgozótól, a bejelentett munka ezzel jár, akkor hozott.  Ha az, hogy számítógép vezérelt malmok ( lisztgyárak ) öklendezik magukból a minősíthetetlen szemetet, szintén hozott. Arról nem beszélve, hogy így beindult a korszerű táplálkozás butasága, liszt terén. Mert ha normális lisztet adnának a malmok sok ember számára nem kellene a rostpótlást, magvas, teljes kiőrlésű és egyéb kenyerek formájába pótolni. Igaz, itt maguk a pékségek egy része is ludas, hiszen több az adalék, mint a liszt a kenyérbe.
 S akkor nem beszélek arról, hogy eladtuk a nagy malmi vállalatainkat külföldnek, ők meg zömét bezárták, illetve jött a svájci gép és a szuper por minőség.
 Ám nem okolom a külföldet, hisz a gépeket néhány agyafúrt malmos emberke hozta be, tudva a minőségromlás lehetőségét, mert ezt újgazdagnak eladni, annyit teremtett, hogy a 75% lisztkihozatalt megzavarták 90%-ra, na kérem ott a rosttartalom a különbözetbe és az extra nyereség az újgazdag zsebébe.
 S ha így nézzük, valóban teremtet hasznot, a külföldnek és a kiválasztott újgazdag rétegnek, mi magyar meg ehessük a Szlovák lisztből készített kenyeret. A pékség tulajok persze ugyanazt a vackot kapják, mint a hazai lisztek nagy százaléka, csak még olcsóban.
 A bizánci császár annak idején, Mohameddel kapcsolatba tette fel a kérdést egy barátjának, pár év és Konstantinápoly elesett ( 1453 ) a török meg majd mindent lerombolt ami Bizánci és művészet. Hát megeshet, a malomipar is így jár, pár év és az utolsó minőséget gyártó malom is elesik, a lakosságnak megfelel a vastagbél daganat, a rosthiány egyik "pozitívuma" és az agrár ország egyik feldolgozó ágazata követi a cukorgyárak sorsát! Hát így teljesítünk jobban a rablóváltástól számítva, és ebben minden párt mely kormányon volt aktívan kivette a részét!    

Malomipar

 BEVEZETÉS:
  Egykor volt a Gabonaipar ami nyereséget hozott az államnak és munkalehetőséget biztosítót, nem csak a szakmunkásoknak. Ez időtájt még folyt a molnároktatás és az oktatás alatt nem a mennyiség volt a hangsúly, hanem a MINŐSÉG!
 A lisztek jók voltak, a pékségek nem nyomták teli adalékokkal, hogy valami kenyérforma mérget etessenek a vásárlókkal, és még a takarmánykeverék gyártás is a molnárok kiváltsága volt, mivel ezt is mi tanultuk.
 Ezt az időt mondják diktatúrának, egypártrendszernek, de a kutyát sem érdekli, ha volt munka és a malomipar jelesül nyereséget is termelt, sőt fejlődött, hiszen az átkosba építették fel a Buda 2 névre hallgatott malomüzemet, amit a politika a rablóváltáskor szó szerint tönkretett!!!

TÁRGYALÁS:
 Bejött a rablóváltás és nekiestek a nyereséges malmok privatizációjának. Fillérekért szerezték meg, a legtöbb esetbe nem az esetleges jogos tulajdonos, hanem a hirtelen meggazdagodott, nevezhetjük újgazdag rétegnek, a gyakori esetben malomhoz is analfabéta gazfickók!
 Volt ki élt a lehetőséggel és megemberelve magát jó vonalon vitte a malmot, ám sokan inkább a csődbe, vagy a tűzbe, hogy fizessen a biztosító! Ekkor jelentek meg a szükségtelen svájci gépek, amely egy újabb üzlet néhány élelmes embernek, bemesélve ez aztán okádja a lisztet. Való igaz okádja, de majdnem olyan minőségű is, mint ha egy szörny öklendezte volna ki.
 S hogy a baj ne legyen kevés, jött a lisztárak lenyomása, ebben sok malom belepusztult és természetesen a kormányzat külföldi érdekeket kiszolgáló cinkossága közepette.
 A vég hulláma engem Pilisen ért, ahol tulajdoni vita

tulajdoni vita eredményeként egy italt jobban kedvelő, mint a munkát főnököt dobtak a nyakunkba. Jót nem tudok mondani róla, hisz ő vágta haza a malmot a tulajdonosnő vélem instrukciói alapján. Egy biztos, az alkoholt nem vetette meg, jó példaként üzemvezetői beosztásához, és a piacot is tönkretette, mert nem tudott engedni és üzleti szempontok szerint dönteni, igaz a malacai jól meghíztak.
 Mi bezártunk a Ferencvárosi malomról meg hírlett, kitelepítik, mert bántja a látképet, valójába az ingatlan kellet néhány aljas spekulánsnak. Mert bizony ott előbb volt malom, mint lakóház, az a környék mai szóhasználattal ipari parknak számított...

BEFEJEZÉS???
 A végső csapást a malomiparra és a főváros malmaira maga a városvezetés mérte. Tönkretette az összes Budapesti malmot. De a kormányzatok is ezt művelték. Néhány kiváltságos talpon maradhatott és természetesen a vacak külföldi lisztek dömpingáradata. Mert az is külföldi amit átcsomagolnak és például a Dunántúlt egy külföldi, Német ( Osztrák ) cégcsoport uralja, miként a Tiszántúlt egy Ukrán érdekeltségű.
 De ezen óriások között ott topognak a hazai kiválasztott nagyok, akik szintén a svájci technológia vívmányaival mind kevesebb embert és mind rosszabb lisztet gyártanak. Ez a Magyar malomipar, ami annyira jól teljesít, mint maga az ország. Csak a korrupt politikus és a gazemberek híztak meg, hajrá Magyarország, hajrá rablóváltás hősei.