Lesarkítva két típusú malomüzem létezik. Az egyik a nagy malmok, melyek öklendezik a silány lisztet. A másik a magyar maszek, akinél nincs szabi és nincs tb. Ez utóbbiak embertelenségére nincs semmi magyarázat!
Miként a korrupt ország ellenőreinek nem ellenőrzéseire sem. Előre tudni mikor jön a tisztiorvos, a munkavédelmi felügyelő, és az összes többi bürokrata, s ez az egész élelmiszeriparra jellemző.
Az egésznek nincs értelme, miként a munkaidőnek sem, mert hatórás időre
bejelentve a dupláját húzzák le a munkások, minimálbérért. Arról meg,
hogy se éjszakai se semmilyen pótlék nem létezik a gyakorlatba, egy
igazi gúny a munkások, a hasznot termelők felé, jelezve a tulaj, " én
ezt is megtehetem."
Ez pont olyan, ha szólni mert a dolgozó, jobb esetbe, már is odamondja vagy a tulaj vagy valamelyik hajcsárra, hogy ha nem tetszik, "el is lehet menni!"
A lisztgyárakban az élet kicsit könnyebb és mert itt is az uniós szabvány nélküli szabvány létezik, a szakmaiság veszik el. Az az érzés, hogy büszke a molnár, mikor ő maga is érzi ez a liszt ott van.
Hát most a külföldi és jelentős részben a belföldi lisztek is ott vannak, ott ahol a minőség le van .zarva és csak a minél magasabb kihozatal számít, magyarán a mennyiség!
Vannak okos emberek, akik ilyen-olyan szuper iskolákat végeztek és ha gond van, csukott szemmel is megmondja hol és mit is kell tenni, hogy újra jó legyen.
Jó ez a tudás, és kívülről sorolhassa valaki az összes csavar pontos helyét is, ha nem érzi a lényeget, ha nem lélegzik az üzemmel. Hiszem, a szeretet előbb hálálja meg magát, mint a hatalmas tudás. Egy malom ÉL! Aki mást mond, nem járt igazi malomba, illetve nem csapta meg a szakma igazi szele!
S hogy mi az egésznek a mondandója? -Az hogy végre önmagunkra kellene találni. Nem szolgálni a kizsigerelő maszekokat, miként a minőséggel nem törődő óriásokat. Persze ezt könnyű mondani, hiszen a munka kell! -De vajon mindenáron, -El kell adni a lelkünk, a múltunk? vagy talán a molnároknak a sarkukra kellene állni és mindkét végletet eltörölni és kiharcolni egy tisztességes és minőséget nyújtó helyzetet.
Utópia! Ez nem fog megtörténni, csak a kormányzat de még inkább a vásárlók, tudnák elérni, hogy normális áruk kerüljenek a polcokra. De ez nálunk sok-sok idő, mert az egész élelmiszeripart meg kellene erkölcsileg-morálisan reformálni. Mert hiába a jó liszt, ha egy kufár behozza a olcsó és vacak Szlovák és egyéb lisztet és a pékség átveszi. Mert sajnos a minőség hiánya az egész élelmiszeripart sújtja.
Végy HAZAIT! harsogják a politikusok,ám a hazai nagyüzemi vonala ép olyan vacak, sőt még rosszabb is olykor, mint a külföldi, így mi okom lenne a drágább szemetet megvenni, mikor ott az olcsóbb szemét.
Szóval idő kell, de az kevés míg a fejekbe a profit éhséget felváltja egy tisztességesebb gondolatvonal. Ezt pedig az egyszerű emberek tudják elindítani, hogy megtagadják a vackokat és a falvak követve külhoni példát saját malommal és pékséggel rendelkezve a minőség mellet foglalnak állást, és bizony a közmunka helyet munkahelyek is lennének...
Miként a korrupt ország ellenőreinek nem ellenőrzéseire sem. Előre tudni mikor jön a tisztiorvos, a munkavédelmi felügyelő, és az összes többi bürokrata, s ez az egész élelmiszeriparra jellemző.
Az egésznek nincs értelme, miként a munkaidőnek sem, mert hatórás időre
Ez pont olyan, ha szólni mert a dolgozó, jobb esetbe, már is odamondja vagy a tulaj vagy valamelyik hajcsárra, hogy ha nem tetszik, "el is lehet menni!"
A lisztgyárakban az élet kicsit könnyebb és mert itt is az uniós szabvány nélküli szabvány létezik, a szakmaiság veszik el. Az az érzés, hogy büszke a molnár, mikor ő maga is érzi ez a liszt ott van.
Hát most a külföldi és jelentős részben a belföldi lisztek is ott vannak, ott ahol a minőség le van .zarva és csak a minél magasabb kihozatal számít, magyarán a mennyiség!
Vannak okos emberek, akik ilyen-olyan szuper iskolákat végeztek és ha gond van, csukott szemmel is megmondja hol és mit is kell tenni, hogy újra jó legyen.
Jó ez a tudás, és kívülről sorolhassa valaki az összes csavar pontos helyét is, ha nem érzi a lényeget, ha nem lélegzik az üzemmel. Hiszem, a szeretet előbb hálálja meg magát, mint a hatalmas tudás. Egy malom ÉL! Aki mást mond, nem járt igazi malomba, illetve nem csapta meg a szakma igazi szele!
S hogy mi az egésznek a mondandója? -Az hogy végre önmagunkra kellene találni. Nem szolgálni a kizsigerelő maszekokat, miként a minőséggel nem törődő óriásokat. Persze ezt könnyű mondani, hiszen a munka kell! -De vajon mindenáron, -El kell adni a lelkünk, a múltunk? vagy talán a molnároknak a sarkukra kellene állni és mindkét végletet eltörölni és kiharcolni egy tisztességes és minőséget nyújtó helyzetet.
Utópia! Ez nem fog megtörténni, csak a kormányzat de még inkább a vásárlók, tudnák elérni, hogy normális áruk kerüljenek a polcokra. De ez nálunk sok-sok idő, mert az egész élelmiszeripart meg kellene erkölcsileg-morálisan reformálni. Mert hiába a jó liszt, ha egy kufár behozza a olcsó és vacak Szlovák és egyéb lisztet és a pékség átveszi. Mert sajnos a minőség hiánya az egész élelmiszeripart sújtja.
Végy HAZAIT! harsogják a politikusok,ám a hazai nagyüzemi vonala ép olyan vacak, sőt még rosszabb is olykor, mint a külföldi, így mi okom lenne a drágább szemetet megvenni, mikor ott az olcsóbb szemét.
Szóval idő kell, de az kevés míg a fejekbe a profit éhséget felváltja egy tisztességesebb gondolatvonal. Ezt pedig az egyszerű emberek tudják elindítani, hogy megtagadják a vackokat és a falvak követve külhoni példát saját malommal és pékséggel rendelkezve a minőség mellet foglalnak állást, és bizony a közmunka helyet munkahelyek is lennének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése