Ez a blognak egy célja van, hogy bemutassa a Malomipart és a Malmait. Ez nem szolgál időrendi kalauzt, ez csak egy Molnár gondolatai a szakmáról, múltjáról és jövőjéről. S ha elfogult is némely bejegyzés az csupán csak a szakma iránti szeretett diktálja. Nem vagyok szuper-molnár, de az életem amit szakmámnak választottam. Sok jóval okosabb Molnár létezik, ám én még is megpróbálom a szeretett eszközével betekintést nyújtani a Malomiparba és történelmébe.
2012. október 31., szerda
Kezdjünk rombolni!
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy malom. Szép volt jó volt és még jártam is benne. Telt múlt az idő s ahogy a pénz mindenek fölé emelkedett egy hatalmas szörnyetegé vált! Persze szép külsőt öltve, szomorú, szinte már könnyes szemekkel közölte a szörny, hogy bizony az a malom nincs jó helyen. Persze jöttek a városrendezéssel, meg hogy rontja az összképet. Így hát a Malom melynek hosszú és sajátos története volt sokat nem tehetett. Nem várt senki csodát, a hősök sem érkeztek és a szakma sem tiltakozott. Talán a pénz beszélt??? Szóval mivel nem volt senki ki megküzdhetett volna a a pénzszörny egyik mocskos csápjával az ingatlanspekulációval a malom meghalt! Na jó az idő nem állt meg és az ég sem szakadt le, vagy legalább a malomgyilkosok fejére. A malomipar amúgy is útba volt és van, hiszen ősi tradícióval rendelkezve az ország komoly konkurenciát jelent az unió óriásainak. Mert tudni lévő hogy a Magyar szabvány sokkal szigorúbb volt mint az unióé. Így ha elgondolkozik a háziasszony miért is nem sikerül a süteménye, jusson eszébe, hogy az ultramodern malmok porlisztet okádva magukból értéktelen szemetet szórnak a vásárlóknak. Könnyen lehet, hogy a Malomipar is a Cukorgyáraink sorsára jut, mert a szörnyetegek bizony köztünk járnak. De siránkozhatunk a malom már nem születik újra, a malom meghalt! S itt nem egy csodás mese ért végett, hanem a Ferencvárosi Malom története! Szép álmokat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)