Hurrikán

Nem láttam sok malmot, ám ahhoz eleget, hogy tudjam mi az ami még malom. furcsa ez a megjegyzés, de én a lisztgyárakat nem nevezem malomnak, s az sem érdekel, hogy a valódi malmokért és szakmáért szélmalomharcot kell vívnom.
 Nem vagyok hős, és nincs is pénzem, hogy bebizonyítsam amit vélek nem csak elvekben de a valóságban is helyes és jól kivitelezhető. S mint általában nálunk a vállalkozások, nem a minőségre hanem a mennyiségre hajtva, még legalább öt-tíz esztendő míg a Magyar ráébredve mivel is etetik, fellázad és elűzi a mű malmosokat és a mű pékségeket.
 Ez idő, és még pár évig hallani fogjuk, hogy milyen egészséges ez vagy az, de itt az ez-az(!) a szemét amit felszeletelnek és jó pár méreggel átitatva a boltok polcára helyezik. Tetszik vagy nem, ez az igazság! Elég ha belegondol valaki, hogy a kenyérbe minek lisztjavító?! ha normális a liszt miért kell javítani, ha meg nem mi a francért kell a pékségnek, boltnak átvenni.
 Persze a profit, és itt a gazdaságos! lehet, hogy gazdaságos a polcra helyezni, de a mai áruk nagy részére, úgy mint a cigarettánál, nyugodtan  lehetne horror képekkel illusztrálni, hogy így jársz ha sokáig ezt eszed.
 Na jó, ehhez sem vagyunk felnőttek, igazából minden vackot magunkba tömünk mert egy vadember kitalálja. Nos ez olyan, mint például a Pándi malom, a felvonófejekhez nem lehet hozzáférni, mert aki megalkotta semmilyen hozzájutási útvonalat nem kreált. Zseni egyértelmű, még létrával is életveszély. Szóval vannak a zsenik akik kiagyalnak egy hülyeséget, és más valakik meg dolgozzanak vele. S ez van a korszerű táplálkozással is, étkezési korpa, jó pénzt fizet a vásárló, és olykor amit kap semmivel sem különb vagy jobb mint amit takarmányozásra szánva a jószág elé vetnek.
 S a kedvencem a teljes kiőrlésű valamik, megvenni a takarmány búzát és hajrá, ledarálni, a terméket pedig drágán eladni. Ez az élet Babócsai néni!
 S persze ebben cinkosak a pékségek és a kereskedők. Senki nem gondolkodik, hogy egy egyszerűbb termék miért is drágább???
 Javaslóm a teljes kiőrlésű fanatikusoknak, tisztelet akinek betegség végett muszáj ez fogyasztania, szóval akik mert felkapott legelik az ilyen és ehhez hasonló termékeket, vegyenek egy kalapácsos darálót és darálják le a terményboltba vásárolható búzát és süssék meg otthon a kenyerüket. Jóval olcsóbb és méregmentes.
 De a sok szemét után jön a takarítás, ami itt azt jelenti, elmondom hol láttam egy malmot amibe első látásra beleszerettem. Hagyományos és kicsi, könnyen átlátható és még nem az ampermérőt figyelve állítsák be a hengereket. Nos ez a Tápiószelei Malomüzem! Voltam ott és láttam, ha rugalmasabban egyeztettünk volna ma már ott dolgozok. Nincs rossz szájízem, egy jó malmot láttam és bár ez nem a reklám helye, ha valódi jó lisztet szeretne valaki venni, akkor ott biztos megkapja, mert az nem egy porgyár hanem egy valódi MALOM!!! Csak ajánlani tudom, soha nem reklámoztam, még azt sem ahol dolgoztam, de az a malom az én szemembe csodás! Csak remélem, hogy a tulajdonosok nem csúfítsák el a modernizálással, mert akkor nem csak a varázsát de a minőséget is elveszítik, mint sok-sok más malom.

Modernizálásról

Modernizálás? egy bizonyos szintig helyes és szükséges, ám mikor egy szakma elveszik a billentyűk útvesztőjében, bizony hiszem, hogy helytelen.
 Elárulom a szakma nem az, hogy beülők egy székben és várom mikor telik le a munkaidő. Miként az sem a szakma, hogy zokszó nélkül kiadunk a kezünk közül olyan liszt nevű anyagot, aminek valójába nem sok köze van az igazi liszthez.
 Persze tudom, hogy egyes vezetők, tulajdonosok nem tűrnek el  ellenvetést, és úgy hiszik ők tudják a tutit. Biztos tudják, de nem a szakmában!
 S akkor mi a helyes?  szerintem az, hogy nem gyártasz rossz  lisztet. Ennek pedig egy módja van, ragaszkodsz a tanultakhoz és saját tapasztalataidhoz. Persze ha nem tudsz szót érteni, és nem tudod megértetni a mohó, pénzsóvár vezetéssel, hogy amit csináltat helytelen, bizony lehet, el kell gondolkodni, hogy vajon jó helyen vagy e?
 Kemény döntés, pláne e munkanélküliségtől terhes világba, ám fel kell tenni a kérdést, robot vagy molnár kívánsz lenni. Mert bizony a kettő nem fér meg egymás mellet.
 S a modernizálásra visszatérve, az már nem hasznos a szakma számára, ha a végeredmény következtében elvész minden ami egy molnárt valóban molnárrá tesz. Az meg valótlan, hogy a modernizálás szükséges, hogy lépést tudjunk tartani az igényekkel. Már csak azért sem, mert amit a modern malom lisztként kiszórnak, valóban csak kiszórni valló. Miként az is valótlan, hogy ha nem modernizálnánk nem tudnánk ellátni az országot a kellő lisztmennyiséggel.

Gondolatok a Szakmáról

Eltöprengtem, mi az amit igazán szeretek a szakmámba, és igazából nem tudom konkrétan megfogalmazni. Mert valljuk be mikor ki kell kaparni egy felvonót és a szűk helyen alig férsz el, bizony elkezdesz káromkodni, dicsérve a tervező "hozzáértését."
 De mikor vége van és a malom újra tökéletesen zakatol, már nem is gondolsz a haragra (na egész addig, amíg fel nem kell szedned) szóval ahogy mondani szokás, semmi nem tökéletes. A hiba mindenhol becsúszhat és még a legtökéletesebb molnárral is előfordulhat.
 Ám amikor minden rendbe működik, és végig sétálsz a hengerszékek között, az elégedettség érzése tölt el. Igazából boldog vagy, tudod te is és az üzem is harmóniába működtök. Persze ez lehet hülyén hangzik, ám ha olyat csinálhatsz amit szeretsz, akkor tudod nem is olyan hülyeség együtt lélegezni a malommal.
 Mert a malmot nem a tulajdonos élteti igazán, a malmot a molnárjai töltik fel élettel, és az üzem azzá válik mint a dolgozói. Ha szeretettel viszonyulunk a gépekhez, és mikor halljuk, hogy "panaszkodik" egy berendezés, igenis bátran ki kell állni, hogy már pedig ezt most meg kell javítani!
 Ez olyan mint a párkapcsolat, ha elhanyagolod, az egész széthullik, nincs ez másként a malmokkal sem. Ezzel nem azt mondom, hogy soha nincs gond, hanem azt, hogy százszor kevesebb.
 Persze semmit nem lehet összehasonlítani szakmailag, mert minden szakmának meg van a varázsa ha szívvel-lélekkel tesszük a dolgunk. Igaz ehhez a szeretett nélkülözhetetlen.

Fehér kenyér mizéria!

Ismét és mindig, annyira agonizálnak egyesek a médiákban a fehér kenyér ellen, hogy az már szót kíván. Kezdjük azzal amit egy okos vázolt a közszolgálati tévében, mégpedig a rost tartalom hiánya!
 Nos ez tény és való, hogy nem a leggazdagabb a rosttartalma az említett kenyérnek, ám nem hiszem, hogy csak kenyérrel kellene táplálkozni, talán a gyümölcsök fogyasztásával pótolható az a bizonyos rost mennyiség.
 a másik felvetése a tritikálé, hogy a búza-rozs keveréke legyen a kenyér alapja. Hát elárulom, ez egy régi ötlet és próbálkozás, mely úgy ahogy volt meg is bukott. S ezen növény fő területe a takarmányozás lett.
 A sokadik gondolatom ezen ügyben, minél egyszerűbb és igénytelenebb gabonafélével kívánnak egyesek etetni minket, annál drágább a lisztje és a belőle készült kenyér. Tehát itt nem az egészséges táplálkozás az egyik cél, hanem olcsón előállítható, de drágán értékesíthető árukkal való elárasztás.
 A fehér kenyér sokadik hibája, egy részből a modern malmoknak köszönhető, ahol olyan százalékos lisztkihozatalt produkálnak, amely valóban rost nélkülivé teszi a kenyeret. De itt nem a kenyeret kell száműzni, hanem a malmoknak kellene betartani a 72-73%-os lisztkihozatalt, és akkor lenne annyi rost tartalom, hogy nem kritizálhatnák a fehér kenyeret.
 Ja és tegyük hozzá a pékségeket, akik fehérítőtől kezdve minden nyamvadt adalékkal teli tömik a kenyeret, egy részt a ..ar liszt miatt, másrészt a szakemberek hiánya végett, a pékségekben. S harmadrészt, hogy felgyorsítsák a kenyér előállítási idejét.
 Talán mikor a rostról filozófiáznak a szakzsenik, először a valóban káros adalékokat száműzzék a kenyerekből és egyéb termékekből, mert a rost pótolható a megfelelő táplálkozással, ám a mérgek amik az adalékok, hosszútávon igen csak hazavágják az emberi szervezetet.

Malmaink???

Tésztaliszt kártyája, még a Gabonaipar idejéből

         Volt és már nincs!

Egykor Pest-megyében egy összefüggő Gabonaipari vállalat működött, tegyük hozzá nyereségesen. Az üzemeket nagyszerűen koordinálták Budapestről, és biztonságot adott úgy a dolgozóknak, mint a pékségeknek a minőség tekintetében.
 Itt most nem mélyedek bele minden malom egyedi történetébe, ám megjegyzem az egykor működő malmok jó része már álló, csupán pusztuló épület. S most jöjjön egy kis lista a rendszerváltás környékéről.
 Malmaink voltak : Budai Malom, Ferencvárosi, Abonyi, Aszódi, Biatorbágyi, Ceglédi, Érdi, Kókai, Ócsai, Pándi, Pilisi, Szigetszentmiklósi, Tápiószelei, és a Váci Malom. Ma ezek közül majd a fele halót!
 A Budapesti malmokat a politika és az üzlet söpörte le a palettáról. A Budaira ráfogták, hogy zaja zavarja az ott élőket, már bocsánat az egy ipari terület volt és ma is az. A malom zaja, meg messze nem hallatszott ki a 10-es busz megállójáig, tehát üzlet és politika záratta be az üzemet. Azt az üzemet amely a fél megyét biztos, hogy ellátta volna lisztel. Tehát maradjunk az üzletnél, itt a konkurenciára célozva.
 S ott a Ferencvárosi Malom, amely talán jobban zavarhatta volna a környéken élőket mint a túlparton a Budai. De itt nem is ez volt az indok, városrendezésre hivatkoztak, de valójában egy iroda/lakó épület komplexum volt a háttérben. Ugye ott a Duna, csodás panoráma, igen húzós árakkal. Na itt nem számított a munkahely megőrzés, az hogy nyereséges volt a Fradi és az sem, hogy műemlék jellegű épület volt. Hiába az ingatlan spekulánsoknak semmi sem szent. Budapest a malmok városa volt, ma egy malma sem létezik.
 Aztán sorolhatnám Pilis sorsát, ami egy alkalmatlan, morálisan is nulla fickónak köszönhetőn becsődölt, Cegléd hasonló felállás áldozatául eset. Pánd egy ostoba tulajdonosi felfogás véget vérzett el, mert 4mft/hó nem volt pénz a tulajdonos szemébe, talán megéli, hogy 4eft-ért is megérné, üzemeltetni.
 Persze még vannak üzemelő egységek, és néhány pék is összeállíttatott egy-egy kis, távolról sem minőséget előállító malmot. A magam részéről nem is tartom helyesnek, hogy olyan emberek kezébe vannak üzemek, akiknek olykor erkölcsöt kellene először megtanulniuk, meg azt, hogy hogyan kellene beszélni a munkásaival, azokkal az emberekkel akik a pénzt hozzák neki. Mert nem ő tesz szívességet, ő koldus lenne a munkásai nélkül, mindegy hány malma van.
 E leíráshoz persze sok molnár tudna hozzáfűzni, a magam részéről csak a hanyatlás egy szörnyű eredményét kezdtem el boncolgatni, igyekezve a tények mellet maradni.

 

Takarmánkeverők, második rész.

Nem erősségem a takarmánykeverő vonal, mindig malomba dolgoztam, ám azt tudom a vérlisztet betiltották, viszont akadnak egyesek akik azzal táplálják a jószágaikat. Döbbenetes? igazából az, de persze az ellenőr aki lássa a alapanyagnak szánt dolgot, egy nevetséges magyarázattal le is nyugtázza. Le nyugtázza, mert a kellő forintot is megkapja cserébe.
 A magam részéről a Soroksári Keverőüzemben tanultam, és tudom, hogy egy malac táphoz nem két komponens tartozik. Viszont saját keverővel rendelkező hizlaldák úgy manipulálják az összetételt, hogy az borzasztó.
 Táp: korpa meg vitamin dopping keveréke. nagyszerű és az is, hogy az élelmiszer biztonságért felelős emberkék miért nem cselekednek. Persze ez nem is teszem fel kérdésnek, hisz a válasz a pénz!
 -Hol vagy Gabonaipar! szomorú ez a rendszerváltás, hazavágta a virágzó egységes ipart, ami okostojások NYERESÉGES VOLT!!! Persze kell a privatizáció, hogy olyanok kapjanak malmot, keverőt akiknek talán előbb jó modort kellene tanulniuk, mint üzenet birtokolniuk, és ráadást bizony olykor tisztázatlan pénzügyi forrásokból.
 S ha ez fáj, csak annak aki magára ismer, mert korrekt üzletembert nem érinti, és minden tiszteletem az irányukban.

Miért jó molnárnak lenni...

Hogy miért jó molnárnak lenni? ezt nem lehet megfogalmazni, mert ezt a szakmát csak szeretettel lehet megfelelően végezni. S bizony olykor ki kell állni, nem is magunkért, hanem azért, hogy a vezetés pénzéhsége ellenére, igenis jó lisztet tudjunk előállítani.
 Ne értse félre senki, de nem feltétlen a vásárlókért kell harcba szállni, hanem mert ha rossz lisztet adunk ki a kezünk közül, saját magunkat szégyenítjük meg! Messze nem a tulaj érdeke a lényeg, legalábbis egy pont után. A lényeg a szakmaiság és maga a MALOM, mert a molnár rátud úgy hangolódni az üzemre, hogy érzi annak minden rezdülését.
 S most egy kis rész az utamról, a legelső sérülésem az volt mikor a tömlős porszűrő, egyedi meghajtású volt, és a lánc alól próbáltam kikotorni a koszt, hát csak próba volt, mert a lánc elkapva a kezem és ráhúzta a fogaskerékre és körbe tekerte. Na ez nem volt valami kellemes, a mentős azzal "biztatott, hogy a hüvelykujjamnak annyi.
 Szerencsére tévedett, és idővel helyre jöttem. Majd jött a tartályautó, kiadták takarítsuk ki, és hát mivel a malom tulajdona volt, természetesnek tartottuk. A lényeg, hogy a tetején lévő rácsszerűség csapszöge megadta magát és én belezuhantam a tartályba, ahol felnyársalt a benne lévő a liszt összeállását gátló egyik rúd. Ez sem volt semmi, a mentős azzal nyugtatott, hogy az ő barátját egy antenna nyársalta fel és bele is halt.
 Szóval feldobott hangulatban voltam, ám ezt is megúsztam szerencsére szerencsésen. Persze ezeken túl többször átment a kezemen lapos szíj, csípte meg ujjam henger, és sok apróbb sérülést sikerült begyűjtenem. Az utolsó malmomba, szinte nem volt olyan hét, hogy a kezem valahol ne vérezzen ilyen vagy olyan kisebb sérülésektől. Ez része egy valódi malom mindennapjainak, tökéletesség pedig ugye nincs.
 Tehát lett volna okom elpártolni a szakmától, de megvallom egyszer sem jutott az eszembe, hogy pályát kellene módosítani. Szeretem a Malomipart, és itt kimondottan a transzmissziós malomra gondolok, ahol a molnár még mindig molnár lehet és nem egy monitort bámuló ember.
 S ezzel mire szerettem volna kilyukadni? egyszerű, ahogy kezdtem a történetet egy kérdéssel, " hogy miért is jó molnárnak lenni? " a válasz a leírás sorai között rejtőzik, amit egy szóban ki lehet fejezni SZERETEM! De hiszem, hogy minden szakmát csak szeretettel lehet jól elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy nem követünk el hibát, ez azt jelenti, hogy szívvel-lélekkel állunk a feladathoz. S a hibák pont arra jók, hogy még többet tanuljunk a szakmából. Mert egy biztos, nincs két egyforma malom, és minden üzemben tanulhatunk valami újat, vagy felvethetünk mi egy odaillő   ötletet.