Malmaink???

Tésztaliszt kártyája, még a Gabonaipar idejéből

         Volt és már nincs!

Egykor Pest-megyében egy összefüggő Gabonaipari vállalat működött, tegyük hozzá nyereségesen. Az üzemeket nagyszerűen koordinálták Budapestről, és biztonságot adott úgy a dolgozóknak, mint a pékségeknek a minőség tekintetében.
 Itt most nem mélyedek bele minden malom egyedi történetébe, ám megjegyzem az egykor működő malmok jó része már álló, csupán pusztuló épület. S most jöjjön egy kis lista a rendszerváltás környékéről.
 Malmaink voltak : Budai Malom, Ferencvárosi, Abonyi, Aszódi, Biatorbágyi, Ceglédi, Érdi, Kókai, Ócsai, Pándi, Pilisi, Szigetszentmiklósi, Tápiószelei, és a Váci Malom. Ma ezek közül majd a fele halót!
 A Budapesti malmokat a politika és az üzlet söpörte le a palettáról. A Budaira ráfogták, hogy zaja zavarja az ott élőket, már bocsánat az egy ipari terület volt és ma is az. A malom zaja, meg messze nem hallatszott ki a 10-es busz megállójáig, tehát üzlet és politika záratta be az üzemet. Azt az üzemet amely a fél megyét biztos, hogy ellátta volna lisztel. Tehát maradjunk az üzletnél, itt a konkurenciára célozva.
 S ott a Ferencvárosi Malom, amely talán jobban zavarhatta volna a környéken élőket mint a túlparton a Budai. De itt nem is ez volt az indok, városrendezésre hivatkoztak, de valójában egy iroda/lakó épület komplexum volt a háttérben. Ugye ott a Duna, csodás panoráma, igen húzós árakkal. Na itt nem számított a munkahely megőrzés, az hogy nyereséges volt a Fradi és az sem, hogy műemlék jellegű épület volt. Hiába az ingatlan spekulánsoknak semmi sem szent. Budapest a malmok városa volt, ma egy malma sem létezik.
 Aztán sorolhatnám Pilis sorsát, ami egy alkalmatlan, morálisan is nulla fickónak köszönhetőn becsődölt, Cegléd hasonló felállás áldozatául eset. Pánd egy ostoba tulajdonosi felfogás véget vérzett el, mert 4mft/hó nem volt pénz a tulajdonos szemébe, talán megéli, hogy 4eft-ért is megérné, üzemeltetni.
 Persze még vannak üzemelő egységek, és néhány pék is összeállíttatott egy-egy kis, távolról sem minőséget előállító malmot. A magam részéről nem is tartom helyesnek, hogy olyan emberek kezébe vannak üzemek, akiknek olykor erkölcsöt kellene először megtanulniuk, meg azt, hogy hogyan kellene beszélni a munkásaival, azokkal az emberekkel akik a pénzt hozzák neki. Mert nem ő tesz szívességet, ő koldus lenne a munkásai nélkül, mindegy hány malma van.
 E leíráshoz persze sok molnár tudna hozzáfűzni, a magam részéről csak a hanyatlás egy szörnyű eredményét kezdtem el boncolgatni, igyekezve a tények mellet maradni.