Miért jó molnárnak lenni...

Hogy miért jó molnárnak lenni? ezt nem lehet megfogalmazni, mert ezt a szakmát csak szeretettel lehet megfelelően végezni. S bizony olykor ki kell állni, nem is magunkért, hanem azért, hogy a vezetés pénzéhsége ellenére, igenis jó lisztet tudjunk előállítani.
 Ne értse félre senki, de nem feltétlen a vásárlókért kell harcba szállni, hanem mert ha rossz lisztet adunk ki a kezünk közül, saját magunkat szégyenítjük meg! Messze nem a tulaj érdeke a lényeg, legalábbis egy pont után. A lényeg a szakmaiság és maga a MALOM, mert a molnár rátud úgy hangolódni az üzemre, hogy érzi annak minden rezdülését.
 S most egy kis rész az utamról, a legelső sérülésem az volt mikor a tömlős porszűrő, egyedi meghajtású volt, és a lánc alól próbáltam kikotorni a koszt, hát csak próba volt, mert a lánc elkapva a kezem és ráhúzta a fogaskerékre és körbe tekerte. Na ez nem volt valami kellemes, a mentős azzal "biztatott, hogy a hüvelykujjamnak annyi.
 Szerencsére tévedett, és idővel helyre jöttem. Majd jött a tartályautó, kiadták takarítsuk ki, és hát mivel a malom tulajdona volt, természetesnek tartottuk. A lényeg, hogy a tetején lévő rácsszerűség csapszöge megadta magát és én belezuhantam a tartályba, ahol felnyársalt a benne lévő a liszt összeállását gátló egyik rúd. Ez sem volt semmi, a mentős azzal nyugtatott, hogy az ő barátját egy antenna nyársalta fel és bele is halt.
 Szóval feldobott hangulatban voltam, ám ezt is megúsztam szerencsére szerencsésen. Persze ezeken túl többször átment a kezemen lapos szíj, csípte meg ujjam henger, és sok apróbb sérülést sikerült begyűjtenem. Az utolsó malmomba, szinte nem volt olyan hét, hogy a kezem valahol ne vérezzen ilyen vagy olyan kisebb sérülésektől. Ez része egy valódi malom mindennapjainak, tökéletesség pedig ugye nincs.
 Tehát lett volna okom elpártolni a szakmától, de megvallom egyszer sem jutott az eszembe, hogy pályát kellene módosítani. Szeretem a Malomipart, és itt kimondottan a transzmissziós malomra gondolok, ahol a molnár még mindig molnár lehet és nem egy monitort bámuló ember.
 S ezzel mire szerettem volna kilyukadni? egyszerű, ahogy kezdtem a történetet egy kérdéssel, " hogy miért is jó molnárnak lenni? " a válasz a leírás sorai között rejtőzik, amit egy szóban ki lehet fejezni SZERETEM! De hiszem, hogy minden szakmát csak szeretettel lehet jól elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy nem követünk el hibát, ez azt jelenti, hogy szívvel-lélekkel állunk a feladathoz. S a hibák pont arra jók, hogy még többet tanuljunk a szakmából. Mert egy biztos, nincs két egyforma malom, és minden üzemben tanulhatunk valami újat, vagy felvethetünk mi egy odaillő   ötletet.