A Takarmánykeverők! Első Fejetzet

Hogy megértsük, hogy mit is eszünk, talán kezdhetnénk a tápoknál, amikkel a jószágokat táplálják. Nem tudom hány üzen létezik, de azt tudom, hogy a keverőüzemekben molnároknak kellene dolgozni.
 Anno mikor elérkezett a vizsga pillanata, nem csak malomüzembe, de takarmánykeverő üzemben is meg kellet felelni. Ezt csak azért írom, mert nem egy keverőbe még csak hírből sem tudják, hogy az a molnár szakma része. Mi a fenéért tanultuk volna három évig, de mert tanultuk megdöbbentőnek találom, hogy úgy működhetnek keverők, hogy egy árva molnár nincs az üzem területén.
 Olyan is van, ha nincs egy alapanyag vagy túl drága egyszerűen nem rakják a tápba. Nem értem miért nem szakemberek végzik a tápok gyártását, és miért engedi a kormány, hogy egy receptet úgy változtatnak ahogy ép a kedvük tartsa.
 De ezzel nincs vége, mert penicillinnel pumpálják nálunk is az állatokat, és olyan is van, hogy levágás előtt három hónappal be kell szüntetni a gyógyszerezést, hogy mi fogyasztok ne szenvedjük egészségkárosodást.
 Szidjuk a nyugatot, de sajnos a mi házunk táján is lenne mit seperni. Semmivel nem más a hazai nagyvállalkozások egy jelentős része, mint akik ellen küzdünk. Bár a küzdelemről lenne mit mondanom, hiszen a cégek már több nappal előre tudják mikor milyen ellenőrök jönnek. Tehát én bizonyos termékeknél igenis a külföldit veszem meg, mert tudom a saját iparunk egyes képviselői mivel is etetnek minket. S hozzáteszem, ezt fentebb is tudják, csak hát a jó öreg korrupció nálunk is virágzik, mindegy ki mit hazudik ez ügyben. Na és pont ezért nem kellenek a molnárok, mert az tudja mit lehet és mit nem a tápba keverni. Így a jó magyar megoldás, beállítunk pár munkást, aki úgy sem mer okoskodni, hiszen örül, hogy van mit csinálni, és így a keverőt vezetők is pontosan tudják mivel mérgezik embertársaikat...