Röviden

Minap beszélgettem egy ismerőssel, s kérdezte miért oly ritka a BL-80-as liszt. Nos ez a kenyér liszt és a jelzése a hamutartalmat jelzi. A válaszon nem kellet sokat töprengenem, egyrészt a finom-liszt drágább, másrészt a csontig fogatott hengerek (ezek melyek őrlik az anyagot) porszerű képződményt kreálnak, ugye hogy a liszt százalék minél magasabb legyen. Két liszt van sötét és világos, meg egy kevés pehely szerű, a fűtésen kívül szinte semmire sem jó korpa.
-Minden esetre azt tanácsoltam az ismerősnek, hogy keressen egy hagyományos kis malmot és közvetlenül a gyártótól vásároljon. Mert mint már oly sokszor felvázoltam, az ipar haldoklik. Egyrészt jelentős malomipari cégek Osztrák, Ukrán, Német tulajdonba vannak, másrészt a Magyar tulajdonú üzemek is szakmai hozzáértést mellőzve csak a profitra hajtanak, természetesen elhanyagolva a karbantartást, túl dolgoztassák a munkásokat és a minőség helyet a mennyiségre törekednek. Vannak kivételek és irányukban minden tiszteletem. Ám lényegében egy Malomipari nagyhatalmat szinte teljesen leamortizálták. Budapest kiirtotta malmait, amire anno oly büszke volt az ország és oly híresek voltak, hogy a világ minden tájáról a Magyar Malomipar csodája után jártak. De ez a múlt, kivégezték a Tejipart, lásd a multik polcait ahol román, szlovák és ki tudja hány helyről való tejnek nevezett fehér vizes löttyöt kínálnak. Majd a Cukoriparunkat golyózták ki, uniós tanácsra, s most van egy szem cukorüzemünk ami javarészt nem is magyar tulajdonú.
-Kínlódik a húsipar, és a malomipar sem igen van jobb helyzetben. Volt idő mikor nem Svájc vezette a Malomipart, sőt németből és Svájcból hozzánk jártak a szakmát tanulni. Most meg nyugatról jönnek be a magyar technikát lekoppintó külföldi szerkezetek.

-S ez hová is vezet? oda ahová a többi ipar is süllyedt, teljesen eltörpülve semmilyen jelentőséggel nem fog majd bírni. Furcsa ez, mindent hagy a nemzet kiadni a kezéből, s itt nem kívánok politikai véleményt alkotni, de el kell ismerni, ez a kormányzat valamiképp igyekszik a Magyar termékek iránti keresletet növelni, illetve próbálkozik a húsipar egyes nagy múltú cégeit így vagy úgy de megmenteni. Csak egybe reménykedhetünk, valakinek eszébe jut, talán még időbe a Magyar Malomipart is nem csak megmenteni, ha nem vissza szerezni régi nagy hírét, hagy jöjjenek a nyugatiak újra tőlünk tanulni. Nincs szükségünk az agyon számítógépezet automata malmokra...

A képen egy orosz daragép, sok problémát okozó masina.

Némi gondolatok

Az életben mindig minden változik, alakul. Ez érvényes a Malomiparra is, de ez az alakulás egyáltalán nem pozitív. Ezt sokszor leírtam, és a célzások mindig is megmaradnak, míg a helyzet nem mutat mást.
-De ahogy most kint esik a hó és a szél az emberbe marva, alattomosan támad, egy kis emlék merült fel bennem. A tél a malmokban is télt jelent, pláne a hétfői napok, mikor a hétvégén kihűlve az épület, igen csak vonakodva lépünk az üzembe.
-Persze ahogy beindul az üzem, az élelmes molnár ha akad egy kis ideje a tömlőspórszűrök közelébe igyekszik. No igen, ez az a szerkezet amibe a ventilátor elvezeti a port amit ugye nem szeretnénk megenni.
-De igazából a lényeg, hogy ez az a hely ahol a meleg levegő csodákra képes, és pár óra üzemidőt követőn legyen akármilyen hideg, a porszűrő közelében elviselhető idő van.
-Az is igaz, hogy ezek a szerkezetek egy-két nap leforgása alatt kellemes időt teremtenek a legmakacsabb hidegben is. Sokan a modernebb verziókra esküdnek és sorra cserélik le a jó öreg szerkezetet. Nehéz megítélni melyik megoldás a jobb, bár a sok probléma és a macerás filterezés, mert ez a gép tulajdonkép zacskók sokasága amelyben a por aláhull, a levegő meg kiáramlik. S port pedig ami a szerkezet aljára érkezett a gravitáció jóvoltából egy kotró  egy kihordócsigához hordva, az az iszonyatosan finom anyagot zsákba vezeti.
-De visszatérve, hogy macerás a munka vele ha elromlik, szerintem egy malom elmaradhatatlan képének kellene lennie. Mert ezek melyek most oly divatos  űrmalmok inkább automatikus lisztgyárak, mint sem hagyományos, szép malomüzemek.
Persze minden változik, de annak pozitív eredménnyel kellene járnia. Igen ám, de az új malmok azon kívül hogy kevesebb embert foglalkoztatnak és több energiafelvétellel több de rosszabb minőségű lisztet okádnak magukból, semmire nem valók.
-Véleményem szerint egy hagyományos, transzmissziós üzem semmivel nem marad el a modern malmoktól. Oly annyira hogy jobb minőség és igazi klasszikus szakmai hozzáértést igényel, mivel itt nem a számítógép mondja meg  mi is az oké. Tehát az ipar modernizálása nagy százalékban csupán üzlet a gépgyártól és az okoskodók számára. Szerintem ami jó és megfelel az igényeknek, nem kellene hozzányúlni. Talán egyszer ráébrednek mások is...

2013

Ahogy felkelt az újév új napja, és a világvége is elmaradt ismét szembesülhetünk a mindennapok szomorú valóságával. A 2013. esztendő ránk virradt, és újabb malom zárja be kapuit, hogy kiszolgálhassuk a külföldi tulajdonú cégek piacigényeit. Hihetetlen, de az egykor Malomipari nagyhatalom Magyarország, ma egyre porladó zsákmánycélpont bizonyos érdekköröknek.
-Erre mondhassák azt, hogy a piac diktálja a gazdasági életet. Nos lehet, de ha a piacot miként a mezőgazdaságot is manipulátorok irányítják, megeshet, hogy az egyenlőség csupán nézőpont kérdése és nem a valóságért.
-S hogy így hová sodródunk?
-Talán a húsipar sorsára, ahol a kormányzat igyekszik menteni amit lehet, az unió pedig gáncsoskodik ahol csak tud!
-Legyalulták először a cukoripart, majd most a húsipar van a terítéken és vékony deszkán lavírozva a malomipar is könnyen a megtervezett sorsra juthat!
-Persze ahogy telnek a napok és próbál az ipar maradványa talpon maradni, elgondolkodik az ember, miért ilyen ostobák a vezető politikusaink, hogy nem értik meg, hogy Magyarország mindig is agrárország volt és ezen nem lehet csak úgy változtatni. Európa éléstára voltunk és lehetnénk, ám ahogy zsugorodik az ipar, úgy múlnak el a remények is.
-Persze mindenki lehet okos, és mindenki mondhatja amit akar, ám egy biztos, ilyen földrajzi adottságokkal megáldott terület, mint országunk, nem fordíthat hátat a kézenfekvő lehetőségeknek.
-A felmérések élelmiszer hiányt diagnosztizálnak, s tény nincs olyan hogy sok, mert lenne és van is felvásárlópiaca a Magyar lisztnek. Az egész egy hatalmas kártyajáték, ahol a cél a külföldi termékek behozatala. Az is tény sok hazai termék, mindegy ki mit mond pocsék!!! Bizony sokszor elgondolkodik az ember, hogy a drága és rossz Magyar vegyük-e, csak azért mert Magyar, vagy a behozott portékát. Mert igaz hogy külhoni árú, ám jobb.
-Tehát miközben természetesen harcolnunk kell a hazai ipar megmaradásáért, a minőségről sem szabad elfeledkezni.
-Igaz, az is tény, hogy a Magyar szabvány jóval szigorúbb liszt területén mint az unióé. Gyengébb szabvány, gyengébb sütőpariérték, és így több adalék a lisztekbe! Ördögi játék, a porlisztet öklendező lisztgyárak javára. Mert bizony a porliszt a régi időben nem rúghatott labdába. Ezt is az uniónak köszönhetjük!
-Furcsa, de a sok-sok szigor amit az unió hozott az országra, a Malomipart nem tudta ledönteni. Itt engedni kellet a követelményekből, hogy a szemét betörhessen a piacra. Köszönjük bent van!
-S akkor még nem is beszéltem, a tudatosan tönkretett Budapesti Malmokról. Úgy mint a Ferencvárosi Malom, ami helyére ugye irodaház kell, és ott a Budai Malom, ami szintén kigolyózva teret adott más érdekköröknek. Ez van, lassan se malmaink se minőségünk...