Egészséges(?)

Beszélünk az egészséges életmódról és beszélünk az ételeinkben felhalmozott és az a testünkben is csak bajt okozó adalékanyagokról.
-Beszélünk, és ennyi! Valahogy a továbblépés maximum szóban történik, pedig vesszük a sok műkenyeret amit vagy vágni nem lehet vagy enni.
-Az életünk egészségesé tételét lehetne ott kezdeni, hogy a rozskenyérnek mondott malátával színezett vackot nem vesszük meg. Sajnos ez valóság, rozsmalomba dolgozva, mivel nem sok létezik az országban, tudom hogy vannak pékségek ahol bizony rozsliszt még látogatóban sem volt, és közben még is rozsos kenyeret gyárt. Ezzel nem azt mondom, hogy minden pékség meglovagolva az egészségmániás hullámot visszaél a vásárlók bizalmával, de vannak!
-A rozskenyérnél vagy rozsos kenyérnél, érdemesebb aki eheti otthon megsütni, és akkor tisztába van az egészségére törekvő, hogy azt eszik amit szeretne is.
-Nem a pékségek ellen beszélek, ha nem arról ha valaki elhatározza, hogy egészségesen próbál táplálkozni, vegye a fáradságot, hogy ne az utána jár hol és mit is lehet vásárolni.
-Mivel manapság oly divat az otthon sütés, és ami nem is rossz ötlet, a legjobb ha az alapanyagot közvetlenül a malmokból veszi, vagy malomipari szaküzletekben. Így legalább biztos lehet, hogy az a liszt valóban liszt! Igaz, itt is érdemesebb a hagyományos kis malmoktól vásárolni, hogy elkerüljék a porliszttel való találkozást, ami mindenre jó csak sütésre nem. (viszont kiváló ragasztónak)
-S ott van a nagy kedvencem a teljeskörűségű lisztek! Mit is jelent ez valójában(?) -Azt hogy a gabonaszemet teljes egészében liszté őrölik, korpa és minden egyéb benne marad. Személy szerint a korpát kivételes eseteket leszámítva mivel malomipari mellékterméknek számít és annak is tartom ezért takarmányozási célra a legmegfelelőbb. Persze az emberek mindent összeesznek ami üzleti stratégia eredményeként felfuttassák, hogy ez aztán mega egészséges.
-Kóstolva nekem nem ízlik és talán fogyókúrázóknak megfelel, de mivel jóval kevesebb a tápértéke mint a fehér kenyérnek, egy dolgozó ember számára sokkal hasznosabb a fehér kenyér, mint a teljeskörűségű. Ráadást ott az ár ami szintén nem elhanyagolható! Ha valaki egészséges malomipari terméket kíván fogyasztani, a legjobb, ha búzacsírával próbálkozna. Egyrészt diópótlónak is lehet használni, süteményekbe, másrészt a búzacsíra bizonyítottan rák megelőző. A szervezetnek hasznos, naponta egy kanállal ha valaki fogyaszt akkor tényleg tesz valamit az egészségéért. A búzacsíra teli van a szervezetünknek fontos és hasznos vitaminokkal, és ez az amiről beszélni kellene, illetve fogyasztani, ha valaki igazán törekszik a korszerű és egészséges táplálkozásra.

Utazás

Hogy mi az egyedi a Malomiparban?
-Nos ez olyan mint a szerelem, nem lehet pontosan megfogalmazni. Azt át kell élni, benne kell mozogni...
-Mikor belépsz egy malomba, ha figyelsz egyből megérint a hely varázsa. Igaz, most  nem a számítógép vezérelt lisztgyárakról beszélek. Azoknak nem sok közük van az igazi szakmához. De egy hagyományos üzembe lépve a malom zaján túl az illat az ami legelőször megcsap. A liszt, friss és meleg, semmivel össze nem hasonlítható illata. Azután megpillantod az épület faszerkezetét, az emeletre vezető lépcsőt, a mennyezet padozatát, amely mind-mind fa. Fellépsz az emeletre és meglátod a tömlős porszűrőt amit oly sokan utálnak, de bizony télen ott van mellettük a legjobb idő, a hideget messzire űzik.
-Tovább haladsz és a rendszeres időközönként billenő mérleg zajára figyelsz fel, onnan már a búza az első töret hengerre utazik, hogy megkezdődjön a szemekből való liszté változás hosszú utazása. Itt, az emeleten, ha megérinted a falakat érzed a malom remegését, dolgozik, a csodát teremti.
-De mint oly sok embernél, a szitapad az mely megfogja a látogatót. A dolgozó szita mozgása, a közelében megcsapó apró légáramlat, mind egy sajátos élmény részeként alkossa az összbenyomást.
-Ekkor ha felpillant valaki, megláthassa a szíjáttételek összességét, melyek erőt adnak a szitáknak, légelzáróknak. S ha tovább tekint a látogató, megszemlélheti a tetőzet gerendázatát, ami bizony nem létezik egy modern lisztgyárban.
-S újabb furcsaság, a millió keverék liszt tartályai helyet egy a lezsákoló részlegbe kerülve, nem automatizált leszedő gépel találkozunk, ha nem egy kézzel adagolt zsákoló gépel amiről  kézi erővel húzza a dolgozó a mérlegre a lisztel teli zsákot. S ott bizony kis lapáttal méri ki az ötvenkilós zsákot amit egalizálva tovább húzva a varrógép teszi a pontot a lezsákolásra.
-Meg van egy zsák liszt! Fizikai munka, de valahol tudja a munkás, ha leszedi a műszakja adagját, bizony ő megdolgozott a fizetéséért.
-Persze nem ennyiből áll egy malom, ott vannak a hengerszékek, melyek a munka nehezét az őrlést végzik és daragépek, melyeknek köszönhető például a gríz születik.
-Sok gép sok odafigyelés, de aki egyszer megszereti, soha nem tud róla lemondani. Talán nem véletlenül hasonlítom a szerelemhez.
-No igen, itt külön beszélhetnék a koptatóról, ahol a gabonaszemek tisztítása történik. Ez is egy saját világ, ez is egy embert igénylő beosztás. S miközben a koptatóból a szemek a nedvesítést követőn a malomba jutnak, a koptatóba a silóból jut a búza, ahol tulajdonkép már meg is kezdődik a szemek tisztítása. Ez az egész egy több lépcsős feladatsor, melynek végén ott a raklapra helyezett liszttel teli zsákok sokasága.
-De járd be egy működő malmot és lásd magad a csodát, aminek semmi köze az ultramodern borzalmakhoz és a szakma szépségéhez. Mert bizony gombokat nyomogatva, kijelzőket bámulva soha nem érint meg a malom varázsa, és így sosem tudod meg mi az ami e ősi szakma igazi csodája.