Utazás

Hogy mi az egyedi a Malomiparban?
-Nos ez olyan mint a szerelem, nem lehet pontosan megfogalmazni. Azt át kell élni, benne kell mozogni...
-Mikor belépsz egy malomba, ha figyelsz egyből megérint a hely varázsa. Igaz, most  nem a számítógép vezérelt lisztgyárakról beszélek. Azoknak nem sok közük van az igazi szakmához. De egy hagyományos üzembe lépve a malom zaján túl az illat az ami legelőször megcsap. A liszt, friss és meleg, semmivel össze nem hasonlítható illata. Azután megpillantod az épület faszerkezetét, az emeletre vezető lépcsőt, a mennyezet padozatát, amely mind-mind fa. Fellépsz az emeletre és meglátod a tömlős porszűrőt amit oly sokan utálnak, de bizony télen ott van mellettük a legjobb idő, a hideget messzire űzik.
-Tovább haladsz és a rendszeres időközönként billenő mérleg zajára figyelsz fel, onnan már a búza az első töret hengerre utazik, hogy megkezdődjön a szemekből való liszté változás hosszú utazása. Itt, az emeleten, ha megérinted a falakat érzed a malom remegését, dolgozik, a csodát teremti.
-De mint oly sok embernél, a szitapad az mely megfogja a látogatót. A dolgozó szita mozgása, a közelében megcsapó apró légáramlat, mind egy sajátos élmény részeként alkossa az összbenyomást.
-Ekkor ha felpillant valaki, megláthassa a szíjáttételek összességét, melyek erőt adnak a szitáknak, légelzáróknak. S ha tovább tekint a látogató, megszemlélheti a tetőzet gerendázatát, ami bizony nem létezik egy modern lisztgyárban.
-S újabb furcsaság, a millió keverék liszt tartályai helyet egy a lezsákoló részlegbe kerülve, nem automatizált leszedő gépel találkozunk, ha nem egy kézzel adagolt zsákoló gépel amiről  kézi erővel húzza a dolgozó a mérlegre a lisztel teli zsákot. S ott bizony kis lapáttal méri ki az ötvenkilós zsákot amit egalizálva tovább húzva a varrógép teszi a pontot a lezsákolásra.
-Meg van egy zsák liszt! Fizikai munka, de valahol tudja a munkás, ha leszedi a műszakja adagját, bizony ő megdolgozott a fizetéséért.
-Persze nem ennyiből áll egy malom, ott vannak a hengerszékek, melyek a munka nehezét az őrlést végzik és daragépek, melyeknek köszönhető például a gríz születik.
-Sok gép sok odafigyelés, de aki egyszer megszereti, soha nem tud róla lemondani. Talán nem véletlenül hasonlítom a szerelemhez.
-No igen, itt külön beszélhetnék a koptatóról, ahol a gabonaszemek tisztítása történik. Ez is egy saját világ, ez is egy embert igénylő beosztás. S miközben a koptatóból a szemek a nedvesítést követőn a malomba jutnak, a koptatóba a silóból jut a búza, ahol tulajdonkép már meg is kezdődik a szemek tisztítása. Ez az egész egy több lépcsős feladatsor, melynek végén ott a raklapra helyezett liszttel teli zsákok sokasága.
-De járd be egy működő malmot és lásd magad a csodát, aminek semmi köze az ultramodern borzalmakhoz és a szakma szépségéhez. Mert bizony gombokat nyomogatva, kijelzőket bámulva soha nem érint meg a malom varázsa, és így sosem tudod meg mi az ami e ősi szakma igazi csodája.