Elemzés

Miért is nem jó a transzmissziós rendszer(?) A kérdés csak költői, hiszen bizonyítót  még mindig megfelelne a kor követelményeinek. Az egyetlen valódi ok a személyes véleményem szerint, a túl költséges és a valódi szakmát megmutató oktatás.
-Költséges, mert a három év kell, hogy megtanuljon a nebuló szíjat varrni, szitát selymezni, és tudja egyáltalán a hengereket beállítani. Na igen, könnyebb behozni egy mai számítógépen felnőtt fiatalt a malomba, ahol túlnyomórészt a monitort figyeli és az egér segítségével indít, állít le gépeket, sőt üzemet.
-De lássuk mit is jelent e modern malom és személyzete a valóságba. Egyrészt nem tudják beállítani a hengereket, ehhez évek kellene, ráadást valós példa, hallottam olyan üzemről ahogy egy hengerpárt havonta rovátkolnak. Ez szintén azt jelenti vagy keresztbe állítja a "molnár" vagy túl van fogatva, ugye a százalék, azaz a lisztkihozatalnak 85%-nak kell lennie.
-Kell a nagy fenét, ez csupán a profit éhség eredménye, s ezért nem lehet a lisztek egy részével mit kezdeni. S még ehhez a gondolatsorhoz, a transzmissziós malom is ki tud termelni 80%-ot, ám semmi értelme ha port adunk a vásárló kosarába. S mint oly sokszor említettem a transzmissziós üzemek energiafelvétele kevesebb, mint az agyon számítógépezett lisztgyáraké.
- Na és itt a szakmunkás hiány kérdése, ugye az egyedi meghajtású, gombot nyomogatós gyárakban, nem kell szíjat feltenni, pláne úgy hogy nem állítod le az üzemet. Ehhez tényleg rutin és megérzések kellenek, hogy meddig lehet próbálni, és hol az a helyzet mikor le kell állítani az üzemet. Van egy olyan gyanúm, a mai "molnárok" nagy része a szíjfeltevés lenne az a kihívás, mikor búcsút int az iparnak. Mert a transzmissziós üzemek szíjáttételekkel egy vagy két villanymotor hajtsa meg az üzemet.
-Tehát nem az előnyei miatt vannak számítógépes malmok, ha nem mert már lassan nincs aki kitanítsa a szakma rejtelmeire a molnárjelölteket. Illetve olcsóbb behozni egy ember és a számítógépes nemzedéket, munka gyanánt is a monitorok előtt tartsa. Nem kell a szakmát megmutatni és megtanítani.
-Igaz az eredmény a szemétre való liszt. S annak idején nem hülyeségből találták ki a 72-73%-os lisztkihozatalt. A fő ok, így lehet olyan végterméket a vásárló elé helyezni amire nem érkezik panasz, mert minden benne van, aminek a jó lisztbe benne kell lennie.
-S egy utolsó megjegyzés, a halálra fogatot hengerek, ugye ezek őrlik a gabonaszemeket, lehet, hogy jobb százalékot eredményez, de szar lisztet is, ráadást a hengerekről a leőrlődő rovátkák miatt valóba havonta kellene rovátkoltatni. Mert ha nincs rovátka a hengeren, nem tudja aprítani a szemeket, illetve a goromba anyagokat tovább finomítani. Mert mit is csinál a sima henger? lapit!
-Voltam olyan malomba, ahol annyira megvoltak fogatva a hengerek, hogy kifogni (kifogni annyit tesz, hogy szétengedjük a hengereket, mert például leürült az anyag, és nem a rovátkák kopjanak, illetve tűzveszélyes is.) csak úgy lehetett, ha széttengettük a hengereket, hogy valamennyi hézag keletkezzen, mert a hengerpár annyira összefeszültek, hogy képtelenség volt kifogni. Szerintem ez is egy örült bánásmód a gépekkel is, meg kockázati tényezővé teszi a tűz keletkezését.

Töprengtem

Furcsa, fent vagyok egy bizonyos oldalon, ahol molnárok vannak elvileg. A bejegyzések száma, meg se szeri se száma. Majd száz ember van fent, és egyetlen felvetés ötlet, de még kérdés sem született mióta ott vagyok.
-Próbáltam életet verni a társaságba, de vagy nem valódi szakmabelije vagy szuper molnárok, s miért ne lehetne, hiszen szuper nagyi is ténykedett a messzi Skóciába. Nem igazán értem egy halott oldal, talán szakmailag is üres embereknek ilyen oldalt megalkotni. 
-Talán csípős a megjegyzés, s ha olvassa valaki azok közül ezen sorokat, megsértődhet, ám csak igazolhatja állításomat. Szomorú az ahol feldobok egy álláspontot és a száz szakemberből egynek sem akad hozzáfűznivalója.
-Kicsit elszomorított, többet vártam a semminél. De álmodik a nyomor, miként az egész ország álmodhat, hogy valaha is megújhodhat igazán szép szakmánk/iparunk. Álom marad, egy jelentős "Magyar" malomipari vállalat vezetője ép arról beszélt, hogy még több üzem fog bezárni. Ez számomra érthetetlen!!! lehetetlen odafigyelés el ( vagy talán pont azzal???) veszteségesen működtetni egy malmot.
-A jó lisztnek mindig lesz piaca, és annyi stratégiai pont létezik a termék eladására, hogy az kifogyhatatlan. Igaz, mikor a pénzéhség vagy a hozzáértés hiánya, esetleg mindkettő egyszerre összefog, tényleg csődöt lehet. Anno ahol kezdtem a munkám, egy jó közepes malom volt. Minden tökéletesen ment, amíg tulajdonos át nem adta a feleségének az irányítást. Izgalmas korszak volt, egy szakmai analfabéta lett az üzemvezető, azzal a nagyszerű tulajdonsággal, hogy az üzlethez sem sokat értet.

-Az csak apró momentum, hogy mikrobusszal hordta el a takarmányt mert sertést hizlaltatott, mint az is , hogy a tulajdonosnő jóvoltából lett ő az üzemvezető. Mindegy, akkor volt az alacsony lisztár gond, sok malom azon időbe adta fel, mi is oda jutottunk, a pletykákból ítélve csupán csak azért mert 2ft nem volt hajlandó engedni.
-Elmúlt, bár szomorú, ha olyan üzemvezetőnk lett volna, mint az utolsó malmomnál, Pándon, akkor még ma is üzemelne és nem az idő mardosná első munkahelyem jó száz éves falait. De példa a Pándi malom, nyereséges eredménnyel is bezárták, mert nem voltak hajlandóak pénzt invesztálni az alapanyagra. Ok és okozat, ám tény nem létezik veszteséges, hagyományos technológiával megáldott malomüzem. Az egyedi meghajtású agyon számítógépezet lisztgyárakról már más a véleményem és nem is fog változni. Az egész hókuszpókusz több villamosenergiát zabál, egy malomra vetítve, mint két transzmissziós. Ja és amit nem győzök hangsúlyozni, a minőség messze elmarad a mennyiségért cserébe. 

Magamról : Álom vagy Cél

Most egy kicsit magamról írok, természetesen szoros kapcsolatba a malomiparral. Mint molnár minden vágyam egy kicsi vagy közepes malom irányítása. Látszólag álom, hiszem pénz nélkül saját malom szinte lehetetlen, bekerülni egy olyan céghez ahol adott az ilyen magasra emelkedés, megint csak a lehetetlen határát súrolja.
-Persze mint álom mindig megmarad és ha módomba áll célként tűzőm magam elé. S itt leírhatom, egyszer már közelében jártam álmom valóra váltásához. Egy cégnél dolgoztam molnárként, amely cégnek a profilja nem kimondottan a malomipar.
-De ez nem volt gond, a kis malom, műszakonként 100-120zsák liszt kapacitással jól működött. Ám eljött egy ostoba döntés, mikor a malmot leállítva minden erővel egy más irányzatba evezett a cég. Így hát leálltunk és más területre kerültünk. Ám mivel szeretem a szakmám és a malom is átlátható transzmissziós üzem volt, minden erőmmel az újra indításáért küzdöttem.
-Kemény volt, semmi segítséget a cég nem adott, így magam erejéből állítottam össze egy üzemeltetési tervet, és jeleztem az egyik tulajdonosnál, hogy kész, számszerű adatokkal be tudom bizonyítani, hogy megéri újra indítani. El kell ismerni, jelentős tökét igényelt volna 100mft. Persze ebben benne volt az alapanyagtól kezdve minden, olyan szinten, hogy többet az életbe nem kellene pénzt ráfordítani, mivel annyi töke a malomnál maradna, természetesen a tulajdonos teljes belelátásával.
-A tervezet el lett fogadva, ha garantálom a havi 4mft. Nos nem volt nehéz, mert mindent levonva, félretéve a 4mft kigazdálkodónak mutatkozott, úgy hogy még a bérek is emelkedtek volna. Tehát meg volt az öröm! Csak ép a pénzt nem adták végül a malomnak, talán mert fontosabb volt a veszteséges fő profiljuk vagy mert a szakmaiatlanság eredményeként a tulajdonost lebeszélték olyan emberek akik oly beosztásban voltak/vannak hogy képtelenek reálisan gondolkodni. Mert buta ember az aki négymillióról lemond, csak hogy dotálja a veszteséget, már csak azért is mert az említett összeg többszöröse ment el olyan dolgokra amire soha nem szabadot volna, mert nem volt értelme.
-Szóval megvétózták az álmom, pedig minden úgy lett volna ahogy szerettem volna, ha a volna nem lett volna. Bár máig nem értem, mire jó egy folyamatosan leamortizáló, nem működő malom, mikor ha működne pénzt hozna. Tehát az álmom és célomon túl az egyik mondandója e történetnek, hogy nincs veszteséges malom, csak túl nagy pofit éhség, illetve a hozzáértés hiánya. No meg azért az is furcsa e story mert 4mft nem kell valakinek havi szinten az kicsit el lehet varázsolva, pláne ismervén a cég akkori borús helyzetét. Nem győzve hangsúlyozni a kellő összegnél tetemesebb pénz repült ki az ablakon a fejetlenség és a felső vezetők zömének alkalmatlansága véget.
-Nagyon rossz volt, kiszámoltam mindent, részbe megszerveztem a feljavítást és valóban napokat töltöttem a terv kidolgozására, melynek eredménye a nagy semmi lett, s közben végig ígérgettek. S bár a csodák nem léteznek még is reménykedek, mert tudom, hogy malom csak két okból lehet veszteséges. Az első a hozzáértés hiánya a pénzéhséggel párosítva, a másik a minősíthetetlen ócska végtermék és szintén vele a pénzéhség.