Töprengtem

Furcsa, fent vagyok egy bizonyos oldalon, ahol molnárok vannak elvileg. A bejegyzések száma, meg se szeri se száma. Majd száz ember van fent, és egyetlen felvetés ötlet, de még kérdés sem született mióta ott vagyok.
-Próbáltam életet verni a társaságba, de vagy nem valódi szakmabelije vagy szuper molnárok, s miért ne lehetne, hiszen szuper nagyi is ténykedett a messzi Skóciába. Nem igazán értem egy halott oldal, talán szakmailag is üres embereknek ilyen oldalt megalkotni. 
-Talán csípős a megjegyzés, s ha olvassa valaki azok közül ezen sorokat, megsértődhet, ám csak igazolhatja állításomat. Szomorú az ahol feldobok egy álláspontot és a száz szakemberből egynek sem akad hozzáfűznivalója.
-Kicsit elszomorított, többet vártam a semminél. De álmodik a nyomor, miként az egész ország álmodhat, hogy valaha is megújhodhat igazán szép szakmánk/iparunk. Álom marad, egy jelentős "Magyar" malomipari vállalat vezetője ép arról beszélt, hogy még több üzem fog bezárni. Ez számomra érthetetlen!!! lehetetlen odafigyelés el ( vagy talán pont azzal???) veszteségesen működtetni egy malmot.
-A jó lisztnek mindig lesz piaca, és annyi stratégiai pont létezik a termék eladására, hogy az kifogyhatatlan. Igaz, mikor a pénzéhség vagy a hozzáértés hiánya, esetleg mindkettő egyszerre összefog, tényleg csődöt lehet. Anno ahol kezdtem a munkám, egy jó közepes malom volt. Minden tökéletesen ment, amíg tulajdonos át nem adta a feleségének az irányítást. Izgalmas korszak volt, egy szakmai analfabéta lett az üzemvezető, azzal a nagyszerű tulajdonsággal, hogy az üzlethez sem sokat értet.

-Az csak apró momentum, hogy mikrobusszal hordta el a takarmányt mert sertést hizlaltatott, mint az is , hogy a tulajdonosnő jóvoltából lett ő az üzemvezető. Mindegy, akkor volt az alacsony lisztár gond, sok malom azon időbe adta fel, mi is oda jutottunk, a pletykákból ítélve csupán csak azért mert 2ft nem volt hajlandó engedni.
-Elmúlt, bár szomorú, ha olyan üzemvezetőnk lett volna, mint az utolsó malmomnál, Pándon, akkor még ma is üzemelne és nem az idő mardosná első munkahelyem jó száz éves falait. De példa a Pándi malom, nyereséges eredménnyel is bezárták, mert nem voltak hajlandóak pénzt invesztálni az alapanyagra. Ok és okozat, ám tény nem létezik veszteséges, hagyományos technológiával megáldott malomüzem. Az egyedi meghajtású agyon számítógépezet lisztgyárakról már más a véleményem és nem is fog változni. Az egész hókuszpókusz több villamosenergiát zabál, egy malomra vetítve, mint két transzmissziós. Ja és amit nem győzök hangsúlyozni, a minőség messze elmarad a mennyiségért cserébe.