Egy nem egészséges állapot!

 Elgondolkodtató ez a nagy számítógépesítés, nos nem a terminátor film víziójára gondolok, hanem arra, hogy elveszítjük hagyományainkat a szakmák tekintetében és arra, hogy ily módon kiiktatják a szakmunkásképzést.
 Mondják ez az élet rendje, már mint a fejlődés. De ne feledjük a történelem során, nem egy zsákutca adódott.
 Persze értem a profitéhes kontár rablóvezéreket, akik a szakmáról fogalmuk sem nagyon akad, Ám kiábrándítom őket, az ő választásuk az evolúció egy tévútja.
 Nálunk még nem, de sok helyen a világban ébred az emberiség, hogy a tömegszemét amit a nagyipari élelmiszergyártás a közértek polcaira helyez MÉREG!!!
 Ráadást, a malomiparra visszatérve egy hagyományos malom semmivel nem fogyaszt több energiát, SŐT, mint a lisztgyárak akik silány lisztjeiket a csodának titulálják. De elárulom, csoda nincs 89% lisztkihozatalnál, csak tömegárú, mennyiség.
 Látok realitást a külföldi példákból, hogy a hagyományos malmoknak van jövőjük, vagy szemetet eszegetünk és 10-20 évvel előbb a temetőbe kerülünk.
 Lehet reális áron minőségi lisztet előállítani, úgy hogy nem veszteséges az üzem, és nem robotok dolgoznak hanem emberek. S ami még fontos, a fizikai részre nem kell értségi, tudna munkát adni azon rétegnek akik csak az erejükre támaszkodhatnak.
 Persze ez egy szélmalom harc, az ország szinte összes malomipari vállalatának elküldtem egy full nyereséges üzemeltetési tervet, de választ azt nem szolgáltattak.
 Vélem, egyrészt konkurencia lenne a Svájcból becipelt portgyártó automata malmoknak, másrészt nem is akarják, hogy létezhessen az egészséges és szakmunkást igénylő ipar. Még a végén elesnének jövedelmüktől azon emberek akik a Svájci vackok becipeléséből töltik a zsebeiket, illetve a rablólovagok akiknek a minőség tabu, a mennyiség a lényeg.

A MÚLT és a Jelen

József Hengermalom.
Az első Magyarországi gőzmalom amely 1841-ben már üzemelt.
A malomhoz Gróf Széchenyi István neve fűződik, ő alapítván a malom mögött lévő részvénytársaságot.
A nullás lisztje oly tökéletes volt, hogy 1862-ben a Londoni kiáltáson a világ legjobb lisztjének titulálták, persze az árai is kimagasló volt.
Most viszont a Magyar malomipar tömeglisztjeit mindenhová lehet vinni, csak éppen kiállításra nem.
S szégyen, hogy a világ vezető malomipari nemzetéből, pénzéhes rablólovagok által a béka feneke

GANZ ÁBRAHÁM

alá kerültünk minőségileg. Természetesen a molnártársadalom gyengeségét is bizonyítja és a kormányok pusztító tevékenységét. Csak egy példa Budapest elpusztította összes üzemelő malmát!
A József Hengermalom a lipótvárosi Duna parton épült fel, ellátva műhellyel és saját vasöntödével.
Azután jött GANZ ÁBRAHÁM aki saját szabadalma, megalkotta a kéregöntést amit a malomipar rögvest át is vett, felváltva a malomkövet.
 Ám érdekes, a vidéki malmok továbbra is megmaradtak az olcsóbb megoldásnál, viszont a nagy üzemek külhonra is ontva a minőségi lisztet, még Amerikába is szállítottak, ehhez szükség volt a gőz erejére és a gépek fejlesztésére.
 Ehhez a zseniális eredményhez természetesen hozzájárult a hengerszék korszerűsítése. Ez Mechwart András nagyszerűségének köszönhető, ő tökéletesítette a hengerszéket. Illetve az ő találmánya volt az őrlés és az osztályozás gépesítése.
 Aranykor, ez volt az ipar aranykora, úgy hogy minőséget a mennyiséggel tudták elődeink tökéletesen párosítani és nem volt szükség külföldi gépekre, sőt külföld jött hozzánk tanulni.
 Ma annyira dicsérik a Bühler malmokat amik nem tesznek egyebet, mint porrá őrlik a lisztet és tömegáruikkal nem a minőségre hanem a mennyiségre törekednek. E malmok automatikus szörnyek, és bár pusztítsa ez a technológia a hagyományost, nincs mire dicsekedniük. Persze szinte az összes nagy malom ezt a Svájci rendszert alkalmazza, mert a hazai jó és azt el kell tüntetni.
  Itt persze egyesek annyira megtagadták a szakmát, hogy a minőséget feladva a mennyiségre hajtanak, miközben természetesen jó pénzt kap e rendszer beszerzője. Minek a Magyar, ha van külhoni(?)

 S itt végezetül a József Hengermalom példája az ami aktuális lenne a hazai malmok számára, mert  akkor ugye az volt a csúcs, és a mennyiséget is árasztotta, ám még is világhírű lisztet adtak a világnak.
A mai "hazai" malomcégek ezt viszont nem tudják biztosítani, és ez nem csak a Svájci technika hibája, hanem egy olyan irányzaté amely elsöpör minden érvet, csak, hogy egyre több lisztet gyártsanak egyre rosszabb minőségben, mert sajnos mi olyanok vagyunk, hogy ha egy forinttal olcsóbb akkor az kell.

 S még egy apropó, ugye erőlködnek, hogy hazait vegyünk, de legyünk őszinték sok területen mi is csak szemetet adunk a vásárlóknak.    

Átívelve egészségtől-igazságig.

Ez még igazi hengerszék!

 Hatalmas üzlet a korszerűnek titulált táplálkozás. Először is a nagy kedvencem a Teljes kiőrlésű liszt. A magam részéről, mikor az említett terméket gyártottunk az annyit jelentett, hogy a Koptatóból ( itt tisztítjuk, nedvesítjük a gabonát, tulajdonkép őrlésre előkészítjük ) átérkező gabonát átengedjük az első hengerpáron, majd még a szitálás előtt kiválasztjuk. Tulajdonképpen akár egy darálóval is csinálhatnánk.
 Nos igazából kevesebb a ráfordított energia és még a liszt színére sem kell ügyelni, hiszen a teljes kiőrlésű azt takarja, hogy cakk-pakk megroppantjuk a gabonát és kész.
 Tehát a furcsaság az, hogy az ilyen árú 300ft is eléri kilogrammonként. Persze nem kellene a szakmám ellen beszélni és nem is beszélek. Inkább azon kufárok ellen szólok akik meglovagolják az egészségesnek titulált táplálkozás nevű üzletágat.
 Az tény, hogy amíg a malom a teljes kiőrlésűvel foglalkozik a valódi liszt vonal áll és némi emelt ár elfogadható. Ám szerintem nem a duplája.
 Meg aztán a teljes kiőrlésű, nos ezzel vagy a tönkölybúzával ölték meg a Cerbona malomipari céget. Egy bizonyos malom gombafertőzött gabonát szállított be. Ám a színt nem haladta meg az egészségre ártalmast, de mert bizonyos érdekkör úgy kívánta kirobbantották a botrányt és mire a cég tisztázódott, tönkre is tették.
 Rágalmazás-e vagy sem, úgy tudom, hogy az Ócsai malom volt a beszállító. E malom pedig külföldi érdekeltségű részben.
 Tehát így csinálj piacot magadnak leckét a Cerbona megtanulta, bele is pusztult.    

Lokális a Globális

Globalitás a malomiparban, nos szinte csak a nagy automatamalmok ontják a rossz és rosszabb liszteket. Egyeduralkodók, konkurencia a külhoni liszt amit a multi hozatnak be, illetve a vegyes tulajdonú vállalatok, melyek szintén a behozatallal kompenzálják a nálunk bezárandó üzemeik kapacitását.
 Persze ez egy lokális probléma, globális érdekek mentén. A jó lisztet előállító malmok sorra csukják kapuik. Ők nem tudják a versenyt tartani a 100ft/kg alatti lisztárral. Már csak azért sem, mert a felvásárlási ár 50-60ft körül mozgott. S ebből képtelenség kitermelni a nyereséget. Ez most megint egy túlélési játék, a nagyok a szemetükkel együtt fennmaradnak, mert kellő tartalékkal rendelkeznek.
 Sajnos hazánkba nem a minőség a lényeg, és mert tudatos kormánypolitikával megszüntették a szakképzést, nincs valódi molnár utánpótlás. CUKORGYÁR TÖRTÉNET!
 Teszem hozzá a Gabonaipar általánosságban nyereséges volt, és még is privatizálták kapcsolati alapon, és bizony nem a reális árakon.
 Egy hagyományos malommal bármikor verem a nagy malomipari cégek lisztminőségét, ám erre nincs igény. De ha van is, nincs ki bele merjen vágni. Megjegyzem nem egy befektetőt próbáltam megnyerni, mert hiszek az egészséges és minőségi lisztben és abban, hogy ez megilleti a vásárlót.
 Ám sajnos nem vagyunk Ausztria ahol inkább a minőség, mint a mennyiség az úr. S ahol a városka saját malma a saját pékségének szállít és a lakosok nem Pipacspirosról hozott adalékokkal teli kenyeret falatoznak, hanem a saját, hazait.

Jó dolgok és egyebek.

 Elmesélem mi volt szép a molnár életemben. Először is szerettem és szeretem a szakmát, és igen olykor a hideg vert ki, mikor tűzveszélyes szituáció adódott.
 Szerencsém volt, mindig megoldódott a gond, és ráadást nem egy eset a karbantartás hiánya végett adódott.
 De vissza a szépséghez, én élveztem például, mikor nyugodtan kiültem a malom elé vagy bementem az irodába kávézni. Persze közben zakatolt az üzem és én tudtam, hogy nem lesz gond, mert szerettem amit csináltam és szeretett az üzem is engem.
 Persze nem minden pillanat idilli, van mikor medve ront ránk ( lisztkifolyás, egy dugulás vagy egyéb probléma végett. ) De mikor végigsétálsz a hengerpadon és hallod a gépek beszédét egy furcsa érzés tölt el, kicsit boldogság, kicsit elégedettség és ezt nem pótolja semmi. Igaz a tartás is ott van benned, a szíjak tekintélyt és tiszteletet követelnek, ám ezért mondhatod magad molnárnak.
 Ez persze nem történik meg egy lisztgyárba, számítógép vezérel port előállító üzemekben. De ott a molnár is ritka és a mennyiségen kívül semmiben nem körözi le a transzmissziós malmokat.
 Ám a szép pillanatok amúgy sem jönnek össze egy robotmalomba ahol kamerák bámulnak és hajcsárok okoskodnak. Nekem megadatott, hogy mikor úgy láttam szitát kell bontani, a legtöbbször meg is tehettem. Mert voltak oly értelmesek a vezetők, hogy ésszerűen látva a dolgokat, tudták, ha szemetet gyártok az senkinek sem jó. Bár most a szemét a divat, meg a lisztfehérítés, teljes elmebetegség.
 S hogy, lesz-e szép malomélet(?) én hiszem, mert miközben pusztul a malomipar és a trend a szemét, elég nyilvánvaló, hogy a vége az ő bukásuk a pénzéhségükkel és butaságaikkal. Bukásuk és a bevált jó diadalmas visszatérése, már ha a többség egészséges és természeteset kíván fogyasztani.