Lokális a Globális

Globalitás a malomiparban, nos szinte csak a nagy automatamalmok ontják a rossz és rosszabb liszteket. Egyeduralkodók, konkurencia a külhoni liszt amit a multi hozatnak be, illetve a vegyes tulajdonú vállalatok, melyek szintén a behozatallal kompenzálják a nálunk bezárandó üzemeik kapacitását.
 Persze ez egy lokális probléma, globális érdekek mentén. A jó lisztet előállító malmok sorra csukják kapuik. Ők nem tudják a versenyt tartani a 100ft/kg alatti lisztárral. Már csak azért sem, mert a felvásárlási ár 50-60ft körül mozgott. S ebből képtelenség kitermelni a nyereséget. Ez most megint egy túlélési játék, a nagyok a szemetükkel együtt fennmaradnak, mert kellő tartalékkal rendelkeznek.
 Sajnos hazánkba nem a minőség a lényeg, és mert tudatos kormánypolitikával megszüntették a szakképzést, nincs valódi molnár utánpótlás. CUKORGYÁR TÖRTÉNET!
 Teszem hozzá a Gabonaipar általánosságban nyereséges volt, és még is privatizálták kapcsolati alapon, és bizony nem a reális árakon.
 Egy hagyományos malommal bármikor verem a nagy malomipari cégek lisztminőségét, ám erre nincs igény. De ha van is, nincs ki bele merjen vágni. Megjegyzem nem egy befektetőt próbáltam megnyerni, mert hiszek az egészséges és minőségi lisztben és abban, hogy ez megilleti a vásárlót.
 Ám sajnos nem vagyunk Ausztria ahol inkább a minőség, mint a mennyiség az úr. S ahol a városka saját malma a saját pékségének szállít és a lakosok nem Pipacspirosról hozott adalékokkal teli kenyeret falatoznak, hanem a saját, hazait.