Malom

Malom, Fegyvernek. -Egy malomnak és aki egy ilyen üzemnek a sorsát a szívén viseli, tragédia, hogy a jelenlegi tulaj jószágokat tart az üzembe. A malom 1860-ban épült, több tiszteletet és megbecsülést érdemelne, bár hazánkba a múlt, szó szerint múlik, mert nem becsüljük emlékeinket. De ez a városra nézve sem fényes pont, egy több mint 100 esztendős épületet engedni ólnak használni. Egy malomra minden település büszke lehetne, ahol még található. A malom az élet! -De nálunk semmit nem tudunk megbecsülni, mondjuk ezért is tartunk ott ahol vagyunk. Múlt nélkül nincs jelen! / az adat, hogy tulajdonképpen istálló 2013 októberi, de egy biztos, a malom kibelezett és nem üzemel. / Megjegyzendő a város egyetlen ipari emléke a Gőz- és Hengermalom.

Malom Utazás

Szomorú Tendencia

malmi ventilátor

Kapcsolószekrény, kitépve

Miközben az idő halad és a modern üzemek ideglenes dicsősége zajlik, az addig a klasszikus malmok sorra pusztulnak. Persze nem fogom tudni soha meggyőzni egy modern malom molnárját, hogy a régi transzmissziós üzemek jobbak minden tekintetbe. Nem fogom tudni meggyőzni, még akkor sem, ha legbelül maguk is tudják, hogy a legyártott lisztjeik minősége messze el marad a régi malmok őrlésminőségétől és a szabványok, léte nem léte miatt bár mit az asztalra tehetnek. Ők hivatalból kénytelenek dicsőíteni a porlisztet a rostszegény valamiket, hiszen munkaadójukat csak egy érdekli a profit. S ráadást a Magyar vásárlónak az az egészséges amire azt mondják, mert tökéletes részét képezi a fogyasztó társadalomnak.
 Ez a jövő!? -Természetesen nem! bár az idő malmai lassan őrölnek és a tudatossá válás nehéz művészet egy olyan világba ahol mindent megmondanak és mindenre rábólintunk, illetve ha úgy tálalják, nemet mondunk, de így is úgy is manipulálnak, mert a gondolkodás szabadságát feladtuk, nem elvették feladtuk!
 A malomipar jelen helyzete is siralmas, miként a pékségeké is. A pékségek ma már feladták szintén a minőségre törekvést, nagy részt, és átveszik a rossz lisztet is, mert olcsó és ők drágán piacra dobják az adalékoktól telített pékárunak mondott valamiket. Vannak kivételek mind két iparágba, de a többség a mennyiségre hajt.  -Cél, egy-két malom uralja a területet és onnantól nincs választék, erre megy a játszma. S ugye állami pénzből szuper malmokkal könnyű a rossz minőségű dömpinggel megölni a kicsiket, már csak azért is mert a pékségek sok helyen pék nélkül dolgoznak, és egy a lényeg, olcsó liszt, a többit az adalék megoldja. Ám az ilyen felfogás az újgazdagok vívmánya, egy igazi pék, akinek a lelke a sütés, nem vállalhat fel és nem is vállal. De ez érvényes a malomiparra is, igaz ahol nem molnárok döntenek hanem pénzéhes újgazdagok nem várható érdemi eredmény.