Számomra egyértelmű, hogy a hazai élelmiszeripar egy káosz és egy harácsoláson alapuló képződmény, ahol a minőség mellékes, csak a mennyiség a lényeg.
Nos ezt százszor elmondtam főként a lisztel kapcsolatban. Ám a újra és újra feltűnő lejárt hússal üzletelő vállalatok ezerszer kártékonyabbak. Mert míg a liszt a kiőrlés miatt rosthiányos és amíg voltak normák természetesen ez nem fordulhatott napi szinten elő, az addig ma MERT MA NINCS valódi normák!!! mindenki előállíthat bármi, csak meg kell nevezni / fantázianév / és ugye innentől olyan a minőség amilyet a gyártó alkot, mert a fantázianévhez a paramétereket természetesen a gyártó ( kitalálója? ) alkotja.
Ám míg a rosthiányt lehet pótolni, az addig a minden mócsingból, trutymóból előállított húskészítmények esetleges következményei halálosak is lehetnek és élettani hatásuk sem túl kedvező. Miért írom én ezt, mert napról napra lebukik egy-egy húsipari képződmény és olvasom a hozzászólásokat, "ezek biztos külföldiek, a mieink nem mérgeznének" s ennél nagyobb hülyeséget nem is lehetne mondani.
A nagyüzemi élelmiszeripar egy szemétdomb, mely csak szemét alkotására képes, kevés kivétellel. S csak halkan mondom, a tavalyi legnagyobb húslebukás is hazai céghez fűződik, és bizony jobban lehet félni a saját termékeinktől, mint a külhonitól.
Nem most mondom először, de meg kell reformálni az egész élelmiszeripart! Ami az iparba történik, azt az tudja aki belelát vagy benne van. A többi ami meg köré van fűzve mese, ha nem változtatunk, az élelmiszeripar el lesz és a tulajok rohadtul gazdagodnak gond nélkül, csak az olyanok omladoznak meg, melyek a minőségre törekednek, elég a Gyulai húscégre gondolni. Ma már a tradíció nem számít, aki pedig még ad rá, megszenved. A ma mentalitása, a "tudatos" vásárló úgy is megveszi. Az emberek többségével mindent meg lehet etetni, képletesen és gyakorlatilag is egyaránt.
Magyarország kész megvívni a világgal, Magyarország mindennel törődik, csak éppen azzal nem amit a magyarság eszik!
Persze könnyebb a hibát másban látni, mint körülnézni a saját portánkon. A magyar dolgozok egy jelentős része 4 órába van bejelentve például az élelmiszert ipar területén is. Ki az az elmebeteg aki elhiszi, hogy egy húsüzemben, malomüzembe vagy egy pékségbe négy óra elég is és minden munka elvan végezve.
De kár szólni is, hiszen az ellenőrök sem buta emberek, és ha engedik annak egy oka van, a megvesztegetés vagy más névén korrupció. Ám visszatérve a kezdő gondolatokhoz, a kormány miért nem takarítja ki a hazai élelmiszer iparból a hulladékot gyártó üzemeket(?) a kérdés kérdés is marad, mert azt, hogy összefonódás nem illik mondani egy mintaországba.
Pedig sokan e csúnya szó által, jutottak a rablóváltáskor üzemekhez, természetesen sokszor névleges 1ft áron. De nem is lenne baj, ha valódi élelmiszert juttatnának a boltok polcaira. Ám sok esetben amit adnak annak az ára nagy lészen, mikor a sok adalék, műanyag és mindenféle nyavalya bejut a szervezetünkbe. Igaz a liszt sem különb, a mennyiség miatt nincs minőség, viszont ráírom, hogy dédi lisztje akkor aztán meg is vesszük, mert akkor az olyan is, mint amit 100 éve csináltak a molnárok. Viszont egy szomorú tény, a liszt ritkán olyan amilyennek kellene lennie és a kenyér sem olyan, mint régen, mert ritka egy pékség ahol kivárják a kelesztési időt, ritka, mert a pékség is tömeggyártásra van ráállva és ezt csak mesterséges ízékkel lehet felgyorsítani, amihez aztán kell állagjavítótól kezdve, jobb ha nem is tudjuk mik. De szerencsére tudatos vásárlóként elhisszük a reklámok badarságait és nem járva utána, mit is veszünk és eszünk, tökéletes példányai vagyunk a fogyasztói társadalomnak.
Az mondják az igazán lényegre törő mondatok egyszerűek. Úgy hiszem ez a blog lassan beteljesítetlenül, de megpróbálta a lehetetlent.
Az embereknek jobb a rák, a fekély és egyéb emésztőszervi betegségek, lassan megértettem!
Cél volt, rámutatni amit eszünk-veszünk messze nem a jó kategóriájába esik, illetve néhány belső képet nyújtani főként a malomiparról. Ám hiábavaló küldetés, még szakmai berkekből is azt kapom ez a jövő! -Na de ha a jövő rossz, miért nem változtassuk meg??? -Van tippem, a dolog .urvára egyszerű, a malomipart nem molnárok, szakmai emberek irányítják, ha nem pénzvadász, főként a rablóváltáskor megtollasodott újgazdagok.
Mindegy, az emberek beveszik a maszlagot, hogy amire ráfogják, hogy egészséges, természetes, na és hazai, akkor az úgy is van! -Persze nincs úgy, és ráadást lelkük mélyén tudják is sokan, de mint a strucc, inkább a fej a homokba, ne hogy felbomlasszuk a hazai élelmiszeripar sötét birodalmát. Mert ugye amit hazai csinál az csúcs, amit behoznak moslék! Lehet ebben hinni és lehet ez kommentálni is, ám a valóság az, hogy a hazai élelmiszeripar, bizony még .zarabb élelmet tálal elénk, mint a külhoni, igaz van kivétel...
De jó van ez így, higgyék csak sokan magukról, hogy ők tudatos vásárlók és csak is friss, hazai és egészségeset esznek, tíz év múlva szívesen beszélgetnék velük, gondolom valamelyik kórházba meg is fogom találni, azokat akik még élnek és az élelmiszernek nevezett méreg, nem oltotta ki életüket.
Tehát mit is kívánhatnék, további struccpolitikát és tudatosnak titulált vásárlást.
Mit is mondhatnék az új év első pillanataiban, ám mert az ígéretekben nem hiszek, a fogadalmak betarthatatlanok, csak csendben merengek a billentyűzetet püfölve.
Bár mondhatnám azt, most minden rendbe jön, de hazudnék.
Kezdhetném azt, hogy a malom felújítás, mely elvben megy, gyakorlatba zéró, idén beindul, de van egy megérzésem, ez az év végleg beteszi az ajtót a malomnak. Senki nem akarja igazán, és senki nem fogja fel, hogy napról napra drágább a művelet, én bajom...
De beszélhetnék új év gyanánt arról, hogy én megtiltanám a gabona 90%-os kiőrlését, mert csak port legelünk és nem liszt amit vásárolunk.
Kívánhatnám, hogy legyen oly értelmes a hazai politika, hogy kizárja a Svájci gépeket a malomiparból, és az egykor méltán híres malomipari gépgyártást engedni térhez, végtére is ez Magyarország lenne... persze ez is csak álom, és az is marad!
Nem vagyok pesszimista, csak realista, aki látja sem a politika sem a lakosság többségét nem érdekli, hogy mit eszik, miként az sem, hogy ha mi meg tudunk gyártani egy gépet nem kéne egy vackot behozni. Ez pont olyan, mint az Ikarus téma, inkább behozzuk a külhoni buszokat, gyakran ráadást bérelve ( lásd volánbusz ) mint sem megvettük volna az olcsóbb és új hazai buszt, jobban teljesítve inkább tönkretettük az Alfa-buszt, mert ugye az Magyar!
De Malomipar, nos sok szó nem kell róla, mert NINCS még ha sokan most megbotránkoznak. Ugyanis az nem az ipar, hogy behozott gépek ( olykor liszt, csak átcsomagolva, vagy utaztatva ) port gyártanak, főként betanított munkaerővel akik szólni sem mernek és még ha hülyeség is lenne, nem is teszik, mert nem azért fizetik és a szakmaszeretet nincs a többség szívében. Mert legyünk büszkék a púder finom lisztre(?) a behozott gépekre, hazavágva a saját ipart(?) vagy esetleg a pocsék lisztből pocsék kenyeret előállító betanított műpékjeinkre. Mert a sütőipar úgy vagy még rosszabbul állnak, mint a malomipar, mivel náluk van olyan pékség, ahol jó ha egy pék van az üzembe. -Szóval mire is fogadkozzak? -Mondjam, hogy beindul a malom ahol vagyok? kérdéses. Hazudjam, hogy változik az ipar hozzáállása? nem fog, míg a kormányzat szemet huny a hanyatlás felett.
Tehát a valóság nem rózsás és ez az amit nem szabadna leírni, mert elfordulunk az igazságtól, s ez az melyen rövid időn belül eredményes változásokat lehetne kieszközölni, de nincs és nem lesz ki megtegye. Ez szélmalomharc, és ebben még a létező molnártársadalom nagyobbik része sem kíván változtatni, nékik van pénzük, a tulaj fizet, minek okoskodni(?) semminek és így jutunk a semmibe.
