Számomra egyértelmű, hogy a hazai élelmiszeripar egy káosz és egy harácsoláson alapuló képződmény, ahol a minőség mellékes, csak a mennyiség a lényeg.Nos ezt százszor elmondtam főként a lisztel kapcsolatban. Ám a újra és újra feltűnő lejárt hússal üzletelő vállalatok ezerszer kártékonyabbak. Mert míg a liszt a kiőrlés miatt rosthiányos és amíg voltak normák természetesen ez nem fordulhatott napi szinten elő, az addig ma MERT MA NINCS valódi normák!!! mindenki előállíthat bármi, csak meg kell nevezni / fantázianév / és ugye innentől olyan a minőség amilyet a gyártó alkot, mert a fantázianévhez a paramétereket természetesen a gyártó ( kitalálója? ) alkotja.
Ám míg a rosthiányt lehet pótolni, az addig a minden mócsingból, trutymóból előállított húskészítmények esetleges következményei halálosak is lehetnek és élettani hatásuk sem túl kedvező. Miért írom én ezt, mert napról napra lebukik egy-egy húsipari képződmény és olvasom a hozzászólásokat, "ezek biztos külföldiek, a mieink nem mérgeznének" s ennél nagyobb hülyeséget nem is lehetne mondani.
A nagyüzemi élelmiszeripar egy szemétdomb, mely csak szemét alkotására képes, kevés kivétellel. S csak halkan mondom, a tavalyi legnagyobb húslebukás is hazai céghez fűződik, és bizony jobban lehet félni a saját termékeinktől, mint a külhonitól.
Nem most mondom először, de meg kell reformálni az egész élelmiszeripart! Ami az iparba történik, azt az tudja aki belelát vagy benne van. A többi ami meg köré van fűzve mese, ha nem változtatunk, az élelmiszeripar el lesz és a tulajok rohadtul gazdagodnak gond nélkül, csak az olyanok omladoznak meg, melyek a minőségre törekednek, elég a Gyulai húscégre gondolni. Ma már a tradíció nem számít, aki pedig még ad rá, megszenved. A ma mentalitása, a "tudatos" vásárló úgy is megveszi. Az emberek többségével mindent meg lehet etetni, képletesen és gyakorlatilag is egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése