Egykor a Pilisi Malomba kezdtem a munkát, mint koptatós, azaz a búza előkészítését végeztem Őrlésre. Az idővel, bevallom nem akartam, de hengerőr, műszakvezető/hengerőr lettem és mivel a Pilisi Malom is transzmissziós üzem volt, kicsit tartottam a szíjfeltevésektől, kicsit nagyon.De így kellet lennie, s ahogy egyesek a tárgyi tudás alapján próbáltak szakmailag profitálni, én a megérzéseimre hallgattam, s nem feltétlenül bántam meg, előbb éreztem a hibát, mint sem az kibontakozhatott volna. S lehet ez most olyan misztikusnak hangozhat, de általában éreztem a malmot. Nos aztán jött egy új üzemvezető, na ő sem a malmot nem érezte sem az üzlethez nem értett. Szakmailag és minden tekintetben, beosztását tekintve alkalmatlannak tartottam és a véleményem ma is az, hisz miatt jutottunk csődbe!
A malom érdekes kihívás volt, koptatósként a hámozógéptől féltem, szíjfelrakás kemény kihívás volt. Hengerőrként sok szíj veszélyes ellenfél volt, de a legkeményebb dolog az volt, mikor elcsúszott a O derce henger és majdnem tűz történt. Szerencsém volt és abban is, hogy egy jó műszak állt mellettem. Így megoldva a hengerelcsúszást, szerencsésen együtt minden problémán túljutottunk. Sajnos egy problémán nem, a hozzá nemértő vezető gondján, és ez a malom bezárásához vezetett, ma is 58mft árulják, de malomnak nagy elszántság kell, hogy valaki megvegye, több mint 10 éve az üzem halott.
Irónia, mennyire kicsinyesek az emberek, írtam anno, néhány éve a polgármesternek, hogy közmunka helyet jó üzlet lenne a városnak, és valóba, hiszen ráadást egy marék állami támogatást is kaphatott volna, .zart rá az e-mail-re, sajnálom mert a környékén nincs malom, viszont annál több pékség, és ha maradna a malom a hagyománynál, kiváló minőségű liszt lenne a piacon, de csak lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése