Már nem kritizálok, inkább a szívem szorulva azt sem tudom, mit írjak le.
Felszabadulva ifjú szakmunkásként Pilisi Malomba kezdtem a szakmám, jó ideig koptatósként, de szerettem, a malmot is.
Azután, jó tíz esztendeje ugye, tény lisztár harc folyt, brutális élességgel és az üzemvezetőnek kinevezett ember, teljes kapacitásával, sertéseit hizlalta meg, ingyen takarmányból, és a cég sorsával, ha törődőt is, nem értett hozzá, így bezárt a bazár!
Így ment tönkre egy MINŐSÉGI lisztet előállító üzem!
Most így, voltaképpen nem pörög az elmém, leállt és egy részem a malommal együtt meghalt!
Számomra szomorú, hogy igyekeztem életet lehelni a malomba, a város akkori polgármesterének írtam E-mailt és vázoltam neki miért is érné meg, ha az önkormányzat kezébe venné az üzem sorsát!
Persze mint ebben az országban oly gyakran, ha jót is szeretnél, de nincs pénzed halott ember vagy. Igaz ezért írtam az elöljárónak, aki le..arta, hisz válaszra sem méltatott. -Persze utólag megtudtam, ő is a saját bizniszét csinálva sok dolgot nagy ívbe ...
De már nem lesz gond a malom sorsával, már nem kell félni az esetleges konkurenciának, hogy beindul egy minőségi lisztet előállító üzem. A felhők elúsztak, a MALOM ezennel MEGHALT és egy egészen más üzletmenet fog létrejönni a helyén.
Jó dolgok az emlékek, de ahogy az épület, úgy a képek is elmállanak és a végén egy papírdarab marad az egykori munkakönyv sárguló lapjain.
Már nem kell panaszkodnom, már nem kell üzleti tervet felajánlanom, már nem kell semmit csinálnom, a sors eldöntetett!
-Nyugodj békében kedves malmom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése