2016. november 4., péntek

Vége, végleg még egy Malomnak!

Pilis Malom, fotó MTI  2016-11-04
Egyet látni, a kis és közepes malmok leállnak és a minőségi lisztek ezen malmokkal a feledés tengerébe merülve, és a tömegliszt vette át az uralmat az igénytelen pékségek és a közönyös vásárlók jóvoltából. -Ez egy trend, már mint, hogy a nagyok maradnak, persze nem logikus és nem is törvényszerű. Ám sajnos a malomipart manapság kevesen ismerik, és befektetni nem igen szokás, e létfontosságú iparágba.

 A másik savanyú szőlőszem, hogy a malmokat, még mint emlék is eltüntetik, egy műemlék jelegű malmot, csak hogy éppen ott legyen egy rövidebb út egy lakóparkhoz, a másikat központilag, csak hogy ne legyen konkurencia az újgazdag hiénák cégeinek, míg egy harmadikat a tűzvész pusztította el, bár már a bontás fázisába volt, minő véletlen ez is 100 év felett malom volt.

 S mi volt (?) a halálraítélt Pilis Malom éjjel kiéget leégett, végleg elrendeződve az épület sorsa, melyet úgy az önkormányzat, mint volt és jelenlegi tulajdonosa elhanyagoltak. Ennyi év után is összeszoruló szívvel fogadtam e végső kegyelemdöfés hírét. Az igazán szomorú az, hogy a malom anno, mikor szemétkedtek igazán a nagyok, a kis és közepes üzemekkel, magyarán lenyomták a liszt árát, kiölve a konkurenciát, a nagy bevállalva a veszteséget is  a piacszerzés érdekében, szóval akkor a Pilisi Malom talpon tudott volna maradni, ha nem egy hozzá nem értő, kalandort ültettek volna az üzemvezetői székbe.
 Mindegy megtörtént, 2ft  volt az a összeg amit engedni kellet volna kilónként, és a piac megmarad, és még ki is bírtuk volna. De az akkori tulaj és pláne, úgy az iparhoz, mint az üzemvezetéshez teljesen alkalmatlan figura másként látta/látták és a malom bezárt. Persze mint ilyenkor szokás, jött a kamu duma, hogy lehet újra indul, meg a többi maszlag. Természetesen nem indult újra és ráadást irracionálisan magas áron kínálták eladásra. Akkor még volt értelme megvenni, üzemképes malomról beszélünk, és akadt volna befektető is.

 De nem úgy történt és bár már az épületet felemésztette az idő, végül el lett adva, de már nem malomnak. S mivel a hírek szerint bontásra ítélt üzem volt,  a sors, életkorát figyelmen kívül hagyva nem kegyelmezett neki. Az most csak egy kérdés, lehet-e ezt tenni több mint 100 esztendős üzemmel, miként az is, hogy a fenébe gyúltad ki. A tény, még egy malommal, többszörös kiváló üzem, minőségi liszttel a háta mögött eltűnt, immár végleg, és ez a tendencia olyan mint a pestis, megállíthatatlanul emészti fel, szakmai, helytörténeti és például a Ferencvárosi malom esetében az ipar történelmében is fontos szerepet játszott üzemeket.