MIT MONDHATNÁK???

 Egy ilyen blognak talán az lenne a célja, hogy megmutassa, mily szép is e szakma. Tehetném, de kiknek(?) a molnár szakmunkásképzés megszűnt! Az élelmiszeripar fő akárkik képzése során, csak a lisztgyárakról esik szó, vélem a fejükbe tuszkolván a vállalkozók igényét: profit, profit és profit.
 Írhatnák a tanulóéveimről, mesélhetnék a szíjgyártó műhelyről a Ferencvárosi malomba, de minek, nincs Ferencvárosi malom és lassan nincs aki tudna szíjat varrni.
 Mit kellene mondanom akik molnárok szeretnének lenni(?) azt, hogy a hengereket úgy fogasd, hogy tüzesen pörögve ne törődjön semmivel csak a felhasznált energia kordába tartásával? Azt, hogy pimaszul adja ki a kezei közül a rossz minőségű lisztet? Vagy hazudjak és mondjam azt, hogy a mostani folyamat, nem a szaporodó bélrákokhoz vezet, hanem ez a normál trend?!
 Nem szerettem hazudni, voltam egykor lisztgyárban felvételizni és meg is fogalmaztam kritikáim, igaz nem voltam képben a számítógép vezérelt üzembe, de azt tudtam, ha tüzes egy csapágy az nem túl kedvező jel! Az meg ha egy tucat, kimondottan veszélyes. Letelt a próbamunkám és a főmolnár akivel szemben megmertem fogalmazni véleményem,attól még felvett volna.
 Talán maradnom kellet volna, talán hathattam volna az üzem életére, ám a kevés szabadidő és más gond miatt lemondtam. Ám visszatérve a forró csapágyakra, lehet nem publikus, de tűz ütött ki az üzem egy részében. Úgy tudom szerencsésen úrrá lettek a dolgon, de egy dolgon el kellet volna gondolkodni, ha nem vállalnak extra mennyiséget és az ottani molnárok merték volna a szavukat emelni, a tűz elkerülhető lett volna.
 Magam is dolgoztam tűzveszélyes állapotban lévő üzemben, és bizony földszint emelet rohangáltam, mert bár jeleztem, a tulaj nem adott egy rohad forintot sem a javításra. Vélem a luxus életvitel látszatának a fenntartása előbőrevaló volt.
 De nem történt baj, persze óránként másztam a szita előtéttengelyéhez, hogy érezzem, itt a hús is megsülne...
 Szóval mit meséljek, a jelen két-három uralkodó vonala van, a lisztgyárak akik a silányság hazai képviselői és a kis malmok ahol vagy addig pörgetik az üzemet amíg szét nem esik vagy minimális  ráfordítással döngetik a malmukat, kihagyva a fertőtlenítést, ami pedig molyossá, bogarassá varázsolhatja a lisztet, természetesen időnap előtt. A harmadik kör a tisztességes malmok, ezek vannak a legkevesebben és őket ítélték az első körben halálra.  

Kiabálnák!

 Fáradt vagyok egy ilyen országba értelmes dolgokért küzdeni. Fáradt, mert szavaim üresen konganak a nagy semmiben, akik pedig értik, inkább úgy tesznek, mint ha nem értenék.
 Ez az ipar már nem csoda, egy haldokló, mely az utolsókat rúgja.

Nap mint nap mennek az emberek és veszik a silány árukat. Veszik a külföldi lisztet, veszik a külföldi minőségéhez hasonlatos hazai rossz, nagy lisztgyárak lisztjeit és közben a vásárlók magukba panaszkodnak mikor nem sikerül a palacsinta. De azért még is megveszik mert olcsó.
 Olcsó! na és attól még minősíthetetlen. Persze egyből ott a kérdés, hogy akkor mit vegyenek?
 A válasz, minőségi Magyar lisztet azon kevés malmoktól, melyek még tudják mi az, hogy minőség.
 De ne panaszkodja, én tudom mit veszek meg és tudom, hogy a szart csak egyszer teszem a kosaramba, mert a első eredménytelenséget követőn a helyére, a szemetesbe dobom. Ám még is panaszkodom, mert azt szeretném, hogy ne legyen szégyen a szakmán, és azt, hogy elégedett legyen minden vásárló. Igaz, ez a legkevésbé érdekli a legtöbb gyártót és forgalmazót, hiszen a bevételeken kívül semmivel nem törődnek. Erkölcstelen és ostoba vállalkozók, akik a pillanatért élnek és több száz és ezer embernek okoznak hosszútávon betegségeket. Na és ezért már az őket kiszolgáló molnárok is felelősek.
 Teszem azt is hozzá, hogy lassan nincs molnár a malmokba! Betanított szaki, illetve számítógép figyelők, akik már a hengerfogatásról sem tudnak semmit, ha meg mégis tudnak annyira gyávák, hogy nem mernek a saját szakmájukért a tanultakért kiállni.
 Na ja, kirúg a vállalkozó bácsi, s mikor mindenkit kirúg aki ért is a malomiparhoz, kivel, feleségével, családjával fogják beállítani az őrlőrést? - Hát nem! csak egy kis összefogás és a szakma szeretete kellene, és az, hogy tiszteljék a vásárlókat mert furcsa, de a vállalkozó is belőlük vette meg a luxus kocsit meg a pazar nyaralóját.

MALOMIPAR HALDOKLIK!

 Magyarország jól teljesít!
 Igaz, a hazai malmok sorra omlanak össze és egyrészt azért mert olyan emberek birtokolnak üzemeket akik hülyék a szakmához! Profit, luxus kocsi és évente többszöri külföldi nyaralás. Ez az elvárás a malmaikkal szemben és ez általában azt eredményezi, hogy SZAR MINŐSÉG kerül ki a pékségekbe, közértekbe.
 Persze ez senkit nem zavar, sőt ez a trend! Van ki malomtulajdonos és mesél mindenről, de az, hogy mi a BL-55 jelentése elakad és mellébeszél. Csodás, bár az is igaz, hogy a hamutartalmat már nem nagyon tartják be, hisz ezért tud megjelenni BL-65-ös liszt. S ezért nyereséges a korszerűnek mondott táplálkozás és vele a kiegészítők, mert ugye pótolni kell a rosttartalmat.
 De ha normális lisztek lennének, nem kellene rosttartalommal foglalkozni. Ám egyenlőre nincs kilátás ere, jön a külhoni szemét és a haza konkurencia, ami tisztelet a kivételeknek szintén tartsák a szemét szintet.
 Azt meg, hogy azt mondja a tulaj, el is lehet menni! ha mert a molnár szólni, az nem egy normális ember. Semmit nem tud és semmihez nem ért. Analfabéta és ugye az ilyen féltékeny a "tudására" így aztán egy molnár véleménye nulla, az ő luxus élete számít, minden más le van szarva! Ez az igazság és ez a szégyen!
 A megalkuvás az újgazdagokkal, kivéve akik korrektek és inkább a szakemberre bízzák az üzemük működtetését, mert akad hébe-hóba ilyen is ez természetes és konstruktív kapcsolatot eredményez. De a többség ezen gazdag, rablóváltáskor felbukkanó rablólovagok pöffeszkedő és arrogáns hozzáállása idővel saját bukásukhoz vezet. Persze ezt a kormányzat, már mint a ipar hanyatlását FIDESZ vagy MSZP tökmindegy támogatja, mert inkább jöjjön a kinti liszt illetve a haverok malmai maradjanak talpon, mint minőség és valódi malmok gyártotta liszt kerüljön a polcokra.

 Adalék világ! A mai kenyérbe 1 nap múltával megindul a penészesedés folyamata! Anno nagyapáink óriás kenyerei hetekig fogyaszthatók voltak.
-Miért? mert akkor még lisztből készült a kenyér és nem adalékokból. S a pék is megvárta a 24 órás kelési időt, amit most vélem nulla óra sok helyen, hisz ezért vannak a vacak rákkeltő adalékok, amit mi buta emberek élvezettel fogyasztunk, mert nem vagyunk hajlandók szembeszállni a multik és a profitéhes péktulajdonosok szemeteivel.

 Sírni tudnék ami az iparba ma van! A nagy öregek szintén azt csinálnák. Szakmai istenünk FARKAS JÓZSI BÁCSI VOLT ÉS LÉLEKBEN MA IS AZ! Neki köszönhetem a szakma szeretetét és az ő elveit követve ítélem el a acéltőrölő lisztgyárak, kihozatalhajszoló elmebetegségét. SZÉGYEN!!! SZÉGYEN!!! SZÉGYEN a hengerek oly szintű fogatása. Puder liszt és pehelykorpa! Jól teljesít akik ezt művelik!
 Én konzervatív vagyok és a minőség híve, nem átvágni a vevőket szemétel. Igaz, a pékségekbe is jó lenne, ha pékek lenének, mert másként marad az adalék és a betegségek! S ez nem vicc! Valóban az életünkkel játszunk/játszanak!

 Egyszer egy emberke mondta, a kenyérben 30% a liszt, a többi nagyrészt az amitől a szervezetünk undorodik, csak még mi nem ébredtünk fel!

 BÁR CSAK ÉLNE FARKAS JÓZSI BÁCSI, sok embernek lehetne a föld alá bújnia, mert a mostani trendet nem lehet megmagyarázni!  

Ipar és Én

Komplett malom eladó, szerintem döbbenet,
nincs veszteséges, csak rosszul vezetett malomüzem.

 Havi hengerpár csere őrültség, egy olyan őrültség része, mely a maximális lisztkihozatalra törekszik, nem érdekelve az illetékeseket, hogy egy hasznavehetetlen lisztet gyártanak le.
 Persze mit is érdekelné, ha a vásárlók úgy is megveszik. Ám el kellene gondolkodni, hogy akik most leőrölik az acélköpenyt a hengerről csak, hogy megfeleljenek egy buta vagy pénzéhes tulajdonosnak, vajon mikor tanulták a szakmát, át e mentek volna a vizsgán ha úgy fogatták volna meg a hengereket, ahogy most sok helyen a trend.
 Természetesen nem! - s a huszonvalahány esztendő a rablóváltástól számítva teljesen szétzihálta úgy a molnár társadalmat, mint magát az egész szakmát.

 A nevetséges az, hogy az ipar egy szegmense profitot tudna termelni és ezzel meg is környékeztem, jelentős hazai malomipari cégeket. A válaszuk természetesen elmaradt, egyrészt mert érintettek a külföldről behozott lisztüzletben, másrészt nyilván nem látják át a piac ezen részét, na és harmadrészt, nem fognak egy egyszerű molnár ötletét támogatni, mert bár nyereséges lenne a dolog, de hová jutna a hazai rablóvilág, ha egy becsületes és korrekt ötletet támogatnának. Az öregek azt mondták nem jó egy tálból cseresznyézni a gazdagokkal, anno legalább volt mód és volt mikor szerencsésen végződött a dolog. Ma viszont mert az uraknak nevezett valakik, nem valódi urak, hiszen a rendszerváltáskor "szerezték" meg az állam vagyonát, amihez a legtöbbször semmi közük nem volt, mert ritka eseteben került üzem a jogos tulajdonosához, hiába pályázta egykor, a pénz beszélt a kutya ugatott. Ez ügyben biztosan tudom, hogy így volt. Tudtam malmokról melyeket a jogos tulajdonos szerette volna visszakapni, de jent kapott. A malom a rablóké lett!

Szégyen!

Daragép, lapátos szikszita és tömlőspórszűrő.

 A malmok többsége profitorientált ROSSZ minőséget előállító üzem! A mennyiség teljesen hátraszorította a minőséget, melynek végtermékét a vásárlók fogyasztják el.
 Anno, megkövetelték a minőséget, mert azt mondták, mi van ha TE kapod azt a kifogásolható terméket(?) természetesen nem tetszene. Ám ma az iparba dolgozok nagy százaléka megalkudott a mennyiségelvűséggel. Ez szomorú, és bizony forognak sírjaikban a szakmát egykor igazi képviselő molnármesterek.
 Igaz ez a malomtulajdonosokat nem zavarja, csak vegye a sok buta ember a tömegcikket és utána vonuljon kórházba bél és gyomorbántalmak következtében, amit az eszelős kiőrlés eredményez, nincs a lisztnek rosttartalma. De egykor volt, és a korpát is fel lehetett használni, amit ma nem igen lehet elmondani. Viszik az erőművekbe tüzelőanyagnak.
 Ez van MOST!!! Félnek a molnárok kiállni a szakma becsületéért és a vásárlók nem gondolkodnak csak megveszik a lisztet, nem, természetesen nem a minőséget, hanem sajnos a legolcsóbbakat. Furcsa az ember, a feje megvan de vagy nem használja vagy nem meri, ám egy biztos, ha normális liszteket állítanának elő a malmok zöme, több mint valószínű nem kellene étrend kiegészítőkkel vagy drága teljes kiőrlésű vagy korpás, rozsos kenyerekkel pótolni a rosttartalmat.

 Egy biztos, én nem a most uralkodó ( de idővel halálraítélt ) trendbe szerettem bele, ahol nem molnár kell hanem bábuk akik nyomkodják a gombokat és gőzük sem nagyon van mi az hogy hengerbeállítás. Mert az nem hengerbeállítás amit a nagy malmokba művelnek, hogy tüzesre szorítják a hengerpárt és csak a KW/h   szab határt a hengerek összeszorításának. Ezért van az, hogy havonta rovátkoltatnak hengerpárokat, pedig régen, illetve a normális, hagyományos malmokba elég évente, max. félévente.

 Szigetszentmiklóson állítottam először hengert, mondhatni sikeresen, természetesen tanulókoromba. Hát ott nem azt tanította FARKAS JÓZSI BÁCSI a szakmai technológia oktatója és a malmi gyakorlatokat irányító osztályfőnökünk BISTEY PÉTER, hogy ledaráljuk az acélt a hengerekről.
 Szerencsére akkor még a transzmisszió volt a divat és én ma is azt favorizálom, mert ott mikor ökörmód összefogatja a hengert a lángész, a hajtószíjat ledobja a hengerszék, és lehet kínlódni.

Akik most képviselik  kiszolgálva az új mennyiségelvűséget, meg merem kockáztatni, hogy az igazán a szakmát szerető nagy öregektől nem igazán a dicséretbe részesülnének. Szégyen a pénzért való megalkuvás. A régi molnár társadalom öntörvényű volt, és IGENIS a MINŐSÉG érdekelte és nem a pénzéhes vállalkozók. Persze még régebben maga a molnár volt a vállalkozó, és bizony majd minden nagyobb település rendelkezett malommal. S BIZONY MEGÉLTEK!!! Hiszem ez lesz újra a tendencia, nyugaton van rá példa, Német nyelvterületeken. S a városka el tudja tartani malmát pékségét és a polgárok nem a multiknál veszik a lisztet és kenyeret. Ez egy egészséges jövőkép, és ezért érdemes harcolni. Csak nálunk is az kellene, hogy a fogyasztok felfogják mi is az ami igazán egészséges és  közösségének, falujának is hasznos egyben. Mert a kis malom ha szemetet gyárt nem veszik meg, tehát a molnár érdekelt a jó termék előállításában. Persze ezzel nem lesz országos cégláncolata, de megél és büszke lehet, hogy ő valóban MOLNÁR!     

Összefoglaló

ITT MÉG NEM LEHETETT 89% LISZTKIHOZATALT PRODUKÁLNI!
JÓ IS VOLT AZ AKKORI LISZTEK MINŐSÉGE.

 Az hogy a malomipar vergődik ma már tény! 45ft/kg áron vásárolták a gabonát, és most 100ft/kg alatti áron kénytelenek eladni a lisztet. Egyrészt a beáramló idegen liszt miatt, másrészt mert a multik lenyomják az árakat a pékségekkel karöltve.
  Szóval a malmok száz forint alatt adják a lisztet, egyes multik ennyiért adják üzleteikben, azaz száz forintért. Itt el kellene gondolkodni, vajon a szerencsétlen malmoknak mennyiért kell adni a lisztet(?) 80ft/kg???

Persze vannak olyan boltok ahol egy kiló liszt 190ft. Nos én ezt nem értem, némely kereskedőnek lehet lazán 100%-os haszonnal dolgozni(?) Természetesen e csodás országban IGEN!!!
 Miközben a kenyeret "természetesen" nem  veszem olcsóban, pedig a pékség bizony OLCSÓN szerzi meg a lisztet. Egy biztos, ez a tendencia a hazai Malomipar halálához vezet! Ahogy már megtettem, most is úgy vélem tökéletes a párhuzam a Cukorgyártás megszüntetése és a hazai malmok elleni már évekkel ezelőtt megkezdődött támadáshullámnak. AZ IPAR HALÁLA!!!

A műemlékjelegű Ferencvárosi malom lakó-irodaházért cserébe lebontották. Mit számít a munkahelyek, ha az ingatlanspekulánsoknak megtetszik egy terület. S ebben biztos nem ingyen, szépen kezet nyújtott a főváros akkori vezetése.

Védem az ipart, ez természetes, hiszen ezt tanultam ezt szeretem. Védem, de éppen úgy támadom is a szakma  szakmaiatlanná  tévő lisztgyárakkal ellen. Most is azt mondom, jó lisztet hagyományos malom tud előállítani ahol megmarad a rosttartalom. Persze ez a trend nem új, de a rablóváltás gyorsította fel. S bizony mi még a tanmalomba nem a KW/H kijelzőjét figyeltük hengerbeállításakor, hanem a kezünket az érintés által döntöttük, hogy jó e van beállítva egy hengerpár.
 Ma mivel a mennyiségre törekszenek pláne a nagy malmok, a beállítás úgy zajlik, hogy már az acélt is megolvasztják úgy összeszorítják a hengereket. Egy örült-dilis-profitéhség következtében. Na és részben ezért szar a hazai lisztek egy jelentős hányada és ezért jöhet a külföldi szemét. 

 

Gondolataim Lisztről, Korrektségről, és az Álmomról

 Azon töprengek, hogy csak a forgalmazót feltüntető lisztes zacskó tartalma-e a rossz vagy a Lengyelországból érkező olcsó tejben keressem a hibát mikor a süteménykészítés közben a csomócskák nem tűnnek igazán el.
 Persze lehet, hogy én vagyok a béna és tökjó a műtej és a csoda tudja valójában milyen hamutartalmú liszt ( BL-55-ös lisztben az 55 jelenti a hamutartalmat. Ez annyit tesz, hogy egy adott mennyiségében 0,55 a hamutartalom. ) Lehet, de az is, hogy kifogásolhatóak ezen termékek. Bár az igazat megvallva, mint itt ahol a blog bővül, rá lehet mutatni általánosságban a hazai nagyipar mennyiségelvű, minőségellenességére. Majmoljuk a külföldről idehozott vacak áruk színvonalát.
 Ennek két oka van, az egyik a versenyképesség megtartása ( szemét a szemét ellen! ) A másik a pofit hajszolás! Mert sajnos Magyar vállalkozók zöme igenis az EXTRA PROFITRA HAJT! Azaz nem ő hanem a munkásait hajtja! S ebben sok kis üzem is benne van, sőt jobban, mint a nagyok. A nagy több ellenőrzést kap és valóban könnyebb is megkennie az ellenőröket, de aljasabbul ki is használják a munkásaikat.

 Nem értem arról miért nem beszél egyik kormány sem, hogy felszámolja az olyan vállalkozókat akik csak papíron adják ki a szabit, vagy a betegálomlányt nem fizeti ki. Mindegy, mert leírom attól az olyan gazemberek nyugodtan híznak. S elmondhatom nekem szerencsém volt mind a két malomnál ahol dolgoztam.
 Pilisen nem extra fizetésünk volt, de negyed vagy félévente biztos, hogy volt egy teljes havi jutalom! Ja és nem rokkant bele az üzem, és még a piac sem ölte volna meg. Ehhez egy tökéletesen alkalmatlan a régi üzemvezető asszonyt leváltva, egy minden téren, kivált malom és üzemgazdaságtan analfabéta fazonnak volt köszönhető.

 Pánd, nos az egy más területen jelentős cég tulajdona volt, és csak a szerintem tulajdonosi érdektelenség miatt bezárt üzem. A malom tisztán bármikor 3-5 milliót megtermelt/megtermelne és mindezt egy műszakban, de ez egy másik történet. Tény mindenesetre, hogy nagy cég és voltak/vannak és akad kik rossz véleményt éreznek ha eszükbe jut. Az én részemről teljes szabadságot élveztem a malomban mint molnár és mind szabi mind betegállomány terén teljesen korrektek voltak.
Szerettem és szeretem azt a malmot, s mivel áll már jó pár éve, nem egy befektetőnek írtam abban a reménybe megfelelhet neki a 3-5 milliós havi profit. Hát csak annyit hazánk nagy cégeinek vezető beosztású alkalmazottjairól, hogy még egy NEM válaszra sem méltatták magukat. Igaz ez az én bajom, meg az is, hogy egy kiaknázatlan lehetőséget feltöltenek külföldi lisztel vagy ócska hazaival. Csak így tovább Magyarország!