Ipar és Én

Komplett malom eladó, szerintem döbbenet,
nincs veszteséges, csak rosszul vezetett malomüzem.

 Havi hengerpár csere őrültség, egy olyan őrültség része, mely a maximális lisztkihozatalra törekszik, nem érdekelve az illetékeseket, hogy egy hasznavehetetlen lisztet gyártanak le.
 Persze mit is érdekelné, ha a vásárlók úgy is megveszik. Ám el kellene gondolkodni, hogy akik most leőrölik az acélköpenyt a hengerről csak, hogy megfeleljenek egy buta vagy pénzéhes tulajdonosnak, vajon mikor tanulták a szakmát, át e mentek volna a vizsgán ha úgy fogatták volna meg a hengereket, ahogy most sok helyen a trend.
 Természetesen nem! - s a huszonvalahány esztendő a rablóváltástól számítva teljesen szétzihálta úgy a molnár társadalmat, mint magát az egész szakmát.

 A nevetséges az, hogy az ipar egy szegmense profitot tudna termelni és ezzel meg is környékeztem, jelentős hazai malomipari cégeket. A válaszuk természetesen elmaradt, egyrészt mert érintettek a külföldről behozott lisztüzletben, másrészt nyilván nem látják át a piac ezen részét, na és harmadrészt, nem fognak egy egyszerű molnár ötletét támogatni, mert bár nyereséges lenne a dolog, de hová jutna a hazai rablóvilág, ha egy becsületes és korrekt ötletet támogatnának. Az öregek azt mondták nem jó egy tálból cseresznyézni a gazdagokkal, anno legalább volt mód és volt mikor szerencsésen végződött a dolog. Ma viszont mert az uraknak nevezett valakik, nem valódi urak, hiszen a rendszerváltáskor "szerezték" meg az állam vagyonát, amihez a legtöbbször semmi közük nem volt, mert ritka eseteben került üzem a jogos tulajdonosához, hiába pályázta egykor, a pénz beszélt a kutya ugatott. Ez ügyben biztosan tudom, hogy így volt. Tudtam malmokról melyeket a jogos tulajdonos szerette volna visszakapni, de jent kapott. A malom a rablóké lett!