Szégyen!

Daragép, lapátos szikszita és tömlőspórszűrő.

 A malmok többsége profitorientált ROSSZ minőséget előállító üzem! A mennyiség teljesen hátraszorította a minőséget, melynek végtermékét a vásárlók fogyasztják el.
 Anno, megkövetelték a minőséget, mert azt mondták, mi van ha TE kapod azt a kifogásolható terméket(?) természetesen nem tetszene. Ám ma az iparba dolgozok nagy százaléka megalkudott a mennyiségelvűséggel. Ez szomorú, és bizony forognak sírjaikban a szakmát egykor igazi képviselő molnármesterek.
 Igaz ez a malomtulajdonosokat nem zavarja, csak vegye a sok buta ember a tömegcikket és utána vonuljon kórházba bél és gyomorbántalmak következtében, amit az eszelős kiőrlés eredményez, nincs a lisztnek rosttartalma. De egykor volt, és a korpát is fel lehetett használni, amit ma nem igen lehet elmondani. Viszik az erőművekbe tüzelőanyagnak.
 Ez van MOST!!! Félnek a molnárok kiállni a szakma becsületéért és a vásárlók nem gondolkodnak csak megveszik a lisztet, nem, természetesen nem a minőséget, hanem sajnos a legolcsóbbakat. Furcsa az ember, a feje megvan de vagy nem használja vagy nem meri, ám egy biztos, ha normális liszteket állítanának elő a malmok zöme, több mint valószínű nem kellene étrend kiegészítőkkel vagy drága teljes kiőrlésű vagy korpás, rozsos kenyerekkel pótolni a rosttartalmat.

 Egy biztos, én nem a most uralkodó ( de idővel halálraítélt ) trendbe szerettem bele, ahol nem molnár kell hanem bábuk akik nyomkodják a gombokat és gőzük sem nagyon van mi az hogy hengerbeállítás. Mert az nem hengerbeállítás amit a nagy malmokba művelnek, hogy tüzesre szorítják a hengerpárt és csak a KW/h   szab határt a hengerek összeszorításának. Ezért van az, hogy havonta rovátkoltatnak hengerpárokat, pedig régen, illetve a normális, hagyományos malmokba elég évente, max. félévente.

 Szigetszentmiklóson állítottam először hengert, mondhatni sikeresen, természetesen tanulókoromba. Hát ott nem azt tanította FARKAS JÓZSI BÁCSI a szakmai technológia oktatója és a malmi gyakorlatokat irányító osztályfőnökünk BISTEY PÉTER, hogy ledaráljuk az acélt a hengerekről.
 Szerencsére akkor még a transzmisszió volt a divat és én ma is azt favorizálom, mert ott mikor ökörmód összefogatja a hengert a lángész, a hajtószíjat ledobja a hengerszék, és lehet kínlódni.

Akik most képviselik  kiszolgálva az új mennyiségelvűséget, meg merem kockáztatni, hogy az igazán a szakmát szerető nagy öregektől nem igazán a dicséretbe részesülnének. Szégyen a pénzért való megalkuvás. A régi molnár társadalom öntörvényű volt, és IGENIS a MINŐSÉG érdekelte és nem a pénzéhes vállalkozók. Persze még régebben maga a molnár volt a vállalkozó, és bizony majd minden nagyobb település rendelkezett malommal. S BIZONY MEGÉLTEK!!! Hiszem ez lesz újra a tendencia, nyugaton van rá példa, Német nyelvterületeken. S a városka el tudja tartani malmát pékségét és a polgárok nem a multiknál veszik a lisztet és kenyeret. Ez egy egészséges jövőkép, és ezért érdemes harcolni. Csak nálunk is az kellene, hogy a fogyasztok felfogják mi is az ami igazán egészséges és  közösségének, falujának is hasznos egyben. Mert a kis malom ha szemetet gyárt nem veszik meg, tehát a molnár érdekelt a jó termék előállításában. Persze ezzel nem lesz országos cégláncolata, de megél és büszke lehet, hogy ő valóban MOLNÁR!