Év vége, amik akadnak!

Szója a szalámikba, kenyérbe...
Porrá őrölt liszt, szinte rosttartalom nélkül...
A kenyér tele adalékkal és még ez mellet is másnap ehetetlen...
A tápok jelentős része hormon és egyéb készítmények tárháza, hogy három hónap alatt levághassák a jószágot. S mégis mivel is lehet rabbá tenni az embert a rossz élelmiszer készítmények iránt: ÍZFOKOZÓKKAL! függőséget okoz, és ráadást ellene van a természetes ízeknek, étkeknek, mivel csak az ízfokozókkal kezelt, gyakran rossz táplálékainkat honoráljuk, mivel működésük a kábítószerhez hasonlatos!

 De miközben az egész élelmiszeripar beteg, főként az erkölcstelen profitéhség véget, az addig hazánk klasszikus üzemeit kiszorítsák a robotgyárak és minősíthetetlen minőségük.
 A malomipar is ebben a helytelen elképzelés áldozataként, megbukott és régi múltjára szégyent hozva porral szolgálja ki a vásárlók, sajnos a minőséggel nem igen foglalkozó sorát.

 Miért kell rozslisztet behozni Magyarországra, mikor a hazai keresletet ezen gabonába is eltudnánk látni. Tudnánk, de néhány malom őröl rozst, és ugye azokat is ki kell ütni, hogy egy nyomorult közvetítő, egy kalóz is megszedhesse magát. Persze ez a búzával is megjátszották az utaztatás keretében. A semmiért pénzt vesz fel a kereskedőnek nevezett gazfickó, mikor a gabonatermelők és a malmok között egy ezeréves kapcsolat létezett!
 Tele és nem csak a malomipar, de az egész ország minden ágazata, főlős közvetítőkkel, árlehúzó zsarnokokkal, hogy a nélkülük is működtethető rendszerből hatalmos profitot húzzanak le!
 Logikus és természetes lenne, hogy a gazda eladja a gabonáját a malomnak és kész! Mi a francnak köztes személy??? Ironikus a magyar brutálisan lehúzza a magyart, büszkék lehetünk, hogy a multiktól is aljasabbak tudunk lenni... 

Szakmunkások(?)

 Sok szakmában még lehet töprengeni, a hogyan is csináljuk felvetésen, ám a malomiparral kapcsolatban nincs ilyen gond. A malomipart tudatosan tönkretették, és nem a Jóisten, hanem az átok politika és gazdasági lobi!
 S mivel fejétől rohad a hal, nem várható változás. Ma nincs molnár képzés és ezt a nagy malmok, ahonnan a rostszegény púderliszt árad a boltok polcaira nem is kívánják a jó szakmunkást.
 Mert miről is szól a mai malomiparnak nevezett tömeglisztet öklendező lobi-kör(?) -A  lényeg, hogy a molnárnak nevezett egyén, mennyiségre törekedve teljesen kiőrölje a gabonát, így lészen 90% lisztkihozatal. Ám ez szemét és nem is egészséges!
 De kit is érdekel? a nagy malmokat a profit a molnárnak kinevezett egyént a fizetése. Engem másként tanítottak, Minőség volt a lényeg és ha hasznos véleményem van, hát azt mondjam is ki! Ma a lisztgyárakban azt várják el a molnártól, hogy egy megadott KW mennyiséget ne lépjen túl! Az, hogy a hengerszékeket nem tudja vagy nem meri beállítani mellékes.
 A betanított molnár nem tudja, tisztelet a kivételnek. A valódi molnár nem meri, mert akkor nem 90% lenne a lisztkihozatal és a tulaj vagy a főmolnár kirúgná!
 Az igazság az 75% felett mindennek lehet nevezni a lisztet, csak lisztnek NEM! S vissza a szakmunkásképzésre, nos a malomiparban az érdekkör azért nem akarja, mert esetleg mernének vitázni, hogy egy őrlőhengert nem addig kell szorítani, amíg a KW jelző túlfogyasztásról nem "beszél."
 Szomorú, de nem is várható a jövőbe sem molnár képzés, VALÓDI MOLNÁR képzés, hisz a tendencia nálunk a szemét, és a minőség a legnagyobb ellenség, hisz az kevesebb mennyiséggel járna!

 Számomra és néhány molnárnak megadatott, hogy a túlfogatás helytelen és tűzveszélyes! Nekünk a érzékszervünk alapján kellet beállítani a hengereket, tapintás! Nekünk még megadatott, hogy a főmolnárral, de az üzemvezetővel is szakmai szinten vitába szálljunk, ma ez eretnekség és munkanélküliséget jelent.
 A magam részéről a lisztet élelmiszernek tartom és úgy is kezelem, miként akik megveszik EMBERNEK NÉZEM és így igyekszem nem szemetet kiadni a kezemből.
 Igaz ma már nem őrlőmolnár vagyok, de remélem még leszek! A szakma a szeretetről szól, aki nem szereti, nem is érdekli mit is gyárt, mert ő nem őröl, csak gyárt! S ha nincs szeretet, nincs jó liszt és nincs is érdek, hogy vitába szállva legalább megpróbálja... 

Pár percnyi gondolat!

 Nem tudok mit tenni, hogy előbb az mszp, majd a fidesz hazavágta a Budai Malmot! Nem tudok mit csinálni, hogy a Gabonaipart lerombolták a pártok, hogy a tűzhöz közeli cégek előnyhöz jussanak, illetve a rossz minőséggel is lehessen dominálni. Mondjuk ez egyre könnyebb, mivel a porlisztet öklendező üzemek tőrnek a piac csúcsára.

 A magam részéről egy hagyományos malom újraélesztésében vennék/veszek részt. Ám a közöny a munkatársak és a vezetés egyes részétől, mélyen elszomorít.
 Sajnos pénzforrás ez eddig nem igen mutatkozott, s ahogy végigsétálok az emeleteken, a kitört ablakokon az útra pillantva, a leszaggatott vezetékeket kerülve és a beázott padlószakaszt kikerülve, először tehetetlenség, majd szomorúság és lassan az közeleg, hogy elmegy az álom, nem leszek hagyományos malomba...
 Nézem a selymeket, ráteszem kezem és az elöregedés biztos jele, a szakadozó hang... az elrohadt serleges felvonók lábazatát és azt, hogy tudom, minden nap elteltével egyre drágább lészen a beüzemeltetés...

 Az idő dolgozik és a malom haldoklik! persze ma sem hiszek és nem is fogok a műmalmokba csodájába, mert az mű liszt és nem egészséges! Igaz, a kevesebb létszám és a mennyiség minden szabályt és józan észt felülír!
 A malom lisztet ad és nem port! A malomba a molnár az érzéseire hagyatkozik mikor beállítja az őrlőhengereket és nem a KW iránymutatása szerint szorítsa, úgy, hogy az acélt is beőrli...

ÉLELMISZEREK???

Nézem a kenyerek összetételét, na ja, ráérősen és kíváncsian szemlélem az élelmiszeripar szegmenseit. Az, hogy szója is van a kenyérbe, már csak hab a tortán. Ám az, hogy a liszthez lisztjavítót raknak, már bosszantó!
 Nem tudom megérteni, hogy a pékségek miért nem minőségi lisztet vásárolnak, mert kijönne, hisz távolról sem olcsó a kenyér.
 Természetesen a lisztgyárak púderlisztekkel árasztják el a piacot, és az minden, csak jó liszt nem! De tény, még vannak jó minőséget őrlő malmok, igaz egyre kevesebb és a trend nem az ő javukat sejteti.
 Viszont ezért a helyzetért éppen úgy felelősek a pékségek és mi egyszerű vásárlók, hisz a pék zsebre játszik és mi is, mikor az olcsó lisztre vadászunk. S bár nyerhetünk némi fillért, ám azt később az orvosnál tesszük le, hogy megmeneküljünk különböző emésztőszervi betegségektől, melyeket a helytelen táplálkozás okoz!

 Mű kaja, mű élet és műanyag minden körülöttünk. Életünk csodásan halad káprázatos sebességgel, de nem a jó élet, hanem a mennyiség általi illúzió világba, ahol a Mátrix trutymó kajája, nem csak mese, de valóság lesz hamarost.
 S bizony sok embernek érdemes lenne meglátogatni, néhány élelmiszert előállító egységet, és akkor csak nézne, hogy az a finom ízé, nem azért finom, mert, az aminek gondoljuk, hanem ízesítők és ízfokozók eredménye, s valójában az étel nevű valami sok esetben már ma is inkább trutymó...

Mi is az egészséges???

 Régi elveket valló molnárként, csak szomorúan nézem a modern malmok porlisztjeinek dömpingjét. Nézem és nem értem, hogy a mennyiség miért írta felül a minőséget, egy olyan iparágban, ahol a minőség mellet is ki tudnánk szolgálni a lakosságot.
 Nézem a reklámokat, hogy teljes kiőrlésű gabonából... Igazából dupla üzlet, hiszen megvesszük a fehér kenyeret, majd mert bedumálják, hogy a teljes kiőrlésű milyen csodákra képes azt is megvesszük, már akinek van rá pénze és bedől a reklámoknak.
 Egy apró tény, ha megeszünk félkiló fehér kenyeret, annak megfelelő energiabevitelhez egy egész kiló teljes kiőrlésű kenyeret kellene megenni ( fogyókúrára poén, de fizikai munkások  számára, ha nincs emésztőszervi bántalmaik felesleges, csak jó malom, jó lisztjéből készült kenyeret kell fogyasztani.). A másik, a búza esetében az igazán egészségre hatásos, maga a búza csira! ez a finom diópótlónak  is használt anyag rák megelőző és rengeteg vitamin tárháza. Ha egészségesen szeretne valaki táplálkozni, akkor inkább vásároljon egy csomag búza csirát és napi egy kanállal fogyasszon, na az valóban EGÉSZSÉGES!!!
 S már sokszor leírtam, a fehér kenyér nem azért nem túl jó, mert nincs benne a búza héja, vagy darabkái hanem az anno 72-75% lisztkihozatal helyet, a modern malmok 88-90%-ra hajtanak és így az emésztőszerveinknek fontos rosttartalmat eltüntetik, a por nem rost, csak por.
 Persze a pénz mindent felülír, és minden, messze nem molnár végzettségű emberke, csak a profitot nézi, tulajdonosi bolondériájába, azzal nem törődve mily sok kár okozhat eszement pénzéhsége. De hát ez a vad kapitalizmus és mindenkit megnyugtatok ez nem csak a malomipar hibája, az egész élelmiszeripar keresztmetszete. Szója a húskészítményekbe! persze értem, kell egy kis GMO, illetve kevesebb állati fehérjét használva fel, szinte nem is kell jószág a felvágottak készítéséhez , ócska fűszerek, szója és némi nyesedék. Na de ez van, ez a agyon dicsért hazai élelmiszeripar.

Malomipar jövője??? ( Végnapjai )

 Nem kell, hogy tetsszen bárkinek is a gondolatmenetem, de attól tény, hogy nincs molnár szakmunkásképzés e mezőgazdaság-alapú országban, pedig egyetlen igazi kincsünk a FÖLD!
 Persze mérnöki meg a csoda tudja milyen szinten érintőlegesen foglalkoznak a malomiparral és ezen emberek adják a malmok főmolnári vagy üzemvezetői gárdáját. Ám ők sem fognak tudni boldogulni molnárok nélkül, mert az automatizálástól még nem lesz ki beállítja a hengerszékeket, úgy, hogy ne kelljen havonta rovátkoltatásra vinni.
 De ez az állam a lakosság és a malomvezetők baja, ők akarták, már mint az állam és az újgazdag malomtulajok, mikor szétverték az ipart, hogy ne legyen minőség csak mennyiség és az oktatás kiiktatásával ne kelljen félni a konkurencia születésétől és, hogy betanított emberekkel dolgoztassanak, kikerülve a szakmunkást! Nem véletlen, hogy egyre több molnár, akik  molnárnak tanult és dolgozott, szakmunkás, Ausztriát választja.
 -Egy ott megfizetik, kettő meg is becsülik. S hogy ők vissza e jönnek, kétlem, ami annyit jelent nem lesz következő molnár generáció és majd eljön az idő, mikor a robotmalmok púderlisztjét megunják a lakosok és akkor nézhet mindenki, mert se molnár se tapasztalattal rendelkező oktató nem lesz.

S ami igazán szégyenletes, az, hogy egy nagy múltú iparágat a politika és a haveri érdek szarrá verte. Világhírű Magyar malomipar, most sehol sem létezik. Porlisztek és adalékos kenyerek. Most versenyre kerülne a lisztünk, sikeres sereghajtók lennénk, anno világ legjobb díjazott lisztjét őröltünk.

A jövő? nincs jövő, a műmalmok adják a műlisztet és esszük a műkenyeret, egész addig, míg valóba fel nem ébredünk. Ám már most mondom, az az idő túl késő lesz és az ország vagy éhen hal vagy behozza a lisztet. Illetve továbbra is elfogadja a tömeglisztet és mehet műtétekre mert hazavágja az emésztőrendszerét. Szomorú a rablóváltástól számítva emelkedett a táplálkozás végett történt komoly megbetegedések, rák, fekély stb -Szóval csak így tovább, hajrá műkaja.

Beszélgetésből kiindulva. ( Döglödő Malomipar! )

Eltöprengtem amit hallottam, hogy mennyi az igaz, jó kérdés, de van benne az biztos. -Szóval beszélgetünk, mi másról, mint a malomiparról és felhozom a külhoni liszt problémát. Mert azt megértem, hogy vegyes vagy külföldi tulajdonú malomcég kiviszi a búzánkat és inkább a saját, otthoni malmait üzemelteti, mint az ittenieket. Ám már ez is furcsa, hiszen a kivitel, az ottani leőrlés és ugye a vissza hozatal plusz költség. De gondolom hosszútávon megéri, ha megölve a hazai malmokat immár lisztbehozatalra is szorulva teljesen kiszolgáltatott országgá válunk. Mert természetesen utána az árak a győztes cég dönti, bár így is ölik egymást a hazai malmok egymás árai alá licitálva, ezt a nagy bevásárló üzletek polcain jól látható.
 Ám ez a búza kiutaztatás, amennyiben, nem egy komoly külföldi érdekeltségű cég műveli, akkor az adócsalás! Hiszen csak az áfán tud nyerni a figura, nos ez utóbbi volt amiről a beszélgetés "fénypontjaként" lehetne beszélni.
 Adócsalók, vannak persze cukortól a pelenkáig sajnos ez az ország a gazembereknek virágzik. Ahogy egy jogban jártas ismerős mondotta, tisztességesen a mai hazai viszonyok között rohadtul nehéz talpon maradni, a megoldás a kiskapuk tengere, vagy nem lesz beszélő telepjáró a cégvezér garázsában.
 Mert tény a malomiparban, a tulajdonosok körében oly kevés a molnár és oly kevés az olyan alkalmazott molnár aki kiállna a szakma becsületéért, hogy marad a púderliszt, a kinti-benti szemét és a szuper apuk, a tulajdonosok zsíros vigyora.
 S e tendenciát mi molnárok nem tudjuk megállítani, pláne a vásárlók, illetve az állam támogatása nélkül. Az állam nem fog lépni, ők tették tönkre az összes nyereséges iparágat, a saját profitjuk érdekében, s a vásárló amíg csak magába morog és nem kérik el a panaszkönyvet, hogy szar a liszt és a szarból készült kenyér is, változás nem lesz.
 Szomorúan hallom, hogy egyre több molnár dolgozik Ausztriába! Egyrészt megbecsülik a szakmunkát, nem a porlisztet okádó automatamalmokról van szó, mert oda nem kell molnár csak egy KW figyelő, hogy túl ne lépjen az üzem az igényel energia  fogyasztáson. Másrészt nincs malom az országba, ami van vagy robotmalom vagy haldokló és néhány jó és jót is gyártó. Ám a mennykő be fog csapni, mivel nincs molnárképzés és a mi generációnk nyugatra utazik, a kutya nem fogja elmesélni, mikor esetleg egy értelmes kormányzat kerül hatalomra, mi is az, hogy igazi malom és hogyan is kellene SZABÁLYOSAN, NEM DURVÁN ÖSSZESZORÍTVA beállítani egy hengerszéket.
 Mindegy, mivel itt nincs mód malmot beindítani, mert senkinek nem érdeke, illetve egy mezei molnár soha nem kapna annyi hitelt, marad Ausztria!!! 

Néhány Dolog a Malomiparról

  Többször megjegyeztem, hogy Magyarországon külhoni lisztek vannak forgalomba, annak ellenére, hogy az országba meg van a kellő gabonamennyiség, amely szükséges a pékségekhez, a lakosság biztos ellátásához.
 Persze ez üzlet, behozni, tönkretenni a hazai, így is küszködő malomipari vállalatokat. Az irónia még is az az

egészben, hogy amit becipelnek liszteket és átcsomagolva és egyéb módon részben hazainak titulálnak, semmivel sem jobb, mint a Magyar nagy malmok PORLISZTJEI!

 Még mindig nagyon jó szakembereink vannak e iparágban, bár mivel nincs molnárképzés, az idő a teljes hanyatlásnak és a minőséget mellőző porliszteknek dolgozik jelen állás szerint. Csak úgy megjegyezve, mily büszkén készül a Gyermely 2, de amit ki fog adni, arra vajon ki lesz büszke??? -Mert por lesz, mint általános trend hazánkba.
 S mint mondom jó szakemberek vannak és még azok között is akad akinek belül sajog a szíve, hogy szemetet kell gyártania, ahol a tulajok a mennyiséget inspirálják és a minőségre nagy ívben .zarnak.

 S így hová jutunk(?) szerintem lassan ezen országba a múltat úgy is felejteni illik, és pár évtized és nem is lesz olyan molnár aki elmondja, hogyan is néz ki, és pláne, hogyan is kellene működtetni egy transzmissziós malmot. Mert még ma akad ilyen üzem, ám kérdés, mikor szorítsák ki a port öklendező robotüzemek lenyomott áraikkal, így ölve meg végleg a minőséget.

De itt van a szakmailag vagy buta vagy elszállt tulaji kör akik csak a profitra koncentrálva, nem is akarják a minőséget és amíg jó tagjai maradunk a dicső fogyasztói társadalomnak, nincs is ami késztetné e kapzsi embereket, hogy átgondolják stratégiájukat. S mit csinál a molnár, mivel ezen ország, messze nem a tejjel-mézzel folyó csodák földje, kénytelen alkalmazkodni, ha a szakmába kíván maradni illetve ha nem akar éhen halni vagy közmunkás lenni!

Leírás vagy Leírták

Tömlős porszűrő, elengedhetetlen a malomüzemekben.

Volt egy álmom, s úgy tűnt van rá elvi ráció, ám mikor belekezdtem egy üzem újra élesztésébe az ígért erőforrások teljes egészében elmaradtak.
 Felvettem kapcsolatot, naiv idealistaként vezető szakmai tekintélyekkel, akik szavára mindenképpen adok, persze csak a telefonszámlám összege csapot a magasba, nem a malom újra üzemképessé tétele. Álmodtam, azt képzeltem, lehet bízni egy tulajdonos szavaiba, ám a vezetőktől az utolsó munkásig, csak én szerettem volna VALÓJÁBA, HOGY A MALOM ÚJRA MŰKÖDJÖN!
 Hagyományos transzmissziós üzemről van szó, azaz szíjáttételek által működtetett malom. S miközben a kezdeti lelkesedéssel igyekeztem valami jót tenni, mert IGENIS VAN IGÉNY A JÓ MINŐSÉGŰ LISZTRE a dolgok lelassultak és végül már a remény is kihalni látszik.
 Szomorú, mert a malom havi 3mft tiszta hasznot tett le az asztalra, mikor irracionális módon leállították. Ezt az összeget ma is vígan kitermelné, speciális gabonára lévén orientálva.
 Persze mikor elkezdtük e halott dolgot, mert ma már annak látom elhangozottak mennyi emberi erőforrást is kapok, igaz ígérni a legkönnyebb, hát semmi nem lett belőle és vajuk be őszintén ez eddig 1 forintot nem kapott a malom, arra, hogy valóban egy üzemelő és profitáló munkahely legyen.
 Szűklátókörűség és nem is tudom mi van a dolog mögött, mert igaz nem 300millió havi haszont termelne, de azt a bizonyos összeget biztosra összehozná. -S arról nem is beszélve, hogy személy szerint két műszakba is látok lehetőséget és megbízható jó molnárt is tudnák. Persze én nem okoskodhatok a főokosok világába, de ha úgy adódna, biztos, hogy megvenném ezen malmot és nem sajnálnám azt a 15-20mft ráfordítást, mivel egy év alatt visszahozná ezt az összeget, úgy, hogy a gabona mennyiséget is a malom kigazdálkodná. De sok az okos ember és sok a bedőlő vállalkozás, így néha nem ártana a buta molnárra hallgatni, hát ha az ő elképzelése az okosakéval ellentétben nem dőlne be...

Kinyitott Ablak

 FURCSA DOLGOKKAL SZEMBESÜLHETÜNK, HA SZEMBESÜLNI AKARUNK. AZ ÖRÖK HEPPEM A HELYBEN SÜTÖTT PÉKÁRÚ. NOS AZ ANNYIRA HELYBEN SÜTÖTT, HOGY REGGELENTE HOZZÁK A FAGYASZTOTT TÉSZTÁT ÉS CSUPÁN BETESZIK AZ ELEKTROMOS KEMENCÉBE. PERSZE TÉNY HELYBEN SÜTIK, DE MIT IS A FRISSET BIZONY EL LEHET HAGYNI A TÖRTÉNETBŐL, MERT FAGYASZTOTT NYÚLVÁNYOK, NEM FRISSEK!
 DE FÉLRE BÚ, JÖJJÖN A DERŰ, ELVÉGRE ÖRVENDEZHETÜNK, HOGY AZ ADALÉKOKTÓL, FORMATARTÓ, SZÍNEZŐ, FELPUFFASZTÓ ÍZÉKTŐL ÁLDOTT ÉTKET EHETÜNK! AZ, HOGY GYOMORFEKÉLY VAGY VASTAGBÉLRÁK AZ EGYIK GYAKORI KÖVETKEZMÉNYE, RÁÉRÜNK AZZAL FOGLALKOZNI, VÉGÜL IS FOGYASZTÓI TÁRSADALOM VAGYUNK, VAGY MI A JÓ ISTEN!
 SZÓVAL FOGYASZTUNK ÉS ÉLVEZZÜK A SOK KELLEMETLEN VIZSGÁLAT ELJÁRÁSAIT, HOGY TÚLÉLJÜK ÉS ÚJRA KÖVETELJÜK MAGUNKNAK A MESTERSÉGES MOCSKOKKAL TELI TÁPLÁLÉKOT.
 BÁR, HOGY TÁPLÁLÉK FELETTÉBB KÉRDÉSES, MERT IGAZ ÉHEN NEM HALUNK, SŐT MÉG A TÚLSÚLY ÖRÖMÉT IS MAGUNKRA VEHETJÜK, ÁM MÉG IS ELÉG BAJNAK TARTOM, HOGY A MŰKAJÁT TÁPLÁLÉKNAK TITULÁLJUK.
 A HÚSBA FINOM GMO-TÓL TERHES SZÓJA, ÉS ITT NEM A SZÓJÁVAL VAN A BAJ, HISZ A HÚSSAL EGYENÉRTÉKŰ A TÁPÉRTÉKE, A GOND A GMO! s MI NEM A SZÓJA HAZÁJA VAGYUNK SZÉPEN CSOROG AZ Brazíliából IS, AHOL VISZONT FŐKÉNT GMO-S SZÓJÁVAL FOGLALATOSKODNAK.
 SZOMORÚ TOVÁBBÁ, HOGY AHÁNY GAZDA ANNYI FAJTA BÚZA, ÍGY MESSZE NEM LEHET EGY ÁTLAGOSAN JÓ MINŐSÉGŰ LISZTET KIHOZNI, HA CSAK NEM EGY TULAJTÓL SZERZI BE A MALOM A GABONÁJÁT. KÍSÉRLETEZÜNK A KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG JEGYÉBEN, KÖZBEN MEG MINDENT ELRONTUNK A PROFIT ÉRDEKÉBEN. MIÉRT KELL LISZTJAVÍTÓ(?) -MERT EZER FAJTA GABONÁBÓL NEHÉZ EGY JÓ ÁTLAGOT KIHOZNI, PLÁNE MIKOR A TAKARMÁNYBÚZÁT IS ÓVATOSAN EGYES ÜZEMEK BEŐRÖLIK, UGYE CSAK OLCSÓBB, ÉS EZ A LÉNYEG!
 DE PERSZE A PÉKSÉGEKET SEM KELL FÉLTENI, MERT MILYEN PÉKSÉG AZ AHOL EGY SZAKMUNKÁS VAN JÓ ESETBE??? -NOS EZ A MÁSIK AMIÉRT TELERAKJÁK A KENYERET MINDEN MARHASÁGGAL. BETANÍTOTT MUNKÁS NEM PÉK, ÉS JÓ LENNE HA FELFOGNÁ A MAGYAR VÁLLALKOZÓI RÉTEG, HOGY SZAKEMBER NÉLKÜL AZ ADALÉKOKKAL CSAK SZART PRODUKÁL, IGAZ ÚGY IS MEGVESZIK, MINEK FIZESSEN SZAKEMBER, MERT SAJNOS ITT TARTUNK, ITT TART AZ ÉLELMISZERIPAR, MÉG AKKOR IS HA VAN KIVÉTEL.

Szomorú Világ!

Hengerpad, sajnos már itt sem valószínű, hogy gabonát fognak a
gépek őrölni

 Egykor a szél kapaszkodott a malomkerék vitorláiba és született a jó liszt. Persze az idő hozta a víz, gőz és végül az elektromosság által működtetett malomüzemeket.
 Az ember azt gondolná, ahogy haladunk előre az időben, a liszt minősége is arányosan javul, ám valójába, főként a rablóváltás ünnepelt mocskától számítva a minőséget felváltotta a mennyiség.
 Ez nem pont az én világom, ez az újgazdagok és a hagyományra a tanultakra fittyet hányók elkeseredett pénzkaparásának, sötét, az emberi egészséggel játszok eltorzult világa.
 Nehéz ellene tenni, nehéz mert az emberek többsége egyszerű fogyasztók akik az önálló  gondolkodást száműzők sokasága. Ott tartunk ha ciánt kínálnánk EGÉSZSÉGES címkével, hát azt is megvennék és megennék.
 Szomorú, miként az is, hogy az egész élelmiszeripar erről szól, nincs fény az alagútba, miként sorra fogyatkoznak a jó malmok, hogy egy modern monstrum árasztja el a boltokat vörös-iszap módjára, minőségében kivetnivaló lisztekkel. Arról nem is beszélve, hogy a külföldi tömegliszt is bőven kiveszi részét a hazai piac tortájából, mely ellen a kormányzat semmit nem tesz. Igaz nem lenne sokkal előrébb az ország, ha a saját tömeglisztünk  maradna és nem lenne akik a minőségre köteleznék, mert akkor mindegy hazai vagy külhoni alacsony minőségű agyonőrölt port kitől is vesszük.

 Hullarabló egy társadalom vagyunk, nem előre, hanem hátrafelé gördülünk, természetesen a lejtőn lefelé és természetesen egyenest a pokol felé. A rossz élelmiszerektől egy zsák betegséggel gazdagodva, a gyomorfekélytől kezdve a rákig. De ez a jó nekünk, hát élvezzük, míg szépen meg nem halunk valamely korszakunkat jellemző, a táplálkozás okozta mocskos betegségbe!

Kicsit a Molnáriságról...

 Vannak nagy malmok, vannak kis malmok és vannak a MALMOK! Mert nem a méret és nem a küllem dönti el, melyik üzem is az, mely igazán malomnak számít, hanem az általa előállított liszt minősége.
 A giga malmok is tudnának minőséget előállítani és a kis üzemek is produkálnak olyan lisztet, amit csak jóindulatból nevezhetünk lisztnek.
 Sajnos a malmok legfőbb vezetői messze nem molnárok és messze nem érdeklik a minőségi elvárások. Igaz Magyarországon nincs minőségi elvárás! E remek fogyasztói társadalomnak tökmindegy mit tesznek a boltok polcaira, AKCIÓS? -MEGVESZEM! -Persze attól ha a malom tulajdonosa szabad kezet adna a vezető molnárjának, természetesen nem a veszteséget célozva meg, szóval ha a malmot molnárok irányítanák, talán a lisztek is liszté válnának.
 Itt persze hozzá illik tenni, hogy annak a bizonyos molnároknak, nem csak a papírjaikon kell molnárnak lenni, hanem a lelkületükbe is!
 Molnárnak lenni kicsit olyan, mint a HIT, ez több a tudásnál és több a kézzelfoghatónál, a Malmot a Molnárnak éreznie kell, a szívével kell élnie és a szeretete szeretettel fizetődik meg! -Nem kell zseninek lenni, hogy jó molnár legyen valaki, ez a érzésekről szól, mint a szerelembe.

 S miként a jó bort is az idő teremti meg, a molnárt is az idő formálja. Mindenki életében voltak hibák és kudarcok, de nem feladva igenis beérik az a bizonyos gyümölcs.

 Akadtak pillanatok mikor nem tudtam a lisztkihozatalt a megfelelőre tornázni ( nem 90%-ra gondolok, ez a liszt gyárak poénja ) ám addig állítottam a hengerszékeket, míg végül elkezdett alakulni a történet és bár ráment a fél napon de megérte mikor a próba eredménye immár tetszetősebbre váltott. S persze tudni kell, a gabona is nagyban befolyásolja az őrlés folyamatát, miként nálam is az volt a bibi. De a lényeg az, hogy a molnár igyekszik az ő általa elvártak szerinti szintet, színvonalt tartani, és a nehezebb percekben sem feladva a megoldáson ténykedik. S néha nem árt tudomásul venni a molnárnak, hogy igen is segítséget kell kérjen, és ez nem szégyen, ez az ő érdeke is. Olykor egy apró dolgon múlik minden, s nem véletlen, hogy vannak technológusok és idősebb, tapasztaltabb, több malmot látott szakemberek, akik szavai úgy mond aranyat érnek ha megfogadjuk...

Egy Malom Végjátéka

Hengerpad

 Egy malom újra indítása nem kis feladat. S a történetet nehezíti, hogy nincs hozzá pénz és emberi erő, csupán egy elképzelés miként lesz a malom bevételéből sok milliós üzlet.
 Ám mikor a malom felújítása tetőfedőket, asztalost, szakirányú villanyszerelőket és lakatost igényel, hát bizony már is a költségek a milliókat rugdossák.

 Van saját villanyszerelő, ám ő nem tervezhet és nem is tudja azon vezetékezéseket véghezvinni, amit a lopások miatt igényel az üzem. Természetesen a valódi szakemberek nem kellenek mert ők pénzt kérnek a munkáért cserébe, de akkor vajon mi a terv...

 S ott a beázások, ott a padozat mely szálkatenger, hát ez sem üti meg az engedélyezéshez szükséges minimális követelményeket. A serleges felvonók cserére szorulnak, a porszűrő zacskókat muszáj kicserélni és bizony ezek, nem ingyen vannak. S ami még izgalmas, a főmotor szíja hajszálvékony, vélhetően elszakadna, persze csak azon emberek szerint akik kicsit értenek a dolgokhoz, a vezetés szerint ugyanis, minden hiphop

Nincs beázás, nincs itt gond, nem kell itt javítani

és már megy a malom, megy a malom, könnyen lehet Kanizsára.

 Hűm, és hogy miért írogatok a saját munkahelyem ellen(?) mert én malmot szeretnék és nem kontárok által összerakott üzemet, amely az első próba pillanatába kigyúlódhat. Persze a mai világba kritizálni veszélyes dolog, az ember az állását veszítheti, bár szerintem ha leég a malom szintén nem lesz munkahely!
 Igaz, beszélhetnék arról, hogy olyan dolog őrlése a cél, amit jelen technológiája alapján a malom nem képes végrehajtani és egy kérdőjeles vállalkozás kedvéért hátat fordítunk a lisztgyártásnak, mely biztos megélhetést ígér, míg az álmok, csak kételyeket. De mert nem a molnár dönt a malmi célokat illetően és ráadást ő kapja a legkevesebb pénzt, hát nyugodtan hátradől és engedi a kibontakozást a fantasztikus folyamatnak, hiszen még a segédmunkás is több pénzt kap, gondolom jobban ért a malomhoz.
 Tehát jöjjön a csoda, pénz nélkül üzemet! Szakmai villanyszerelők helyet a Jóisten tudja mily megoldást hoz a holnap és nézzük mikor is lesz engedélyezés őrlésre, miként lássuk, hogy adja meg magát a malom a nem odavaló mag ráengedélyezése végett. Persze a poén, a végén a molnár lesz mindenért a hibás...    

Így nem lehet Malmot rendbehozni!

Az udvar az első nap

Behordócsiga először...

s a kiszabadítását követőn

 Megküzdöttem érte, hogy újraindítsa a tulaj a malmát, hiú reményekkel érkeztem a telephelyre, azt gondoltam, minden megy ahogyan illene.
 Kezdhetném azzal, hogy egy őserdővel be nőt üzenet kellet kiszabadítani és mindehhez kaptam egy embert. -Gondoltam jó, hát kezdjük, de hát szerelőre is igény van, így mivel külsőst nem igényelhettem, hát az egyetlen aki dolgozott malmi gépekkel rá tartottam igényt.
 Hát tarthattam, mert immár 2 hete várom és nem jön, teszem hozzá nem az ő hibájából. S hab a tortán kiderült olyan anyagot kíván a tulajdonos őrölni amely nem MALOMIPARI alapanyag. A valóság az, kivitelezhetetlen, sem tanulmányi emlékeimbe sem a tankönyvekbe nem szerepel ez a bizonyos anyag. S mivel kíváncsi vagyok konzultáltam sok szakmai emberrel, és külön köszönőm türelmüket

A gépteremből kijövő vezetéket szétvágva, ellopva

és jóindulatukat, kiemelten azon nagy tapasztalatú vezetőnek aki még álmaim, malmát is megtalálva, munkalehetőséget ajánlott. De köszönőm osztálytársnőm testvérének, türelmét és véleményét, hisz túlterheltsége ellenére rámutatott a valóságra, már mint hogy pénz nélkül nem lehet malmot beindítani s előtte felújítani. S nem utolsósorban véleményem szerint a MALOMIPAR legnagyobb ágyújának Virág Géza bácsinak őszinte és logikus magyarázatait, azt hogy mit lehet és mi szakmai lehetetlenség!
 De tovább, először volt másfél hónapunk, most már két hetem van csodát tenni a semmivel a katasztrófából. Ez még istennek is kihívást jelentene. -Felmerült, hogy filterzacskókat kellene rendelni, felvonók elévődött hevedereit kicserélni és példának okáért a 2 töret finom hengerszék szíját egyszerűen levágta valaki és elvitte, szóval rendelni kellene. Arról nem beszélek, hogy tulajdonképen egyedül 2 hétig szinte csak a szíjakat kellene varrnom, de ugye ahhoz is szükséges lenne varrószíj.
 Reménykedő és optimista vagyok malom ügyekben, már mint, hogy tud profitot termelni, ám nem úgy, hogy se ember se pénz se szerelő. Ez már lassan a sci-fi vagy a fantasy kategóriájába gördül át.
 Szóval most ott állók, hogy sehol, és a tulajdonoson kívül, még én sem látok lehetőséget, még csak a felújításra sem. -Csak egy felvonó heveder több százezer forint, s ahol egy létra nem sok de arra sem tudnak pénz szakítani, felettébb érdekes kihívásnak vélem az alapból szükséges dolgok beszerzését. S itt nem beszéltem besült csapágyakról, szétrágott tengelyekről és egér rágta szitaselymekről...

A rossz az nem jó!

 Manapság eretnek gondolatnak számít, ha valaki egészséges és minőségi lisztet kívánna előállítani. A szomorú az, hogy szakmai körökben is elfogadott a porliszt és a hozzá épült teljes kiőrlésű és egyéb különleges lisztek létrehozása.
 Ám egyik szülte a másikat. A lisztkihozatal mára már  90% az automata malmokban, ez a liszt rosttartalmát drasztikusan csökkentve, megnövekedett a rosthiányos étkezés végett a vastagbélrák! -Erre találták ki, úgy mond kompenzálásként a korpás, teljes kiőrlésű, rozs és társai liszteket és a belőlük készült kenyereket.
 De mire is jó ez? -Egyszerű, az új gazdag réteget a profit érdekli és a minél kevesebb ember alkalmazása. Ergo, rossz liszt, rossz egészség, igaz a malmi nagy cégek vezetői kellemesen gazdagodnak.
 Ráadás ezen nagy cégek jelentős része nem is magyar, van nálunk német, osztrák ukrán érdekeltségű országos malomipari cégek. S hogy történhetett, e szomorú állapot(?) úgy, hogy a politika kiárusította az anno nyereséges malomipart. A privatizáció jegyébe romba döntötték a hazai gazdaságát. Ezen gazfickókat nem dicsérni, elítélni kellene HAZAÁRULÁSÉRT!
 De vissza az egészséges liszt világába, nálunk Pilisi malomba a 72-75% tökéletes volt és minőségi liszt. S furcsa azon időkbe még nem volt elszaporodva a étkezéssel összefüggő rákos megbetegedések. Ez nem csak a malomipar bűne, de részese a növekedett tendenciának, a külföldi port okádó gépek behurcolásával, csak, hogy még egy kilóval több liszt legyen.
 Ám nem ez a jövő, ezt már nyugaton bizonyos területeken megértették, ezért van a településnek saját malma és péksége, és bizony nem kell nekik az adalékos kenyér, miként a tömegliszt a por vagy ahogy egy kollégám mondta púderliszt.
 Én hiszek egy egészségesebb jövőben és a hazai malomipar felébredve kiáll a sorból és újra lisztet és nem betegséget okozható port gyártva, újra méltóvá válik arra, hogy díjnyertes lisztekkel újra a világ élvonalába kerüljünk. -Igaz, akik mernének és akarnak változást, nem kapnak sem banktól sem magánszemélyektől támogatást. De attól még nem az a helyes amely úton most halad az egész élelmiszeripar. Ráadást nem is lennénk rákényszerítve a tömegcuccra, a hagyományos és tisztább mód is el tudná látni az országot élelmiszerrel, csak hát a gazdag csak gazdag maradna és nem lehetne szuper gazdag. Sajnos az értékrendek pénz központúja, de az idő előtti halál is ezzel a felfogással jár, sajnos a legtöbbünkre érvényesen...

Modernizálásról

  Átgondolva a mai malomipar helyzetét és a szuper malmok domináns szerepét, azt kell, hogy mondjam semmit nem értek.
 Mit is adott az automata malmok az országnak:
1, Romló minőségű, agyon őrölt lisztet.
2, Egyre kevesebb szakmunkást és még kevesebb segédmunkást.
3, Növekvő energiaigényt
 Nos csak ezek tudatában is azt mondom, semmi jót nem hozott az automata malom/malmok, még akkor sem, ha cserébe már a Star Trek univerzumba téved a földi halandó.
 Az a igazság, hogy az ország bőven el tudná látni magát hagyományos, transzmissziós malmokkal, az igényeknek megfelelő lisztel. S amiért még sem ez a trend, az csupán a pénzéhség!
 Minél kevesebb munkás annál több pénz! -Bár ezt megkérdőjelezem, az energiaigény ugyanis jelentősen több. Persze, tény nem mindegy, hogy 15 vagy 40 ember dolgozik egy üzembe. Nem mindegy, hisz a bér és járulékfizetésből lehet a luxus autóparkot növelni.
 De a lényeg, most még az a elképzelés él, hogy automatizáljunk és csináljuk annyi lisztet amennyit csak tudunk, a minőség le van .zarva! Na és hab a tortán, miközben itt a mi ( kiváló ) lisztet okádó malmaink, és túlkínálat van, még is jön be a szintén vacak külhoni. Személy szerint logikátlannak tartanám a dolgot, ha az állam helyébe lennék. Hisz a több foglalkoztatott, több adó és ha hagyományos üzemek működnének MINŐSÉG is lenne ami mindenkinek jó lenne...

---------------------------------------------------------------------------------

 Már többször felmerült a kérdés a teljes kiőrlésű liszt miért olyan drága. A valódi választ nem tudom, mert sokkal egyszerűbb előállítani a teljes kiőrlésű lisztet és még a színre sem kell ügyelni. Ahogy egy ismerősnek is mondtam, a titok az, hogy így lovagolják meg az egészséges életmód trendet. Illetve mikor a pékségek bojkottálják a lisztáremelést, hisz behozatják a külföldit, a malmok így kompenzálják némiképp a pékségek zsarolását, mert elárulom attól, hogy van véleményem a malomiparról, tény és való a PÉKSÉGEK zsarolási potenciálba vannak és ezt ki is szokták használni.
 

SZEMÉTEL TELI ORSZÁG!

 Egy csodás világba élünk, kevés a malom és még is túl nagy a kínálat. Ennek egyik oka, hogy a boltok polcain a lisztek majd 50% nem MAGYAR LISZT! S e förtelem fő felelőse a MAGYAR ÁLLAM amely szart sem tesz a minőségi liszt érdekében, SŐT...

 Nem azt mondom, hogy valami extra jelentősége lenne, hiszen a hazai liszt több, mint fele éppen olyan rossz, mint a külhoni. Az a igazság, hogy a mindenkori magyar állam TUDATOSAN tönkre vágta a hazai malomipart! -S a minőség egyik romlása, hogy nincs igazán megszabva mit is őrölünk valójába, mert az unió szabványai jóval gyengébb mint a hazai volt a csatlakozás előtt!
 Régen olykor zsák kötözőt találtak a kenyérbe, s bár ez a pékségek hanyagsága volt, még is maga a liszt jó minőségű volt. Ma nincs zsákmadzag, viszont van a kenyérbe egy nagy halom adalékanyag.
 Szóval fejlődünk és e fejlődés a SZEMÉT KORSZAKÁT jelenti. Sok embernek nem tetszik, pláne akik érintettek a porliszt gyártásában. De ha magába néznének és elgondolkodnának, mit is tanultak, be kellene látniuk, hogy az nem liszt amit kipréselnek a hengerszékekből.
 Természetesen ez lelkiismeret kérdése, van ki asszisztál embertársai egészségi állapotának romlásába és van ki félreáll. Persze magyarázhatom mit kell tenni, ha senkinek nincs érdekében, és amíg a TUDATOSNAK állított vásárló csak címkéjében tudatos, nem lesz változás és esszük a rossz kenyeret rossz magyar és rossz külföldi lisztből!
 Van néhány malom amely igenis MINŐSÉGET állít elő és nem mondom, hogy fényesen meg tudnak élni a hatalmas szemétel szemben, de hiszem egyszer csak felébred, no nem az ipar és az állam, hanem az emberek és rájönnek ÉLNI AKARNAK!

A Helyes Út!

A jövőnk kulcsa a mi kezünkbe van!
Ha a műanyag ételek kellenek, nincs gond,
nem kell akkor a kulcs. De ha egy jobb életre vágysz,
neked is lépned kell!

 Mivel a többség nem érti a lényeget, röviden levázolom.
Először is az Állam hazavágta az egész élelmiszeripart, majd felosztotta haverok és külhoniak között!
Másodszor, hogy több pofit legyen, legyilkolta a minőséget a és komoly konkurenciát jelentő üzemeket.
A húsnál csak a szólamok voltak, hogy megmentik Kapuvárt. De igazából a malomipart is szétverték és verik! Személy szerint nem vagyok egy hatalmas tudással rendelkező molnár és inkább a józanság irányából közelíteném meg a dolgokat.
 Bent vannak az automata malmok, ahol a molnár vagy hallgat, vagy távozhat. Ezek azok az üzemek, melyek porliszttel áldják meg a polcokat. E minősíthetetlen dologhoz társulnak a külföldről behurcolt szintén rossz lisztek.
 S itt az első költői kérdés: MI A FRANCNAK KELL SZLOVÁK, UKRÁN, NÉMET ÉS ROMÁN LISZT MAGYARORSZÁGON(?) mikor lisztbőség van hazánkba. Az állam .zarik a dologra, a kereskedők meg híznak, mint a tápos malac, az üzleten, mi meg kapjuk a szokásos szemetet.
 Persze hivatalosan lehet, hogy nem így van, hisz átcsomagolják, címkézik, hamis papírokkal díszítik. Ám a valóság az, itt a külső és belső szemét egyszerre!
 KONKRÉTAN MIT KELLENE TENNI:
( ezt sosem lépik meg a mai pártmaffiák )
1, Vissza a transzmissziós rendszerű malmok és az én időmbe tanult százalékos kihozatalt megkövetelni. ( nem 80-90 mert ezért por az egész )
2, Nem beengedni a külföldi liszteket, hazánk eltudja látni magát. ( s ehhez sem kell a minőséget mellőző automata malom )
3, Szakképzést beindítani! Már csak azért is, hogy tudjanak szíjat varrni, hengert beállítani és tudják egyáltalán, milyen a JÓ LISZT!

 Csak egy pár érv a transzmissziós malmok mellet, azon felül, hogy az malom és nem lisztgyár:
1, Vélhetően energiatakarékosabb.
2, A 3-4 munkás helyet egy közepes malom 30 embert foglalkoztatna, ha betartsák a munkavédelmi és egyéb szabályokat. S ami a lényeg, a zsákoláshoz és például a raktárakba a gabona forgatásához, nem kell semmilyen szakismeret, csak munka, és ez nem köz, hanem termelő munka része lenne.
3, Lehet még búzával is nyereségesen operálni, persze nem lesz luxus telepjáró, de lesz Tisztesség és nyugodt éjszakák, mivel tudja a tulaj sok embernek munkát ad és még a termékei is egészségesek!

Persze a lobi ezt mindenáron megpróbálná megakadályozni, de ha van egy kormányzati döntés ( ami nem lesz, mert ők és cinkosai az élelmiszer maffiának ) akkor meg lehetne valósítani.

Hová jutunk????

 A kormány logikai módszere, támogatjuk a Gyermely 2 felépítését, ami egy szupermodern malom nevű lisztgyár lesz. E lisztgyár nem munkahelyeket teremt, mert ezen típusú üzemek minimális legénységgel működnek, mivel automatizáltak.
 A lisztje meg olyan lesz mint a Gyermely 1 , magyarán a szokásos porráőrölőm termék. S hogy jön ide a kormány(?) -Nos behoztak mindenféle egészségre hivatkozó adót, de amelynek alapkő letételénél a miniszter is ott volt, az nem jó minőségű lisztet fog előállítani, miként az összes szupermodern malom nevű ízé is csak port kínál  az extra profitra hajtva, melynek, kulcsa a gabona minél jobban való kiőrlése.
 Tehát ha már egészség, talán kezdhetnénk az alapoknál, tehát például a lisztnél. S a munkahelyteremtés, -A Gyermely 1-be is kihalásos alapon lehet bejutni, vagy hatalmas protekcióval. A kettőbe is már rég elfogyott a hely, szóval nem munkahely teremtés, hanem egy újabb minősíthetetlen minőségű lisztet előállító üzem.
 Jó lenne, ha már végre ebben az országban is valódi malom avató lenne, nem szemetet előállító gyáróriás. Liszt túlkínálat van, ráadást egyes malmok a inkább takarmánybúzának számító gabonát veszik meg és abból őrlik a "finom" lisztecskét. Mi a francnak giga malmok, mikor kis és közepes HAGYOMÁNYOS TRANSZMISSZIÓS üzemek is bőven el tudnák látni az országot, ráadást a liszt minőségi lenne. Persze igaz, nincs szakképzés, lassan már a szíjvarrás is olyan misztikus fogalom a ma malmaiban dolgozok számára, mint a nanotechnológia. De tovább megyek, a hengerszékek fogatása is már rejtély, mert ma megtépik, összeszorítsák a hengerpárt úgy, hogy szikrákat szórnak a hengerszékek, hisz a villanymotor bírja. anno minket azonnal elküldtek volna melegebb égtájakra, ha úgy fogattuk volna a hengerszékeket ahogy most szokás. 
 De ez van, ezzel a kutya sem foglalkozik és a sok boldog ember eszi a szupi lisztből készült szuper adalékokkal teli kenyeret, melyre rá van írva hazai termék, amivel pedig én nem dicsekednék. 

Rideg Valóság!

 A nagy múltú hazai malomipar, amit a rablóváltás szétprivatizált és amely malmok többségét sógor-koma-jó barát kapta meg, a jogos örökösökre nagy ívbe füttyűvel és akik elvetve a minőséget a mennyiségre hajtottak, maradt egy gondjuk. Ugyanis útjukba volt e új királyoknak a megyénként ereje javától immár megfosztott, de minőséget és szakmaiságot nyújtó gabonaipar. Így hát azt is szétzúzták, miként az új gazdagoknak kemény konkurencia, a Budai és Ferencvárosi malmokat.
 Persze ez kormányzati segítséggel működött és vélem ez nem csak Pest-megyében történt így. -Oly annyira nem, hogy a Dunántúlt Német-osztrák érdekeltségű cégek uralják. A Tiszántúlt Ukrán, míg a Duna-Tisza közét nagyrészt a külföldi mintát követve, porlisztet gyártó hazai újgazdagok.
 E három pólus dominál az országban, a kormányok átadták a malomipart külföldieknek és a tűzhöz közelállóknak, és utána vigyorogtak a kapott pénz jóvoltából.

 Én hazaárulóknak tartom az olyanokat aki egy nyereséges ágazatot átjátszanak külhoni illetve haveri köröknek! Szégyellhetik magukat azok is akik lebontatták a Fradi malmot és tönkre vágták a Budait, csak hogy a haveri csapat hízzon.
 Amivé vált és még most is válik az ország, az nem a jövő és nem is a múlt, hanem a teljes megsemmisülés!
 Így is bérrabszolgák vagyunk a multik és saját gazdagjaink igájába minimálbérért és ez a tendencia most is tart! Miként a növekvő közmunka sem azt tanúsítja, hogy létezik egy növekvő termelő szféra az országba.
 Az én osztályomból senki nem dolgozik a malomiparba, mert oda immár nem molnár, hanem bólogató bábuk kellenek, akik nem mernek és nem is tudnak beleszólni érdembe az őrlés folyamatába. S az egész néhány a minőséget a  jó fizetésért feledő molnár segédletével folyik.            

Takarmánykeverésről

 Egy beszélgetés kapcsán felmerült a takarmánykeverés témája. Ez egy sokadik tabu téma ebben az országban.
 Valamikor réges-régen a takarmánykeverők a malomipar azaz pontosabban a Gabonaipar részeként funkcionáltak, minőségi takarmányokat adva az állattartóknak. Anno a címke kötelező volt és a valós összetevőket tüntették fel.
 A keverőüzemekben molnárok dolgoztak és irányították a tápgyártás folyamatát, felelősségteljes részfeladatok közepette, mert egy malter ( egy keverés )összeállítása komoly dolognak számított, épen úgy tekintve, mint a lisztgyártást, mint mondtam, akkor MOLNÁROK készítették a tápokat.
 Mi mikor tanultuk a szakmát egy hét iskola egy hét malmi gyakorlat, egy hét iskola és egy hét takarmánykeverő üzembe történő gyakorlat volt a menetrend.  Ezt ma sok keverőben dolgozó, nem mondhatja el magáról, miközben ő a főnök a keverőben.
 Ma sok takarmánykeverő a nagy gazda sertéstelepén van, azt keverve be amit éppen akarnak, illetve a raktárában van! Ez soha nem történt meg az átkosnak mondott időkben! Ez a rablóváltás vívmánya, mikor kiárusítottak mindent és szétbombázták a Gabonaipart! Budapesten volt a közvágóhídi villamosvégállomáson az egyik legnagyobb keverő, vasúti és közúti összeköttetéssel rendelkezve. Ám ugye, a rablóváltással az újgazdagok nem vették a tápot, hanem maguk keverték a maguk esze szerint. Ez megroppantotta a minőséget gyártó üzemeket, és persze a kegyelemdöfést például a Budapesti keverőüzemnek a lerombolása adta. A főváros a keverővel kezdte, majd a tönkre vágta a modern Budai malmot és végül lerombolta a ferencvárosi malomüzemet. S ezt mindenki nézte, nem csak a munkanélküliséget növelve, de a főváros elvágta magát egy katasztrófa helyzetben, az önfenntartástól.
 E mérhetetlen pusztítást a nagyra becsült Antall kezdte, és nincs kivétel, az mszp és a fidesz bevégezte, rengetek pénzt pumpálva a pártjaikba! Ám visszatérve a tápgyártáshoz, ma mindenki azt gyárt táp címszóval amit ép akar! Vannak keményen küzdő, valódi minőséget, nem hormonokkal teletömött terméket előállító üzemek. Ám a sokaság a újgazdagok tulajdonába, maguknak gyártják a tápot. S ezzel mondhassák, hisz az ő állataik eszik meg, de viszont az ő állataikat mi esszük meg! -Jó hazai! -Ez egy nagy hazugság! egyáltalán nem jók a hazai nagy és közép üzemek termékei. Van kivétel, de 50% feletti a pocsék árú, amit a kormány úgy erőltet! 
 Jó élelmiszer az amit otthon termelek meg, miként a hús is. Persze nem teheti mindenki, és ez részben az urbanizáció eredménye, elvágva az embereket az önfenntartástól. De lehet keresni és válogatni, és bizony a reklámon túl, érdemes utánanézni, ki is áll egy cég mögött és milyen is a portékája. Igaz, ravasz húzás, hogy honlapján a cég a szépet és a jót firkálja és ha jön a negatív kritika, indul a törlés.
 Ám úgy tápban, mint lisztbe, lehet minőséget előállítani nyereségesen. Igaz nem luxus telepjárók garmadája fog a tulaj garázsába állni, ám nyugodtan alhat, tudva ő azt adta amit el várnak tőle.

Emlékezve

 Emlékszem az első komoly szakmai ellenvetésemre, ez a búza pihentetési idejével volt kapcsolatos. Mert a gabona a tisztítást követőn nedvesítve van, majd pihen és úgy indul az őrlésre.
 A dolog lényege, hogy jött a technológus és átvariálta az időt. Hát naiv molnár ez nem tetszett, mert ragaszkodtam a könyvben tanultakhoz. Ám ő mérhetetlen türelemmel, nem elküldött a fenébe, hanem elmagyarázta, hogy mikor a könyvet írták 4 alap búzával dolgoztak a malmok, ma meg 40 fajta van és bizony ezeknek különböző a nedvesség felvételének ideje.
 Minden tiszteleten az övé, nem letorkolt, nem lekezelőn magyarázta a dolgokat, hanem türelemmel és értelmesen mondta el ami van és ami hasznos információ lehet a számomra.
 Persze már azóta sok idő eltelt és tovább változtak a dolgok, szerintem rossz irányba, ám az, hogy mily módon közelítette meg a helyzetet nagyszerűségét igazolja, és azt sok ember tanulhatna tőle!
 De miközben elsuhantak az évek, és a szakma szépségét, a profitéhség elbontotta, automata lisztgyárakra, melyekre semmi szükség, Farkas Józsi Bácsira gondolok, nélküle soha nem rajongtam volna a szakmáért. Az ő lendülete, lelkesedése és az ipar szeretete oly átható, oly hatalmas volt, hogy aki kicsit is nyitott volt a molnár világ felé, azt megérintve egy életre molnárrá tett, még akkor is ha elkerült a kormányok által tudatosan szétvert malomiparból.
 Persze mindenkinek megvoltak a maga kedvenc tanárai, és ki így ki úgy látja a szakmát. Ám hiszem, hogy Farkas Józsi bácsi, aki a technológia könyveket is megírta, nem erre a világra vágyott, ahol a minőség nulla a mennyiség érdekében.
 Mi amikor tanultuk a hengerszékek fogatását, ezzel változtassuk az őrlőrést, szóval bizony egy nagy elégtelent kaptunk volna, ha úgy fogatnánk a gépeket ahogy most! A fém tüzes, a liszt por, és beültetett molnár meg a KW fogyasztást bámulja, nem azt, hogy minőséget adjon ki a kezéből.
 Nehéz idők ezek, eladták a rablóváltáskor az élelmiszeripart, és özönlik befelé a szemét, amelyet, szégyen de a meglévő hazai, nem csak malomipar, de az egész élelmiszer szektor főként nagy  vállalatai könnyen túlszárnyalják. Mert sajnos az igazság az, a hazai semmivel sem jobb, mint a kintről érkezett, tisztelet a kevés kivételnek.   

Sötét Dolgok!

Lesarkítva két típusú malomüzem létezik. Az egyik a nagy malmok, melyek öklendezik a silány lisztet. A másik a magyar maszek, akinél nincs szabi és nincs tb. Ez utóbbiak embertelenségére nincs semmi magyarázat!
 Miként a korrupt ország ellenőreinek nem ellenőrzéseire sem. Előre tudni mikor jön a tisztiorvos, a munkavédelmi felügyelő, és az összes többi bürokrata, s ez az egész élelmiszeriparra jellemző.
 Az egésznek nincs értelme, miként a munkaidőnek sem, mert hatórás időre

bejelentve a dupláját húzzák le a munkások, minimálbérért. Arról meg, hogy se éjszakai se semmilyen pótlék nem létezik a gyakorlatba, egy igazi gúny a munkások, a hasznot termelők felé, jelezve a tulaj, " én ezt is megtehetem."
 Ez pont olyan, ha szólni mert a dolgozó, jobb esetbe, már is odamondja vagy a tulaj vagy valamelyik hajcsárra, hogy ha nem tetszik, "el is lehet menni!"

 A lisztgyárakban az élet kicsit könnyebb és mert itt is az uniós szabvány nélküli szabvány létezik, a szakmaiság veszik el. Az az érzés, hogy büszke a molnár, mikor ő maga is érzi ez a liszt ott van.
Hát most a külföldi és jelentős részben a belföldi lisztek is ott vannak, ott ahol a minőség le van .zarva és csak a minél magasabb kihozatal számít, magyarán a mennyiség!

 Vannak okos emberek, akik ilyen-olyan szuper iskolákat végeztek és ha gond van, csukott szemmel is megmondja hol és mit is kell tenni, hogy újra jó legyen.
 Jó ez a tudás, és kívülről sorolhassa valaki az összes csavar pontos helyét is, ha nem érzi a lényeget, ha nem lélegzik az üzemmel. Hiszem, a szeretet előbb hálálja meg magát, mint a hatalmas tudás. Egy malom ÉL! Aki mást mond, nem járt igazi malomba, illetve nem csapta meg a szakma igazi szele!

S hogy mi az egésznek a mondandója? -Az hogy végre önmagunkra kellene találni. Nem szolgálni a kizsigerelő maszekokat, miként a minőséggel nem törődő óriásokat. Persze ezt könnyű mondani, hiszen a munka kell! -De vajon mindenáron, -El kell adni a lelkünk, a múltunk? vagy talán a molnároknak a sarkukra kellene állni  és mindkét végletet eltörölni és kiharcolni egy tisztességes és minőséget nyújtó helyzetet.
 Utópia! Ez nem fog megtörténni, csak a kormányzat de még inkább a vásárlók, tudnák elérni, hogy normális áruk kerüljenek a polcokra. De ez nálunk sok-sok idő, mert az egész élelmiszeripart meg kellene erkölcsileg-morálisan reformálni. Mert hiába a jó liszt, ha egy kufár behozza a olcsó és vacak Szlovák és egyéb lisztet és a pékség átveszi. Mert sajnos a minőség hiánya az egész élelmiszeripart sújtja.
 Végy HAZAIT! harsogják a politikusok,ám a hazai nagyüzemi vonala ép olyan vacak, sőt még rosszabb is olykor, mint a külföldi, így mi okom lenne a drágább szemetet megvenni, mikor ott az olcsóbb szemét.
 Szóval idő kell, de az kevés míg a fejekbe a profit éhséget felváltja egy tisztességesebb gondolatvonal. Ezt pedig az egyszerű emberek tudják elindítani, hogy megtagadják a vackokat és a falvak követve külhoni példát saját malommal és pékséggel rendelkezve a minőség mellet foglalnak állást, és bizony a közmunka helyet munkahelyek is lennének...   

Budai Malomról

 Brutálisan egyszerű a Budai Malom története, Brutális politikai érdekel.

A nagy pártok, mszp és a fidesz rendesen üzletelt az üzemmel és ingatlanaival. Mert a malomhoz Vecsésen raktár és Nagykátán is volt ingatlana ami a Budai Malomhoz tartozott.

Felépítették hozzá a korszerű liszttárolót, még a rablóváltás előtt. Elkezdték az ország talán legmodernebb malmát létrehozni a BUDA 2 néven. Ebből nyilvánvaló, hogy a Gabonaipar ( Pest-megyei ) nem volt veszteséges és hosszútávú elképzelések voltak a beruházások mögött.
 De jött a rablóváltás és mindent szétdaraboltak filléreké. Olyan emberek kerültek malmok közelébe akik csak lopni, csalni és nyalni tudtak leginkább. S ez az egész rohadt privatizációra általánosnak mondható volt, a kivételek igen kevesen voltak.

 Egy a lényeg, a politika ellehetetlenítette a malom létét. De nem is a malom volt a cél, hanem a tulajdonosi csere, egyik pártember a másikat követve, mindenki csak a zsebét tömködte, de az üzemre és a jövőjére nagy ívben .zart. S az is tény, idővel a közgép nevű cég is beszállt a mókába, a malom és kiváltképp a hozzá tartozó értékes ingatlan a birtokába jutott. Ingatlan, mert mint a Fradi malomnál, itt is a spekuláció rejtőzött a háttérbe.
 A Malom már rég a Ferencvárosi malom sorsára jutott volna, ha valaki ügyesen el nem intézi a védelmét, így nem rombolható le. Ám nem működik és gondolom már széthordták a berendezéseit. S ami képeket lehet látni, az bizony az épületek pusztulására utal.

 Hallani lehetett olyan érveket, hogy azért nem működhetett mert lakót területen van. Nos ott körbe-körbe gyárak voltak, nem a malom ment a házakhoz, hanem a házak közeledtek az üzemhez. De valójába az ingatlan kellet/kell és ezért pusztították el a rablóváltás idején létezett egyik legmodernebb malmot...

Mi jót hozott a RABLÓVÁLTÁS?

 Egy nagyszerű Bizánci császár mondatát alakítva át, felteszem a kérdést: Mi jót hozott nekünk a rendszerváltásnak titulált RABLÓVÁLTÁS(?) a Malomipar terén pusztítást, hozzá nemértést, pénzéhséget és munkanélküliséget adott. Kérdem én minek kellet behurcolni svájci gépeket, mikor a Magyar tökéletesen megfelelt és nem egyszer Svájc csupán lemásolta a hazait.
 De nem okolható Svájc, okolható azon ügyeskedők akik rábeszélték a szakmaiatlan újgazdag tulajdonosokat, hogy ez a jövő.
 Ám nevezhető e jövőnek az, ahol a liszt púder finom por és a korpának nevezett valamit a legkisebb húzat 5 km-re repíti. A púder lisztnek negatív élettani hatása van, nincs rosttartalma! A szálldogáló korpa meg még isteni csoda folytán sem lesz alkalmas a malacka neveléshez ( teszem hozzá, nem véletlen, hogy egy időbe, granulálták és kohókba égették, lehet ma is ez a trend )
 Hozott-e hát jót a rablóváltás(?) -Ha jónak lehet nevezni, hogy nem fizeti ki egyes maszek malomtulaj a szabit és a tb, hol ott vonja a dolgozótól, a bejelentett munka ezzel jár, akkor hozott.  Ha az, hogy számítógép vezérelt malmok ( lisztgyárak ) öklendezik magukból a minősíthetetlen szemetet, szintén hozott. Arról nem beszélve, hogy így beindult a korszerű táplálkozás butasága, liszt terén. Mert ha normális lisztet adnának a malmok sok ember számára nem kellene a rostpótlást, magvas, teljes kiőrlésű és egyéb kenyerek formájába pótolni. Igaz, itt maguk a pékségek egy része is ludas, hiszen több az adalék, mint a liszt a kenyérbe.
 S akkor nem beszélek arról, hogy eladtuk a nagy malmi vállalatainkat külföldnek, ők meg zömét bezárták, illetve jött a svájci gép és a szuper por minőség.
 Ám nem okolom a külföldet, hisz a gépeket néhány agyafúrt malmos emberke hozta be, tudva a minőségromlás lehetőségét, mert ezt újgazdagnak eladni, annyit teremtett, hogy a 75% lisztkihozatalt megzavarták 90%-ra, na kérem ott a rosttartalom a különbözetbe és az extra nyereség az újgazdag zsebébe.
 S ha így nézzük, valóban teremtet hasznot, a külföldnek és a kiválasztott újgazdag rétegnek, mi magyar meg ehessük a Szlovák lisztből készített kenyeret. A pékség tulajok persze ugyanazt a vackot kapják, mint a hazai lisztek nagy százaléka, csak még olcsóban.
 A bizánci császár annak idején, Mohameddel kapcsolatba tette fel a kérdést egy barátjának, pár év és Konstantinápoly elesett ( 1453 ) a török meg majd mindent lerombolt ami Bizánci és művészet. Hát megeshet, a malomipar is így jár, pár év és az utolsó minőséget gyártó malom is elesik, a lakosságnak megfelel a vastagbél daganat, a rosthiány egyik "pozitívuma" és az agrár ország egyik feldolgozó ágazata követi a cukorgyárak sorsát! Hát így teljesítünk jobban a rablóváltástól számítva, és ebben minden párt mely kormányon volt aktívan kivette a részét!    

Malomipar

 BEVEZETÉS:
  Egykor volt a Gabonaipar ami nyereséget hozott az államnak és munkalehetőséget biztosítót, nem csak a szakmunkásoknak. Ez időtájt még folyt a molnároktatás és az oktatás alatt nem a mennyiség volt a hangsúly, hanem a MINŐSÉG!
 A lisztek jók voltak, a pékségek nem nyomták teli adalékokkal, hogy valami kenyérforma mérget etessenek a vásárlókkal, és még a takarmánykeverék gyártás is a molnárok kiváltsága volt, mivel ezt is mi tanultuk.
 Ezt az időt mondják diktatúrának, egypártrendszernek, de a kutyát sem érdekli, ha volt munka és a malomipar jelesül nyereséget is termelt, sőt fejlődött, hiszen az átkosba építették fel a Buda 2 névre hallgatott malomüzemet, amit a politika a rablóváltáskor szó szerint tönkretett!!!

TÁRGYALÁS:
 Bejött a rablóváltás és nekiestek a nyereséges malmok privatizációjának. Fillérekért szerezték meg, a legtöbb esetbe nem az esetleges jogos tulajdonos, hanem a hirtelen meggazdagodott, nevezhetjük újgazdag rétegnek, a gyakori esetben malomhoz is analfabéta gazfickók!
 Volt ki élt a lehetőséggel és megemberelve magát jó vonalon vitte a malmot, ám sokan inkább a csődbe, vagy a tűzbe, hogy fizessen a biztosító! Ekkor jelentek meg a szükségtelen svájci gépek, amely egy újabb üzlet néhány élelmes embernek, bemesélve ez aztán okádja a lisztet. Való igaz okádja, de majdnem olyan minőségű is, mint ha egy szörny öklendezte volna ki.
 S hogy a baj ne legyen kevés, jött a lisztárak lenyomása, ebben sok malom belepusztult és természetesen a kormányzat külföldi érdekeket kiszolgáló cinkossága közepette.
 A vég hulláma engem Pilisen ért, ahol tulajdoni vita

tulajdoni vita eredményeként egy italt jobban kedvelő, mint a munkát főnököt dobtak a nyakunkba. Jót nem tudok mondani róla, hisz ő vágta haza a malmot a tulajdonosnő vélem instrukciói alapján. Egy biztos, az alkoholt nem vetette meg, jó példaként üzemvezetői beosztásához, és a piacot is tönkretette, mert nem tudott engedni és üzleti szempontok szerint dönteni, igaz a malacai jól meghíztak.
 Mi bezártunk a Ferencvárosi malomról meg hírlett, kitelepítik, mert bántja a látképet, valójába az ingatlan kellet néhány aljas spekulánsnak. Mert bizony ott előbb volt malom, mint lakóház, az a környék mai szóhasználattal ipari parknak számított...

BEFEJEZÉS???
 A végső csapást a malomiparra és a főváros malmaira maga a városvezetés mérte. Tönkretette az összes Budapesti malmot. De a kormányzatok is ezt művelték. Néhány kiváltságos talpon maradhatott és természetesen a vacak külföldi lisztek dömpingáradata. Mert az is külföldi amit átcsomagolnak és például a Dunántúlt egy külföldi, Német ( Osztrák ) cégcsoport uralja, miként a Tiszántúlt egy Ukrán érdekeltségű.
 De ezen óriások között ott topognak a hazai kiválasztott nagyok, akik szintén a svájci technológia vívmányaival mind kevesebb embert és mind rosszabb lisztet gyártanak. Ez a Magyar malomipar, ami annyira jól teljesít, mint maga az ország. Csak a korrupt politikus és a gazemberek híztak meg, hajrá Magyarország, hajrá rablóváltás hősei.       

Ami történt velem...azaz nem.

Ha még tudják a malmok,
Pekár Imrének köszönhetjük a
pekározás nevű egyszerű és nagyszerű
eljárást.

 S hogy miről szól az életem(?) -A malomiparról, legalábbis a szívembe, ahogy egy volt osztálytársnőm mondta: "- Te nem tudsz szabadulni a malomtól "
Hát nem, és nem is szeretnék. Munkám lehet más, teremthetek hasznot, nem a szakmámba, de ha lehetőség nyílik, keresem a kapcsolatot az ipar azon részével amely még malom és amelyben nem csupán csak a profit diktál, hanem a szakmaiság és a hagyomány is.
 Anno, pár éve, írtam a Pilis város polgármesterének, hogy az önkormányzat finanszírozza meg a malmom újra indítását, nem csak azért mert szerettem ott dolgozni, hanem mert látom benne a fantáziát.  Az elmúlt években nem egy üzemeltetési tervet írtam meg. Természetesen, mert ez Magyarország senki nem válaszolt. Nem az, hogy közlik, szerintük nem üzlet, hanem talán még el sem olvasták...
 De mindegy, ez pont olyan, mint a Pándi tervezetem, ami öt éven belül vissza szolgáltatta volna a be invesztált összeget. Nem részletezem, hogy a legrosszabb esetben is havi tiszta 3-4millió forint nyereség lett volna...
 A szakma nagyjainak konkurencia lenne a minőség miatt, így inkább nem, már csak azért sem, mert a tervben ragaszkodtam a minőség és a hagyomány mellet. Aki nem lát a dologba, a malmi lehetőségekbe, azt hiszi full veszteség.

Na a hagyomány és a minőség ez az amiket ebben az országba a kutyának sem kell. Ugye egy automata malom okádja a lisztet és jön a profit, a szemetet amit adnak  úgy is megveszik, mert a fene nagy tudatos vásárlás csak duma, duma amivel Dunát lehet rekeszteni.
 De nem panaszkodom, csak szívügyem volt. De mert egyik tervezetben sem láttak gondolom fantáziát, hát mosolygok ironikusan és szidom a boltban kapható lisztnek titulált valamiket.

 Gondolom Pilisnek biztos nem kell egy adózó vállalat és munkahelyek. Igaz a közmunka zrt mindent megold...
 

Pékség

Ez valódi kemence

 Nem a szakmám és igazából csak azért érdekel, mert én is vásárolok pékárút. Kezdhetném ott, hogy minden tiszteletem a pékeknek, ők gondoskodnak arról, hogy még vasárnap is friss árút kaphassunk. Egy malom tud előre gyártani, de egy pék ha ad magára biztos, hogy nem.
 Ismerek pékeket és tisztelem őket. A közös bennünk, hogy liszt mind két szakma asztalán kötelező darab.
 S most jöjjön egy kis multi piszkáló, ott a helyben sütött friss pékáruk téma. Nos helyben süti egy automatizált gép, aminek sok köze nincs egy pékhez sem. Már csak azért sem mert a pénztáros vagy éppen aki ráér teszi be veszi ki a terméket. Helyben sütött, de az már messze nem friss, hisz a tésztát a fene sem tudja honnan szállítják, ami azt eredményezi semmi szakmai előkészület nem folyik a "mi" péküzemeinknek nevezet bolti sütödében. Ráadást az alapanyagok közelebb állnak a fornetti  szerű módihoz, mint a pékségekhez. S aki kóstolt valódi pékárút és a bolti ízét, érezheti a különbséget.

 Ez egy, a másik, nem egy pékség pék nélkül dolgozik. Jó, persze mikor ott a szar liszt és tudni való mennyi adalék kell, minek is a szak(?) -Természetesen kellene! Miként a pékségnek is, nem lisztes-lekvárt kellenék rakni a lekvárosba, lekvár helyet, mert bizony vettem olyan lekváros!
 S ott az imádott egészséges táplálkozás nevű, részben maszlag. A rozsos kenyérbe a rozs helyet akad ahol maláta van. A jobbik még az ahol tritikálét adnak a búza liszthez, hiszen azon növény a rozs-búza keveréke. ( S bizony illik megjegyezni Magyar fejlesztés, őt szánták az új kenyér gabonának. )
 S amit Amerikába a kényelem diktált, már mint hogy szeletelve árulják a kenyeret, hazánkba kényszer. A vacak árút valószínűleg könnyebb lenne tépni, mint késel vágni. Ez ugye ismerős lehet a rablóváltáskor elszaporodott pékségek osztályozhatatlan termékeiből, már aki emlékszik. Miként a levegő zsemle, kívül szép barna, belül üres. Néha még ilyennel is lehet találkozni. Nos ott el lehet gondolkodni, hogy egy kiló lisztből hány kiló zsömle is születik meg.
 De itt sem elsősorban a pék a hibás, hanem az újgazdag tulaj, akinek szintén csak a pénzen jár az esze, és ezért nem is alkalmaz péket, pedig a jó kenyeret nem a gép és a szalagmunkás teremi elő, hanem a pékmester hölgyek és urak! Náluk pont az van, mint a malomiparba, automatizáltak tök fölöslegesen, mert hagyományos módszerekkel is el tudnák látni az országot, miként a malmok. Ám a pénzimádat mindent felülbírál, minőséget felváltotta a mennyiség, a szakmunkást a valamire betanított munkás. A szomorú az egészbe az, hogy nem szükségelteti az ország ellátása ezt az idióta trendet!

Lisztes téma 2

Ha egy malomba még ilyen hengerszéket látsz,
ott még remélheted valódi lisztel leszel gazdagabb!

 Néhány gondolat az egész:
-Volt egykor a Gabonaipar és ezen cég nyereségesen és jó minőségbe látta el az országot lisztel. Megyei szinten voltak a malmok, amiket a RABLÓVÁLTÁS szétszaggatott és jelentős részben olyan tulajdonosok kezébe került akik politikailag a tűzhöz közel ténferegtek.
 Tény, Magyarországon liszt túlkínálat van! Miként az is, hogy a nagy malmok főleg, porlisztet szórnak a szemünkbe, mi meg mosollyal az arcunkon megvesszük, mert az egyik kutya a másik eb.
 A multik polcain nagy százalékban rossz liszt található, miként a boltok zömében. De miközben túlkínálat van, jön be az idegen liszt és átcsomagolva vesszük, mint hazai. S annyiban hazai, hogy vegyes tulajdonú cég s így inkább például a Német malmai termékeit árusítja, mint az itteni malmaiét, az ittenit inkább szünetelteti.
 Ott a Pannonmill Ausztriai vagy Német, a lényeg nem Magyar. Abo mill, Ukrán. S ha már külhoni legalább a minőségre törekedhetne. Ám nincs félnivalója a külhoninak, hiszen a hazai nagyok is a svájci porliszt technológiát használják. Sőt, a kunsági liszt az Abo csoport részeként még talán a legjobbat álltja elő a nagyok közül, jobbat mint a tisztán hazai nagy cégek.
 Ez nem csak üres szólam, kipróbáltam több malom lisztjét, úgy a Sikér zrt számomra hasznavehetetlen finomlisztjét, s bizony Gyermelyé is a porhoz közeli.
 Tudnám sorolni, de ismét azt mondom, ha nagy bevásárló akkor Kunságit érdemes keresni, ám a igazi a transzmissziós malmoktól helyben megvenni.

Liszt???

"Finom" Liszt

 Oly időket élünk mikor az egészséges táplálkozás egyre fontosabb szerepet tölt be életünkbe. S ezen életmód egyik kulcsa a LISZT!

Nem tudom ki, hogy van vele, de véleményem szerint rossz minőségű termékek sorakoznak a boltok polcain, tisztelet a néhány kivételnek.

 Olykor megkérdezik tőlem, melyik malom lisztjét vegyék, hát szívem szerint azt mondanám egyikét sem! Persze ez túlzás, de elárulom amiket reklámoznak és melyek nagynak tartott vagy modernek titulált üzemekből kerülnek ki, az esetek túlnyomórészében messze áll a jótól.

 Mint tudjuk a rosttartalom fontos az egészséges táplálkozás és maga a szervezett számára. Ám a nagy és modern malmok Svájcból behurcolt gépekkel porszerű lisztet alkotnak.

Ezen termék mindenre jó csak éppen az egészségünket nem szolgálja! Nem véletlen a drága teljes kiőrlésű lisztek és egyéb gabonaőrlemények.

 De elárulom ha a malmok nem arra törekednének, hogy egy adott gabona mennyiségből minél több lisztet "préseljenek"  ki, akkor távolról sem kellene annyi lisztfajta a polcokon. Mert egykor a 74% lisztkihozatal jónak és megfelelőnek számított. Ma a nagy malmok 88% és fölötti eredményt hajszolnak és ez egyet eredményez POR LISZTET!

 Port, ami bizony nem feltétlenül szükséges a szervezetünknek. A gabonából kiőrlik a lelket is e "szuper" gépekkel. S miközben a malomtulajdonosok többségének gőze sem nagyon van a szakmaiságról és csak a profitra törekednek, nekünk nem jut más, mint a kiőrölt alig használható ilyen-olyan lisztnek titulált valami.

 Az igazság az, hogy a modern malmok, már nem is malmok hanem lisztgyárak, részei a tömegétkeztetésnek. Pedig az ipar megengedhetné a minőségi liszt gyártását, mert túlkínálat van és ráadást külföldről is hozzák befelé a liszt nevű valamit.

 De hogy konkrétan is tanácsot adhassak, azt javaslom aki teheti közvetlenül malomból vegye a lisztet és csak hagyományos transzmissziós ( szíjáttételes ) üzemből, mert ott még minőséget kaphatunk.

Szakmaiság-Egészséges

Orosz szélmalom

  " Szakmáról és mesterségről beszélni egy olyan államba ahol nincs szakmunkásképzés olyan, mint hegyet mászni a pusztaságban"

 Nem tudom, mit jelent ma molnárnak lenni, mert nem dicsőség szerintem! Mert a  rossz minőségű liszthez az embernek a nevét adni, kínos és talán még szégyenteljes is.
 A Svájci robotmalmokra nincs szűkség! De mert ez még a trend olyan "molnárok" ülnek a vezérlőpult mögött akik talán még azt sem tudják eldönteni, hogy az adott búza acélos-e vagy nem!
 Persze ez minden szakmára érvényes, hiszen mikor tudatos módon megszüntették a szakmunkásképzést, elérte az ország a butaság felé vezető út kapuját kedves vezetőinknek köszönhetőn, akik kiszolgálva a külföldi multikat, minden téren behozatalra kárhoztatták a nemzetet!
 A döbbenet az, hogy lisztet is behoznak és ráadást éppen oly rossz minőségűt, mint a legtöbb saját nagy malmaink porlisztjei. Igaz ezen nagy malmok részben külföldi érdekeltségűek, és természetesen nem érdekli, hogy mit etet a lakóssággal. Ám a saját teljesen magyar tulajdonosú malmok zöme is élvezettel szórják a szemetet!

Mesterség, szakmaiság a legtöbb esetben kimerül a számítógép kezelésében, de vajon a globális energiaválság határán meg e éri egy minden gépet egyedileg meghajtott üzen, vagy jobb lenne egy motor és szíjáttételek által mozgatott malom.
 Szerintem energiatakarékosabb egy transzmissziós üzen, igaz oda szakmunkás is kellene aki fel tudja rakni a szíjat vagy netán még varrni is ha a sors úgy hozza.

 Egy olyan világban élünk ahol a minőség elérhető azzal, hogy ráírják a csomagolásra bio vagy 100%-ban hazai.
 Nem hiszek az ilyen szövegekben, nem mert sokszor csak szlogen, pont úgy, mint a 99ft volt/van. Mert ugye amikor kiagyalták a 9-re végződő árakat, akkor is 100ft volt valójában.
 Ez a véleményem a polcokon felsorakozó egészséges, természetes, hazai és sorolhatnám a jelzőket, árukról. Nekem is tudomásom volt Német lisztről amit átcsomagoltak és eladtak, mint hazai! Ebből kiindulva megkockáztatom de bátran, hogy amire jót mondanak könnyen lehet úgy egészséges, mint a colák.
 

Lisztes téma

 "Kihalt a molnártudat és kihalt a molnárokból az önbecsülés és a szakma iránti szeretett. Olyan mint a világ, média függő és igénytelen, híján

Egykori malom

a becsületnek és az őszinteségnek."

Elgondolkodva hová jutottunk és mik ma a "megfelelő" irányvonalak, kicsit elszégyellem magam.
Annak idején nekünk azt tanították, hogy nem szabad az őrlőhengerek rovátkáit ledarálni.
 Ma mi van(?) a hengerek úgy össze vannak szorítva, hogy havonta rovátkolásra viszik.
 Nem tudom, de régen folyamatos műszakban is a legtöbb esetben kitartottak a hengerek az éves karbantartásig. Persze el kell ismerni akkor nem a púderliszt volt a sláger ami összecsomósodva semmire sem jó. Akkor megkövetelték a molnártól a minőséget, a molnár akinek a szíve a helyén volt, törekedett is rá, már csak a kihívás miatt is.
 Igaz ez nem arról szólt, hogy tüzesre fogatom a hengereket, úgy látszik az új malomtulajdonosok nincsenek tisztába a "C" tűzveszélyességi kategória jelentésével. De ha igen annál rosszabb, mert ezzel tudatosan hajszolják a betanított molnárt, hogy minél több liszt mellet, minél forróbb legyenek a hengerek.
 Gondolom mikor leég a szuper Svájci vackokkal teli malma, majd a molnárjára fogja.
 De mindegy, én valószínűleg nem fogok ezen mű malmokba dolgozni, mert nem egyezik az elveimmel. Illetve a kijelentéseim, nem túl pozitív visszhangot keltenek a szakmát most vezető molnárokba ( Ők megalkudtak ) és tulajdonosokban. Mondják el tudják lehetetleníteni az embert, ám ez csak annyit tesz, FÁJ AZ IGAZSÁG!
 Kell a munka, ez így van! Viszont akkor inkább töltők fel árút egy áruházban, mint hasznavehetetlen lisztet adjak ki a kezeim közül. S itt megjegyzendő, a pékségek zöme sem különb! Mert milyen pékség az ahol egy árva pék sem dolgozik. A pék hiányából meg el lehet képzelni milyen kenyér kerül az asztalra. Mindegy ki mit mond, a pékáruk jelentős része adalékos, felfújt mű vacak. Ez pedig alapot add a malmoknak, hogy szemetet gyártsanak, hisz úgy is tele nyomják ilyen-olyan anyaggal, tisztelet a malmok és pékségek terén az egyre ritkább kivételeknek. Ők szélmalom harcot vívnak a közkedvelt hulladékokkal szemben.

 Egy valamit nem értek, miért reklámozza a főmolnár a lisztet? Hiszem ha jó a liszt megveszik, ha meg nem lejárassa magát a főmolnár. Persze nincs hová, hisz porlisztnél rosszabbat nehéz elképzelni és így mivel majd minden liszt egyforma rossz, mehet a reklám.