Takarmánykeverésről

 Egy beszélgetés kapcsán felmerült a takarmánykeverés témája. Ez egy sokadik tabu téma ebben az országban.
 Valamikor réges-régen a takarmánykeverők a malomipar azaz pontosabban a Gabonaipar részeként funkcionáltak, minőségi takarmányokat adva az állattartóknak. Anno a címke kötelező volt és a valós összetevőket tüntették fel.
 A keverőüzemekben molnárok dolgoztak és irányították a tápgyártás folyamatát, felelősségteljes részfeladatok közepette, mert egy malter ( egy keverés )összeállítása komoly dolognak számított, épen úgy tekintve, mint a lisztgyártást, mint mondtam, akkor MOLNÁROK készítették a tápokat.
 Mi mikor tanultuk a szakmát egy hét iskola egy hét malmi gyakorlat, egy hét iskola és egy hét takarmánykeverő üzembe történő gyakorlat volt a menetrend.  Ezt ma sok keverőben dolgozó, nem mondhatja el magáról, miközben ő a főnök a keverőben.
 Ma sok takarmánykeverő a nagy gazda sertéstelepén van, azt keverve be amit éppen akarnak, illetve a raktárában van! Ez soha nem történt meg az átkosnak mondott időkben! Ez a rablóváltás vívmánya, mikor kiárusítottak mindent és szétbombázták a Gabonaipart! Budapesten volt a közvágóhídi villamosvégállomáson az egyik legnagyobb keverő, vasúti és közúti összeköttetéssel rendelkezve. Ám ugye, a rablóváltással az újgazdagok nem vették a tápot, hanem maguk keverték a maguk esze szerint. Ez megroppantotta a minőséget gyártó üzemeket, és persze a kegyelemdöfést például a Budapesti keverőüzemnek a lerombolása adta. A főváros a keverővel kezdte, majd a tönkre vágta a modern Budai malmot és végül lerombolta a ferencvárosi malomüzemet. S ezt mindenki nézte, nem csak a munkanélküliséget növelve, de a főváros elvágta magát egy katasztrófa helyzetben, az önfenntartástól.
 E mérhetetlen pusztítást a nagyra becsült Antall kezdte, és nincs kivétel, az mszp és a fidesz bevégezte, rengetek pénzt pumpálva a pártjaikba! Ám visszatérve a tápgyártáshoz, ma mindenki azt gyárt táp címszóval amit ép akar! Vannak keményen küzdő, valódi minőséget, nem hormonokkal teletömött terméket előállító üzemek. Ám a sokaság a újgazdagok tulajdonába, maguknak gyártják a tápot. S ezzel mondhassák, hisz az ő állataik eszik meg, de viszont az ő állataikat mi esszük meg! -Jó hazai! -Ez egy nagy hazugság! egyáltalán nem jók a hazai nagy és közép üzemek termékei. Van kivétel, de 50% feletti a pocsék árú, amit a kormány úgy erőltet! 
 Jó élelmiszer az amit otthon termelek meg, miként a hús is. Persze nem teheti mindenki, és ez részben az urbanizáció eredménye, elvágva az embereket az önfenntartástól. De lehet keresni és válogatni, és bizony a reklámon túl, érdemes utánanézni, ki is áll egy cég mögött és milyen is a portékája. Igaz, ravasz húzás, hogy honlapján a cég a szépet és a jót firkálja és ha jön a negatív kritika, indul a törlés.
 Ám úgy tápban, mint lisztbe, lehet minőséget előállítani nyereségesen. Igaz nem luxus telepjárók garmadája fog a tulaj garázsába állni, ám nyugodtan alhat, tudva ő azt adta amit el várnak tőle.