Emlékezve

 Emlékszem az első komoly szakmai ellenvetésemre, ez a búza pihentetési idejével volt kapcsolatos. Mert a gabona a tisztítást követőn nedvesítve van, majd pihen és úgy indul az őrlésre.
 A dolog lényege, hogy jött a technológus és átvariálta az időt. Hát naiv molnár ez nem tetszett, mert ragaszkodtam a könyvben tanultakhoz. Ám ő mérhetetlen türelemmel, nem elküldött a fenébe, hanem elmagyarázta, hogy mikor a könyvet írták 4 alap búzával dolgoztak a malmok, ma meg 40 fajta van és bizony ezeknek különböző a nedvesség felvételének ideje.
 Minden tiszteleten az övé, nem letorkolt, nem lekezelőn magyarázta a dolgokat, hanem türelemmel és értelmesen mondta el ami van és ami hasznos információ lehet a számomra.
 Persze már azóta sok idő eltelt és tovább változtak a dolgok, szerintem rossz irányba, ám az, hogy mily módon közelítette meg a helyzetet nagyszerűségét igazolja, és azt sok ember tanulhatna tőle!
 De miközben elsuhantak az évek, és a szakma szépségét, a profitéhség elbontotta, automata lisztgyárakra, melyekre semmi szükség, Farkas Józsi Bácsira gondolok, nélküle soha nem rajongtam volna a szakmáért. Az ő lendülete, lelkesedése és az ipar szeretete oly átható, oly hatalmas volt, hogy aki kicsit is nyitott volt a molnár világ felé, azt megérintve egy életre molnárrá tett, még akkor is ha elkerült a kormányok által tudatosan szétvert malomiparból.
 Persze mindenkinek megvoltak a maga kedvenc tanárai, és ki így ki úgy látja a szakmát. Ám hiszem, hogy Farkas Józsi bácsi, aki a technológia könyveket is megírta, nem erre a világra vágyott, ahol a minőség nulla a mennyiség érdekében.
 Mi amikor tanultuk a hengerszékek fogatását, ezzel változtassuk az őrlőrést, szóval bizony egy nagy elégtelent kaptunk volna, ha úgy fogatnánk a gépeket ahogy most! A fém tüzes, a liszt por, és beültetett molnár meg a KW fogyasztást bámulja, nem azt, hogy minőséget adjon ki a kezéből.
 Nehéz idők ezek, eladták a rablóváltáskor az élelmiszeripart, és özönlik befelé a szemét, amelyet, szégyen de a meglévő hazai, nem csak malomipar, de az egész élelmiszer szektor főként nagy  vállalatai könnyen túlszárnyalják. Mert sajnos az igazság az, a hazai semmivel sem jobb, mint a kintről érkezett, tisztelet a kevés kivételnek.