Ennyi!

Nézem a malomipart, és rájöttem lassan nincs mit nézni. A tömegliszt felülírta a minőség felé való gyengécske törekvési kísérleteket is, legalábbis a legtöbb esetben. Van kinek ez tök megfelel, a hazai polgároknak minden bizonnyal, mert csak bizonygatni tudunk, hogy tudatos vásárlók vagyunk, meg egyre egészségesebb falatokat nyelünk le, de valójában az egész csak önámítás.
 A poén, jelen esetben nem lehet a külföldet okolni ugyanis, a saját tulajdonú, saját malmaink okádják ránk a szuper kiőrlésű portengert. Természetesen még akadnak kivételek, meg aztán akinek nem inge, nem veszi...na szóval, a sajátjaink, a rablóváltáskor a semmiből előbukkant és még most is az ismeretlenségből megjelenő újgazdagok a legfőbb ellenségei a minőségnek. Ők nem egy szakmát, egy mesterséget látnak a dologba, csak a pénzt! Ők tán nem is ismerik a szakmát, a történelméről meg végkép nincs elképzelésük, de nem is kívánnak elmélázni az ilyen dolgokon.
 Lehet nem is kellene, ám azt igen, hogy odafigyeljen a vezetőmolnárjára, miként a vezetőmolnárnak is arra kellenék törekednie amit anno tanult, és ez nem nagy titok, de nem az extra profit! Mindenesetre valahogy a kutyát sem zavarja ahol az ipar, az egész élelmiszeripar tart és amerre egyre inkább süllyed. -Boldogság, de amíg az embereket nem zavarja valójában mivel etetik, hát egyék amire úgy látszik annyira vágynak.
     

pesti József-hengermalom

A valódi iparosodást gróf Széchenyi István hozta úgy a malomipar területében, miként az egész országra tekintve, úttörő módon lerakta alapjait a nyugati ipari forradalom által beindult nagyüzemeknek és magának a gőzgépeknek. A malomipar részéről korszakalkotó tette a  a József-Hengermalom amit 1839-ben kezdtek építeni és 1941-ben megkezdte működését. A nevet tulajdonképpen Habsburg József nádorról kapta aki mindvégig kiállt a modernizálás és a malom mellet. 
 A malom hengerszékekkel őrölt és olyan célt tűzött ki maga elé, mint az egységes lisztminőség. Az üzem amely hazánk első gőzmalma volt olyan távlatokat nyitott meg hazánk számára, amely a legfontosabb iparággá emelte a malomipart, hol is vannak ezen szép idők... -Jelentős, ha nem egy ismételt mérföldkőnek számított a Ganz kéregöntésű hengerszéke amely nem csak, hogy jobb lisztminőséget eredményezett, de alkalmassá vált az ipar ezáltal a hazai acélos búzák tökéletes feldolgozására.
 Pesti Hengermalom Társaság amelyet a József Hengermalom képviselt elsőként, komoly vitákba keveredett a  fővárosi vízimolnárokkal akik ellenezték a Széchenyi általi újszerű modernizálást, és ez ügyben is József nádor mindvégig a gróf mellet állva politikai támogatást szolgált. A malmot alapból nem csupán őrlőüzemként hozták létre, hiszen telephelyén komoly műhely, öntöde is üzemelt, az üzemet teljesen kiszolgálandón.

Fontos információs alapot: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig Dióspatonyi Ildikó munkája szolgálta.

Pékség-kenyér röviden

Van nekünk egy NÉBIH nevű valamink, amelynek előszeretett akciói a kormánynak nem tetsző cégek leellenőrzése, amivel nem lenne baj, ha a kormánynak tetsző cégeket is, a hazai vállalatokat is rendesen ellenőriznék, már csak azért is, mert a sokak szerint jó, hazai élelmiszeripar, egy rakás szemét valójában.
 Persze sokan el sem hiszik, mások élből tagadják már csak nemzeti virtusból, és vannak akiknek fogalmuk se nagyon van, miről is beszélek. -De miről is, azokról a ellenőrzést nem kapott pékségekről, melyek hulladék kenyeret dobnak a piacra, a "tudatos" vásárló morogva hazaviszi. Itt van olyan, hogy alku a kereskedő és a pékség között, van olyan, hogy a kereskedő a legolcsóbbat választja és még számos érv. Ám nem az érvek a lényeg, hanem, hogy a NÉBIH mi a fenéért nem ellenőrzi a több száz ilyen pékséget?!

 Az meg, hogy minden marhaság van a kenyérbe, szintén nem zavar senkit, hülye egy helyzet és a gondolkodó ember fogalma is megkérdőjelezhető. Ugyanis, szója és a franc tudja mi minden vackoknak semmi keresnivalójuk a kenyérbe. Vagy tán a búzatábláink arról híresek, hogy szójababtól tarkítottak??? -Nyilván nem, a szójáról meg annyit, nem őshonos nővény és ahonnét behozzák, akár Kína, akár Brazília, nagy valószínűséggel GMO
 Na de, ha nem a földeket keverednek ezen sok "nyomokba tartalmazz" és testvérei akkor a raktárba, viszont erre is vonatkoznak szabályok, azaz nem lehet mindent összeömlesztve tárolni. Arról meg nem is beszélek, szójabab mennyire szükségeltetik egy pékségbe, olyan hazai pékségbe ahol még a rozsos kenyeret is rozs nélkül kreálják, Persze mindegy, jó ez így nekünk, tehát együk, jó étvággyal.

Elgondolkozva

Bicskei Malomüzem 

Sok okos ember sikerült életem alatt megismerni vagy csak párszor találkozni, ám ezen dolgok közepette még több olyan emberrel találkoztam akik álomvilágban élve, elmagyarázzák azt amit jó esetben is csak sejthetnek, már mint, hogy mi is van a kulisszák mögött.
 -Csodás az élelmiszeriparunk, mi több alig van némi bibi, álom, az okoskodás helyet a körülnézést tudnám javasolni elég sok embernek. De most csak a malomipar, amely halvány árnyéka a monarchia alatti időkhöz képest, miként a rablóváltás előtti is jóval magasabb színvonalú volt, minden tekintetbe. Vannak molnárok akik még szavukat sem merik emelni a tömegliszt láttán, van fizetés és jó ez így. Van ki az egész problémát tagadja, okkal vagy ok nélkül, és vagyunk kevesen akik nem röstelljük az igazságot kimondani.

 Hűm, a mostani szakoktatásról általánosságba se nagyon tudok jót mondani, a molnárképzésről, ami nincs, meg nem is lehet, mert ugye ezzel hosszútávon részben ellehetetlenítik a szakmát, illetve a gyorstalpalós embereket bedobva, néma szolgákat nyernek, hiszen, kinek nincs meg a megfelelő szakmai ismerete, még a kérdéseket is óvatosan meri feltenni. S ez mit hoz a jövőt tekintve? -Teljesen egyértelműen maximális kiőrlést, azaz minél magasabb profitot az egészségesebb liszt rovására.

 Számomra a legtragikusabb, hogy az igazán nagyágyúk a szakmába immár az idősebb korosztályt képviselik, sőt, sajnos a minket okító tanáraink közül is jó néhányan eltávoztak az élők sorából, és bizony ha lesz egyszer oktatás, nem lesznek olyan nagyszerű emberek, mint akik minket is tanítottak. -Egy szakmát lehet tudni és lehet szeretni és lehet a lelkünk részévé váló varázslattá emelni, de ehhez egy nagyszerű ember szükséges, nos nekünk megadatott, FARKAS JÓZSI BÁCSI, aki nem egy szakkönyvet is megalkotott, nem csupán az anyagot adta le nagy-nagy türelemmel, de lelket adott a tananyagnak, lelket, amely sokunkat megérintve egy életre rabjává váltunk a malomiparnak, még akkor is ha a malompusztításokat követőn, megszűntek a lehetőségek sokunk számára. Számomra mindegy hol dolgozok, igyekszem odatenni magam, de mindig is MOLNÁR maradok, mert ott belül a szív környékén valami kitörölhetetlen dolog történt, és ez láthatatlan kötelékként örökre a szakmához láncol. Nos ilyen dolgok egyre ritkábbak lesznek, mert ugye varázsló nélkül, nincs varázslat sem.

 S csak zárszóként, sosem fogom megérteni, hogy épelméjű emberek, itt a aljas politikusokra gondolok elsősorban, miként merték, a Budai Malmot hazavágni, miként a Ferencvárosira ugyanez érvényes.  -Persze tudjuk pártalkuk és cimborák, új keletű malomtulajdonosok helyzetbehozása volt a háttérbe az egyik ok. Ám a rablóváltás legkorszerűbb üzemét, a Budai Malmot ellehetetleníteni, főbenjáró bűn, és sitten lenne a felelősöknek a helyük. 

Röviden Tömören

Sok szakma eset a hanyatlás korszakába, tudatosan megszüntetve, a nyereséges üzemeiket, gyáraikat. Ez a sors jutott az egykor világhírnek örvendő malomiparunknak is. Nincs oktatás, lassan a lisztgyárakon kívül, nincs malom. -Ha egy szakmának megszüntetik az oktatását, nem csupán az utánpótlás folyamatát törik meg, de a múltat is feledésre ítélik. Lassan kihalunk, lassan nem lesz ki szíjat tudna varrni, s bár a modern tömeggyárakba nem szükséges, ám a szakma történelméhez, múltjához nélkülözhetetlen.

Másvilág ez, ma malmot döntünk romokba, gyújtunk fel, csak hogy néhány lisztgyár és a kinti liszteket behurcoló kereskedők diadalmasan mosolyogjanak. Igen, az extra profitért egy szakmának kell elmúlnia. Pedig a jó lisztet nem ezen óriás malmok, és nem is a pocsék szlovák és más országból behozott valami jelenti. Ám mi magyarok vagyunk és a szemetet is megesszük és meg is elégedünk vele, ez a mi sajátos hazai tudatos vásárlásunk! -S az egészet a politika tette!

Csak egy történet

A csőpadon voltunk, túl a próbán, a próbavétel arra jó, hogy tudjuk mennyi az őrlésünk 6perc alatt és így kiszámolhatjuk, az egy órás teljesítményt, illetve a kiőrlési arányt is meg lehet így tudni. -Szóval túl voltunk, a műszakvezető papírra írva, majd a műszaknaplóba másolja az eredményt. -73% volt, nos ez éppen megfelelő, no igen nem a 2017 esztendőről beszélünk, itt már a 90% is kevés egyes malomtulajdonosoknak, végül is, mit számít, hogy rosttartalom nélküli lisztek kerülnek a polcokra, ezek  10 kg búzából 20 kg lisztet várnának el, s tán még ez is kevés volna.
 Mindegy, a csőpadon tartózkodtunk, ez az a hely mely összeköttetést biztosít a sziták és az őrlőhengerek között, csövek, felvonók, pneumatika jóvoltából.

 Valahogy így zajlott egy-egy pillanat a Pilisi malomba, amit ostobaságból csődbe juttattak, majd eladtak, majd száz év ide vagy oda, bontásra kárhoztatták, de a dolog tűzvésszel ért végett. Bár én kíváncsi lennék, hogy tud éjjel kigyulladni, egy bontás alatt álló üzem, ami logikusan, már rég áramtalanított, hiszen halálraítéltek.

 Két szíj is leesett, a silóból gyengébb minőségű gabona jött át a koptatóba, és a felvonó, a sok tört és apró szemet nem bírta továbbítani, így gyorsan elzártam a silócellából áramló gabonát és le a pincébe, lehet felvonót kikaparni, hogy azt követőn a szíjat felrakva, újra indulhasson a koptatási, tisztítási folyamat. Addig kapartam, míg a felvonóba a heveder megmozdulva, elkezdett visszafelé pörögni, innen már nagy valószínűséggel, fel fogom tudni rakni a szíjat, és visszább véve a gabona áramláson, gond nélkül lecsenghet a műszak. -Voltaképpen a vége közeledett, már nem igen akadt pénz elsőosztályú gabonára, a pletykák szerint, ezt a vegyes minőségű búzát leőrölve, befejezzük az üzemelést, mivel állítólag veszteségesek vagyunk. Persze részben veszteségesek, hiszen az új kinevezett üzemvezető nem volt hajlandó a lisztárból engedni, és hát így ha minden más malom olcsóbb, akkor nincs sok esély piacképesen működni. -De igazából sokat nem is lehet olyan embertől várni, akinek se iskolája se tapasztalata nem volt malomipari területen, és döntéseiből ítélve, még üzemvezetéshez sem nagyon konyíthatott. Az emberke padló fényezésére bérelt gépeket, ez volt a terv ha elfogy a gabona, bár értelmesebb lett volna tőle, ha a üzemeltetésen töri a fejét, nem a padlón mélázna, de hát az egész úgy nézett ki, hogy a halálba kívánja/kívánják sodorni az üzemet.

 Persze, ma 2017-ben, már nem kell felvonót kikaparni, nem kell szíjakat felrakni, mi több, a liszt minőségével sem igen kell törődni, hisz leégett, elpusztították Pilis város malomüzemét, az önkormányzat közönyös szemei előtt. Pedig remek üzlet lett volna, ha a város birtokába jut a malom. Már nem számít, az sem, hogy anno jeleztem a városnak is miért és hogyan érné meg. Manapság és 10 éve is hazánkba, kit is érdekel egy molnár véleménye, aki ráadást nem is extra profitot ígért.


 Szerettem azt a malmot, ott kezdtem a szakmai munkám és a bezárásig ott dolgoztam. Az idők során remek kollektíva jött össze, és jó érzéssel ment be az ember a munkahelyére, igaz ehhez hozzájárul, hogy ha szeretjük amit csinálunk, eleve pozitív az atmoszféra. -Hát elmúlt, nem egy és nem tíz malom tűnt el a rablóváltástól számítva a süllyesztőbe. Olykor ostoba vezetés miatt, olykor a piac és számtalan ok szolgálhatott egy-egy üzem bezárásához, de illik megjegyezni, sok malomnak nem volt itt az ideje a pusztulásra. Nem volt, de a politika volt/van és könyörtelenül bele tud tenyerelni egy iparágba, teljesen elpusztítva azt baráti érdekből.

 Mondhatnám nem baj, ez van, de ez hazugság! Olyan értékeket romboltunk le magunk körül, melyek hiányozni fognak, és megeshet, még az utókor számon fogja kérni, miért romboltunk le műemlékeket, szakma történetében jelentős üzemeket, gyárakat és nem csak a Malomipar területére gondolva.

Világos Út

Gizella malom, Budapest

S hogy szép-e a Malomipar(?) igazából minden szakma szép, ha szereti az egyén, aki csinálja. Persze vannak trendek amik ideglenesen szétszedik az egészséges egyensúlyt. Ilyen az agyon őrölt gabona, ahol a liszt púder, a korpát meg elfújja a legkisebb húzat.
 Mondják, de kell a profit, ám itt az a gond, hogy a profitot, nem pár millióba képzelik el az újgazdagok, igazából alkalmatlanok vállalkozónak, csak harácsolóknak vélem őket. Harácsolónak aminek az árnyoldala a messze nem egészséges élelmiszerek, és ez már az egész élelmiszeriparra érvényes!

 Egy malom marketingjének nem a mennyiség és a hülye szlogeneknek kellene hogy legyen. A lényeg a Természetesből-Természeteset-Természetesen. Legalábbis számomra ez a mottó és ez kellene, hogy legyen mindenkinek. -De sajnos valahogy a hazai vállalkozók zöme, lásd rendszerváltáskor a semmiből milliomos lett, és ami trend még ma is folyik, elég egy jó pártkapcsolat, alkalmatlan pénzsóvárokat helyezett a gyárak élére, és ez oda vezetett, hogy a előző rendszerben minőségibb élelmiszerek kerültek az asztalra, mint most!

 Régen a gazdagodás generációról generációra folyt, és amihez szükséges volt a szorgalom, a hozzáértés és a nehézségekkor való erő, hogy újra felálljanak a földről. Ők megérdemelték, hogy haladtak és gyarapodtak, hiszen saját verejtékük gyümölcse volt az eredményességük. Ma sok helyen alkalmatlan, pénzéhes újgazdagok feszítenek a luxus járműveikbe, ránk erőszakolva a minősíthetetlen élelmiszert, amit rabszolga munkával 12-16 órás robottal termelnek meg, ráadást sokszor szakember felügyelete nélkül. -Szakember, végül is "okos" vezetőink tönkretették az igenis jól működött szakmunkás képzést, maradt a kontárkodás.

 Szinte nincsenek malmok egyes megyékben, az óriás lisztgyárak az átlag vagy egyen lisztjükkel tarolnak, és ez jó a műpékségeknek, tudják mit kapnak és mennyi adalékkal teszik formássá, ám egészségtelenné a kenyeret. -Kenyérhez alig kellene néhány hozzávaló és lásd ahol még feltüntetik az összetevőt, kész regény kerekedik.
 Még mindig azt vallóm, hiába az óriások, a külföldről behozott vacak műlisztek, lenne létjogosultsága, mi több gazdaságilag is életképes lenne egy hagyományos malomüzem, ahol nem a mennyiség hanem a minőség a mérvadó. Eljön az idő, csak nálunk minden lassan cseng le, s mivel a hulladékgyártókat nincs aki kiszűrje, és a piac is képtelen erre, részben a vásárlók miatt, mert mellőzik a tudatosságot, hát idő. Ám eljön az idő, vannak nyugati országok ahol a kis malmok, kis pékségek egészséges árukkal teszik teli a polcokat. A kicsi és a nagy elfér egymás mellet egy egészséges egyensúly keretében. -A egészséges jövő, kis város kis malma a környék gazdáinak egészséges gabonájából jó lisztet a város sütödéinek. Egy körforgás, nem a milliárdossávállás, hanem a szakma és a vásárlók, azaz embertársaink szeretete mozgatná az egészet, és bizony ez nem kivitelezhetetlen, mert működik, és ráadásul nyereségesen, csak, tény nem a szuper gazdagság receptje ez. Ez a tisztelet útja, tisztelem a vevőt azzal, hogy egészséges élelmiszert teszek az asztalára. Tisztelem a gazdát, úgy hogy reális árat fizetek a nem agyon vegyszerezett GMO mentes gabonáért, és úgy a pék is megtiszteli vevőit, hogy természetes és finom, mi több egészséges kenyeret árusít. -Ez ma nem létezik az élelmiszeriparba, pláne a hazaiba, de eljön az idő, amit persze segítene, ha a vásárlók is ezt szeretnék, és nem vennék meg a boltból a köztudottan pocsék kenyeret, csak azért mert a bolt és a pékség megegyeztek egymással. Ha ez megtörténik, a boltos kénytelen lesz váltani. S elárulom, faluhelyt ez a módi létezik, és ott nincs áruház ahol 20 fajta termékből lehet választani.