Világos Út

Gizella malom, Budapest

S hogy szép-e a Malomipar(?) igazából minden szakma szép, ha szereti az egyén, aki csinálja. Persze vannak trendek amik ideglenesen szétszedik az egészséges egyensúlyt. Ilyen az agyon őrölt gabona, ahol a liszt púder, a korpát meg elfújja a legkisebb húzat.
 Mondják, de kell a profit, ám itt az a gond, hogy a profitot, nem pár millióba képzelik el az újgazdagok, igazából alkalmatlanok vállalkozónak, csak harácsolóknak vélem őket. Harácsolónak aminek az árnyoldala a messze nem egészséges élelmiszerek, és ez már az egész élelmiszeriparra érvényes!

 Egy malom marketingjének nem a mennyiség és a hülye szlogeneknek kellene hogy legyen. A lényeg a Természetesből-Természeteset-Természetesen. Legalábbis számomra ez a mottó és ez kellene, hogy legyen mindenkinek. -De sajnos valahogy a hazai vállalkozók zöme, lásd rendszerváltáskor a semmiből milliomos lett, és ami trend még ma is folyik, elég egy jó pártkapcsolat, alkalmatlan pénzsóvárokat helyezett a gyárak élére, és ez oda vezetett, hogy a előző rendszerben minőségibb élelmiszerek kerültek az asztalra, mint most!

 Régen a gazdagodás generációról generációra folyt, és amihez szükséges volt a szorgalom, a hozzáértés és a nehézségekkor való erő, hogy újra felálljanak a földről. Ők megérdemelték, hogy haladtak és gyarapodtak, hiszen saját verejtékük gyümölcse volt az eredményességük. Ma sok helyen alkalmatlan, pénzéhes újgazdagok feszítenek a luxus járműveikbe, ránk erőszakolva a minősíthetetlen élelmiszert, amit rabszolga munkával 12-16 órás robottal termelnek meg, ráadást sokszor szakember felügyelete nélkül. -Szakember, végül is "okos" vezetőink tönkretették az igenis jól működött szakmunkás képzést, maradt a kontárkodás.

 Szinte nincsenek malmok egyes megyékben, az óriás lisztgyárak az átlag vagy egyen lisztjükkel tarolnak, és ez jó a műpékségeknek, tudják mit kapnak és mennyi adalékkal teszik formássá, ám egészségtelenné a kenyeret. -Kenyérhez alig kellene néhány hozzávaló és lásd ahol még feltüntetik az összetevőt, kész regény kerekedik.
 Még mindig azt vallóm, hiába az óriások, a külföldről behozott vacak műlisztek, lenne létjogosultsága, mi több gazdaságilag is életképes lenne egy hagyományos malomüzem, ahol nem a mennyiség hanem a minőség a mérvadó. Eljön az idő, csak nálunk minden lassan cseng le, s mivel a hulladékgyártókat nincs aki kiszűrje, és a piac is képtelen erre, részben a vásárlók miatt, mert mellőzik a tudatosságot, hát idő. Ám eljön az idő, vannak nyugati országok ahol a kis malmok, kis pékségek egészséges árukkal teszik teli a polcokat. A kicsi és a nagy elfér egymás mellet egy egészséges egyensúly keretében. -A egészséges jövő, kis város kis malma a környék gazdáinak egészséges gabonájából jó lisztet a város sütödéinek. Egy körforgás, nem a milliárdossávállás, hanem a szakma és a vásárlók, azaz embertársaink szeretete mozgatná az egészet, és bizony ez nem kivitelezhetetlen, mert működik, és ráadásul nyereségesen, csak, tény nem a szuper gazdagság receptje ez. Ez a tisztelet útja, tisztelem a vevőt azzal, hogy egészséges élelmiszert teszek az asztalára. Tisztelem a gazdát, úgy hogy reális árat fizetek a nem agyon vegyszerezett GMO mentes gabonáért, és úgy a pék is megtiszteli vevőit, hogy természetes és finom, mi több egészséges kenyeret árusít. -Ez ma nem létezik az élelmiszeriparba, pláne a hazaiba, de eljön az idő, amit persze segítene, ha a vásárlók is ezt szeretnék, és nem vennék meg a boltból a köztudottan pocsék kenyeret, csak azért mert a bolt és a pékség megegyeztek egymással. Ha ez megtörténik, a boltos kénytelen lesz váltani. S elárulom, faluhelyt ez a módi létezik, és ott nincs áruház ahol 20 fajta termékből lehet választani.