Lassan elköszönve...

Egy kedves ismerősöm mondta, ő nem hagyja el a szakmát mert szereti. Magam sem vagyok másként, szeretem, majd minden átkozott nap csak a malomról, a Pilisi malomról álmodom. Működik és ott dolgozok, de hála a utolsó üzemvezetőnek azt rendesen hazavágta!
 Sajnos, már több mint tíz esztendeje is a hozzáértés hiánya  fel-fel bukkant, rothadó ábrázatával a szakmába marva.
 De vissza a kezdeti gondolathoz, nem hagyva el a szakmát. Én meg azt mondom az már nem szakma ahol a molnár a fűnyírástól a zsákolásig mindent csinál. Ez rabmunka! s ez jó néhány maszek büszkén csináltassa is, hol ott ő csupán összelopta a malmot a rablóváltáskori korrupció áldásának köszönhetőn.
 Éles szavak, ám igazak! Nem egy esetben kapta meg olyan a malmot aki tökhülye az iparhoz, csak pénzt remélve belőle kihasználta kapcsolatait, és a jogos örökösöket félrelökve, akiknek pedig kárpótlását hirdette meg a szabadon választott rablókormány képmutató hazugsággal, az üzemet oda passzolta a havernak.
 De ha a haver legalább tisztességes lett volna, de még a szabadságot sem adja ki, mert ugye ő az isten, szóval az ilyen aljas embernek dolgozni nincs értelme, és egy igazi molnár köp is az ilyen alakokra, mert embertelen gazember és mást nem érdemel!
 A másik lehetséges módozat, az agyonbarmolt automata malmok, ahol a mennyiség az isten, a minőség meg papíron vagy reklámokban létezik. Hát a magam részéről ott sem kívánok bűnrészes lenni, bőven van cég és molnár akik kiszolgálják a szemetet igénylöket, én nem leszek az!
 Volt és van egy tervem, hogy és miként kell molnárként nyereségesen és tisztességesen vinni egy üzemet, ám e tolvajvilágba bejutni becsülettel szinte lehetetlen. De nincs jelentősége, az idő elhozza, hogy összeomlik a szakma maradványa, és ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, a sok-sok külföldi liszt amit behoznak és amit az állam és az ipar enged.

Nincs értelme!

A hosszúbánfalvi erdei malom / maradványa /

Ahogy telnek az évek és a gabonaipar a múlt homályába veszik, egy új világ köszöntött a szakmára, egy új és megvetendő!
 A malmoknak most két kategóriája létezik, az egyik a haldokló de tradicionális, a másik az ultramodern, de silányat előállító. Természetesen a modern malmok, vagy inkább lisztgyárak messze nem a minőséget célozzák meg, hanem a mennyiséget. Ezen gyárak tulajdonosai azt várnák el, hogy 100kg gabonából 120kg liszt legyen. S a technika és kiszolgálói igyekeznek ezen elvárásnak eleget tenni.
 Szégyen a szakmára az elmebeteg lisztkihozatal hajszolása, persze ezen tulajok se nem molnár családok leszármazottjai sem pedig a szakmát ismerő és szerető emberek közül kerültek ki. Pénz van és egy cél létezik, a még több pénz megszerzése. Természetesen ezen vállalkozók leszarják, hogy mi kerül a boltok polcaira, mert tudják a vásárlók ugyan panaszkodnak de megveszik a silány terméket!
 De lássuk a másik kategóriát, a hagyományos malmok egyre fogyatkozó csapatát. Az egyik része hajlik a modernizálásra, ami növeli a mennyiséget, ám így ők is beállnak a szemetet gyártok hosszú sorában. A másik ragaszkodik a hagyományokhoz és ők azok kik minőséget gyártanak.
 Igaz a mai világba a tesco gondolkodás a mérvadó, olcsó és silány, ezt veszi a magyar ember, és ettől kapja a mindenféle belső betegséget! Nem egy külhoni ország büszkélkedik azzal, hogy igyekszik száműzni a szemetet, mi meg igyekszünk elfogyasztani.
 No igen, ma már a malmokat sem hajtja a kényszer a sütőipari érték megőrzésére, hiszen a kenyért úgy is telepumpálják a pékutánzatok mindenféle adalékanyaggal, LISZTJAVÍTÓVAL. Kérdem én, a lisztet, ha egy normális malom állítja elő, minek javítani a lisztjét??? Szóval, lehet, hogy a malom nem is normális lisztet produkál??? Illetve a péknek kinevezett munkásnak gőze sem nagyon van a minőségről, így biztos ami biztos, bele a mérgeket!
 Mert ne gondolja senki, hogy az egészséges kenyér amit teletömtek mindenféle műanyaggal. A malmokról pedig, a példa tud beszélni a leginkább, venni kell egy hagyományos malom lisztjét és egy lisztgyár termékét, vajon melyikkel könnyebb dolgozni???

Evolúció Kudarca

A fejlődés! Minden ipar létkérdése, hisz a hosszútávú jövő nem képzelhető el újítások nélkül. Persze most a legtöbb ember a gépek korszerűsítésére gondol, vagy az épületet modern külsőben való öltöztetésére.
 De ez  tévút, és ez is csak ideglenes megoldás, hogy változtatunk a küllemen. Mert igaz, egy frappáns csomagolás egy időre vevőket csalogathat, ám mikor kiderül, hogy semmi új nincs a ruha alatt, hát bizony a lelkesedés hamar elapad.
 S ott a technikai korszerűsítés, ami a mai világba annyit jelent, hogy még több energiazabáló gépet állítanak be, amely még szarabb lisztet és még több energiaráfordítást eredményez!
 Ez most a trend! Ez ami eladhatatlanná teszi a korpát és haszontalanná a lisztet! Nincs az az isten, aki meggyőzne, hogy a 80-90% lisztkiőrlés egy tökéletes és minőségi lisztet produkál! Akik ezt mondják hazudnak és védi az agyonautomatizált robotmalmokat!
 Semmi szükség e szörnyetegekre és semmi szükség a rabszolgahajcsárokra! Ám visszatérve a fejlődéshez, amire én gondoltam, azt a Gabonaipar anno megvalósította!
 Egykor volt korpatabletta, diópótló dejó és különböző szelettek. Nos ezen szeletek mint reggeli falatok léteznek, de már nem a Malomipar kezébe van!
 De itt a rozsmalom, mint lehetőség, ezt sem használja ki az "ipar" inkább hozzuk külföldről, természetesen a rosszabb minőséget! de ezernyi példával és ötlettel lehetne vagdalkozni, ám nincs értelme, hisz nincs bátorság a malmok tulajdonosaiba. S egy részről meg is értem őket, hiszen amíg a szemétnek van piaca addig minek próbálkozni, mert ugye kapzsik és szűk látókörű emberek vannak döntéshozó helyzetbe.

A LÉNYEG!

Mi az igazi titka az iparnak? Az hogy szeretettel lehet csak csinálni! Régen a molnárok nem pénzéhes vállalkozók voltak. Rég a molnár az adott közösség megbecsült tagja volt és ennek két ok is akad.
 Az egyik, hogy nem törekedtek extra profitra, ugyanakkor minőséget adtak ki a kezeik közül, nem egyszer, megelőlegezve az őrlés költségét, még előbb pedig a vámőrlés módszerével, tulajdonkép százalékért őrölte meg a gabonát!
 A molnárok makacs de gerinces emberek voltak és még akadnak szívvel-lélekkel dolgozó szakemberek ma is. A molnár nem arra törekedet évszázadokon át, hogy egyre gazdagabb legyen, hanem neki igenis megfelelt az, hogy adtak a szavára, mert a tisztességet többre tartotta!
 S most sok malomtulajdonos azon felül, hogy nem is molnár, ez már nem elvárható, ám az igen, hogy tisztelje, mondom TISZTELJE azon embereket akik a pénzt hozzák neki! Mert az hogy pénzéhes és lekíván húzni több bőrt egy emberről NEM TISZTESSÉGES!!!
 Régen, a legtöbb molnárnak saját malma volt és szeretettel csinálta rajongott szakmáját. Ma sok helyen rabszolga a molnár egy öntelt, ostoba, szakmaiatlan, és kapzsi gazemberek, olykor kapcsolatok által megszerzett üzemében.
ÖNTELT: Öntelt, mert felülírja a SZAKEMBER véleményét, mert majd ő tudja mikor kell szitát bontani. Ő tudja mennyit bír el egy ember, leszarj. hogy a molnár lezsákol, molnárkodik és kocsit pakol. Ha meg gond van, a molnárt okolja, közben ő a legnagyobb felelős!
OSTOBA: Ostoba, mert nem látja be, ha nem bont szitát a rossz lisztet nem tudja eladni vagy egy melegedő csapágyat ha nem cserélnek ki 20eft-ért akár több százezer forintos kér is keletkezhet!
SZAKMAIATLAN: Ez már a fentiekből kitűnik, és mert nem tiszteli a molnárját, olykor állatként beszél vele, még bunkó is! Régen egy ilyen vezetőt a molnár úgy megküldte egy lapáttal, hogy három hétig egy irányba forgott. Már utálom ami e rabszolgatartó társadalomba folyik! A gazember miért nem áll be és próbálja ki a molnár munkát????
KAPZSI: Kapzsi, mert nem fizeti meg a munkásait és felvásárláskor is tisztességtelenül viselkednek. Egy molnár, de ez a Gabonaipar idejében is megelőlegezte a gabonát hozónak vagy az őrlés árát, rég. A gabonaipar idején, pedig például a vetőmag költséget, csak azért, hogy jövőre is hozzá hozza a jó gabonáját. Arról most nem beszélek mikor lejárt liszteket csomagolnak át, mert van ilyen is, de ami még vérlázító és egy tetves kormány sem tett a maszekok ellen a rendszerváltást követőn az pedig a rabszolgatartás.
 Mocskos dolog, hogy nem fizetik a szabit, mocskos dolog, hogy nem is veheti ki az ember a szabit! Mocskos dolog, hogy nem fizeti a táppénzt, ami az első 15 napig az ő kötelezettsége. Szerintem ezek nem emberek, szerintem ezeknek nem szabadna vállalkoznia és nem is szabadna engedni!

Molnárok 2.-rész

Szidjuk a régi rendszert, és szenvedünk a rendszerváltástól kezdődően. Furcsák vagyunk mi emberek, és maguk a szakmunkások is, akik azért tanultak három évet, hogy lezsákoljon vagy udvart seperjen. S valljuk be, megcsinálva a segédmunkás feladatkörét egyáltalán nem látszik meg a bérezésében.
 Rohan a molnár a koptatós munkáját elvégezni, közben fel szalad a szitapadra, nincs e feltelés, hogy aztán átnézze a hengereket, hogy az őrlés megfelelő legyen, de már rohan a segédmunkáshoz segíteni, mert ugye ő csak segédmunkás.
 Nem tudom miért hagytuk ezt! Mikor végeztem, a MOLNÁR a saját feladatát látta el és nem is végeztethettek vele segédmunkát. Egyrészt ha van a segédmunkás, miért a molnár zsákoljon(?) Mert bizony a molnár zsákol és ha gond van, a segéderő nem jön magától segíteni, külön kérvény kell!
 Meg ugye jön azzal hogy ennyi pénzért... De a molnár se kap jelentősen többet, hogy azt mondja, " oké, igazad van"
szóval lealacsonyodva többet csinálva mint a segéderő, majdnem kevesebbet keresünk.
 A másik, amit szoktam is mondani, mikor a pénzt felhozza valamely munkás, el kell menni iskolába és ki kell tanulni a szakmát. Senkit nem tiltanak! Illetve mivel morog, akkor álljon és csinálja azt amit én, én meg elnevetgélek 100 zsák mellet.
 Na ekkor vágják a fejemhez az irodából, hogy én vagyok a molnár, hogy csinálja a szegény segédmunkás azt ami az én dolgom. Ez igaz, de akkor a molnár se csináljon egy fizetésért 5 munkát. Mert barátilag a segédmunkás is megmondja, ő azt nem csinálná.
 Szóval rohadtul fel van borulva az egyensúly! S ha baj van a molnárt hurcolják meg! Na ezek a régi időkbe nem működtek volna. S megnyugtatok mindenki, külhonba sem, csak ebbe a pénzharácsoló, erkölcstelen, gátlástalan emberektől hemzsegő országba.

Marina And The Diamonds — Primadonna / How To Be A Heartbreaker (Live @ ...

Cseppnyi Pilis!

Hát Pilis! e malmot úgy hagytuk el, hogy rossz visszagondolni. A nagy ember úgy határozott, hogy takarítsuk ki az üzemet, mielőtt elmennénk, mert lehet három hónap múlva újra indulunk.
 Na azóta nem három hónap, és még nem is három év telt el, hanem lassan tizenhárom. De nem ez a lényeg, hiszen takarítunk. Azaz csak takarítottunk volna, már ha lettünk volna. Mert a silós meg én jelentettük a létszámot, és mivel éppen a gabona raktározás volt a nagy üzlet, hát a malom is azt csinálta.
 Tehát kísértetként csupán én tekeregtem az üzembe és ahogy haladtam, a szitapad fölötti rész már készen volt, mikor a bölcs ember úgy döntött minek fizetni, mikor engem is elküldhet. Hát megtette, mint a többiekkel, de a malom meg úgy maradt, tájkép csata után. De hát ő volt az üzemvezető, és bölcsességét senki nem kérdőjelezheti meg.
 Hát jött a csókolom, és a malom, amely jelentős munkahelynek és szponzornak számított Pilisen, csatatérként hátra maradt, miközben az emberke és a cég, ha ezt a szó egyáltalán megfelel, keverték a gabonát, ezen idő volt az mikor minden spekuláns gabonát tárolt és vitték az unióba.
 Ám igazából e zseniális üzemvezető aki haverjával, nem egy disznót hizlalt meg az elvarázsolt törtszemekből, oly ravasz volt, hogy mikor dolgoztunk akkor pakolta az árút. Valószínű volt benne, mert a főmolnár néni kérdezte hová tűnt az ocsú. Ekkor nyújtott műszakba mentünk, és én mentem oda segíteni a mikulásnak, így természetesen mondtam kik a ludasak a elrabolt zsákok történetébe. Mert ugyanis reggel kijózanodva a főnök látta a helyét a ocsúnak és azt hitte a dolgozok ellopták. Hát kiábrándítottam a Főmolnárasszonyt, hogy az ellopott árú ott van a mikrobuszba. S mert ott volt, a főmolnárnéni csak legyintett, gondolom finoman rávezette a pasit, hogy talán előbb nézzen be a mikrobuszába, mert hogy következménye nem volt az eltűnt törtszem ügynek. 

A molnárok 1-rész

Így néz ki az USA egy régi malma. Nálunk lerombolják!

Kezdhetném ott, hogy nem vagyok az a molnár aki fejből dobja az adott üzem folyamatábráját. Miként nem is tartozok a legjobbak közé, ám mivel a szakma iránti szeretett motivál én vettem a bátorságot, hogy írjak az iparról.
 S miért én, a válasz egyszerű, az egykor oly büszke molnártársadalom mára egy megalkuvó bérmunkássá alacsonyodott.
 Az egyik réteg beállt a púderliszt készítő nagyipar automatizált malomvilágát kiszolgálói közé, és mert vagy megvan fizetve vagy mert kell neki a munkahely, feladva büszkeséget és malom iránti szertetett, szó nélkül nézik, hogy a kihozatalt az égig emelve a tanultak alapján messze nem valódi minőséget adnak ki a kezük közül. S ez az oka, hogy a korpa is rajtuk ragad, mert ki a fenének kell, olyan anyag, amit az első szellő 100km-re repit.
 A másik réteg a kis maszekok rabjai, a kicsi legtöbbször zárójelet jelent, persze van kivétel, és erre a Tápiószelei malom a példa. Kicsi, aranyos és minőségre törekszik.
 De vissza a legtöbb maszekhoz, akinek gőze se nagyon van egy malom működésének optimális feltételeiről, ezért nincs karbantartás és ezért van, hogy majd az (okos) eldönti mit, mikor és miért. A Pilisi malom példája, az okos ember talentuma miatt ment csődbe. Ám itt nincs vége a maszek elmezavarának, mert a molnárjait lealacsonyította bérrabszolgává, és a véleményt el nem fogadva, azzal kezdi, hogy holnap akár nem is kell jönni.
 Dicsekvés vagy nem, ítélje meg az olvasó, de nekem a maszekkal is szerencsém volt. A Pándi malom tulajdonosa és a malom vezetője kiváltképp oly nagyszerű ember volt, aki adott a molnárja szavára, és nem kérdőjelezte meg egy szitabontást, sőt támogatta, hisz az ő érdeke is a jó minőség. Viszont el kell ismerni, nem ez a jellemző a maszek malmokra, és a molnár pedig feladva büszkeségét behódol, úgy a nagyoknak mint a kicsiknek, feledve azt, hogy mi is molnárnak lenni! Mert bizony nem az, hogy sorba tudom nyomkodni a vezérlőn a gombokat, hanem az, ha bizonytalan is egyes dolgokba, de amit tud azért ki is áll, mert tudja igaza van, és ami biztos nem tetszik majd sok malmosnak, de a rossz lisztet igaz, hogy ebben az országba el lehet adni, de attól még a vásárlókat csapják be és saját lelkiismeretüket.     

Néhány Kép!

Ahogy most áll a Malomipar!

Az igazi elit őrlőgép!

Gyömrői malom, már csak múltidő!

A MALOM!

A tökéletes hengerszékek.