Molnárok 2.-rész

Szidjuk a régi rendszert, és szenvedünk a rendszerváltástól kezdődően. Furcsák vagyunk mi emberek, és maguk a szakmunkások is, akik azért tanultak három évet, hogy lezsákoljon vagy udvart seperjen. S valljuk be, megcsinálva a segédmunkás feladatkörét egyáltalán nem látszik meg a bérezésében.
 Rohan a molnár a koptatós munkáját elvégezni, közben fel szalad a szitapadra, nincs e feltelés, hogy aztán átnézze a hengereket, hogy az őrlés megfelelő legyen, de már rohan a segédmunkáshoz segíteni, mert ugye ő csak segédmunkás.
 Nem tudom miért hagytuk ezt! Mikor végeztem, a MOLNÁR a saját feladatát látta el és nem is végeztethettek vele segédmunkát. Egyrészt ha van a segédmunkás, miért a molnár zsákoljon(?) Mert bizony a molnár zsákol és ha gond van, a segéderő nem jön magától segíteni, külön kérvény kell!
 Meg ugye jön azzal hogy ennyi pénzért... De a molnár se kap jelentősen többet, hogy azt mondja, " oké, igazad van"
szóval lealacsonyodva többet csinálva mint a segéderő, majdnem kevesebbet keresünk.
 A másik, amit szoktam is mondani, mikor a pénzt felhozza valamely munkás, el kell menni iskolába és ki kell tanulni a szakmát. Senkit nem tiltanak! Illetve mivel morog, akkor álljon és csinálja azt amit én, én meg elnevetgélek 100 zsák mellet.
 Na ekkor vágják a fejemhez az irodából, hogy én vagyok a molnár, hogy csinálja a szegény segédmunkás azt ami az én dolgom. Ez igaz, de akkor a molnár se csináljon egy fizetésért 5 munkát. Mert barátilag a segédmunkás is megmondja, ő azt nem csinálná.
 Szóval rohadtul fel van borulva az egyensúly! S ha baj van a molnárt hurcolják meg! Na ezek a régi időkbe nem működtek volna. S megnyugtatok mindenki, külhonba sem, csak ebbe a pénzharácsoló, erkölcstelen, gátlástalan emberektől hemzsegő országba.