Sajnos, már több mint tíz esztendeje is a hozzáértés hiánya fel-fel bukkant, rothadó ábrázatával a szakmába marva.
De vissza a kezdeti gondolathoz, nem hagyva el a szakmát. Én meg azt mondom az már nem szakma ahol a molnár a fűnyírástól a zsákolásig mindent csinál. Ez rabmunka! s ez jó néhány maszek büszkén csináltassa is, hol ott ő csupán összelopta a malmot a rablóváltáskori korrupció áldásának köszönhetőn.
Éles szavak, ám igazak! Nem egy esetben kapta meg olyan a malmot aki tökhülye az iparhoz, csak pénzt remélve belőle kihasználta kapcsolatait, és a jogos örökösöket félrelökve, akiknek pedig kárpótlását hirdette meg a szabadon választott rablókormány képmutató hazugsággal, az üzemet oda passzolta a havernak.
De ha a haver legalább tisztességes lett volna, de még a szabadságot sem adja ki, mert ugye ő az isten, szóval az ilyen aljas embernek dolgozni nincs értelme, és egy igazi molnár köp is az ilyen alakokra, mert embertelen gazember és mást nem érdemel!
A másik lehetséges módozat, az agyonbarmolt automata malmok, ahol a mennyiség az isten, a minőség meg papíron vagy reklámokban létezik. Hát a magam részéről ott sem kívánok bűnrészes lenni, bőven van cég és molnár akik kiszolgálják a szemetet igénylöket, én nem leszek az!
Volt és van egy tervem, hogy és miként kell molnárként nyereségesen és tisztességesen vinni egy üzemet, ám e tolvajvilágba bejutni becsülettel szinte lehetetlen. De nincs jelentősége, az idő elhozza, hogy összeomlik a szakma maradványa, és ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, a sok-sok külföldi liszt amit behoznak és amit az állam és az ipar enged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése