Mi is volt fontos számomra mint műszakvezető(?) -Messze nem maga a pozíció, mivel komoly felelősséggel járt. Ami számomra mindig fontos volt, hogy minőséget és mennyiséget igyekezzek összhangba tartani. Távolról se volt cél, hogy túlteljesítsem a tervet, inkább a minőségi téren igyekeztem mindent megtenni. Ám ez lehetetlen lett volna egy jó csapat nélkül, és ehhez bizony az volt szükséges, hogy ki tudja harcolni az ember, hogy mellette legyenek a legjobbak, mert bár egy műszakvezető bármely pozícióban hely tud állni, de egyedül ő sem képes a csodákra. A rablóváltás után nagy divat volt minimalizálni a létszámot, és ez a profitéhség szánalmas terméke volt, ami minőség rovást is eredményezhette, hiszen több poszton egy időben jelen lenni lehetetlen. A malomipar a rablóváltással kezdte meg végső haláltusáját, a minőséget leváltotta a mennyiség és már mindegy gyakran milyen a liszt, telenyomják javítókkal és jó éjszakát, pocsék irány! -Ma is azt tartom, hogy egy kis, közepes hagyományos malomüzem minőségben verhetetlen, már csak azért is, mert a szíjáttételes meghajtás kizárja a hengerszékek maximális fogatását ( megjegyzendő, sosem maximálisan kell fogatni, hanem optimálisan, csak ez már felejtős ). A hengerszékek ugye az őrlést végrehajtó berendezések, egy hengerpár összeszorításával szabályozzuk a szemcseméretet, nos ezt sok mennyiségre éhes malom, pláne mikor egyedik meghajtású hengerszékekről beszélünk a maximumig erőltették. Ez három dolgot is maga után vonzott, a rovátkolt hengerek hamar elveszítették rovátkáikat, azt is leőrölték ugyanis, ami hengercserét, rovátkolást vonzott maga után, plusz költség és időkiesés. Aztán ott volt a tűzveszély, amiből nem egyszer történt tűzeset is. S nem utolsó sorban a minőség romlása, mikor ugyanis púder finom lisztet teszünk az asztalra, messze nem feltétlenül jó! -Szóval műszakvezetőnek lenni, egyrészt elismerés, másrészt felelősség, ugyanakkor ha nem tud kiállni az érdekeiért, nem neki való a pozíció. S hogy nincs választás(?) akkor ki kell szállni a történetből, mert egy szívében is molnár soha nem asszisztál a profitvadászathoz, pláne ha az, minden szakmaiságot háttérbe szorít a pillanatnyi haszon oltárán.
