2018. október 29., hétfő

Requiescat in pace 1

" A mennyiséggel elszaladt a minőség, a kettő hosszútávon sosem jár kéz a kézben"

Belegondolva, hogy egy város feladja műemlék jellegű üzemét / teszem hozzá nem volt tulajdonosa, de még is csak a település régi emléke, egyik jellegzetessége /, holott például bőven adna munkát a közmunkásoknak is / a pofitól nem is beszélve, ami a város kasszáját erősíthetné /, ezt így nehéz megérteni. Már azért is, mert bizony van az országnak értelmesebb része és még értelmesebb településvezetője, aki látta a lehetőséget egy önkormányzati malomba és meg is valósította.
 -Természetesen az is érthetetlen, hogy Pest-megyéből lassan eltűntek a malomüzemek, pedig vélhetően ez az egyik legnépesebb területe az országnak, már a főváros miatt is, azaz bőven lenne igény a lisztjére. -Igaz, el kell ismerni, minden politika és érdekharc és ebből csak káosz születik, mert ugye azt senki nem képzeli el, hogy 100 km távolságból hozott liszt olcsóbb, mint a helyben leőrölt.

 Szóval a városka malma, ugye ahogy a tulajdonos áldásos semmittevéséből és alkalmatlan, vezetőjéből egyértelműen megszületik, a malom csődbe megy. Szomorú, de ez csak a vezetés hibája, igaz, hogy így dolgozok tucatjai kerülnek utcára, de ha már a tulajdonos azon sírdogál, hogy még szőnyeget sem tud venni, mert minden pénzt elnyel a malom, hát meg kell érteni. Tenném hozzá, nem a malom nyelte el, hanem a hozzánemértés. Szóval bezárt, egy stabil megélhetési pont megszüntet és a tulaj idővel az eladáson töprengve a potenciális vevőknek logikátlanul magas áron kínálva, magától érthetődön a nyakán marad az üzem. Nos ekkor léphetett volna a város, lett jelezve, konkrét tervet kaptak, / már ha elolvasták és alapból nem ment a levélszemét kategóriába / nem éltek, helyette az idők során az áramtalanított malom csak úgy gondolt egyet és leéget. Lehet véletlen, lehet az időközben még is eladott terület új birtokosának hanyagsága, nyilván nem kell kideríteni, jó van ez így. Egy a lényeg, útba volt, kihasználni több okból sem szándékoztak, ill. nem volt rá már akkor akarat sem, tehát ennyi volt. Véleményem szerint a malom legyen malom, de ha mégsem, akkor az épületet, az emléket őrizve étterem vagy kulturális központ is lehetett volna, ezekre is van példa, nem kellet volna csak úgy leégnie.