Élelmek(?) vagy amit akarunk...

 Kezdem ott, hogy mikor a kormányzat nem tette kötelezővé, a kenyéren a gyártási idő, pékség és egyéb dolgok feltüntetését, itt arra a kis papírra utalok, szóval mikor ez szélnek engedte, még inkább azt kreálhatnak a pékségek amit éppen a vezetőik, tulajaik esze diktál.
 A kedvencem, a kisebb multik helyben sütött pékárui, hirdeti friss! -Személy szerint a mirelitre nem mondanám, hogy friss. -Egy részt, azt sem tudom, azt a bizonyos tésztát mikor készítették, mert biztos nem fél órája, hiszen akkor a drága fagyasztási eljárásnak voltaképpen nem is lenne értelme. A másik, kirakják a villanykemencéből a gyakran félkész árút és még azt sem tudom, mi a francból készítették. -Mikor érezni a péksüteményen azt a locspocsot, az már minden kétséget kizárólag fagyasztott árú. -De ez érvényes az étkezdékbe a vizes húsra, halféléknél ez nagyszerűen kiérződik, fagyasztott készítmény.
 Szóval ott tartunk, hogy a multik egy részénél, ahol nem valódi pékség van, hanem egy csengettyűs kemence, mirelit valamit kapunk és a NYOMON KÖVETÉS lehetetlen, semmi nincs feltüntetve. Ezzel az erővel, határon túlról is jöhet a fagyasztott tészta, amúgy meg sem lepődnek.
 Egy szintén járatos emberke mondta tudja mit eszik, és külön felüdülés a magvas készítmények, legalább a magok természetesek, azaz valódi magok.

 A gyors érlelés is egy cifra móka, igazán egészségtelen szemét az eredménye, olyan nincs, hogy max. 3 hónap egy kolbász mandátuma, már ha hagyományos eljárással készülne. De ez a gyors eljárású ízékről is az a véleményem, hosszútávon káros az emberi szervezetre. Persze lehet mondani, mi nem(?) s Magyarországon, ez valóban egy jogos és jó kérdés, mert az élelmiszeripar egy tömegárút előállít szörnyeteg, ahol, főleg a hazai újgazdagok által üzemeltetett üzemek, maguk a méregkeverők. S oly sok ilyen van, hogy az élelmiszerlánc ellenőrző testület kénytelen beáldozni néhány üzemet. -Na majd jön a Húsvét és a kötözött-sonka nevű, olykor meghatározatlan állagú és felvágva kinézetű ízék.
 Mindig azt mondom, pékség pék nélkül, minden csak nem valódi pékség, és ez érvényes az összes élelmiszer ipari egységre, ahol oda raknak valakit, ezt ide, ezt így, ha leesik és megtaposódik, tessék felvenni, és folyt.köv.

 Több éve írom és hangoztatom, az élelmiszeriparnak MEG KELL TISZTULNIA, mert amit eszünk, a legtöbb esetbe nem túl hasznos anyagokat is tartalmaz. Ahogy szokták mondani, vannak ezek az E betűs kódok, és ahol már háromnál több van, nem érdemes komolyan venni, hogy egészséges.Tulajdonképpen, ha annyira természetes anyag, akkor ki is írhatnák, hogy liszt, só, vagy hasonló, nem kell kódok mögé bújni. Ahol furfangosság sejthető, ott a legtöbb esetbe, meg is lehet találni. -S vissza a húsokra, Friss és Hazai, én ezt például a sertés esetében mindenképpen megkérdőjelezem, mivel hazánkba nincs annyi, amennyi az igény. Persze, mint oly sok árúra, rá lehet az állam jótékony támogatása mellett ragasztani, hogy Magyar, Meg minden sületlenséget, de amíg, nincs a vásárló számára feltüntetve még a GYÁRTÓ CÉG NEVE SEM, ami pedig szintén kötelező lenne, addig, mindenki mondhat amit akar. -Mi az, hogy saját márka, egy üzletláncnak?
Egy, nem ő gyártsa, már nem lehet az övé, tök mindegy milyen csűrés csavarás van a történetbe.
Kettő, jó lenne, ha ezt a saját márkát, pl lisztet, közölné az üzletlánc, mely, nem létező malmába őrölte. -A Jó Isten tudja csak, hogy egyáltalán hazai vagy behozott és még tulajdonkép igazából a vásárlók semmit nem tudnak az árúról. -A Piszok nyugaton, a húsra nem csak a gyártott, csomagolót, Angol esett, de a farm, telep nevét is ildomos feltüntetni, kitől-hova-kinek. -Szerintem ez a korrekt és helyes, és itt lehetne nálunk is kezdeni, az élelmiszeripar megtisztítását. Bár nincs érdek, hiszen a politika rendesen benne topog.

S csak néhány E:- E150b karamell - szulfitos - allergiát okozhat
- E150c karamell - ammóniás - allergiát okozhat
- E150d karamell - ammónium-szulfitos - genetikailag módosított
- E151 fekete pn, brillantfekete bn - allergiát okozhat
- E152 fekete 7984 (színanyag) - allergiát okozhat
- E153 szén, Növényi szén (színanyag) genetikailag módosított, állati eredetű is lehet
- E154 brown fk, kipper brown - allergiát okozhat

 Saját vélemény, ami genetikailag módosított, az a szervezetünkbe jutva, előfordulhat, hogy hatást gyakorol a mi génállományunkra
. Mindenkinek javaslom, ismerkedjen meg a veszélyes E adalékokkal, a saját érdek!

Volt Budapesten Malom

A bontás alatt lévő Ferencváros Malom

 Budapesten a rabló, bocsánat rendszerváltás előtt három meghatározó Malomipari üzem működött.
1, Ferencvárosi malomüzem, mely 100 év feletti korának is köszönhetőn, még védettséget is élvezett. / Magyarországon csak elvben /
2, Budai Hengermalom, Hatalmas pénzeket fektetett a Gabonaipar a Buda 2 néven megvalósult, talán az ország akkori legmodernebb malmának létrehozásába. Megépült egy hatalmas liszttároló, és tulajdonképpen a Budai Malom folyamatos fejlesztések alatt állt.
3, A Fővárosi Takarmánykeverő üzem, Nem volt a legkorszerűbb, de nem is volt veszteséges. Sőt, míg a tápokat a molnárok irányításával alkották, sokunk takarmánykeverő üzembe vágyott, mert jóval magasabb volt a fizetés, mint egy malomba. / zárójelbe, akkor még be volt tartva a recepttúra és nem minden méreggel volt teli, amivel a mai sertéstelepek némely urai saját keverőjükbe kreálnak )

 Miért kellet elpusztítani a fővárosban az összes a Pest-megyei Gabonkaforgalmi és Malomipari vállalat prominens üzemeit? -Először is vezető szerepe volt Pest megyei iparegységnek és rendszerváltó kormányok a versenyegyenlőségre hivatkozva, mondjuk az egész országba tönkreverték a megyei egységeket, a teljesen nyereséges és jól működöket is.
 Ám ezzel csak szétdarabolták, a malmok attól hozták a hasznot és ez nem volt oké. ( Az persze számomra teljesen érthetetlen, milyen érdek motiválta a fővárost egy munkát biztosító és iparűzésit fizető cégek szétverése, pláne annak fényébe, hogy Budapest állandóan pénzhiánytól szenvedett, BKV vergődése stb )

 A Takarmánykeverő üzemmel kezdték, arra hivatkozva, hogy útba van a Csepelre vezető híd létrejötte szempontjából. Csak, hogy képbe legyünk, ez az üzem, a 2-es villamos végállomásán magasodott, nem igazán oda épült az a bizonyos híd. Tehát ez volt az első turpisság, persze ledöntötték az üzemet.

 A Ferencvárosi malommal sok éven át ment a harc, kitelepítik az üzemet és millió elvont ötlet felmerült, ekkor még tudott küzdeni a Gabonaipar jogutódja, amit azért rendesen szétvertek, és messze nem volt olyan erős, mint volt, kiprivatizálták számtalan üzemét. Szóval ekkor még nem bírtak a Fradi malommal. Hát jött más, a modern Budai Malmot a politika használta pénzszivattyúként. Ez felettébb jó dokumentált történet, először az MSZP markolta ki folyamatosan a nyereséget, majd a FIDESZ. Ez tény, ez a dolgozok is tudták, hogy a politika játékai. Ám ezzel a cél, hogy az újgazdagokat juttassák monopol helyzetbe, még nem történt meg. Így teljesen hagyták tönkremenni az üzemet, nem kaptak karbantartásra pénz és rengeteg aljas lépéssel ellehetetlenítették a működését, így a Budai Malom is meghalt. S csak hogy világos legyen, a Budai Malom olyan modern üzem volt, mint amely malmokat most a csúcsnak tartanak és országos terítéssel  rendelkeznek. Tehát nem azért szűnt meg üzemelni, mert veszteséges volt, hanem, mert ellehetetlenítették a létezését.
 S végül a Ferencvárosi Malomra is lecsapott az állam, városrendezés és egyéb baromság néven. Budapest meg úgy tett, mint akinek nem kell az iparűzési adó, cinikus gazemberség. Nos lehet az én ízlésem rossz, de aki látta a Ferencvárosi üzemet, nem volt az olyan visszataszító látvány. Pláne figyelembe véve, hogy az úgy nevezett Bálna nevű veszteséges komplexum véleményem szerint, még inkább nem illik bele a városképbe. Lenézve a Gellért-hegyről egyből szemet szúr az a üveg baromság és esztétikailag messze nem olvad bele az összképbe. Na mindegy, irodaház projekt kedvéért óhajtották ledönteni az üzemet! Természetesen le is döntötték, a védett itt mit sem számított, ami hazánkba nem új, már mint a műemlék védettséget élvező épületek elpusztítása.

 Költői kérdések, mi haszna van 100-150 kilométerről szállítani a lisztet a Budapesti pékségekbe(?) Voltak malmai a fővárosnak, szerintem olcsóbb, 10 kilométerről beszerezni a lisztet, mint 100 kilométerről. De ezen nem kell mélázni, ezen aljas játéknak csak annyi volt a célja, hogy 2 vagy mindegy hány megye távolságából az újgazdagok cégei domináljanak, illetve például Szlovák liszt legyen akár átcsomagolva, mint ha hazai, ami viszont az olyan emberek üzlete akik mögött nincs termelés, csak üzletelnek, kétes módon. Mert tisztességesen nem nyereséges egy mások országból beszerezni lisztet.
 S még egy gondolat, az új malomtulajok érdekeiről, kiknek érdeke volt a két Budapesti nagy malom tönkretétele véleményem szerint, hiszen a főváros hatalmas piac. Ezen cégek akik nyilván bizonyos kapcsolatait tartottak fent az állammal, szerintem szintén bűnösek, mert ez nem verseny volt és győzzön a jobb minőség vagy a kedvezőbb ár, hanem ledöntése az ő konkurenciájuknak. Itt érdemes  kiemelni a két malom nem volt veszteséges! Az egész a piacról szólt, és arról hogy olyanok domináljanak a Budapesti területen, akik tisztességes versenybe, nem valószínű, hogy kiszorítsák e két malmot, mert igazából mindenkinek megérte a Budapesti malmok lisztjét venni, emberek mondták hogy jó volt a Ferencvárosi malom lisztje és bizony hiányolják. Itt arról volt szó, ami a múlt az rossz, és a haverjaim meg jók! Persze ez orbitális hülyeség, de erről szól az ország, ezért nincs semmink. A jót tönkretesszük  és csak a haverék tudnak valójában érvényesülni, nem egy úgy és ez már nem a malomipar, hogy állami támogatások nélkül nullák lennének.

Élelem???

Hűm, vannak ezek a reklámok, hogy egészséges kenyérke egyes multik polcain. Na de a mirelit nem egészséges! S ha valaki megnézi, a szakemberhiány nyilvánvaló, hiába csörög az időzítő az elektromos kemencénél, mert ha a kenyeret felvágjuk és csak picit össze nyomjuk a belsejét, csak egy csipetnyit, az egész ragad, ami ragad meg csak félkész! -Szóval amire azt mondjuk egészséges, én meg merem kérdőjelezni, már csak azért is, mert ezen termékeken nem találni előállító cégnevet, az összetételt, magyarán semmit! A semmiből pedig, furcsa, de semmi nem derülhet ki.

Csak, hogy egyszerű legyen a dolgom, ismét lebukott egy cég aki nyomon követés nélküli húsból Gíroszt kotyvasztott egy betonkeverőbe. -Egyszer-kétszer mondottam, ez rendszeres a húsipar berkeibe, és ez csak rosszabb lesz, a húsáfa csökkentése után. Mert a magyar vállalkozó jó tulajdonsága, tisztelet a kivételeknek, a profittal nem igen elégedik meg, neki extra profit kell! Ahogy nekem mondotta egy tulajdonos, mikor a malom havi tiszta 3 millió forintot hozott az asztalra: hogy neki 3 millió nem pénz, és hát be is zárta az üzemet, azóta is szó szerint rohad az enyészet markába.
 Nem igen részletezem az éppen terítékre került húsüzemet, amit szintén nem fognak végleg bezárni, csak bírság és újra üzemeltetési engedély, a fickó/fickók maradhatnak a helyükön, pedig az élelmiszer hamisítókat kellenék rács mögé küldeni. Azokat kik nyakig véres mocsokba készülő húst és készítményeit dobják a piacra. Nincs sok értelme foglalkozni, mert egyrészt nincs valós következmény. Klasszikus magyar szokás, több cégnévvel felvértezve, mikor megbukik az A cég, a B már ugyan ott meg is nyílt, így még képbe se nagyon van az egyszerű ember, hiszen azt hiszi, ez egy új cég, új termékkel, hol ott, minden a régi.
 

Élelmiszerek(?)

 Örömmel konstatáltam, hogy újra visszatért a rablóváltás utáni káosz igénytelen termékei, úgy mint a felfújt zsemle, a mócsingos lecsókolbász, melybe több az ehetetlen rész, mint a fogyasztható és arról nem is beszélve, hogy a hús árával, messze nem hozzá passzoló minőséget kapunk.
 A zsemle, adalék és 30% liszt jó esetben és ez a kenyérre is igaz, műétel. Nincs róla sokmindeni mondani, mert ugyan sok káros vacak van benne, de amúgy meg, értéktelen semmi, mely másnapra ráadást megközelíti az ehetetlen szintet. Ennek oka a profit, a szabad rablás rendszerében, nem a szimpla profit a tét, hanem az extra. S mint már sokszor leírtam, a pékségekbe sütödékbe, bizony előfordul és nem ritkán, hogy még véletlenül sem akadunk szakképzet pékre. A mirelit pékáruk, melyek a helyben sütött szlogen alatt szintén sokszor előfordulnak, végkép nincs szakember, az időzített villanykemence csenget és jól van. S bár fejlődhetünk, elárulom az a csengetés nem mindig a megfelelőnél történik, mert tudni illik, az összetétel sok mindent módosíthat, így a sütési időt.
 A húsi, a mócsingos kolbászok, nyilván a húsüzemek fütyülnek az egészre, és tudni vélhető, hogy hulladékból készülnek ezen olcsóbb készítmények, oly annyira hogy még a darálókat sem állítsák be rendesen, átment és jól van, a magyar megveszi, és ez így igaz! -Sajnos siránkozunk mikor a rendszer néha beáldoz egy húsüzemet, majd mindent felejtve, vesszük ugyan azon vackokat, vélhetőn a lebukott húsüzemtől is.
 S a hús, ugye csökkentik a húsáfát, nos elárulom, ha megszűnne akkor sem éreznénk meg, mi vásárlók. Az egész csupán azért csinálja a kormányzat, mert a tűzhöz közeli emberek beszálltak a húsiparba, és ugye haveroknak kell az extra nyereség!
 Ma az élelmiszeripar azon mélyponton virágzik állami támogatással, mint a rablóváltás sötét éveiben. Persze lehet tiltakozni, de ezt olyan tegye aki benne dolgozik az iparba. S itt megjegyzem vannak még működő, a kormányzat által, nem cserbenhagyott üzemek, melyek törekednek a minőségre. Ám általánosságban az ellenkezője az igaz. Pontosan úgy mint a menza kaja, egy ehetetlen valamit erőltettek a gyerekekre, de egy illetékes nem volt még hajlandó megkóstolni az íztelen, gyermekek által utált alapanyagokból megkreált ételt. Pedig a jó példa az lenne, hogy ezen "bölcs" emberek egy ilyen menza kajájából lakmároznának munkanapjaikon.
 Szóval lehet futtatni a magyar élelmiszeripart, sőt magam is szeretném, hogy újra sikeres legyen, ám hazugságokkal nem lesz jó az ami ROSSZ! A gyors érleléses szalámikról szintén nem érdemes beszélni, pár hónap és ehetetlenné válik A mesterséges csodák benne, bennük is csodákra képesek, csak éppen negatív értelembe.

A bio élelmiszerekről meg annyit, van egy erős részük aminek semmi köze a bio szóhoz, csupán szintén a profitról szól.

Újra és Mindig! ( Húsüzemek )

Újra és mindig, szinte havonta bukik le egy hazai húsfeldolgozó cég és az emberek két hétig, jaj, fújj, zárják be, és utána már feledésbe is merül a történet.
 Amúgy végleg egyetlen, a higiénia végett megbukott céget nem zártak be. Akik próbáltak talpon maradni és igyekeztek a nívóra is adni, Kapuvár, Pápa és lehetne sorolni, szépen belebuktak!
 Ma hazánkba nem a minőség számít, hanem a mennyiség! -Ma nem a profit a cél, hanem az extra profit!
 Belegondolok, kockázott sertéshús, immár csak fél kilónyi 800ft felett van, de még ebből is jelentős százalék nyesedék, mócsing. -Szóval a minőségre a kutya sem ügyel, az meg, hogy lebuknak, csak egy "félreértés" pont rosszkor, rossz időbe jött az Élelmiszerlánc felügyelet! -Bár ezzel se sok gond van, mert ha jó helyen vagy, tudod előre, mikor jön a meglepetés szerű ellenőrzés. De ha jön is, ha nem nagy apparátus, hanem egy-egy tisztiorvos, a történet már meg is van vásárolva, mindegy pl, hogy a mellék helység össze van hányva.
 Azt hiszem és azt is mondom egy mai, nem vagyok híve a Malomipari tömeggyártásnak, mert porliszt az eredmény, de maga az üzem tisztább, higiénikusabb, mint sok húsfeldolgozó!
 Ha komolyan vennék a gyárakba uralkodó helyzeteket, vélhetően az ország sok húsipari vállalatát be kellene záratni! S nem ideglenesen, aki mocsokba készíti az élelmiszert, az mocskot árul embertársainak, és az ilyen nem érdemli meg, hogy gyárat tulajdonoljon ezen iparágba, engedélyt az ilyeneknek soha nem szabadna adni, miután megtörtént a leleplezés!
 S még valami, a nyomon követés, elvben uniós előírás ha jól tudom, a húsüzemen kívül fent kellene lenni a helynek, ahonnét beszerzi az alapanyagot, például a félsertést, hát ezt még nem igen tapasztaltam. Bár jobb is ha nem tudjuk, melyik szteroidokkal telenyomott telepről érkezett a hús.

Egy Csepp Szója és Egyebek.

Globálisan, az iparvállalatok, kicsik és nagyok, immár nem megélni és tisztességgel gyarapodni kívánnak, hanem profitot, extra profitot követelnek, és ezért mindent megtesznek.

 Mindenki, aki tájékozódik, tudja, hogy a nagy szója termelő országok GMO szóját dobnak a piacra. Az sem titok, hogy hazánkba a talaj nélkülözi azon baktériumokat, melyek nélkülözhetetlenek a szójabab életbemaradásához, ezért kezelt szóját termelünk. A szója önmagában egészséges/lenne, ha nem génkezelt lenne. Ám a mennyiség mindent felülírva nem valószínű, hogy túl jó hatást gyakorol az emberi szervezetre, egy génmódosított tápanyag.
 S hogy jön a szója(?) úgy, hogy miért nem tudom, de még a kenyérbe is raknak szóját. A jószágokat a magas fehérjetartalma miatt szójával kevert táppal etetik, NÁLUNK IS!
 Ez a szója viszont nem hazai, már csak azért sem, mert amit itthon meg tudunk termelni, az igény 10%-a -Szóval akkor mit is eszünk a Brazíliából, Kínából és sorolható a többi ország, ahonnan jöhet a szójabab, hogy milyen is(?) -Génkezelt!!!
 A táppal bekerül a sertésbe, a sertés húsából meg az emberi szervezetbe, és immár esszük is a génmódosított táplálékot, melyről pontosan nem tudni, hosszútávon, milyen hatást gyakorol, saját génszerkezetünkre, létezésünkre.

 S a további baj, hogy annak idején a tápgyártás a Malomiparhoz tartozott és pontosan a recepttúra szerint történt a jószág ételének előállítása. Ma, a rablóváltástól, minden nagyobb sertéstelep rendelkezik házi keverővel, és messze nem alkalmaz molnárokat, aki szabály szerint állítanák össze a maltert, keverést. Ma úgy megy, ami van, kutyulják és jó van, illetve a lényeg, hogy a szteroidok, penicillin bejusson a jószág szervezetébe, ami több szempontból is káros.
 Ez a hivatalosan engedélyezett magatartás, nem csupán a molnároktól veszi el a munkát, hanem olyan emberek mímelik a szakmát akik bele sem tudnak szólni érdembe, mert megkapja, hogy mi van a raktárba és abból kever tápot. Vélhetőn nem is tudja, hogy a túladagolt szteroidok nem csak az állatra, hanem az emberekre is ártalmasak, már csak azért is, mert lenne egy intervallum a vágás előtt, mikor már nem szabadna ilyen anyagokkal etetni a jószágokat. Ám valójába az utolsó előtti napig tömik őket méreggel.
 Biztos nem mindenkire érvényes, de tapasztalatból beszélek, tehát megtörtént helyzetkép, és repeta, ez az általános trend, mint a kenyérbe az adalék! -S ha már kenyér, valaki eltűnődött miért drágább a teljes kiőrlésű liszt, és péktermékek? -Mert egy malom számára sokkal egyszerűbb leőrölni, több fázisú osztályzást mellőzve. Tehát a költői kérdés, miért drága az egészséges, ami valójában még könnyebb, olcsóbb az előállítása.

Malomiparról

Lapátos szitakeretek, ma már elvétve ha található.

Néhány dolog ma már más, mint egykor volt! Mikor műszakvezető voltam, igen, ha úgy láttam, ha nem volt bent főmolnár leállíthattam, leállítottam az üzemet. Ez régen volt, a rablóváltás előtt, mikor a Magyar Szabvány volt érvénybe és például ha túl magasra szaladt a kiőrlésem 78% már rám szóltak... fő szempont volt a MINŐSÉG!

 Voltam próbamunkán pár éve, egy számítógép vezérelt malomba. Személy szerint nem volt bajom a főmolnárral, ám ő a tulaj kedvét keresve, igenis maximálta a kiőrlést, neki is megjegyeztem, hogy ez a púderliszt. Nem rajongott a véleményemért, de munkát adott volna, más okból nem fogadtam el. De amit ki kívánok hozni, hogy a molnárok azért nem mertek szólni, hogy tüzes a csapágy, ugye a lakatos meg nem tudja megoldani menet közben, a molnár nem szól, nem állítsa meg a malmot. A karbantartó meg nem tehet semmit. S ennek az oka az, hogy a malom optimálisan kitermel, csak példa 1000 zsákot, de a főmolnár 1200 bevállal, a tulaj elvárásának megfelelve. Innentől omlik a karbantartási idő, azaz megszűnik. De itt jön az is, hogy a minőségért sem mernek kiállni, mert az esetleg rontana a kihozatalon, azt meg nem engedik meg.
 
 S a forró csapágyak titkára visszatérve a túlterhelés, mert nem optimális az anyag áthaladása a hengerszékeknél, a gabona az őrlőhengerekre nem úgy van engedve ahogy tanultuk, hanem maximálisan, ami túlfogatást eredményez, ebből jön a forrósodás és olykor a malomtűz!
 Dolgoztam olyan malomba, ahol már a csapágygolyók is széttörtek és úgy vergődött a szita, de mert amíg le nem áll, menni kellet, hát ment. Aztán mivel már a tűztől féltem, bejelentettem, immár nem működik. Ám ezt nagyon kevés molnár meri megtenni, félnek ellentmondani, pláne azért mert sok helyen betanított molnárok vannak, és nem úgy lássák át a szakmát, mint egy valódi szakmunkás, vagy ha lássa is, nem mer szólni, mert fejéhez vágják, nem is vagy te molnár, mit okoskodsz.

 Vannak jó malmok, jó vezetőkkel és ez érvényes kicsire és nagyra egyaránt. Hiszen akad kis malom tulaj akinél akkor állítsák meg az üzemet javítani, amikor nincs a közelbe a gazda, és nem is merik vele közölni, hogy megálltak. Ilyen téren, szerencsés múlttal rendelkezek, mert nem elmezavaros vezetőim voltak. Illetve ha leálltam nem rúgott ki és nem lett pénzlevonás, mert bizony vannak szankciók egyes helyeken.
 A malomtűzről meg annyit, ami a túlfogatástól akár egy elcsúszott tárcsáig bár mi okozhat, hogy nagyon brutális. Egy kisebb nekem is volt, egy hengerszékbe az egyik henger elcsúszott és égette a fa oldalrészt. Ez nem egy full hajtós üzembe volt, s ugye százalékosan növekszik az esély egy agyon hajtott üzembe, pláne ha a létszámon is spórolnak a tulajok. S az előírásokról, amíg 2 nappal előbb tudom mikor kapok ellenőrzést kár mélázni, és ez az egész élelmiszeriparra érvényes. Az, hogy néha beáldoznak egy-egy céget a jéghegy csúcsa. S megjegyezném, higiénia területén egy malom a legtöbb esetben sokkal jobban áll, mint egy húsüzem, sajnos ezeket csak az lássa aki benne dolgozik és még van is mersze kimondani.  

Malomipar és a "Rendszerváltás" Következményei.

Mit tapasztaltam meg a rablóváltástól számítva, a Malomipar területén(?) -Egyrészt jelentősen megcsappantak a malomüzemek számai. Másrészt egyetlen kormányzat sem próbálta a kis és közepes malmokat megmenteni, helyette átadták a giga üzemeknek a helyet, de ott is csak a kiváltságos érdekköröknek.
 Miért merem ezt mondani(?) Pest megye legmodernebb és legnagyobb malma a rablóváltás időszakában a Budai Hengermalom volt. Ezt előbb az mszp, majd pedig a fidesz használta kifizetési helyként, és közben tönkre tették, ma nem is üzemel és katasztrofális kinézettel a lassú pusztulásra ítélték.
 Ez kevés volt, jött a Ferencvárosi malom, azt is ellehetetlenítették, munkahelyeket szüntetve meg és a város, mely küzd minden forinté, hatalmi érdekből lemondott a Fradi malom adóforintjairól, ma az sem létezik. S ez nyilván csak egy dologra lehetett jó, hogy olyan, más megyékben létező üzemek lássák el Pest-megyét lisztel akik ezzel vagy azzal a párttal jobban voltak/vannak.
 

Egy üzemen kívüli malom hengerpadja

Sikeres malomba kezdtem a pályámat, minőségi lisztet gyártottunk és ezt több oklevél is igazolta. Ám a minőségre a rablóváltástól kezdve nem volt szükség, és ráadást a szigorú magyar szabványt is hatályon kívülre helyezve, immár bárki bármit gyárthatott, csak egy fantázia név és az új, sokszor rosszabb paraméterekkel rendelkező termék adatainak feltüntetése. Tehát szemetet is eladhatok, ha adók egy csengő nevet neki és levezetem mikből is tevődik össze a termék. Persze ez útobit csak esetleg a hatóságoknak volt bemutatva, akiket meg, mint most, úgy a váltás időszakába is meg lehetett venni!
 Nem egy liszten a mai napig, az uniós előírások ellenére nem létezik a nyomon követésre alkalmas felíratok. Nincs gyártó üzem, nincs származási ország, csak egy forgalmazói logó és ennyi! Persze, így van bent Német, Szlovák liszt is, a piacot ravaszul felosztották a hazai nagyok és a hazainak nevezett külhoni tulajdoni körrel rendelkező malomipari cégek. A szomorú az, hogy a külhoni tulajdonú cégeknek kell e felvevő piac, hisz a tudatos vásárlás nálunk gyerekcipőbe létezik, és ráadást a nyugaton a kis helyi malmok kezdenek életre kelni, pont a minőség miatt, amit a tömeggyárak kevésbé bírnak, a gazdáik meg a profit végett nem is akarják a minőséget a polcokon látni.
 Sikeres malomba kezdtem, ma már az sem üzemel, és Pest-megyében igen kevés malom létezik, azaz a megye liszt területén nem önellátó, más megyék öntik a tömeglisztet, mert anno a hatalom így akarta!

KENYÉR

 Mindennapi kenyerünk!

 A kenyér alapélelmiszerünk és ha jól meg van csinálva, még natúrba is csodálatos. -Persze ma már ritka a jó kenyér a polcokon, miként a valóban minőségi liszt is.
 A pékségeket tulajdonképpen nem igen érdekli milyen a liszt, hisz a kenyerek döntő többsége adalék kezelt. -Csak költői kérdés, szója mi a fenét keres a kenyérbe, már csak azért is jó a kérdés mert a szója nem őshonos növény, sőt bizonyos kezelés nélkül a mi földjeinkbe nem is életképes. S ugye a szójáról és a szójatermelő nagy országokról illik tudni, hogy GMO kezelt a növény. Kínától-Brazíliáig mindenhol a hozam miatt és az ellenállóság érdekében génmódosított e bab fajta.
 De miért is közömbös a legtöbb pékség a kicsitől a multikba reklámozott helyben sütött mirelitig(?) nos csak azért mert pék, nincs is e csodás üzemekbe, így nincs is aki szakmailag megítélje át e vegyék a porlisztet vagy más malmot keressenek.
 A tömegtermelés ez a lényeg mind a két ágazatba. A malmok öntik a agyonőrölt, rostszegény lisztet, a műpékségek pedig ráhangolódva, alapból tudják miből mennyi adalékot kell a liszthez rakni, hogy elfogatható, de messze nem igazi kenyeret készítsenek. Így kiiktatva a pékségből a péket és mehet a nagyüzem. -Szomorú, ám ma már a kenyereknek is annyi fajtájuk van, mint a mesébe a csokoládénak, azzal a különbséggel, hogy itt a rossztól a még rosszabbig terjed a skála, kevés kivételtől eltekintve.

 Van a vághatatlan kenyér, a szétmorzsálódó, a közepén nyers, az íztelen és a ehetetlen, és a sornak még nincs vége, és nem is lesz, míg tudatosan nem leszünk hajlandóak vásárolni. A kisbolttól a multiig mindenki úgy van, ha megveszik akkor jó nekik. Ám lenne panaszkönyv, mint egy lépés a jó úton, és vehetjük a fáradságot és keresünk egy valódi pékség valódi kenyerét, amely minőségi lisztből készült.
 Az átkos nyugaton, bizony a kis pékség és kis malmok ideje erősödik, ahol a helyi pék kenyerét a városka lakói meg veszik, mert tudják, hogy a saját malmuk és a környéken termelt gabonából készült a kenyér. Nálunk a minél több annál rosszabb effektus létezik, és mert nem zavar minket, hogy idővel az adalékoktól, a rosthiánytól komoly betegségeket kapunk, az ipar virágzik.
 A környéken van vagy egy tucat pékség, de abból 2 ami jó kenyeret süt! A magam részéről veszem a fáradságot és elmegyek a pékség boltjába, pedig az egy szomszéd település. De még valami, megjegyeztem a boltba rosszak a kenyerek és miért nem a jó pékség kenyerét rendelik. -Az egyik válasz, hogy az drágább, a másik boltba, de olyan kedves a pékség emberei. De elnézést, mert valaki, hogy eladja a vackot, nyilván, hogy kedves, ám attól szinte ehetetlen marad a kenyerük. -Természetesen csodálkozik a boltos és nem érti, miért kell kevesebb kenyeret rendelnie, hát ne értse, de ez nem egy jó kereskedői hozzáállás véleményem szerint.

Kicsit Áttekintve

 -Utáljuk nyugatot, hajrá!
-Vegyük át és alkalmazzuk a 20 éves trendeket, úgy kell nekünk!
-Vigye fene a minőséget, legyen több és olcsó, na és a hazánkba divatos extra pofit!

 Miről is van szó(?) arról, hogy a hanyatló nyugaton egyre inkább a természetes, egészségesebb étkek irányába megy a út. Nálunk, a nyugati cégek által is, de a hazaiak még tökéletesebben másolták, na ná ide hozzák, azt amit otthon a kutyájuknak sem adnának. A hazaiak, meg olyan tökéletesre fejlesztették a porból étket, vagy a doppingokon felhizlalt malacokat technológiát, hogy még a nyugati cégek is szégyenkeznek, mert az ő szemetük olykor jelentősen jobb, mint a hazai. 
 A lisztnél már megszoktuk, port a népnek. Igaz nem ezekkel a lisztekkel volt anno világelső hazánk. Mert bizony, mit fejlesztésekbe, / kéregöntés például /  és a magas őrlés módszerének is köszönhetőn a világ legjobbja volt a Magyar Malomipar. A Magas Őrlés titka a hosszú gépsorok amelyek sok fajta lisztet és kiemelkedő minőséget takart. S mivel sok fajta, minden igényt ki tudott elégíteni.
 Ma ugye, jó nekünk a Svájci és Lengyel na és Olasz masinák. Szégyen, hogy a világba példaértékű malomgépgyártás és fejlesztések, oda süllyesztették ahol van.
 S ha már egészség és modernizálás és multik összegyúrva. Ugye ott a bevásárlókba a helyben sütött pékárú. A helyben sütés oké, de valójába ahol nincs pékség, csak egy időzítős elektromos kemencébe elkészítik Fornetti módon a pékárút MIRELITBŐL -Fagyasztott trutyi, amiről a jó isten tudja mikor készítették, mert nem az nap az biztos.
 Mert élelmiszer, de már többször említettem, egy nagy nevű húsfeldolgozó brutális áron a kockázott hús piacra dobva, az is márkája szégyenére szolgál, mikor a 20% csak mócsing. Amiben az a még nagyobb meglepő, hogy a multi üzletlánc aki add is a hírnevére, nem kéri a minőség javítását. A húsról nem beszélek, de nem igen jó ízű...
 Szóval mi a minőség és a szemét gyártásában igyekeztünk beérni a nyugatról idehozott vackokat, s sikerült. A nyugati vacak jobb, mint a hazai élelmiszer ipari cégek kreációi. -Hiába, be kell hoznunk a 40 év profitját, 4 év alatt. Mert bizony a friss cégek, a rablóváltás terméke, pillanatok alatt gazdagodtak meg, feledve a igenis jobb minőséget követelő rablóváltás előtti előírásokat. S ismerjük be a trágyát is eladhatom hazánkba élelmiszerként, csak feltüntetem a paramétereit és hazudok a népnek róla valamit, ja és egy fantázianév! 

Pillanatkép az Élelmiszeriparról!

 Sokan, mondják és állítják, hogy vegyük a hazait. Nos ezek az aktivisták közül, kevés nézhetett meg, hazai élelmiszerüzemet.
 Több ágazatában jártam és dolgoztam, így viszont a valóság, tudom nem ilyen idilli. Az ellenőrök lefizetve, és már meg is lehet nyitni a rágcsálótól fertőzött pékséget. Sőt, az élelmesebbek tudják mikor ki jön és azt is, hogy korrupt vagy nem, és ez szerint megy a készülődés.
 A húsipar hazai tagozata is katasztrofális, ha komoly ellenőrzések léteznének, bizony sok üzemnek annyi lenne. -Szétrobbant, takarítatlan mellék helységek, és utána jöhet az embereknek szánt élelem. A dizájnról meg nem is beszélek, de a tartalomról sem, egy neves húsipari cég kockázott húsa legalább 20% mócsing, ez meg lehet nézni a áruházak polcain, mindenki láthassa és veheti 700-800ft áron.
 Sokat ostoroztam a malomipart, de látva más világokat, bizony mondom egy malom tisztább, mint egy húsüzem és jó néhány pékség. Döbbenetes, hogy hova süllyedt az élelmiszeripar, igaz, ma már nem szakemberek dolgoznak, ha nem betanított rabszolgák éhbérért!
 Számomra elképesztő a pékség pék nélkül, pedig ez van. Tehát a minőségről nem is beszélhetünk, mikor nincs szakember. S tegyük hozzá a fillérekért dolgoztatott emberek les.arják a minőséget, tisztelet a lelkiismeretes dolgozóknak. Ám a jobbak elhagyják a szakmákat, vagy nyugatot választják, vagy átnyergelnek prosperálóbb iparágra, mert élni kell. -Így marad az extra profit és a buta, sokszor oda nem való munkások, akik még ha be is tudnák tartani, megjegyezni az alapokat, nem teszik, hisz a munkaadók egy része, még a táppénzt is lenyeli, hiába a bejelentett munkás, a rájuk háruló 15 napot nem fizetik ki! -Hát tényleg jobban teljesítünk, jobban embertársaink mind mocskosabb kizsigereléseben. S ebből kifolyólag ami az asztalunkra kerül, szemét!

Hullámvölgy

 Eltelt egy kis idő, sajnos nem volt pozitív változás, sőt az országba újabb malmok szűntek meg, a giga malmok kiszorító politikája miatt.
 Mit jelent ez valójában(?) azt hogy, a minőség elesett a hosszú csatába, és az ország az igény helyett az igénytelenebb mellet tört lándzsát.
 A nagy malmok mennyiségre mennek, minél kevesebb gabonából, minél több lisztet, ezért vannak az egykori normáktól 10-15%-al nagyobb lisztkihozatalok. ( 72-75% volt rablóváltás előtt az elvárt és megfelelő )
 A szomorú és egyben ironikus, hogy a hagyományos malmok a minőséggel együtt eltűnnek az ország malom térképéről, a lakosság meg kattan az egészségesnek titulált kiegészítőkre, a rosthiány pótlására. Ám ha a malmok ( a nagyok ) nem 88-90%-os kiőrlésre hajtanának, fele annyi drága rostpótló kiegészítőket kellene fogyasztani. -A rosttartalom nagyon fontos, az emésztőszerveinket hazavághassa a rosthiányos táplálékok, melyek porból kreált valamik, és sajnos az agyon őrölt gabonából kinyert liszt is por és rostszegény!
 De nehéz versenyezni egy olyan országba ahol a mennyiség számít és a vásárlók zöménél az ár! Az az ár amit többszörösen megfizet a helytelen táplálkozása eredményeként. -Mert 90ft/kg a liszt, még nem azt jelenti, hogy jó, bár, hogy olcsó az átgondolatlan ember számára jó, majd sokszorosát költi a bioboltokba.
 Nálunk, ellenkezve a normális, értelmes folyással, nem tanulva amiből kellene, hiszen nyugat már kezd kinőni a mennyiségből és a minőséget részesíti előnybe, mi a káros és egészségtelen trend mellet érvelve elérjük, hogy néhány malom lássa el az országot messze nem JÓ lisztel. -Persze majd 40 év múlva átvesszük azt ami már nyugaton határozottan formálódik, ám addig sok-sok pénz ölünk a gyógykúrákra és a biotermékekre, hol ott nem kellene, csak tovább látni az árlistán és a hagyományos malmok lisztjeit vásárolni, addig amíg a nagyok az összeset meg nem ölik, és marad a por...

Malom

Malom, Fegyvernek. -Egy malomnak és aki egy ilyen üzemnek a sorsát a szívén viseli, tragédia, hogy a jelenlegi tulaj jószágokat tart az üzembe. A malom 1860-ban épült, több tiszteletet és megbecsülést érdemelne, bár hazánkba a múlt, szó szerint múlik, mert nem becsüljük emlékeinket. De ez a városra nézve sem fényes pont, egy több mint 100 esztendős épületet engedni ólnak használni. Egy malomra minden település büszke lehetne, ahol még található. A malom az élet! -De nálunk semmit nem tudunk megbecsülni, mondjuk ezért is tartunk ott ahol vagyunk. Múlt nélkül nincs jelen! / az adat, hogy tulajdonképpen istálló 2013 októberi, de egy biztos, a malom kibelezett és nem üzemel. / Megjegyzendő a város egyetlen ipari emléke a Gőz- és Hengermalom.

Malom Utazás

Szomorú Tendencia

malmi ventilátor

Kapcsolószekrény, kitépve

Miközben az idő halad és a modern üzemek ideglenes dicsősége zajlik, az addig a klasszikus malmok sorra pusztulnak. Persze nem fogom tudni soha meggyőzni egy modern malom molnárját, hogy a régi transzmissziós üzemek jobbak minden tekintetbe. Nem fogom tudni meggyőzni, még akkor sem, ha legbelül maguk is tudják, hogy a legyártott lisztjeik minősége messze el marad a régi malmok őrlésminőségétől és a szabványok, léte nem léte miatt bár mit az asztalra tehetnek. Ők hivatalból kénytelenek dicsőíteni a porlisztet a rostszegény valamiket, hiszen munkaadójukat csak egy érdekli a profit. S ráadást a Magyar vásárlónak az az egészséges amire azt mondják, mert tökéletes részét képezi a fogyasztó társadalomnak.
 Ez a jövő!? -Természetesen nem! bár az idő malmai lassan őrölnek és a tudatossá válás nehéz művészet egy olyan világba ahol mindent megmondanak és mindenre rábólintunk, illetve ha úgy tálalják, nemet mondunk, de így is úgy is manipulálnak, mert a gondolkodás szabadságát feladtuk, nem elvették feladtuk!
 A malomipar jelen helyzete is siralmas, miként a pékségeké is. A pékségek ma már feladták szintén a minőségre törekvést, nagy részt, és átveszik a rossz lisztet is, mert olcsó és ők drágán piacra dobják az adalékoktól telített pékárunak mondott valamiket. Vannak kivételek mind két iparágba, de a többség a mennyiségre hajt.  -Cél, egy-két malom uralja a területet és onnantól nincs választék, erre megy a játszma. S ugye állami pénzből szuper malmokkal könnyű a rossz minőségű dömpinggel megölni a kicsiket, már csak azért is mert a pékségek sok helyen pék nélkül dolgoznak, és egy a lényeg, olcsó liszt, a többit az adalék megoldja. Ám az ilyen felfogás az újgazdagok vívmánya, egy igazi pék, akinek a lelke a sütés, nem vállalhat fel és nem is vállal. De ez érvényes a malomiparra is, igaz ahol nem molnárok döntenek hanem pénzéhes újgazdagok nem várható érdemi eredmény. 

Történetek: Túlvégről

Történetek: Túlvégről: Beszédes mikor a halálról beszélünk, beszédes az, hogy mennyire félünk és kerüljük ezt a témát. Kerüli a katona a lövészárokban, kerüli a k...

PILIS és Malomipar

 A mi korosztályunk nagy hibája, hogy olyan oktatóink voltak, akik megszerettették a szakmát olyan szinten velünk, hogy nem tudunk másban gondolkodni! Nem tudunk és nem is akarunk. Persze vannak kik tovább tudtak lépni, és vannak kiknek muszáj volt, a sorra a malmokat tönkretevő kormányzati intézkedéseknek köszönhetően.
 Szóval vagyunk még néhányan és utánunk már csak a vízözön marad, mert a kiváló oktatok és a szívvel-lélekkel szerető szakemberek elmaradnak és maradnak a robotmalmok a robot molnárokkal, akiknek már egy szíjvarrás olyan lehetetlen küldetésnek tűnik majd,ami legyűrhetetlen...
 De Pilisi Malom, ott kezdtem a malmi életem, mint koptatós. A malom lisztje kiváló volt, és nem azért mert valahol úgy döntöttek, hanem azért, mert működött a meo és nem 99% kihozatalra törekedett az üzen.
 Egy transzmissziós üzemről beszélünk, egy volt üzemről, mely 20-nál több embernek adott tisztességes munkát. S mert jó vezetés volt az utolsó időkig, mondhatni azt jó csapatok kovácsolódtak össze! Azután jött az ejtőernyős figura és a nagyra tartott tudásával hazavágta a malmot és tönkretett sok ember biztos életét. Mert tudni kell, a malom stabil munkahelynek számít és a veszteség csak akkor keletkezik, ha túl sokat markolnak ki, esetleg túl sötét a vezető, nos az ejtőernyős a szakmához, a kereskedéshez és ami a malommal összefügg buta volt!-A motorozás volt az élete és elszáguldott a mindennapi feladatok megállói mellet, tönkretette parancsra vagy sem, teljesen mindegy, mert alkalmatlan volt a malomipar területén mindenre!
 Bezártunk, csak, hogy lássuk mily törekvőek is az önkormányzatok a valódi munkahely teremtésére, írtam a polg.mesternek, választ sem kaptam, ez már természetes a közvezérektől. De idétlen projektekre az összes önkormányzat milliókat, milliárdokat nyer, de értelmes dolgokat kevesen keresnek, ez az igazság!!!
 A malom ma már elveszítette státuszát és elveszett a remény, hogy Pilisnek legyen egy malma, egy üzemelő malma, hol ott Abonytól Érdig nincs ezen az agglomerációs vonalon működő malom. De minek is, Pest megyébe jöjjön a liszt a Jászságból a Kunságból és külhonról, csak mert így jó az agyasoknak, akik tönkre vágták a hazai élelmiszeripart és a maradékát kiszervezték a haveri klánoknak.
 S volt e reális esély anno a malom életbemaradására értelmes vezetés mellet? -A válasz egyértelmű IGEN! Az meg, hogy az önkormányzat nem kívánta értelmesen hasznosítani az üzemet, az ő szégyenük.

Hazugságok!

A mai világban elmondani a valóságot akkor baromság, hiszen a többség a hazugságokra vágyik, mert maguk is hazudnak.
 -Mondom a mai lisztek nagy része rostszegény, mert púder finomra őrlik a mennyiség érdekében. A mai embernek nem számít, hisz rá van írva a csomagolásra valami a régiességre utaló maszlag. Azután eltelik öt-hat esztendő és bél és emésztőszervi betegségek rombolják le tökéletesnek képzelt egészségét.
 Na nincs mit tenni, neki esik a teljes kiőrlésű termékeknek, három négyszeres áron, mint anno vette volna a fáradságot és utána néz, mi is van a reklámok mögött és a nagyüzemi élelmiszeripar szépen becsomagolt árui mik is valójába túlnyomórészt.
 De nekünk nem kell a gondolkodás, nekünk az kell, hogy megvetessék a szemetet és utána a kórházba topogjunk az életünkért rimánkodva, mert az élelmiszer, nem csak táplál, hanem gyilkol is. Ez a világunk, a minőséget felejtsük és vesszük a mennyiséget. S az a döbbenet, hogy mikor például mindenki tudja, hogy rossz kenyér jön a péktől, se a boltos sem a vásárló nem tesz ez ellen, max. bólogatnak, hogy tényleg rossz.
 Ám míg a gondolkodásunk nem változik és minden hazug reklámot inkább elhiszünk, mint sem töprengenénk egy cseppet, nem kell jósnak lenni, hogy a fogyasztói társadalom többsége 30-40 éves korába már élelmiszerek miatti bajok véget  rendszeres orvoslátogató.
 Esszük a GMO termékeket és letagadjuk, hogy lenne az országba. esszük a penicillinnel teli húsokat, melyet a tápokkal tömnek az állatokba és senki nem lép fel ez ellen, és persze senkinek nem tűnik fel, hogy milyen tökéletesen egyen színűek a hazai és nem hazai tojások. A sor szinte végtelen, hisz isszuk a MEGGY üdítőt  amiben  csak névleg van meggy. Rá van írva, hogy nulla egész valamennyi. -Szóval mit is iszunk meggynek titulálva???
 De ne is foglalkozzunk ilyen apróságokkal, mint a rozsos kenyér, melyben jó ha hírmondóként találunk rozslisztet, mert ilyen is akad! Tehát éljük csak okos kis életünk és a gondolkodás helyet vegyük amit ránk sóznak , vagy a egészséges ételek brutális áraiba temetkezhetünk, melyek olykor nem is oly egészségesek, mint ahogy harsogják...        

Mindenről

Mire is ment ki a rablóváltás(?) első és legfontosabb célja, a haverok meggazdagodása volt. Második, az ország kiárusítása, a nyereséges ipar tönkretétele. -Persze ezért soha nem fognak felelősségre vonni senkit!
 A Malomipar profitált, ma vegetál. Olyan emberek birtokolnak malmokat, akik anno sehol sem voltak, talán csak fantázia országba. Ám sógor, koma jó barát alapon, olyan egyének kaptak vállalatokat, birtokokat akiknek egyrészt fogalmuk sem volt, mi is hogy, csak azt hallották, ennek a malomnak jól megy, tehát akkor ide vele. S mikor kiderült, hogy ész is kellene hozzá, nagy divat volt a malomtüzek , amik nem szóltak másról, mint a biztosítási összegről, és utána eltűnni a balfenéken. Csinálták, nyílt titok volt, mint ahogy a malmok tönkretétele is azt a célt szolgálta, hogy a haverok kerüljenek versenybe.
 Ám nem olyan emberek kapták meg a malmokat, akik jogos jussa lett volna, ó nem, itt is a protekció, korrupció csókosság dominált. S a ma eredménye egy romokba vergődő malomipar, ahol a púderlisztet okádó óriások dominálnak és a porlisztből összeállt kenyér morzsál, ragad vagy egyszerűen semmire sem jó. A rosttartalomról meg nem is beszélve, azaz nem is kell, mert oly finomra őrlik a nagyok legtöbbje a gabonát, hogy nincs is rosttartalma.
 S hab a tortán, amiről ugye szintén nem igen beszél a fáma, hogy a nagy cégek egy domináló része külföldi tulajdonú, és egyik fő vonulatuk, hogy az itthoni malmokat bezárják, hagynak egyet és jön a külhoni, azaz neki hazai őrlésű liszt...

 Nem éri meg malmot üzemeltetni? -Tévhit! az az igazság, hogy e újgazdag garnitúra  extra profitra éhezik és leszarják a minőséget. Leszarják, utána meg panaszkodnak, hogy esetleg nem annyi a pénz. -Persze itt a pékségek egy része is ludas, mert milyen pékség ahol nincs pék. Az is csak egy tömegárút előállító valami, a szaktudás és a minőség mellőzésével. Tehát egy olyan világot él az élelmiszeripar, minden ágazata, amely nem a JÓRÓL, EGÉSZSÉGESRŐL szól, hanem csak a profitról. -"Szemetet" etetnek velünk és még meg is kérik az árát, majd tíz év múlva nyombélfekély vagy rákkal fekszünk a kés alá. -De ez kell, ezt választjuk, pedig csak egy kis utánajárással valódi egészséges élelmiszerekhez is juthatnánk. Mert bizony mert a csomagolásra rányomtassák, hogy ez az oké, attól nem biztos, hogy az. Csak egy egyszerű példa, a cukormentes cola, nos ezen cukrot pótló ízék rákkeltőek, a mértékletes cukros üdítőitallal fogyasztással, meg megbirkózna  az egészséges szervezett. Tehát rák vagy egy kicsit kevesebb édes itóka. Vagy ott a só, a káliumost nyomassák, közben mocskosul káros az egészségre. Az NaCL, a közösséges konyhasót, meg alig lehet kapni, hol is az egészségre törekvés. De a példa ezer és ez érvényes az egész élelmiszeripar termékeire. S egy utolsó gondolat a GMO, mi a francról beszélünk, hogy ne legyen megállapodás az USA és az UNIÓ között. Tetszik vagy nem, már sok éve GMO termékeket eszünk, vetünk és aratunk. Csak a behozott szója, Kínai, Dél-Amerikai, teljesen mindegy, mind két ország GMO módszert alkalmaz.     
 

Nem Szabad Felejteni! ( Budai malom halála )

Magyarországon a lehetetlen is lehetséges! Volt ugye az úgy nevezett "rendszerváltás" ami tulajdonképpen az állami vagyok, legtöbb esetbe haverokhoz való átjátszását jelentette, és ez a zseniális lopási folyamat zajlik ma is!
 Na de mi is a lehetetlen? -A Budai Malom tönkretétele, ami persze lehetséges volt, a rablóváltás egyik tökéletes hadszíntereként szerepelve. Előbb az mszp lopta ki, majd a fidesz, ez nyílt titok, de ha nagyon érdekli valakit, az interneten megtalálja a részletes kifosztás történetét.
 Anno a rablóváltáskor, Pest-megye malmai rettegtek, mert a Budai és a Fradi az egész megye liszt igényét ki tudta volna szolgálni. Rettegtek, de mire is, előbb a Budát, a hazai malomipar legkorszerűbb üzemnét zúzták szét, majd persze a műemlékvédelem ide vagy oda a Ferencvárosi malomüzemet. A főváros mit is nyert(?) ingatlant és azt, hogy megfosztotta magát a biztonságos lisztellátástól! -S kik nyertek igazán(?) azon cégek akik befurakodtak e két valóban óriás piacterére, hol ott, messze nem lett volna konkurencia senki számukra, hát a politika ezt megoldotta, szabad a piac és jöhet jászságból, alföldről és a Dunántúlról a lisztdömping, kérdéses minőséggel. -Igaz ma már a minőség nem is számít és a kijátszása is csak némi papírmunka a szabványnak, hiszen írunk egy egyedi szabványt egy mélázó márkanévvel és akár a kavicsot is eladhatom lisztnek.
 De a Budai malom, mi ott kezdtük a tanulmányainkat, ott volt a tantermünk és még a konyha is jó volt! Mikor odajártunk építették a hatalmas liszttárolókat és a Buda 2 üzemrészt, melynek a daragépeinek keretei közül néhányat mi is felhúztunk. -Bár lehet, ha tudja az ember, nevesítve a rablókat kellet volna "megdicsérni" az illetékeseket, de ekkor még szó sem volt  Buda végnapjairól. A gabonaipar nem ölt volna milliókat ha tudja tönkreteszi a politika!
 Pedig tönkretette a tönkretehetetlent, Budát bevette a politika, kizsigerelte és eldobta, utat engedve az új kiskirályoknak a lisztpiac területén. Eltemetve egy korszerű üzemet, a fővárost meg megszabadítva az önellátástól...  

Egy Molnár Véleménye

Egy molnárt kértünk fel, hogy néhány alapkérdésre válaszoljon, már amennyiben tud! A kérdések és a válaszok mindannyiunkat érinthetnek, vagy éppen ellenkezőleg, töretlen a hitük a hazai élelmiszeripar pazar termékeibe.
 Az első és legfontosabb kérdés, miért is olyan drágák a teljes kiőrlésű lisztek, több az energia ráfordítás , vagy bonyolultabb a módszer?
-Nos a teljes kiőrlésű liszt előállítása sem többlet energiát, sem nagyobb odafigyelést nem követel. Tulajdonképen a legegyszerűbb előállítani, hiszen, még sziták sem kellenek, az első hengert követőn kizsákolásra kerül, már csak azért is mert így teljes, osztályozás nélkül!
 Az árak részben a kieső más termékek miatt adódik, hiszen a malom elesik a korpától és egyéb liszttípusoktól. Ám véleményem szerint irreálisan magasak az ára, ezen liszteknek és ezt még jócskán megfejeli a pékségek, mikor felhasználják.
-A következő kérdésünk az lenne, hogy milyen a hazai lisztek minőségileg, mert hallani ilyet is olyat is.
-A lisztek minősége valóban sok helyen rosszabb, mint kellene, mert a minőséget háttérbe szorította a mennyiség! Csak egy példa 72-74% lisztkihozatal volt az optimális még a rablóváltás előtt, és nem azért mert elavult gépekkel dolgoztak az üzemek. A legmodernebb behurcolt Svájci vagy Lengyel hengerszék sem tudd többet, mint a régi Ganz hengerszékek, csupán annyi a különbség, hogy míg az előbbeket el felügyeli egy betanított munkás, más munka nem igen van velük, az addig a régebbi hengereknél nem ártott tudni, hogy is kell fogatni, illetve kiengedni a hengereket, az adott gabona függvényében. Ma a nagy cégek ezzel nem törődve  a KW óra határozza meg meddig fogassák a hengereket, és 88-90%-os lisztkihozatalt erőszakolnak ki a túlterhelt gépekből. -Nos itt van a bibi, a rosttartalom hiánya és a púder finom liszt. Persze nincs sok jelentősége, hisz a pékségekbe is alig akad, valódi pék, innentől

jönnek az adalékok!
-Mit gondol, szükséges út a tömeggyártás?
-Hazai viszonylatba nem! Ha csak minőségre mennének a malmok és nem lenne az a rémálom, hogy ha nem adod olcsón a lisztet, akkor hozom Szlovákiából, amúgy természetesen hozzák! -Szóval, igen, az országot könnyedén el tudnák látni a hazai malmok jó lisztel és nem agyonőrölt porral. De ehhez kellene mindkét oldalt a tudatosság. A malmok, pláne az automata robotmalmok lemondanak a profitjuk egy részéről és visszaállnak egy normális mederbe, miközben az állam nem engedné addig beáramlani a külhoni liszteket, míg el tudják a malmok látni az országot. S persze a pékségek, akik visszaállnának szintén a mennyiségről a minőségre és így alakulhatna ki egy egészséges verseny, aminek természetesen a kulcsa a tudatos vásárló lenne, aki elvárja, hogy ne műanyaggal táplálják! -De ehhez kormányzati szándék, és valódi tudatosság szükségeltetik. Mert az nem tudatosság, ha mert valaki ráírja a termékére, hogy természetes, meg hazai. Ezt nyomon is kellene követni, és az internet világába egy céget lenyomozni nem ördöngösség!

Magáról a MALMOKRÓL! 1

Mi is egy malom(?) természetesen a liszt megteremtésének helye. Ám ez egy hosszú folyamat eredménye, míg az 1kg-os zacskó a polcokra kerül. A gabonát tisztítani szükséges, és ezt már jobb helyeken a silóba elkezdődik, miközben a beérkező gabona végigszaladt a rendszerén. Ez egy kezdeti, a nagyja eltávolítandó dolgokra korlátozódik, mert a valódi folyamat a KOPTATÓBA veszi kezdetét, ahol ma már száraztisztítás folyik, ami több gép segítségével történik, úgy mint szelelőrosta amely egyszerre választja szét az anyagot méret: rög, szem, por rosták képében és maga a fajsúly szerint levegő segítségével. E tisztítógép az egyik kulcsa a koptatói folyamatnak, majd következik a triör amely forma szerint választja ketté az anyagot, kiválasztva a gömbölyded alkotókat, így a felettébb veszélyes gyommagokat is. S amit még semmi képen nem hagyhatunk ki az a hámozógép. Persze ez nem teljes kép, hiszen maga a koptatás folyamata a tisztítás mellet a nedvesítést is elvégzi, amely lehetővé teszi a könnyebb őrlés menetét. -De egy érdekesség, anno volt a mosógép nevű szerkezet, amely a fenti, mindenképpen szükséges berendezéseket, mely a tisztítás területén nélkülözhetetlen, egymaga megoldotta. Ám nevéből fakadón hatalmas víz igényel dolgozott. -Szubjektív vélemény, ha malmom lenne, visszatérnék ezen berendezéshez, és bár volt pozitív és negatív vélemény is róla, én azt mondom, ha egy alapos géppel helyettesíttek többet... Persze minden megítélés kérdése, és ha víz, hát egy szarvasmarhatelep nyilvánvalón több vizet követel, és ha az működni képes, vélhetőn egy mosógéppel megáldott malom is.
 Ám a kép, mely egy hengerpad, ide csöppen a gabona a koptatóból kijutva, itt kezdődik a MALOM élete. Az őrlőhengerek teszik egyre apróbbá a szemeket amelyek munkáját nagyban segíti a szitapad, azaz a sziták szorgalmas tánca, amely magát az osztályzást végzik. A szita pont annyira nélkülözhetetlen, mint a hengerszékek, a malomba e két gép a létkérdés. Igaz, vannak(ahol) daragépek, sőt egykor darapad is egy külön terület volt, daraőrrel, na ez a rablóváltás előtt volt, mikor még nem a mennyiség volt a cél! Itt hozzátehessük, hogy a hengerszékek száma is sokat befolyásol, a kevés hengerszék rövid rendszer, az egyszerű simaőrlés ( liszt és korpa, e két végtermékre koncentrált ), míg a magas-őrlés dara és derce tisztításra is koncentrálva hatalmas lisztválasztékot nyújtott kiváló minőséget felkínálva. Igaz, ez hatalmas széttagoltságot és bonyolultságot takart, mely eszköz és emberigénybe, jelentős költséggel járt. Ezért jött létre a félmagas, majd a javított félmagas-őrlés. Ma meg már sajnos olyan őrlés is van ami, minden, csak nem a hagyományok és az ésszerűség útját követi. Ilyen a lépcsős hengerszék, ahol őrlőhengerről őrlőhengerre megy a gabona, a osztályozás elmaradva, majd csak, mikor a következő sorra indul az őrlemény. Nos szerintem ez nem egy evolúció fokozat a szakmába, hanem egy torz mutáció!          

Ami adódik!

 Csodás országunk, csodálatra kevésbé méltó mezőgazdasági cégei, a szövegen túl semmit nem tesznek egy valós problémával szemben, és ez az éghajlatváltozás!
 Persze sokan tagadják, és igen, mi vagyunk az okosak, ám azért el kellene töprengeni, hogy évről évre melegebb a nyarak és a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb.
De mindegy, mert leginkább siránkozni szeretünk, és ez mögött a bebetonozottság és a jelen pillanat pénzéhsége mozog!
 Velünk ellentétben, például Spanyolország cselekedett, hogy mezőgazdasága rugalmas legyen. -Mi, egykor Európa éléstára egyetlen dologra összpontosítunk és ez a pénz! Nem törődünk a bajokkal, nem, mert az aszályt, belvizet és a többi gondot az állam megoldja, így tisztelet a néhány kivételnek, nincs is érdekükbe a változtatás!
 Ott vagyunk, hogy több húsznál is több gabonafajta kering a piacon, és ezek hibridek, azaz manipuláltak és egyetlen célt szolgálnak, a hozamgyarapodást!
 De nem ez a jövő! -A jövő megtalálni az őshonos fajokat és azok közül kiválasztani, melyek alkalmasak lesznek a klímaváltozás ellenére is az országot gabonával ellátni. Igaz, a Magyarság gazdasági szereplői, kerüli az előrelátást, mert csak profitra koncentrálnak, s ezek szidják a nyugati cégeket, kicsit ironikus!
 S még ott vannak a mezőgazdasági magazinok, ők is az újítások közül a minél olcsóbb és minél nagyobb hozamot hozó HIBRIDEKRŐL beszélnek. Valahogy nálunk tabu téma a valóság, és tabu a tisztességes vállalkozások és célok publikálása, néhány kivételtől eltekintve. Ám ez oda vezet, hogy miközben így is behozzuk a külhoni gabonát, mert olcsóbb, vagy csak utaztattuk, a végén, mint a rendszerváltás sok eredményeként, az eredményt negatívan értendő, az ország nem fogja tudni ellátni magát, gabonával, úgy étkezési, mint takarmányozási szempontból. Ez nem most lesz, de éveken belül felettünk lebeg e nem túl ideális kép, és ez csak azért, mert nem vagyunk hajlandóak két lépéssel előre pillantani...

Szösszenet az élelmiszeriparról.

A szója amit eszünk közvetve és közvetlenül!
Még, hogy GMO mentesek vagyunk...

 Oly sok és oly okos ember magasztalja a hazai élelmiszeripart, hogy az ámulás az én részemről teljes. Teljes, mert olyanok mondják meg miért is jó a hazai, akik még nem is látták azt a rendszert ami ellát minket, finom és kevésbé finom falatokkal.
 Van kivétel, ám tudni illik a kivételek száma is csökken, a pofit éhség már a legkisebb gazdákat is elérte, elnézve, hogy a nagy szemétbe csomagolt szemetet kínál, ő sem kíván lemaradni. Valami zavar van sokak mentalitásával, sírnak, hogy tisztességesen nem lehet fenntartani üzemet, földet vagy közértet. -De akkor valaki mondja el, miért él csodás házba, honnan a terepjáró, luxus kocsi és a négy üdülő! - Szóval a panaszok mögött a vállalkozók, butasága ( azaz alkalmatlansága, a pénztől ugyanis még nem lesz alkalmas valaki, például egy malmot üzemeltetni, így ez tényleg vezethet bukfenchez ) de leginkább pénzimádata áll, amely felülír minőséget, tisztességet és a munkavállalók megbecsülését is.
 De vissza a lényegre, mi is az egészséges(?) már néha az sem amit az őstermelő piacra dob. Vettem egy doboz tojást, az a egyen szín elkápráztat, és szidom is otthon azt a pár tyúkot ami van, hogy miért nem kapirgálnak össze, hogy egyformák legyenek a tojásaik. -Hűm, szinte ahány tyúk annyi színárnyalat. Nem úgy az őstermelőnél, teszem hozzá, régen sem ennyire egyen színű tojások forogtak őstermelőtől és multitól egyaránt! -A poén csak az, hogy ugyanaz a tojás, mert nem más, a kis boltba egy 100ft-vel több. Lehet szidni a multikat, de miért is fizessek ugyanazért az áruért többet? -Nem jobb, pont olyan szép színű és lehet, még egy helyről is érkezett...
 Ám ez van az egész élelmiszeriparba és kiszolgáló, illetve bedolgozó szektoraiba is. A nagy genezist itt kellene kezdeni, mert ezt meg lehet valósítani, belátható időn belül, már ha szeretnénk. s ráadást még lenne esély a jövőnek, ha szigorú szabályok és saját igényességünkkel elutasítsuk a szemetet!
-De csak egy költői kérdés, meg e nézi valaki, milyen lisztet vásárol, mely malom terméke, vagy egyáltalán fel e van tüntetve a gyártó és nem csak a forgalmazó. Persze a kérdés csak költői, mert azt vesszük le a polcról ami olcsóbb, illetve aki teheti, amire rápingálták egészséges.

Ezért!

Néha megkérdezik, miért szeretnék malmot, hiszen nem vagyok sem a legjobb sem a legügyesebb és még manipulálni sem tudom az embereket.
 De a dolog nem erről szól, nálam nem! -Sőt a profitról sem, főként arról nem, mert bár nem veszteségesség a cél, de nem is a tömegliszt.
 Van egy elképzelésem és az szerint szeretném ha menne a dolog, nem hiszek a 90%-os lisztkihozatal jótékonyságában, mert biztos jó, a tulaj szemszögéből, de a vásárlóknak nem feltétlenül.
Az egészséges táplálékhoz és az alapanyagaihoz mindenkinek joga van, ám a tömegáruk nem minőségről szólnak, hanem mennyiségről! S ráadást nem is igazi konkurencia egy kis üzem, a nagyoknak, bár minőségbe, költségekbe biztos, ezért is öldösik a kis malmokat, melyek még minőségre dolgoznak.
 A magyar emberek többsége nem gondolkodik, mi is az egészséges, elfogadja amit elé raknak azzal a címkével, hogy ez aztán a jó! Nem gondolkodik, hogy egy kevesebb energiaigényt követelő terméket, miért adnak négyszeres áron, ez van és kész. -Tökéletes fogyasztói társadalom!
 A tulajok legtöbbje nem molnár és köze sem nagyon van a szakmához, csak pénzt akarnak mindenáron, így ha a molnárjai munkát akarnak csendbe vannak és kiszolgálják a főnök elvárását. A szomorú az, hogy még elvi szinten sem próbálják a helyes utat jelezni, tisztelet a kivételeknek!
 Nos ezért szeretnék ( álmodok ) saját malomról, hogy bebizonyítsam, hogy a vásárlók becsapása, kijátszása nélkül is lehet egy malom, RÉGI TÍPUSÚ nyereséges, és valódi lisztel érvényesülve tiszta szível ajánlhatom

a portékát.

 Persze ki akarná e rablólovag országba, hogy a mennyiséget feladva, a minőségre törekedjen egy üzem! -Senki, mert idővel lehet nem kellene a másodosztályú árú a lakosságnak, ezt ugye meg nem engedhessük.

Bonyolult?

 Hűm, nem vagyok egy zseni molnár és minden nappal fogy a tudása az embernek, pláne mikor évekig nincs benne a szakmai pörgésbe, ám egyet azért tudok, a malomüzemeltetés nyereséges!
  Persze ezer ellenérvet tudnak sokan felsorolni, ám azt nem sorolják hozzá, hogy mielőtt becsődöltetnek egy üzemet, mennyi milliót pakoltak a számlájukra. A magam részéről, mivel egy hagyományos és egyben nyereséges malomba dolgoztam, nem tudja a tényt senki megcáfolni.

 Igaz kell a piac és kell a tömegárú! -A minőségről a szakma nagy része lemondott és bár mondják , hogy szuper a liszt, ez megkérdőjelezhető egy 90% lisztkihozatalnál. Nem sorolom fel a már ezerszer elmondott véleményem. Viszont csak úgy költőin megkérdezem, az oly sok és oly okos üzletember miért nem számol utána, hogy mi nyereséges és mi az ami nem!
 A mai lisztárak, messze nem extra profitot biztosítanak egy hagyományos malomnak, ám a minőség erejével talpon tudna maradni. A nagyoknak nem érdekük a minőség, mert kisebb a nyereség és mivel a port is megveszik, hisz a pékségekbe még valódi péket sem lehet nagyon találni aki szólni tudna, hogy "-Hé srácok, vigyétek vissza a púdert és hozatok lisztet" tulajdonkép mindegy mit küldenek és a sütőipari munkás beveti a pékség nagyágyúit az adalékokat, lisztjavítónak titulált ízéket és már meg is van oldva a dolog.
 Nálunk, fogyasztható, és jónak mondható félkilós fehér kenyér 180ft, nos ezen az összegen több mint 2 kiló lisztet be tud szerezni a pékség, és ugye a félkilós kenyérből messze nem fél kiló a liszt! -Nem bántom a pékségeket, pláne ahol pék is dolgozik, ám a malmok ellenében a pékségek bizony extra nyereséggel dolgoznak.
 Ja és beszélünk a gázárról, a közepes kis pékségekben nem igen gázkemence van, be kell nézni a multik helyben sütött részlegébe, elektromos, időzítős masinák vannak, és ez sok pékségre is igaz. -Csak el kell nézni a péküzemet, még kéménye sem nagyon van, a kemencéhez pedig kell, és nem kicsi. -De visszatérve a kérdéshez, a malmok megélnének, mert a minőségre lenne igény, és sok dolgot kilehet hozni egy malomból, nem csak lisztet!!!
 Ám valamiért retteg befektetni mindenki, úgy, hogy utána sem számolt. -Persze tudni kell mit akarunk és nem a gázszerelőkhöz hasonló eredménnyel  jár egy malom tulajdonlása, vezetése, hisz pillanatok alatt nem lesz az ember milliárdos, még a JÓISTEN segedelmével sem. Ám a régi idők molnárjai sem a milliomos létre törekedtek, anno ezért voltak megbecsülve és ezért kérte ki a molnár tanácsát a település, mert becsület, megbízhatóság és jószívűség jellemezte őket, ezt nem lehetett megtanulni, ez jött a molnárléttel, ma meg anyagi érdekből olykor megy...

Egy Újabb Malom Halála!

 Kezdhetném azzal, hogy azon bizonyos malomba kezdtem a pályafutásom. Folytathatnám azzal, hogy egy olyan ember tette tönkre akinek annyi elképzelése sem volt a iparhoz, a kereskedéshez, mint egy lyukas zokninak!
 Már nem kritizálok, inkább a szívem szorulva azt sem tudom, mit írjak le.
Felszabadulva ifjú szakmunkásként Pilisi Malomba kezdtem a szakmám, jó ideig koptatósként, de szerettem, a malmot is.
 Azután, jó tíz esztendeje ugye, tény lisztár harc folyt, brutális élességgel és az üzemvezetőnek kinevezett ember, teljes kapacitásával, sertéseit hizlalta meg, ingyen takarmányból, és a cég sorsával, ha törődőt  is, nem értett hozzá, így bezárt a bazár!
 Így ment tönkre egy MINŐSÉGI lisztet előállító üzem!
Most így, voltaképpen nem pörög az elmém, leállt és egy részem a malommal együtt meghalt!
 Számomra szomorú, hogy igyekeztem életet lehelni a malomba, a város akkori polgármesterének írtam E-mailt és vázoltam neki miért is érné meg, ha az önkormányzat kezébe venné az üzem sorsát!
 Persze mint ebben az országban oly gyakran, ha jót is szeretnél, de nincs pénzed halott ember vagy. Igaz ezért írtam az elöljárónak, aki le..arta, hisz válaszra sem méltatott. -Persze utólag megtudtam, ő is a saját bizniszét csinálva sok dolgot nagy ívbe ...
 De már nem lesz gond a malom sorsával, már nem kell félni az esetleges konkurenciának, hogy beindul egy minőségi lisztet előállító üzem. A felhők elúsztak, a MALOM ezennel MEGHALT és egy egészen más üzletmenet fog létrejönni a helyén.

 Jó dolgok az emlékek, de ahogy az épület, úgy a képek is elmállanak és a végén egy papírdarab marad az egykori munkakönyv sárguló lapjain.
Már nem kell panaszkodnom, már nem kell üzleti tervet felajánlanom, már nem kell semmit csinálnom, a sors eldöntetett!

-Nyugodj békében kedves malmom!

Pilis Malomról

 Egykor a Pilisi Malomba kezdtem a munkát, mint koptatós, azaz a búza előkészítését végeztem Őrlésre. Az idővel, bevallom nem akartam, de hengerőr, műszakvezető/hengerőr lettem és mivel a Pilisi Malom is transzmissziós üzem volt, kicsit tartottam a szíjfeltevésektől, kicsit nagyon.
 De így kellet lennie, s ahogy egyesek a tárgyi tudás alapján próbáltak szakmailag profitálni, én a megérzéseimre hallgattam, s nem feltétlenül bántam meg, előbb éreztem a hibát, mint sem az kibontakozhatott volna. S lehet ez most olyan misztikusnak hangozhat, de általában éreztem a malmot. Nos aztán jött egy új üzemvezető, na ő sem a malmot nem érezte sem az üzlethez nem értett. Szakmailag és minden tekintetben, beosztását tekintve alkalmatlannak tartottam és a véleményem ma is az, hisz miatt jutottunk csődbe!
 A malom érdekes kihívás volt, koptatósként a hámozógéptől féltem, szíjfelrakás kemény kihívás volt. Hengerőrként sok szíj veszélyes ellenfél volt, de a legkeményebb dolog az volt, mikor elcsúszott a O derce henger és majdnem tűz történt. Szerencsém volt és abban is, hogy egy jó műszak állt mellettem. Így megoldva a hengerelcsúszást, szerencsésen együtt minden problémán túljutottunk. Sajnos egy problémán nem, a hozzá nemértő vezető gondján, és ez a malom bezárásához vezetett, ma is 58mft árulják, de malomnak nagy elszántság kell, hogy valaki megvegye, több mint 10 éve az üzem halott.
 Irónia, mennyire kicsinyesek az emberek, írtam anno, néhány éve a polgármesternek, hogy közmunka helyet jó üzlet lenne a városnak, és valóba, hiszen ráadást egy marék állami támogatást is kaphatott volna, .zart rá az e-mail-re, sajnálom mert a környékén nincs malom, viszont annál több pékség, és ha maradna a malom a hagyománynál, kiváló minőségű liszt lenne a piacon, de csak lenne...    

Ismét Élelmiszeripar

 Számomra egyértelmű, hogy a hazai élelmiszeripar egy káosz és egy harácsoláson alapuló képződmény, ahol a minőség mellékes, csak a mennyiség a lényeg.
 Nos ezt százszor elmondtam főként a lisztel kapcsolatban. Ám a újra és újra feltűnő lejárt hússal üzletelő vállalatok ezerszer kártékonyabbak. Mert míg a liszt a kiőrlés miatt rosthiányos és amíg voltak normák természetesen ez nem fordulhatott napi szinten elő, az addig ma MERT MA NINCS valódi normák!!! mindenki előállíthat bármi, csak meg kell nevezni / fantázianév / és ugye innentől olyan a minőség amilyet a gyártó alkot, mert a fantázianévhez a paramétereket természetesen a gyártó ( kitalálója? ) alkotja.
 Ám míg a rosthiányt lehet pótolni, az addig a minden mócsingból, trutymóból előállított húskészítmények esetleges következményei halálosak is lehetnek és élettani hatásuk sem túl kedvező. Miért írom én ezt, mert napról napra lebukik egy-egy húsipari képződmény és olvasom a hozzászólásokat, "ezek biztos külföldiek, a mieink nem mérgeznének" s ennél nagyobb hülyeséget nem is lehetne mondani.
 A nagyüzemi élelmiszeripar egy szemétdomb, mely csak szemét alkotására képes, kevés kivétellel. S csak halkan mondom, a tavalyi legnagyobb húslebukás is hazai céghez fűződik, és bizony jobban lehet félni a saját termékeinktől, mint a külhonitól.
 Nem most mondom először, de meg kell reformálni az egész élelmiszeripart! Ami az iparba történik, azt az tudja aki belelát vagy benne van. A többi ami meg köré van fűzve mese, ha nem változtatunk, az élelmiszeripar el lesz és a tulajok rohadtul gazdagodnak gond nélkül, csak az olyanok omladoznak meg, melyek a minőségre törekednek, elég a Gyulai húscégre gondolni. Ma már a tradíció nem számít, aki pedig még ad rá, megszenved. A ma mentalitása, a "tudatos" vásárló úgy is megveszi. Az emberek többségével mindent meg lehet etetni, képletesen és gyakorlatilag is egyaránt.

Merengő

Magyarország kész megvívni a világgal, Magyarország mindennel törődik, csak éppen azzal nem amit a magyarság eszik!
 Persze könnyebb a hibát másban látni, mint körülnézni a saját portánkon. A magyar dolgozok egy jelentős része 4 órába van bejelentve például az élelmiszert ipar területén is. Ki az az elmebeteg aki elhiszi, hogy egy húsüzemben, malomüzembe vagy egy pékségbe négy óra elég is és minden munka elvan végezve.
 De kár szólni is, hiszen az ellenőrök sem buta emberek, és ha engedik annak egy oka van, a megvesztegetés vagy más névén korrupció. Ám visszatérve a kezdő gondolatokhoz, a kormány miért nem takarítja ki a hazai élelmiszer iparból a hulladékot gyártó üzemeket(?) a kérdés kérdés is marad, mert azt, hogy összefonódás nem illik mondani egy mintaországba.
 Pedig sokan e csúnya szó által, jutottak a rablóváltáskor  üzemekhez, természetesen sokszor névleges 1ft áron. De nem is lenne baj, ha valódi élelmiszert juttatnának a boltok polcaira. Ám sok esetben amit adnak annak az ára nagy lészen, mikor a sok adalék, műanyag és mindenféle nyavalya bejut a szervezetünkbe. Igaz a liszt sem különb, a mennyiség miatt nincs minőség, viszont ráírom, hogy dédi lisztje akkor aztán meg is vesszük, mert akkor az olyan is, mint amit 100 éve csináltak a molnárok. Viszont egy szomorú tény, a liszt ritkán olyan amilyennek kellene lennie és a kenyér sem olyan, mint régen, mert ritka egy pékség ahol kivárják a kelesztési időt, ritka, mert a pékség is tömeggyártásra van ráállva és ezt csak mesterséges ízékkel lehet felgyorsítani, amihez aztán kell állagjavítótól kezdve, jobb ha nem is tudjuk mik. De szerencsére tudatos vásárlóként elhisszük a reklámok badarságait és nem járva utána, mit is veszünk és eszünk, tökéletes példányai vagyunk a fogyasztói társadalomnak.     

Nem látom értelmét...

 Az mondják az igazán lényegre törő mondatok egyszerűek. Úgy hiszem ez a blog lassan beteljesítetlenül, de megpróbálta a lehetetlent.
 Az embereknek jobb a rák, a fekély és egyéb emésztőszervi betegségek, lassan megértettem!
 Cél volt, rámutatni amit eszünk-veszünk messze nem a jó kategóriájába esik, illetve néhány belső képet nyújtani főként a malomiparról. Ám hiábavaló küldetés, még szakmai berkekből is azt kapom ez a jövő! -Na de ha a jövő rossz, miért nem változtassuk meg??? -Van tippem, a dolog .urvára egyszerű, a malomipart nem molnárok, szakmai emberek irányítják, ha nem pénzvadász, főként a rablóváltáskor megtollasodott újgazdagok.
 Mindegy, az emberek beveszik a maszlagot, hogy amire ráfogják, hogy egészséges, természetes, na és hazai, akkor az úgy is van! -Persze nincs úgy, és ráadást lelkük mélyén tudják is sokan, de mint a strucc, inkább a fej a homokba, ne hogy felbomlasszuk a hazai élelmiszeripar sötét birodalmát. Mert ugye amit hazai csinál az csúcs, amit behoznak moslék! Lehet ebben hinni és lehet ez kommentálni is, ám a valóság az, hogy a hazai élelmiszeripar, bizony még .zarabb élelmet tálal elénk, mint a külhoni, igaz van kivétel...
 De jó van ez így, higgyék csak sokan magukról, hogy ők tudatos vásárlók és csak is friss, hazai és egészségeset esznek, tíz év múlva szívesen beszélgetnék velük, gondolom valamelyik kórházba meg is fogom találni, azokat akik még élnek és az élelmiszernek nevezett méreg, nem oltotta ki életüket.
 Tehát mit is kívánhatnék, további struccpolitikát és tudatosnak titulált vásárlást.   

Egy Újabb Év...

 Mit is mondhatnék az új év első pillanataiban, ám mert az ígéretekben nem hiszek, a fogadalmak betarthatatlanok, csak csendben merengek a billentyűzetet püfölve.
 Bár mondhatnám azt, most minden rendbe jön, de hazudnék.
 Kezdhetném azt, hogy a malom felújítás, mely elvben megy, gyakorlatba zéró, idén beindul, de van egy megérzésem, ez az év végleg beteszi az ajtót a malomnak. Senki nem akarja igazán, és senki nem fogja fel, hogy napról napra drágább a művelet, én bajom...
 De beszélhetnék új év gyanánt arról, hogy én megtiltanám a gabona 90%-os kiőrlését, mert csak port legelünk és nem liszt amit vásárolunk.
 Kívánhatnám, hogy legyen oly értelmes a hazai politika, hogy kizárja a Svájci gépeket a malomiparból, és az egykor méltán híres malomipari gépgyártást engedni térhez, végtére is ez Magyarország lenne... persze ez is csak álom, és az is marad!
 Nem vagyok pesszimista, csak realista, aki látja sem a politika sem a lakosság többségét nem érdekli, hogy mit eszik, miként az sem, hogy ha mi meg tudunk gyártani egy gépet nem kéne egy vackot behozni. Ez pont olyan, mint az Ikarus téma, inkább behozzuk a külhoni buszokat, gyakran ráadást bérelve ( lásd volánbusz ) mint sem megvettük volna az olcsóbb és új hazai buszt, jobban teljesítve inkább tönkretettük az Alfa-buszt, mert ugye az Magyar!
 De Malomipar, nos sok szó nem kell róla, mert NINCS még ha sokan most megbotránkoznak. Ugyanis az nem az ipar, hogy behozott gépek ( olykor liszt, csak átcsomagolva, vagy utaztatva ) port gyártanak, főként betanított munkaerővel akik szólni sem mernek és még ha hülyeség is lenne, nem is teszik, mert nem azért fizetik és a szakmaszeretet nincs a többség szívében. Mert legyünk büszkék a púder finom lisztre(?) a behozott gépekre, hazavágva a saját ipart(?) vagy esetleg a pocsék lisztből pocsék kenyeret előállító betanított műpékjeinkre. Mert a sütőipar úgy vagy még rosszabbul állnak, mint a malomipar, mivel náluk van olyan pékség, ahol jó ha egy pék van az üzembe. -Szóval mire is fogadkozzak? -Mondjam, hogy beindul a malom ahol vagyok? kérdéses. Hazudjam, hogy változik az ipar hozzáállása? nem fog, míg a kormányzat szemet huny a hanyatlás felett.
 Tehát a valóság nem rózsás és ez az amit nem szabadna leírni, mert elfordulunk az igazságtól, s ez az melyen rövid időn belül eredményes változásokat lehetne kieszközölni, de nincs és nem lesz ki megtegye. Ez szélmalomharc, és ebben még a létező molnártársadalom nagyobbik része sem kíván változtatni, nékik van pénzük, a tulaj fizet, minek okoskodni(?) semminek és így jutunk a semmibe.