2016. augusztus 14., vasárnap

Mindennapi Kenyerünk

A malomipar prominensnek tartott üzemei, inkább a mennyiséggel bíbelődnek, mint az egészséges minőséggel, ez van, rosttartalom nélküli kenyér alapanyag. Ám míg a malmok a dömpingre álltak, az addig a pékségek a dömping és pocsék mellet döntöttek.
 A malmi lisztek jó esetben, étkezési búzából, púder finomra őrölt liszt képében kerül a polcokra és a pékségekbe.

A szomorú az egészben, hogy a legtöbb boltban, egyszerűen nincs kenyérliszt, vajon a pékségeknél van(?)

-Szóval, ha otthon sütünk, szenvedjük a finomlisztekkel, ami valójában túl finomra sikeredtek mostanára, vagy vegyünk valami kutyulékot, hogy jó is és egészséges is legyen a kenyerünk, természetesen jó borsos áron. De ez csak egy oldal, a kezdett, mert a pékségek, megveszik az egyfajta lisztet a malmokból és abból, láss csodát lesz fehér kenyér, félbarna és még rozskenyér is, természetesen rozsliszt nélkül.
 Úgy, azért kíváncsi lennék, hol kódészól a NÉBIH és miért nem ellenőrzi a kenyerek összetételét, fogyaszthatóságát, magát a minőségét. -Persze nem nagy titok, a jó bevált magyar recept, a kenőpénz a s.arból is csoda kinézetű valamit csinál. A sok gondolkodni nem kívánó ember, meg egye amit kisütöttek nekik! -Csúnya, erkölcstelen világban élünk, ahol a kenyér vághatatlan, másnapra megsavanyodik, olykor kihullik a belseje, tehát igazán 21. századi.
 Sokan szidják a multikat, de pedig ők veszik a fáradságot, hogy ha rozskenyeret készítenek a saját üzemeikbe, bizony megveszik a rozslisztet. Ugyanezt, messze nem mondhatom el, a hazai pékségekről, tisztelet a kivételeknek. Mert nem egy pékség árulja a rozskenyeret, de rozsliszt még csak látogatóba sem volt a raktárukba. -De jó ez így, ott a fogyasztói tömeg és boldogan fizeti a sok pénzt a hamis árúért, s amíg az emberek elvannak saját illúzióikban, addig nem is lesz változás. Addig enni fogjuk az egészségesnek hazudott vackokat, melyekbe több az adalék, mint a valódi alapanyag és boldog együgyűséggel várjuk, mikor ugrik be az első komolyabb emésztőszervi betegség.
 Valahogy hazánkban, a tudatos vásárlás kimerül abban, hogy a bionak vagy ennek-annak címkézett terméket a kosárba dobva, elégedetten bólintunk. Pedig a tudatosság ott kezdődne, hogy utána néznénk, honnan is jött és valóban az e a termék, mint aminek titulálják. S ez nem lenne ördöngösség az internet korszakában, mikor már a mobilunk is kész komputer. -Persze elég a látszat, elég nekünk az önámítás, és persze ezért van ott a hazai élelmiszeripar, ahol van, és az a van, bizony egy jó mély gödör!


OLYKOR A LÁTSZAT CSAL!!!