Sok szakma eset a hanyatlás korszakába, tudatosan megszüntetve, a nyereséges üzemeiket, gyáraikat. Ez a sors jutott az egykor világhírnek örvendő malomiparunknak is. Nincs oktatás, lassan a lisztgyárakon kívül, nincs malom. -Ha egy szakmának megszüntetik az oktatását, nem csupán az utánpótlás folyamatát törik meg, de a múltat is feledésre ítélik. Lassan kihalunk, lassan nem lesz ki szíjat tudna varrni, s bár a modern tömeggyárakba nem szükséges, ám a szakma történelméhez, múltjához nélkülözhetetlen.
Másvilág ez, ma malmot döntünk romokba, gyújtunk fel, csak hogy néhány lisztgyár és a kinti liszteket behurcoló kereskedők diadalmasan mosolyogjanak. Igen, az extra profitért egy szakmának kell elmúlnia. Pedig a jó lisztet nem ezen óriás malmok, és nem is a pocsék szlovák és más országból behozott valami jelenti. Ám mi magyarok vagyunk és a szemetet is megesszük és meg is elégedünk vele, ez a mi sajátos hazai tudatos vásárlásunk! -S az egészet a politika tette!
