Egy Újabb Év...

 Mit is mondhatnék az új év első pillanataiban, ám mert az ígéretekben nem hiszek, a fogadalmak betarthatatlanok, csak csendben merengek a billentyűzetet püfölve.
 Bár mondhatnám azt, most minden rendbe jön, de hazudnék.
 Kezdhetném azt, hogy a malom felújítás, mely elvben megy, gyakorlatba zéró, idén beindul, de van egy megérzésem, ez az év végleg beteszi az ajtót a malomnak. Senki nem akarja igazán, és senki nem fogja fel, hogy napról napra drágább a művelet, én bajom...
 De beszélhetnék új év gyanánt arról, hogy én megtiltanám a gabona 90%-os kiőrlését, mert csak port legelünk és nem liszt amit vásárolunk.
 Kívánhatnám, hogy legyen oly értelmes a hazai politika, hogy kizárja a Svájci gépeket a malomiparból, és az egykor méltán híres malomipari gépgyártást engedni térhez, végtére is ez Magyarország lenne... persze ez is csak álom, és az is marad!
 Nem vagyok pesszimista, csak realista, aki látja sem a politika sem a lakosság többségét nem érdekli, hogy mit eszik, miként az sem, hogy ha mi meg tudunk gyártani egy gépet nem kéne egy vackot behozni. Ez pont olyan, mint az Ikarus téma, inkább behozzuk a külhoni buszokat, gyakran ráadást bérelve ( lásd volánbusz ) mint sem megvettük volna az olcsóbb és új hazai buszt, jobban teljesítve inkább tönkretettük az Alfa-buszt, mert ugye az Magyar!
 De Malomipar, nos sok szó nem kell róla, mert NINCS még ha sokan most megbotránkoznak. Ugyanis az nem az ipar, hogy behozott gépek ( olykor liszt, csak átcsomagolva, vagy utaztatva ) port gyártanak, főként betanított munkaerővel akik szólni sem mernek és még ha hülyeség is lenne, nem is teszik, mert nem azért fizetik és a szakmaszeretet nincs a többség szívében. Mert legyünk büszkék a púder finom lisztre(?) a behozott gépekre, hazavágva a saját ipart(?) vagy esetleg a pocsék lisztből pocsék kenyeret előállító betanított műpékjeinkre. Mert a sütőipar úgy vagy még rosszabbul állnak, mint a malomipar, mivel náluk van olyan pékség, ahol jó ha egy pék van az üzembe. -Szóval mire is fogadkozzak? -Mondjam, hogy beindul a malom ahol vagyok? kérdéses. Hazudjam, hogy változik az ipar hozzáállása? nem fog, míg a kormányzat szemet huny a hanyatlás felett.
 Tehát a valóság nem rózsás és ez az amit nem szabadna leírni, mert elfordulunk az igazságtól, s ez az melyen rövid időn belül eredményes változásokat lehetne kieszközölni, de nincs és nem lesz ki megtegye. Ez szélmalomharc, és ebben még a létező molnártársadalom nagyobbik része sem kíván változtatni, nékik van pénzük, a tulaj fizet, minek okoskodni(?) semminek és így jutunk a semmibe.