Csak egy történet

A csőpadon voltunk, túl a próbán, a próbavétel arra jó, hogy tudjuk mennyi az őrlésünk 6perc alatt és így kiszámolhatjuk, az egy órás teljesítményt, illetve a kiőrlési arányt is meg lehet így tudni. -Szóval túl voltunk, a műszakvezető papírra írva, majd a műszaknaplóba másolja az eredményt. -73% volt, nos ez éppen megfelelő, no igen nem a 2017 esztendőről beszélünk, itt már a 90% is kevés egyes malomtulajdonosoknak, végül is, mit számít, hogy rosttartalom nélküli lisztek kerülnek a polcokra, ezek  10 kg búzából 20 kg lisztet várnának el, s tán még ez is kevés volna.
 Mindegy, a csőpadon tartózkodtunk, ez az a hely mely összeköttetést biztosít a sziták és az őrlőhengerek között, csövek, felvonók, pneumatika jóvoltából.

 Valahogy így zajlott egy-egy pillanat a Pilisi malomba, amit ostobaságból csődbe juttattak, majd eladtak, majd száz év ide vagy oda, bontásra kárhoztatták, de a dolog tűzvésszel ért végett. Bár én kíváncsi lennék, hogy tud éjjel kigyulladni, egy bontás alatt álló üzem, ami logikusan, már rég áramtalanított, hiszen halálraítéltek.

 Két szíj is leesett, a silóból gyengébb minőségű gabona jött át a koptatóba, és a felvonó, a sok tört és apró szemet nem bírta továbbítani, így gyorsan elzártam a silócellából áramló gabonát és le a pincébe, lehet felvonót kikaparni, hogy azt követőn a szíjat felrakva, újra indulhasson a koptatási, tisztítási folyamat. Addig kapartam, míg a felvonóba a heveder megmozdulva, elkezdett visszafelé pörögni, innen már nagy valószínűséggel, fel fogom tudni rakni a szíjat, és visszább véve a gabona áramláson, gond nélkül lecsenghet a műszak. -Voltaképpen a vége közeledett, már nem igen akadt pénz elsőosztályú gabonára, a pletykák szerint, ezt a vegyes minőségű búzát leőrölve, befejezzük az üzemelést, mivel állítólag veszteségesek vagyunk. Persze részben veszteségesek, hiszen az új kinevezett üzemvezető nem volt hajlandó a lisztárból engedni, és hát így ha minden más malom olcsóbb, akkor nincs sok esély piacképesen működni. -De igazából sokat nem is lehet olyan embertől várni, akinek se iskolája se tapasztalata nem volt malomipari területen, és döntéseiből ítélve, még üzemvezetéshez sem nagyon konyíthatott. Az emberke padló fényezésére bérelt gépeket, ez volt a terv ha elfogy a gabona, bár értelmesebb lett volna tőle, ha a üzemeltetésen töri a fejét, nem a padlón mélázna, de hát az egész úgy nézett ki, hogy a halálba kívánja/kívánják sodorni az üzemet.

 Persze, ma 2017-ben, már nem kell felvonót kikaparni, nem kell szíjakat felrakni, mi több, a liszt minőségével sem igen kell törődni, hisz leégett, elpusztították Pilis város malomüzemét, az önkormányzat közönyös szemei előtt. Pedig remek üzlet lett volna, ha a város birtokába jut a malom. Már nem számít, az sem, hogy anno jeleztem a városnak is miért és hogyan érné meg. Manapság és 10 éve is hazánkba, kit is érdekel egy molnár véleménye, aki ráadást nem is extra profitot ígért.


 Szerettem azt a malmot, ott kezdtem a szakmai munkám és a bezárásig ott dolgoztam. Az idők során remek kollektíva jött össze, és jó érzéssel ment be az ember a munkahelyére, igaz ehhez hozzájárul, hogy ha szeretjük amit csinálunk, eleve pozitív az atmoszféra. -Hát elmúlt, nem egy és nem tíz malom tűnt el a rablóváltástól számítva a süllyesztőbe. Olykor ostoba vezetés miatt, olykor a piac és számtalan ok szolgálhatott egy-egy üzem bezárásához, de illik megjegyezni, sok malomnak nem volt itt az ideje a pusztulásra. Nem volt, de a politika volt/van és könyörtelenül bele tud tenyerelni egy iparágba, teljesen elpusztítva azt baráti érdekből.

 Mondhatnám nem baj, ez van, de ez hazugság! Olyan értékeket romboltunk le magunk körül, melyek hiányozni fognak, és megeshet, még az utókor számon fogja kérni, miért romboltunk le műemlékeket, szakma történetében jelentős üzemeket, gyárakat és nem csak a Malomipar területére gondolva.