Ami történt velem...azaz nem.

Ha még tudják a malmok,
Pekár Imrének köszönhetjük a
pekározás nevű egyszerű és nagyszerű
eljárást.

 S hogy miről szól az életem(?) -A malomiparról, legalábbis a szívembe, ahogy egy volt osztálytársnőm mondta: "- Te nem tudsz szabadulni a malomtól "
Hát nem, és nem is szeretnék. Munkám lehet más, teremthetek hasznot, nem a szakmámba, de ha lehetőség nyílik, keresem a kapcsolatot az ipar azon részével amely még malom és amelyben nem csupán csak a profit diktál, hanem a szakmaiság és a hagyomány is.
 Anno, pár éve, írtam a Pilis város polgármesterének, hogy az önkormányzat finanszírozza meg a malmom újra indítását, nem csak azért mert szerettem ott dolgozni, hanem mert látom benne a fantáziát.  Az elmúlt években nem egy üzemeltetési tervet írtam meg. Természetesen, mert ez Magyarország senki nem válaszolt. Nem az, hogy közlik, szerintük nem üzlet, hanem talán még el sem olvasták...
 De mindegy, ez pont olyan, mint a Pándi tervezetem, ami öt éven belül vissza szolgáltatta volna a be invesztált összeget. Nem részletezem, hogy a legrosszabb esetben is havi tiszta 3-4millió forint nyereség lett volna...
 A szakma nagyjainak konkurencia lenne a minőség miatt, így inkább nem, már csak azért sem, mert a tervben ragaszkodtam a minőség és a hagyomány mellet. Aki nem lát a dologba, a malmi lehetőségekbe, azt hiszi full veszteség.

Na a hagyomány és a minőség ez az amiket ebben az országba a kutyának sem kell. Ugye egy automata malom okádja a lisztet és jön a profit, a szemetet amit adnak  úgy is megveszik, mert a fene nagy tudatos vásárlás csak duma, duma amivel Dunát lehet rekeszteni.
 De nem panaszkodom, csak szívügyem volt. De mert egyik tervezetben sem láttak gondolom fantáziát, hát mosolygok ironikusan és szidom a boltban kapható lisztnek titulált valamiket.

 Gondolom Pilisnek biztos nem kell egy adózó vállalat és munkahelyek. Igaz a közmunka zrt mindent megold...